Újabb EU-tagállamban próbál szerencsét a bevándorlók pártja

Publikálás dátuma
2018.05.11 07:31
Kuzu (balra) és Özturk a hazai választási siker után a nemzetközi színtéren is nyitna Fotó: AFP/Paco Nunez
Fotó: /
Németországban is megmérettetné magát a multikulturális Európát és a migrációt támogató holland párt, a Denk. Céljuk a szélsőjobb és a populizmus visszaszorítása.

Selcuk Özturk és Tunahan Kuzu, a Denk (Gondolkozz) török származású holland alapítói a jelek szerint szeretik a kihívásokat: az utóbbi időben politikai túlélése érdekében még Angela Merkel is kénytelen volt keményebb álláspont felé elmozdulni a migrációt illetően, a Denk most mégis Németországba exportálná a bevándorlást és a multikulturalizmust támogató politikáját.

Özturk és Kuzu – akik korábban a Munkáspártot erősítették – 2015-ben alapították a Denket, amelyhez idővel nem csupán török származású, hanem számos más, külföldi gyökerekkel rendelkező politikus csatlakozott. Amint arra a The New York Times emlékeztet, bár a holland politikában akkor már jó ideje lehetett látni külföldi származású személyeket, sosem volt még olyan párt, amelyben abszolút túlsúlyban lettek volna a bevándorlók vagy azok gyermekei.

A 2015-ös start nem véletlen, hiszen a Denket nem lehet különválasztani a Geert Wilders-jelenségtől. Az euroszkeptikus, muszlimellenes holland politikus az elmúlt években igen sokakat tudott megszólítani bevándorlásellenes retorikájával. A 2017-es parlamenti választások előtt nagy sikert jósoltak neki, ám a Szabadságpárt (PVV) végül a második helyre szorult a Mark Rutte kormányfő vezette liberális konzervatívok mögött.

A voksoláson a Denk azokat azokat megszólítani, akik nem érezték reprezentálva magukat a holland politikában. Geert Wilders a bevándorlókkal szembeni félelemre építette kampányát. A Denk elsősorban ennek a gyűlöletkampánynak az áldozatait kívánta megszólítani, azokat, akiket nem sikerült teljes mértékben integrálni a holland társadalomba – emlékeztetett riportjában a Deutsche Welle. „Azokat az embereket, akikre nem tekintenek igazi hollandként. Ez sokakból dühöt vált ki, hiszen másodrendű állampolgárokként kezelik őket, pedig már itt, Hollandiában születtek. Ők a Denk generációja” – mutatott rá Sandew Hira, a rasszizmust és a gyarmatosítást kutató holland szociológus a német híróriásnak. Különösen azoknak a fiataloknak a körében népszerű a párt, akik a 2001. szeptember 11-i terrorcselekmények után nőttek fel, s azóta gyakran kerül előtérbe muzulmán származásuk, valamint a radikalizmushoz fűződő feltételezett viszonyuk.

„A fiaim külföldiek. Az emberek külföldinek hívnak minket, így mi is ekképp utalunk magunkra” – nyilatkozta tavaly egy olyan Denk-szimpatizáns, akinek a szülei több mint fél évszázada vándoroltak be Hollandiába, s ő maga már ott született, akárcsak a gyermekei. „A szüleim azért jöttek ide, hogy olyan munkát végezzenek, amelyet a holland emberek nem akartak, vagy nem találtak hozzá megfelelő munkaerőt. Akkor tárt karokkal fogadták őket, én azonban már nem érzem magam itthon” – tette hozzá.

A párt kampányígéretei között szerepelt egy olyan jegyzék létrehozása, ahol nyomon lehetett volna követni a gyűlöletbeszéd-eseteket, valamint kilátásba helyezték egy olyan múzeum megépítését, amely a rabszolgatartó múltat dolgozta volna fel. Az egyik legvitatottabb ígéretük azonban Zwarte Piet, vagyis Fekete Péter karakterének betiltása lett volna. A feketére festett arcú, leginkább krampuszhoz hasonlatos mitikus figura elválaszthatatlan a karácsonyi ünnepi időszaktól – hiszen a holland Mikulás, Sinterklaas egyik segítője –, ám az utóbbi években mind többen nevezték rasszistának. A bíráló hangok szerint ugyanis Fekete Péter alakja egy sértő karikatúra, amely a feketékkel kapcsolatos, a gyarmati időszakból származó sztereotípiákból táplálkozik.

