Újabb EU-tagállamban próbál szerencsét a bevándorlók pártja

Publikálás dátuma
2018.05.11 07:31
Kuzu (balra) és Özturk a hazai választási siker után a nemzetközi színtéren is nyitna Fotó: AFP/Paco Nunez
Németországban is megmérettetné magát a multikulturális Európát és a migrációt támogató holland párt, a Denk. Céljuk a szélsőjobb és a populizmus visszaszorítása.

Selcuk Özturk és Tunahan Kuzu, a Denk (Gondolkozz) török származású holland alapítói a jelek szerint szeretik a kihívásokat: az utóbbi időben politikai túlélése érdekében még Angela Merkel is kénytelen volt keményebb álláspont felé elmozdulni a migrációt illetően, a Denk most mégis Németországba exportálná a bevándorlást és a multikulturalizmust támogató politikáját.

Özturk és Kuzu – akik korábban a Munkáspártot erősítették – 2015-ben alapították a Denket, amelyhez idővel nem csupán török származású, hanem számos más, külföldi gyökerekkel rendelkező politikus csatlakozott. Amint arra a The New York Times emlékeztet, bár a holland politikában akkor már jó ideje lehetett látni külföldi származású személyeket, sosem volt még olyan párt, amelyben abszolút túlsúlyban lettek volna a bevándorlók vagy azok gyermekei.

A 2015-ös start nem véletlen, hiszen a Denket nem lehet különválasztani a Geert Wilders-jelenségtől. Az euroszkeptikus, muszlimellenes holland politikus az elmúlt években igen sokakat tudott megszólítani bevándorlásellenes retorikájával. A 2017-es parlamenti választások előtt nagy sikert jósoltak neki, ám a Szabadságpárt (PVV) végül a második helyre szorult a Mark Rutte kormányfő vezette liberális konzervatívok mögött.

A voksoláson a Denk azokat azokat megszólítani, akik nem érezték reprezentálva magukat a holland politikában. Geert Wilders a bevándorlókkal szembeni félelemre építette kampányát. A Denk elsősorban ennek a gyűlöletkampánynak az áldozatait kívánta megszólítani, azokat, akiket nem sikerült teljes mértékben integrálni a holland társadalomba – emlékeztetett riportjában a Deutsche Welle. „Azokat az embereket, akikre nem tekintenek igazi hollandként. Ez sokakból dühöt vált ki, hiszen másodrendű állampolgárokként kezelik őket, pedig már itt, Hollandiában születtek. Ők a Denk generációja” – mutatott rá Sandew Hira, a rasszizmust és a gyarmatosítást kutató holland szociológus a német híróriásnak. Különösen azoknak a fiataloknak a körében népszerű a párt, akik a 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények után nőttek fel, s azóta gyakran kerül előtérbe muzulmán származásuk, valamint a radikalizmushoz fűződő feltételezett viszonyuk.

„A fiaim külföldiek. Az emberek külföldinek hívnak minket, így mi is ekképp utalunk magunkra” – nyilatkozta tavaly egy olyan Denk-szimpatizáns, akinek a szülei több mint fél évszázada vándoroltak be Hollandiába, s ő maga már ott született, akárcsak a gyermekei. „A szüleim azért jöttek ide, hogy olyan munkát végezzenek, amelyet a holland emberek nem akartak, vagy nem találtak hozzá megfelelő munkaerőt. Akkor tárt karokkal fogadták őket, én azonban már nem érzem magam itthon” – tette hozzá.

A párt kampányígéretei között szerepelt egy olyan jegyzék létrehozása, ahol nyomon lehetett volna követni a gyűlöletbeszéd-eseteket, valamint kilátásba helyezték egy olyan múzeum megépítését, amely a rabszolgatartó múltat dolgozta volna fel. Az egyik legvitatottabb ígéretük azonban Zwarte Piet, vagyis Fekete Péter karakterének betiltása lett volna. A feketére festett arcú, leginkább krampuszhoz hasonlatos mitikus figura elválaszthatatlan a karácsonyi ünnepi időszaktól – hiszen a holland Mikulás, Sinterklaas egyik segítője –, ám az utóbbi években mind többen nevezték rasszistának. A bíráló hangok szerint ugyanis Fekete Péter alakja egy sértő karikatúra, amely a feketékkel kapcsolatos, a gyarmati időszakból származó sztereotípiákból táplálkozik.

