Gyönyörű égi jelenséget hozott a vihar

Publikálás dátuma
2018.05.17 12:44
Szivárvány a Rómain Illusztráció: Facebook/Hello Római
Fotó: /
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

A szivárvány olyan optikai jelenség, amelyet eső- vagy páracseppek hoznak létre, amikor a fény prizmaszerűen megtörik rajtuk, és a spektrumára bomlik - írja a Wikipédia.  A levegőben lévő vízcseppeket a napfény alacsony szögből éri. Akkor a leglátványosabb a jelenség, amikor az égbolt felét még felhők borítják, és háttal állunk a napnak.

Tudta?
A szivárvány ívének külső része mindig vörös, míg a belső ibolya.

Tegnap több helyen úgynevezett dupla szivárvány is látható volt, amelyen a másik, halványabb íven fordítottak a színek. A másodlagos szivárványokat az okozza, hogy a fény egy része a csepp elejéről is visszatükröződik, és 50-53 fokban távozik.

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Szerző
2018.05.17 12:44

Saját határain túl - interjú Gáspár Katával

Publikálás dátuma
2018.12.12 16:29

Fotó: / Draskovics Ádám
„Egy teljesen átlagos, hétköznapi bonyolult ember vagyok, aki szeret törődni és foglalkozni azokkal, akik közel állnak hozzá. Szeretek bízni az emberekben, és szeretem, ha bíznak bennem. Porallergiás, akinek, ha leengedik a színházi függönyt, vége van” – foglalja össze önmagáról a legfőbb tudnivalókat Gáspár Kata színművésznő a Vasárnapi Híreknek adott interjúban.
– Többször nyilatkozta, hogy színészházaspár – Gáspár Sándor és Bánsági Ildikó – gyerekeként szigorúan viszonyultak a szülei a színészi ambícióihoz, első filmje, az Apám beájulna castingján a nevét sem árulhatta el. Az élet egyéb területén is megnyilvánult a szülői szigor? – Ez nem szigorúság volt a részükről, egyszerűen meg akartak engem óvni attól, hogy a későbbiekben csalódás érjen. Nem akarták, hogy azért kapjak meg bármit is, mert X. Y. kislánya vagyok. Ezzel nekem a későbbiekben hatalmasat segítettek. Nagyon sok színészgyerek életében eljön a pillanat, amikor elkezdi keresni önmagát: mi az, amit én értem el, mi az, amit nem? Én nyugodt szívvel, egyenes háttal elmondhatom: igen, ez én vagyok, minden kudarcommal, sikeremmel, pangó éveimmel. – A pangó évek nehezen kalkulálhatók ki a wikipédiás Gáspár Kata-szócikkből. 15 éves kora óta szinte folyamatosak a film és színházi szerepek, számos főszerepben is láthatták a nézők. – Pedig egy időben nagyon sűrűn követték egymást. Hét évet töltöttem abban a Nemzeti Színházban, ahová még Jordán Tamás vett fel, aztán Alföldi is átvett. Nagyon szerettem ezt a hét évet. Amikor kiderült, hogy elveszik Robitól a színházat, teljesen padlóra küldött. Gondoljon bele, van egy színház, aminek egyszer csak vége szakad, miközben mindenki tele van közös tervekkel, célokkal. Nemcsak a színészeket, Alföldit, de a darabokat is megszerette a közönség. Az utolsó előadásomat nagyon durva volt megélni. Mohácsi János darabjával, A velencei kalmárral búcsúztam hét év után a Nemzetitől. Az előadás végén néma csend, majd az egyik néző sírós hangon felkiáltott: „Elvették a színházamat”. Bőgtünk, férfiak, nők egyaránt. A mai napig nem értem, miért kellett ennek megtörténnie. Nagyon nehezen éltük túl. 25-26 éves voltam akkor, ezután két évig szabadúszóként dolgoztam. Ijesztő időszak volt ez a pályámon. Egyszerre öt színházban is játszottam, mégsem volt egy hely, ahová hazamehettem volna második otthonomként. Miközben a mozik az Intim fejlövés című filmet játszották, amiben én voltam a főszereplő, addig a film plakátja alatt a Művész mozit takarítottam nyáron, mert kellett a pénz. Utólag persze egyáltalán nem sajnálom, hiszen ki az, aki állandóan ugyanazt az arcot akarja látni. Valahogy mindig úgy alakult, hogy küzdenem kellett vagy épp türelmesnek lenni. – Mint Lucának, a