Az igazi problémát azonban nem ez a vitatott kampányígéret jelentette a párt számára, hanem a belső megosztottság, és a sajátos kommunikációjuk. Pontosabban annak hiánya: a Denk politikusai szinte soha nem nyilatkoznak a médiának, márpedig így nehezen lehet közelebb kerülni a szavazókhoz, s elnyerni a bizalmukat. Mások azzal vádolták meg a pártot, hogy a szélsőjobb módszereivel operál: ugyanúgy az identitáspolitikát, és az áldozatszerepet helyezi előtérbe, közben pedig kirekesztő, s nem törekszik szövetségre más pártokkal. Akadtak, akik attól tartottak, a Denket esetleg felhasználja Törökország, hogy beavatkozzon a holland belügyekbe.

Indulása után mindössze két évvel a Denk végül három helyzet szerzett a 150 fős parlamentben. A Zeit Online beszámolója szerint főleg török és marokkói származású szavazók támogatták voksukkal a pártot. A sikertelennek nem nevezhető start most arra késztette a párt vezetőségét, hogy Németország felé is nyisson.

„Az a célunk, hogy 2024-ben Németországban is megmérettessük magunkat" – mondta a Die Zeit online kiadásának Kuzu a hat év múlva esedékes Európai Parlamenti választásokra utalva. A párt vezetői magabiztosak, s hisznek abban, hogy van keresnivalójuk Németországban. „A gazdaság jobban teljesít, úgyhogy eljött az ideje egy új, pozitívabb hangnemnek" – tette hozzá Azarkan. Úgy vélik, a szomszédos országban is van egy széles réteg, akiket meg tudnának szólítani. Mint mondják, hasonló a helyzet, mint Hollandiában, ahol gyakran utalnak rájuk törökként vagy muszlimként, holott ők hollandnak érzik magukat. „Ha az ember már itt van, akkor nincs szükség integrációra, csak el kell fogadni ezt a helyzetet... Mi is Hollandia részei vagyunk. A pártunk fő prioritása ezért a diszkrimináció elleni fellépés, és az egyenlő, tisztességes bánásmód biztosítása mindenkinek" – hangsúlyozta Kuzu.

Meg kell küzdeni a német sikerért
A Zeit Online-nak nyilatkozó szakértők szerint nehezebb dolga lehet a Denknek Németországban, mint Hollandiában. A hazai siker egyik kulcsa lehetett, hogy Hollandiában nincs bejutási küszöb a parlamentbe, így könnyebb látványos eredményt elérni. Andreas Wüst politológus szerint Németországban azért is lenne nehezebb ekkora sikert elérni, mert a külföldi származásúak hagyományosan kisebb arányban járulnak az urnákhoz a választásokon. Ez nem csupán az esetleges kisebb választási kedvvel magyarázható. „A bevándorló hátterű személyek mintegy fele nem rendelkezik német állampolgársággal. Hiába ének itt évtizedek óta, gyakorlatilag a rendszeren kívülről szemlélik a demokratikus folyamatokat" – mutatott rá egy másik politológus, Lucas Geese, a Bambergi Egyetem oktatója.

2018.05.11 07:31

Más erőszakos akciókat is tervezett a gdanski polgármester gyilkosa

Publikálás dátuma
2019.01.18 12:10
Pawel Adamowicz képe egy megemlékezésen
Fotó: AFP/ Beata Zawrzel
Fogolytársának azt mondta, olyan tettet hajt végre, amelynek híre „majd az egész világon elterjed”.
A gdanski polgármester, Pawel Adamowicz gyilkosa korábban más erőszakos akciókat is tervezett – írja az MTI a PAP beszámolója alapján, melyet ügyészségi forrásokra hivatkozva közölt a lengyel hírügynökség. Az 53 éves Pawel Adamowiczot múlt vasárnap egy jótékonysági célú szabadtéri rendezvényen késelte meg egy büntetett előéletű, 27 éves gdanski férfi, Stefan W., akinél korábban paranoid skizofréniát diagnosztizáltak. A polgármester kórházba szállítása után belehalt sérülésébe, gyilkosát őrizetbe vették. Az elindított büntetőjogi eljárás során eddig több mint 60 tanút hallgattak ki. A PAP értesülései szerint Stefan W., miután a bankrablások miatt kiszabott 5 és fél éves börtönbüntetését letöltötte és december végén kiszabadult, egyik volt fogolytársának elmondta, hogy egy merénylet elkövetését fontolgatja. Azt mondta, olyan tettet hajt végre, amelynek híre „majd az egész világon elterjed”. Hasonlóan beszélt rokonai jelenlétében is. Ügyészségi megállapítások szerint Stefan W. közvetlenül a börtönből való távozás után Varsóba utazott, ahol a késő éjjeli órákban az államfői palotához ment. Mint a kihallgatásakor elmondta, be akart jutni a palota területére. Ám miután nem sikerült a kerítésen átmásznia, lemondott tervéről, és visszatért Gdanskba. Stefan W.-nak ezt az állítását azonban pénteki közleményében a lengyel kormányőrség (SOP) cáfolta, szerintük ilyen kísérlet nem történt. Arról, hogy honnan szerezte a gdanski merénylethez használt kést, valamint hogyan jutott fel a merénylet színhelyére, a színpadra, Stefan W. nem volt hajlandó vallomást tenni.