Az igazi problémát azonban nem ez a vitatott kampányígéret jelentette a párt számára, hanem a belső megosztottság, és a sajátos kommunikációjuk. Pontosabban annak hiánya: a Denk politikusai szinte soha nem nyilatkoznak a médiának, márpedig így nehezen lehet közelebb kerülni a szavazókhoz, s elnyerni a bizalmukat. Mások azzal vádolták meg a pártot, hogy a szélsőjobb módszereivel operál: ugyanúgy az identitáspolitikát, és az áldozatszerepet helyezi előtérbe, közben pedig kirekesztő, s nem törekszik szövetségre más pártokkal. Akadtak, akik attól tartottak, a Denket esetleg felhasználja Törökország, hogy beavatkozzon a holland belügyekbe.

Indulása után mindössze két évvel a Denk végül három helyzet szerzett a 150 fős parlamentben. A Zeit Online beszámolója szerint főleg török és marokkói származású szavazók támogatták voksukkal a pártot. A sikertelennek nem nevezhető start most arra késztette a párt vezetőségét, hogy Németország felé is nyisson.

„Az a célunk, hogy 2024-ben Németországban is megmérettessük magunkat" – mondta a Die Zeit online kiadásának Kuzu a hat év múlva esedékes Európai Parlamenti választásokra utalva. A párt vezetői magabiztosak, s hisznek abban, hogy van keresnivalójuk Németországban. „A gazdaság jobban teljesít, úgyhogy eljött az ideje egy új, pozitívabb hangnemnek" – tette hozzá Azarkan. Úgy vélik, a szomszédos országban is van egy széles réteg, akiket meg tudnának szólítani. Mint mondják, hasonló a helyzet, mint Hollandiában, ahol gyakran utalnak rájuk törökként vagy muszlimként, holott ők hollandnak érzik magukat. „Ha az ember már itt van, akkor nincs szükség integrációra, csak el kell fogadni ezt a helyzetet... Mi is Hollandia részei vagyunk. A pártunk fő prioritása ezért a diszkrimináció elleni fellépés, és az egyenlő, tisztességes bánásmód biztosítása mindenkinek" – hangsúlyozta Kuzu.

Meg kell küzdeni a német sikerért
A Zeit Online-nak nyilatkozó szakértők szerint nehezebb dolga lehet a Denknek Németországban, mint Hollandiában. A hazai siker egyik kulcsa lehetett, hogy Hollandiában nincs bejutási küszöb a parlamentbe, így könnyebb látványos eredményt elérni. Andreas Wüst politológus szerint Németországban azért is lenne nehezebb ekkora sikert elérni, mert a külföldi származásúak hagyományosan kisebb arányban járulnak az urnákhoz a választásokon. Ez nem csupán az esetleges kisebb választási kedvvel magyarázható. „A bevándorló hátterű személyek mintegy fele nem rendelkezik német állampolgársággal. Hiába ének itt évtizedek óta, gyakorlatilag a rendszeren kívülről szemlélik a demokratikus folyamatokat" – mutatott rá egy másik politológus, Lucas Geese, a Bambergi Egyetem oktatója.