Viasat3-on most futó 200 első randi című sorozat főszereplőjének? – Igen, de a sorozatban mindig ott kavar a háttérben az anya, Luca annyira nem tudott leválni a családjáról. Én mindenben számíthatok a családomra, de mindenkinek megvan a maga munkája, el tudunk vonulni egymástól. – Amikor elvállalta a sorozat főszerepét, mire számított, hogyan befolyásolja majd a karrierjét? – Azt még nem tudom, a későbbiekben milyen hatással lesz a pályámra, de az biztos, hogy nagyon sok mindenben segített már eddig is. Arra is rájöttem, hogy a határaimon túl is képes vagyok húzni az energiáimat: 90 nap forgatás, 600-650 jelenettel nagyon leterhelő, de egyben pozitívan is hat, amikor kiderül, mennyi mindent bírok. És fontos, hogy egyetlenegyszer sem mentem úgy haza, hogy ne tettem volna meg mindent. – Érdekelne, vajon kiknek készült a 200 első randi? Egy átlagos magyar nem biztos, hogy tud azonosulni ezekkel a szereplőkkel. – Főképp nőknek szól a sorozat. Feleségek nézik, akik révén a férfiak is bele-belepillantanak. Az érdekessége az, hogy ha nem is feltétlenül működnek vidéken épp ilyen rádióstúdiók, a hétköznapokban kevéssé szaladgálnak a képernyőn látható karakterek, de ilyen személyiségjegyű emberek mindenhol élnek az országban. Csak ha a munkahelyi hierarchiát megnézzük, mindenki talál olyan ismerőst a környezetében, akinek nincs akkora önbizalma, vagy épp fordítva: aki hatalmas önbizalommal rendelkezik, olyannal, aki nem bírja el a terheket, és aki állandóan változik. Bárki érezheti magát zitául, vagy gondolhatja azt, hogy az ő saját anyja is a filmbelihez hasonló. Nagyon sokféle karakter szerepel ebben a sorozatban, akik teljesen hétköznapi jegyekkel bírnak, és ettől szerethetővé válnak. Másik nagyon fontos dolog a 200 első randival kapcsolatban: csak színészek szerepelnek benne, ezáltal mindenki megpróbálta kihozni a saját karakteréből az emberi maximumot. – Nem fél az arcvesztéstől azáltal, hogy egy populáris sorozatban vállalt főszerepet? Attól, hogy az ország Lucájaként emlegetik majd? – Mindannyian arra törekedtünk, hogy olyan sorozatot csináljunk, amire büszkék lehetünk. És erre büszkék is vagyunk. Ahhoz, hogy valaki az ország Lucájává váljon, a celebműsoroktól kezdve minden egyéb csatornából neki kellene folynia, és erről szó sincs. Én ettől nem tartok. Más is a karakterem, ha megnézi, én egy vékony lány vagyok. Aztán lehet, hogy ha majd fél év múlva leülünk beszélgetni, akkor azt mondom: hát, lehet benne valami… De most semmiképp! – Az első részben van egy érdekes mondat, a rádió vezetőjének, Adélnak a szájából hangzik el: „Ez a lány egy rakás szerencsétlenség, de legalább nem kerül sokba.” A mai magyar színjátszást, filmezést mennyire jellemzi ez a szempont? – Szerintem ez nem az a szakma, ahol az szempont, hogy „de legalább olcsó”. Legfeljebb megállapodás kérdése, amikor is elmondják a színésznek, hogy figyelj, mi ragaszkodunk hozzád, de nem tudunk annyit fizetni, amennyit elképzeltél. Itt nincs olyan, hogy valaki azért játssza Júliát, mert olcsó. Az igazgatóknak, rendezőknek az a céljuk, hogy a színész, aki kiáll, jó legyen. Hinniük kell az embereikben, még akkor is, ha az esetenként a nézőnek nem tetszik. Az ember vásárra viszi a bőrét. A szereposztó dívány is egy a sok mendemonda közül. Attól, hogy valaki hozzá tud jutni egy szerephez, azt még el is kell tudni játszani. – Odahaza, ha leülnek a családdal a vasárnapi ebéd mellé, kritikusak egymással? – Nem mondanám. Nyilván rámutatunk a pozitív és negatív dolgokra egymás produkcióiban. De tudjuk azt, és úgy is állunk hozzá, hogy amit a színpadon látunk, közösségi dolog. Inkább próbáljuk boncolgatni, megérteni azt, amit látunk. A végtelenségig tudnánk a szakmáról beszélgetni.
2018.12.12 16:29
Frissítve: 2018.12.12 17:00