Nemzeti gyásznapot hirdetett a lengyel államfő

Pawel Adamowiczot szombaton helyezik örök nyugalomra a gdanski Mária-székesegyházban. Jelenlétét megerősítette mások mellett Andrzej Duda elnök és Mateusz Morawiecki kormányfő. A búcsúztatás már csütörtök délután megkezdődött a gdanski Európai Szolidaritás Központban. A főpolgármester ott elhelyezett koporsója előtt tömegek róják le tiszteletüket. A bazilikába péntek este gyászmenettel viszik át a koporsót. A temetést a város és a család közösen rendezi. A gyászünnepséget több lengyel város közterein óriáskivetítőkön közvetítik. Péntek délutánra és szombatra a lengyel államfő nemzeti gyásznapot hirdetett.

Nem állít jelöltet Pawel Adamowicz helyére a PiS

Pawel Adamowicz a jelenleg ellenzékben lévő Polgári Platform (PO) alapító tagja volt, és 1998 óta megszakítás nélkül vezette az észak-lengyelországi nagyvárost. A tavaly novemberi helyhatósági választásokon független jelöltként választották újra. A kétfordulós választáson a PiS jelöltje volt a fő riválisa, s vele szemben Adamowicz a voksok közel 65 százalékával nyerte meg a második fordulót. Az időközi választást a főpolgármester halálát követő 90 napon belül kell kiírni. Kedden a lengyel kormányfői hivatal főnöke, Michal Dworczyk az eddigi gdanski első főpolgármester-helyettest, a PO-tag Aleksandra Dulkiewiczet kérte fel, hogy biztosként vállalja Gdansk város ideiglenes irányítását. Jaroslaw Kaczynski, a lengyel kormánypárt elnöke szerdán közölte: a PiS nem állít saját jelöltet az időközi választáson. 