77 nappal több munka ugyanazért a pénzért - a nők fizetéséért tüntettek Berlinben

Publikálás dátuma
2019.03.18 22:02
"Együtt az egyenlő bérekért"
Fotó: dpa Picture-Alliance / AFP/ BERND VON JUTRCZENKA
A német nők átlagosan 21 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, nyugdíjuk pedig 53 százalékkal kisebb. És így is nagyságrendekkel jobb helyzetben vannak magyar nőtársaiknál.
Elfogadhatatlan, hogy Németországban a nőknek átlagosan 77 nappal többet kell dolgozniuk ugyanazért az éves fizetésért, mint a férfiaknak, a nemek közötti bérszakadékot meg kell szüntetni - hangsúlyozta a német szakszervezeti szövetség (Deutscher Gewerkschaftsbund) vezetője hétfőn Berlinben egy demonstráción, amelyet az Egyenlő Díjazás Napja (Equal Pay Day) alkalmából tartottak. Reiner Hoffmann a szövetségi kormány több szociáldemokrata (SPD) miniszterének részvételével tartott tüntetésen élesen bírálta a kormányt, kiemelte, hogy
a nemek közötti bérkülönbség évek óta nem csökken, mert hatástalanok a nők munkaerőpiaci helyzetének javítására szolgáló törvények.
Franziska Giffey család-, idős-, nő- és ifjúságügyi miniszter további intézkedéseket helyezett kilátásba, szavai szerint a kormány szankciókat vezethet be mindazon nagyvállalatok ellen, amelyek nem határozzák meg, hogy mekkora arányt kell elérnie a nőknek az igazgatótanácsban, vagy nem indokolják meg, hogy miért maradjon ez az arány nulla százalék. Rámutatott: az úgynevezett női kvótáról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalatoknál a felügyelőbizottságokat tekintve már átlagosan 31 százalék a nők aránya, az igazgatótanácsokban viszont csak 6 százalék. Elfogadhatatlan, hogy a nők átlagosan 21 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak, nyugdíjuk pedig 53 százalékkal kisebb, mondta a miniszter.
Németországban az Egyenlő Díjazás Napja alkalmából más rendezvényekkel, megmozdulásokkal, akciókkal is igyekeztek felhívni a figyelmet a nemek közötti bérkülönbségekre. A kezdeményezők között volt a berlini közösségi közlekedési vállalat (BVG) is, amely egy napra bevezette a női jegy (Frauenticket) intézményét, a nőknek 21 százalékkal olcsóbban, 7 euró (2240 forint) helyett 5,5 euróért kínálta a napijegyet.
Az Egyenlő Díjazás Napja "mozgóünnep", mindig arra a napra teszik, amelyiktől számítva a nők - a férfiakhoz képest - már nem ingyen dolgoznak, hanem pénzt keresnek munkájukkal. Ez Németországban az idén az év 77. napja, március 18. - mutatta ki a szövetségi statisztikai hivatal (Destatis). Adatai szerint a nők átlagos bruttó órabére 16,59 euró, ami 21 százalékkal kisebb a férfiak 21 eurót kitevő átlagos órabérénél. Az ország nyugati részén az országos átlagot meghaladó mértékű, 22 százalékos az eltérés, a volt NDK területén viszont jóval kisebb az egyenlőtlenség, a bérkülönbség csupán 7 százalékos. Az úgynevezett nemek közötti bérszakadék (Gender Pay Gap) mélysége nem változott lényegesen az utóbbi években, a rendszeres adatfelvétel 2006-os kezdete óta rendre 22 százalék körüli a különbség országos szinten.
A Destatis szerint az eltérés többnyire szerkezeti tényezőknek tulajdonítható, legfőbb oka, hogy a nők jellemzően alacsonyabb bérezésű munkakörökben dolgoznak, és gyakrabban foglalkoztatják őket részmunkaidőben, mint a férfiakat. Ugyanakkor a nők akkor is kevesebbet keresnek, amikor ugyanazt a munkát végzik, mint a férfiak; azonos beosztásban 6 százalékos a fizetéskülönbség. A női kvótáról szóló törvény 2016-ban lépett életbe, a szabály szerint a 2000-nél több embert foglalkoztató tőzsdén jegyzett részvénytársaságoknál, amelyeknél a felügyelőbizottságot a munkavállalói részvétel elve alapján állítják össze, a testületben felszabaduló helyeket kötelező nőkkel betölteni, amíg el nem érik a 30 százalékos arányt. Ez az előírás nagyjából 100 nagyvállalatra vonatkozik.
További 3500 cég - a tőzsdén jegyzett kisebb részvénytársaságok, illetve azok a legkevesebb 500 embert foglalkoztató cégek, amelyek a felügyelőbizottság összetételét tekintve a munkavállalói részvételt előíró jogszabály hatálya alá tartoznak - saját hatáskörben állapíthat meg célokat a női részarány növelésére. Az önkéntes vállalás teljesítését már 2015-ben el kell kezdeni, és nemcsak a felügyelőbizottságban, hanem a menedzsment felső szintjén is, és rendszeresen nyilvános jelentést kell készíteni a folyamat alakulásáról. A fizetések átláthatóságáról rendelkező törvény az idén lépett életbe, azt írja elő, hogy a legkevesebb 200 embert foglalkoztató cégeknél a munkavállaló kérésére tájékoztatást kell adni arról, hogy azonos beosztásban az ellenkező nemhez tartozó dolgozók átlagosan mennyit keresnek.