Elhunyt Kósa Ferenc

Publikálás dátuma
2018.12.12 16:02

Fotó: MTI/ Czimbal Gyula
Életének 82. évében szerdán elhunyt Kósa Ferenc Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, volt országgyűlési képviselő, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja – közölte a köztestület.
Kósa Ferenc 1963-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Diplomájának megszerzése után a Mafilm rendezője, majd az Objektív Stúdió egyik alapítója, 1989-1992 között Szabó Istvánnal együtt művészeti vezetője volt. Kósa Ferenc filmjeinek és dokumentumfilmjeinek nemcsak rendezője, de forgatókönyvírója, illetve Sára Sándor több filmjének (Vízkereszt, Feldobott kő) társírója volt. A filmvilágba az 1965-ben készült Tízezer nap című diplomafilmjével robbant be, amely az első közös munkája volt Csoóri Sándor íróval (az operatőr Sára Sándor volt). Mivel a műben nevén nevezték az 1956-os forradalmat, a hatalom betiltotta az alkotást, a nyilvános bemutatót csak a külföldi siker és számos újravágás után tarthatták meg. A Tízezer nap a magyar újhullám egyik legfontosabb darabja: a cannes-i filmfesztiválon 1967-ben elnyerte a rendezői díjat. Egy évvel később a filmet beválasztották a Budapesti Tizenkettő, az 1948-1968 közötti évek tizenkét legjobbnak tartott magyar filmje közé. Kósa Ferenc legtöbb játékfilmjét a kelet-európai diktatúrák elemzése jellemezte, különösen tekintettea az egyén és a történelem sokszor igazságtalan viszonyának tekintetében. Legnagyobb vitát kiváltó munkái mégis dokumentumfilmjei voltak: a Balczó András legendás öttusázóról készült, majd három hét után betiltott Küldetés (1977), de emlékezetes alkotás Béres Józsefről készült Az utolsó szó jogán (1976) is, melynek tíz évvel később készített egy folytatást is, a szereplők sorsát újra kamera elé helyezve. A rendszerváltás után a magyar film drasztikusan elveszítette a közönségét. „Kósa Ferenc dupla kihívást intézett a hátát mutató, magát kérető, zord nézőtömeghez. Egyfelől a direkt, közvetlen politizálás olyan formáját kínálja, amit a magyar filmek az utóbbi években többnyire nagy ívben elkerültek, nyíltan, szemtől szembe megfogalmaz olyan igazságokat, olyan véleményeket, amelyek kimondását a közvélemény tabunak hiszi” – írta róla Létay Vera a Filmvilág hasábjain a Mérkőzés című filmje kapcsán, mely újfent 1956-os témát dolgozott fel. Az MSZP 1989. októberi megalakulása után az országos elnökség tagja (a kultúra, a művészetek és a médiaügyek szakértője), 1990 és 2006 között a párt parlamenti képviselője volt, nevéhez fűződik többek között az első független filmtörvény megalkotása.  
Szerző
2018.12.12 16:02
Frissítve: 2018.12.12 19:57