2019.01.18 12:10

Visegrádi euroszkeptikus tengelytörés

Publikálás dátuma
2019.01.18 10:45
Andrzej Duda lengyel, Áder János magyar, Andrej Kiska szlovák és Milos Zeman cseh államfő
Fotó: MTI/ Máthé Zoltán
Távolról sem olyan szoros a déli államok és a visegrádiak együttműködése, mint amit ezen országok vezető politikusainak nyilatkozatai sugallnak. Nem sokáig tarthat az érdekszövetség.
Matteo Salvini és Jaroslaw Kaczynski múlt szerdai találkozója után a nyugati sajtó egy része szoros keleti-déli együttműködésről beszél. Nyilvánvaló a kooperációs szándék egy mérsékeltebb euroszkeptikus szövetség létrehozására a jövő májusi európai parlamenti választás közeledtével, ugyanakkor az együttműködés nem lehet annyira széleskörű, mint amennyire azt Salvini reméli, hiszen bár Orbán Viktorral kiválóan megértik egymást, nem mellékes, a Fideszt nem zárták ki az Európai Néppártból, így minden bizonnyal az EPP tagja lesz az EP-választás után is. Politikailag nem érné meg a magyar kormánypártnak, hogy egy euroszkeptikus szövetséghez csatlakozzon. Ezért is fordult Salvini figyelme Varsó felé, s emiatt is tűnik inkább retorikai fogásnak Salvini azon tavaly szeptemberi, bécsi látogatása során elhangzott kijelentése, amely szerint „néhány hónap múlva Orbán Viktorral együtt kormányozzuk Európát”. Mennyire lelkesedik Szlovákia és Csehország a formálódó bevándorlásellenes tengely iránt? 2016-ban Robert Fico volt szlovák miniszterelnök az akkori parlamenti választás kampányának középpontjába a menekültválságot helyezte, s hozzá hasonlóan egy sor bevándorlásellenes kijelentést tett a 2017-es cseh parlamenti választás előtt Andrej Babis, aki ennek is köszönhette választási győzelmét. A milliárdos vállalkozóból lett politikus akkoriban úgy fogalmazott: „Elsősorban azért választottam a politizálást, hogy a csehekről gondoskodjak. Nem értem, miért kellene szíriai árvákkal foglalkoznom?” A 2015-ös lengyel választást Kaczynski pártja nyerte meg, s a győzelemben nagy szerepe volt a párt idegenellenességének. Emlékezhetünk arra is, hogy a Fidesz is a menekültellenességgel kampányolt a 2018-as magyar parlamenti választás előtt. Látszólag tehát a menekültkérdés közös nevezőre hozza a visegrádi államokat, így elvileg nincs akadálya annak, hogy a Róma-Varsó-Budapest tengely Pozsonnyal és Prágával is kiegészüljön. Valójában azonban utóbbi két fővárosban nem túl nagy a lelkesedés a formálódó unióellenes együttműködés, vagy ahogy Salvini Varsóban fogalmazott, az „új európai tavasz” iránt. Ennek pedig több oka van. Csehországban a kormány nagyobbik pártja, az ANO bevándorlásellenes ugyan, de az Európai Parlamentben a liberálisok padsoraiban foglal helyet, a koalíciós partner szociáldemokraták pedig értelemszerűen a szociáldemokrata frakcióban. Szlovákiában kicsit bonyolultabb a helyzet. A kormány legnagyobb pártja, a Smer az európai szociáldemokratákat erősíti, a Bugár Béla által fémjelzett Most-Híd az Európai Néppárt tagja, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) azonban a 2014-es EP-választásig a brit euroszkeptikus UKIP által dominált Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFD) frakcióban foglalt helyet, öt éve azonban nem jutott be az EP-be. Kizárható, hogy az azóta jóval mérsékeltebbé vált szlovák párt a májusi EP-választás után a szélsőségesen euroszkeptikus tömb társaságát keresné. Az SNS legszívesebben alighanem az Európai Néppárthoz csatlakozna, az SNS neve azonban még túl rosszul cseng ahhoz, hogy az EPP befogadja a politikai erőt. Ján Slota őrjöngéseit sokan még nem felejtették el. Andrej Danko SNS-s elnök egyelőre nem mutatott érdeklődést a Budapest-Varsó-Róma tengely iránt. A plágiubotrányba keveredett szlovák parlamenti elnök inkább hallgat, kivár, nem véletlenül tartják hazájában vérbeli sakkjátékosnak. Időnként azért kimutatja a foga fehérjét, Szlovákia például az ő kezdeményezésére nem írta alá tavaly decemberben az ENSZ menekültügyi megállapodását. Hangzatosan úgy fogalmazott, hogy még egy takarítónőt sem küldene a marokkói csúcstalálkozó közelébe. Ez kis híján kormányválsághoz vezetett, mert a kabinet legtekintélyesebb tagja, Miroslav Lajcák külügyminiszter válaszul lemondással fenyegetőzött. Végül Peter Pellegrini kormányfő vette rá a maradásra. Tavaly októberben pedig Danko azt követelte, a szlovák parlament a cseh mintájára álljon ki Magyarország mellett a Sargentini-jelentés ellenében. Ebből a kezdeményezéséből azonban semmi sem lett, s nem is tudni, hogy mennyire gondolta komolyan a szlovák parlamenti elnök. Danko számára az Európa-politika nem élvez prioritást. Nyilvánvaló azonban, azért sem mutat különösebb érdeklődést egy euroszkeptikus tengely iránt, mert nem akar szembemenni a kormány politikájával. A szlovák kabinet ugyan nem támogatja a menekültek kvóták szerinti elosztását az Unió tagországaiban, de nem is csatlakozik a menekültkérdésben keményvonalasnak számító Magyarországhoz és Lengyelországhoz. Jellemző, hogy Peter Pellegrini szlovák miniszterelnök tavaly novemberi olaszországi látogatása során azt is felajánlotta vendéglátójának: hazája ideiglenesen befogad a bősi menekülttáborba olaszországi menedékkérőket, hogy ezzel is mentesítsék az olasz költségvetést. Pellegrini ezzel arra a 2019-es olasz büdzsével kapcsolatos vitára utalt, amely az Európai Bizottság és a római kormány között alakult ki. Mindez azt jelezte: az euróövezethez tartozó Szlovákia számára sokkal fontosabb a közös uniós költségvetés sorsa, mint a menekültkérdés. Fontos leszögezni azt is, hogy Pellegrini soha sem támogatta Matteo Salvini olasz belügyminiszter bevándorlásellenes fellépését, sőt inkább óvatos elhatárolódás volt tapasztalható részéről, vagyis Pozsony semmiképpen sem csatlakozna egy Róma-Varsó-tengelyhez. Sokat elmond, hogyan is tekint Pozsony Budapestre Rastislav Kácer, volt magyarországi szlovák nagykövet nyilatkozata, aki tavaly júliusban a Denník N című lapban kifejtette, Magyarországon annyira rossz a demokrácia helyzete, hogy Budapestet most fel sem vennék az EU-ba. Orbán Viktor prófétának képzeli magát, ami autokrata törekvéseiben válik egyértelművé. Ami Andrej Babis cseh miniszterelnököt illeti, augusztus végén járt Olaszországban, szinte egy időben az Orbán-Salvini találkozóval. Jellemző azonban, hogy míg a magyar miniszterelnök a radikálisan bevándorlásellenes belügyminiszterrel találkozott, a cseh kormányfő a római Chigi palotában az olasz miniszterelnökkel, aki a menekültkérdést illetően sokkal mérsékeltebb és józanabb Salvininél. (A nemzetközi diplomáciában szokatlan, hogy egy miniszterelnököt ne a kormányfő, hanem egy minisztere fogadja.) Babis akkor úgy fogalmazott, Csehország egyetlen menekültet sem fogad be. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a cseh kormányfő egy bevándorlásellenes koalíció részese kívánna lenni. Üzletember, aki tisztában van vele: már csak anyagilag sem érné meg folyamatosan szembemenni az Európai Unióval. Azért is elképzelhetetlen lenne, hogy Babis Salvini társaságát keresné, mert ez akár azt is eredményezheti, hogy kizárják az ANO-t az európai liberálisoktól. Az ALDE ugyanis Emmanuel Macronnal szövetkezik az európai parlamenti választás közeledtével, márpedig Salvini épp a francia köztársasági elnököt tartja legnagyobb ellenfelének.  