Nők helyzete Európában: csak jobb hely van Magyarországnál

Nincs európai ország amely rosszabbul teljesítene Magyarországnál a nemek közti egyenlőséget tekintve - derül ki a Világgazdasági Fórum 2018-as jelentéséből. A nemek közötti egyenlőség index a nők gazdasági lehetőségeit, politikai képviseletét, oktatásban való részvételét, valamint az egészségügyi kilátásait veszi figyelembe a globális rangsor összeállításánál. Magyarország 102. a rangsorban a 149 tagú mezőnyből. A lemaradás elsősorban a politikai képviselet hiányában keresendő, írja a kimutatás nyomán a Magyarország a világban blog. A magyarországinál csak hét országban kezdetlegesebb a nők politikai képviselete: Bahrein, Belize, Brunei, Kuvait, Libanon, Omán és Jemen.

Gyújtogató sárgamellényesek és szétvert luxusüzletek miatt korlátozzák a tüntetéseket Párizsban

Publikálás dátuma
2019.03.18 20:41

Fotó: AFP/ ZAKARIA ABDELKAFI
A párizsi rendőrfőnököt is leváltják - ezt az ellenzék kevésnek tartja, a belügyminiszter távozását követelik.
Edouard Philippe francia miniszterelnök hétfőn bejelentette, hogy leváltja a párizsi rendőrfőnököt a francia kormány- és elitellenes sárgamellényes tüntetők hétvégi, erőszakba torkollott megmozdulása miatt, és azt is jelezte, hogy azokon a helyeken, ahol az általuk "ultráknak" nevezett baloldali radikálisok randalíroztak, betiltják a további tüntetéseket.
Michel Delpuech párizsi rendőrfőnököt szerdán váltja a posztján Didier Lallement, aki eddig a délnyugat-franciaországi Nouvelle Aquitaine prefektusa volt. A párizsi rendőrség vezetését az elmúlt hetekben rendszeresen érte az a vád a politikusok részéről, hogy "nem megfelelő utasításokat" ad a rend biztosítására a sárgamellényesek tüntetései során. De a gumilövedék használatáról is heves vita folyik a francia közéletben, miután a francia rendőrök eddig rendszeresen bevetették őket, súlyos sérüléseket okozva. A sárgamellényesek szerint februárig húsz tüntető vesztette el valamelyik szemét.
A negyedik hónapja tartó kormány- és elitellenes megmozdulás 18. tüntetése az elmúlt két hónap békés felvonulásai után ismét a decemberi és januári hétvégekre emlékeztetett. A Champs-Elysées sugárúton összecsapások törtek ki a felvonulók - elsősorban, de nem kizárólag a black bloc taktikával élő fekete ruhás anarchisták - és a rendőrök között. A sárgamellényesek barikádokat emeltek az utak közepén, amelyeket fel is gyújtottak, a csendőrök pedig azonnal könnygázzal és vízágyúval oszlatták a tömeget. Az antikapitalista és rendőrellenes szlogenek skandáló anarchisták megtámadták a luxusmárkák boltjait, betörték a kirakatokat, felgyújtottak egy bankot és egy újságosbódét, a Champs-Elysée hírességek és politikusok által kedvelt luxuséttermeiben pedig a berendezéseket rongálták meg. Összesen 124 üzletet rongáltak meg és 27-et fosztottak ki.
Emmanuel Macron államfővel történő egyeztetését követően a miniszterelnök a hivatalában tartott sajtótájékoztatóján azt is bejelentette, hogy
bizonyos negyedekben, elsősorban a Champs-Elysées sugárút környékén betiltják hétvégénként a megmozdulásokat.
Edouard Philippe azt is bejelentette, hogy "jelentősen" emelkedik a betiltott megmozduláson való részvételt szankcionáló pénzbüntetés összege, a jelenlegi 38-ról 135 euróra. "Nem véletlen, hogy a rendbontók akkor mobilizálódnak ismét, amikor a vita sikerrel zárul. Az emberek párbeszédet akarnak. A rendbontók egyetlen követelése az erőszak, a békés tüntetőknek távolságot kell mutatniuk a rendbontókkal szemben" - fogalmazott a miniszterelnök.
Az államfő szerint "nem véletlen", hogy egy sikeresen lezárt vita végén mobilizálódtak a "rendbontók". Philippe az úgynevezett nagy nemzeti vitára utalt, amelyet január 15-én indított az államfő a sárgamellényesek szociális követeléseiről - vagyis éppen a tüntetéssorozatnak köszönhetően jött létre. A vitában, amelyhez interneten is hozzá lehetett szólni, közel 2 millióan vettek részt és tettek javaslatokat. A vitasorozat zárásaként hétfő este Macron a hivatalában mintegy hatvan közéleti személyiséggel és értelmiségivel vitázik.
A párizsi prefektus menesztését a jobb- és a baloldali ellenzék is kevésnek ítélte meg, és Christophe Castaner belügyminiszter leváltását követelte. A tárcavezetőnek és Bruno Le Maire gazdasági miniszternek egyébként kedden kell számot adnia a szenátus illetékes bizottságai előtt a hétvégi megmozdulások gazdasági következményeiről.

Sárgamellényesek

Bár kezdetben - 2018 novemberében - még csak az üzemanyagadó ellen tiltakoztak, a sárgamellényesek később szociális követelések sorával álltak elő. Ezekből végül egy 40 pontos lista lett. Ebben szerepel többek között a nyugdíjkorhatár leszállítása 60 évre és a minimálnyugdíj 1200 euróra emelése, a fogyatékosoknak járó juttatások megemelése, a hajléktalanság teljes felszámolása, az adórendszer progresszívebbé tétele, a minimálbér 1300 euróra emelése és 15 ezer eurós maximálbér bevezetése (ez utóbbi kb. 4,7 millió forint), a városok körüli bevásárlóközpontok helyett a helyi kis üzletek előnyben részesítése, a nagyvállalatok jelentősebb megadóztatása, a francia ipar védelmében a gyárak külföldre telepítésének megtiltása, a kiküldött munkavállalói rendszer megszüntetése, a menedékkérők jobb ellátása az ENSZ-szel történő együttműködésben, a kiutasított illegális bevándorlók hazaszállítása a származási országaikba, valós integrációs politika bevándorlók a franciává váláshoz, állami tulajdonú ingatlanok magánosításának betiltása, a hétéves elnöki ciklus visszaállítása.
A mozgalom alulról szerveződő, nincsenek vezetői és visszautasítja a hivatalos érdekképviseletet, ajánlják azt akár pártok, akár szakszervezetek. Eredményeik között adócsökkentés és minimálbér-emelés is van, illetve egy hatalmas nemzeti konzultáció elindítása. Ám Macront, aki - többek közt a vagyonadó eltörlésével - a "gazdagok elnökeként" vált ismertté, csak bizonyos mértékig sikerült meghátrálásra bírniuk.