Hamar egymás ellen fordulhatnak

Salvini feltételezések szerint azt reméli, hogy a következő Európai Parlamentben akár 150-200 euroszkeptikus képviselő foglalhat majd helyet, ami azt jelentené, hogy a bevándorlásellenes tömböt is figyelembe kell majd venni az EP fontos posztjainak elosztásánál. Ez merész jóslatnak tűnik ugyan, de a bevándorlásellenes frakció gyarapodása látványosnak ígérkezik. A legutóbbi mandátumbecslés szerint a Nemzet és Szabadság Európája (ENF) frakciója 74 képviselőre számíthat (ennek tagja az olasz Liga, az osztrák FPÖ), ami 37 képviselői hellyel több, mint amennyit a mostani frakcióban mondhat magáénak. Az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) viszont három képviselőt még veszíthetnek is, így 67 mandátumra számíthatnak (ez a PiS, illetve a brit toryk frakciója, utóbbi párt azonban kiesik a Brexittel). Salvini azt reméli, hogy ez a két tömb egymásra talál, de ez is felettébb optimista jóslatnak tűnik, hiszen eddig szinte semmi kooperáció sem volt közöttük az EP-ben. Salvini azért is kereshette meg Kaczynskit, hogy a két frakció működjön együtt a következő uniós parlamentben, hiszen a toryk távozásával az ECR egy igen fontos pártot veszít. Ha minden az olasz belügyminiszter elképzelései szerint alakulna, akkor még akár a Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFD) is együttműködhet a bevándorlásellenes tömbbel, e frakcióban azonban olyan szélsőséges pártok foglalnak helyet, amelyek elfogadhatatlanok a mérsékelt euroszkeptikusok számára. Michal Potocki a Dziennik Gazeta Prawna munkatársa szerint Salvini azért is keresi annyira a PiS elnökének társaságát, mert elsődlegesen olyan pártokkal kíván szövetkezni, amelyek hazájuk kormányában is fontos szerepet játszanak. Nehéz azonban feloldani a Liga és a PiS között az Oroszországhoz fűződő viszonnyal kapcsolatos ellentétet. Mint Potocki írta, Kaczynskinak nem érdeke, hogy olyan párttal hozzák összefüggésbe, amely egyértelműen oroszbarát. (Salvini egy tavalyi interjúban azt mondta, „Oroszországban otthonosabban érzem magam, mint egyes uniós országokban”. Egyúttal többször bírálta a Moszkvával szembeni uniós szankciókat.) Gazdasági kérdésekben sem teljes az összhang. Salvini ugyanis a kohéziós alapok megvonását akarja a közép-európai országoktól, ami különösen komoly érvágás lenne Varsó, illetve Budapest számára. Hiába tehát az érdekszövetség Róma, Varsó, illetve Budapest között, tengelyről túlzás beszélni, az együttműködés csak ideig-óráig tarthat. Hamar egymás ellen fordulhatnak politikusaik.

2019.01.18 10:45
Frissítve: 2019.01.18 10:48