Megelőzhető a gyermekkori leukémia?

Publikálás dátuma
2018.05.22 19:17
Illusztráció: AFP
Fotó: /
A minden csírát kiirtó tisztaság okozza a gyermekkori leukémia leggyakoribb formáját egy vezető brit kutató szerint.

Az akut limfoblasztómás leukémia kétezer gyermekből egyet sújt - írta az MTI a tanulmányt ismertető BBC News alapján. Mel Greaves, a Brit Rákkutató Intézet tudósa 30 év alatt összegyűlt bizonyítékokkal támasztotta alá, hogy az immunrendszer veszélyessé válhat, ha az élet korai szakaszában nem találkozik elég kórokozóval. Ez azt jelenti a tudós szerint, hogy a betegséget meg lehetne előzni. A vérképző rendszer megbetegedésének ez a fajtája gyakoribb a fejlett, jómódú társadalmakban, ami arra utal, hogy modern világunk okozhatja a kórt. A Nature Reviews Cancer című szaklapban megjelent tanulmány elutasítja a korábbi elméleteket, amelyek a villanyvezetékeket, az elektromágnest és vegyi anyagokat hoztak összefüggésbe a betegséggel. 

Számos külföldi kutatóval együttműködve Greaves a kór három szakaszát állapította meg. Az első látszólag egy megelőzhetetlen génmutáció, amelyik a méhen belül megy végbe, a második az élet első évének túlzott tisztasága, ami miatt az immunrendszer nem tanulja meg a helyes viselkedést a valódi veszélyekkel szemben. Az első kettő teszi lehetővé, hogy egy fertőzés az immunrendszert később helytelen válaszra késztesse és leukémia alakuljon ki.

Az elmélet nem egyetlen kutatáson alapszik, hanem a betegség okait megállapító tanulmányok bizonyítékainak elemzésén, "a kirakós elemeinek összeillesztésén". "Az akut limfoblasztómás leukémiának világos biológiai oka van, számos fertőzés kiválthatja az arra hajlamos gyerekekben, ha azok védekező rendszere nem készült fel megfelelően" - mondta Greaves.

A bizonyítékok között felsorolta a milánói sertésinfluenzát, amelynek következtében hét gyerek lett leukémiás, azokat a tanulmányokat, amelyek szerint a bölcsődébe járó vagy testvérek között felnövő, tehát baktériumok sokaságának kitett kicsik körében ritkább a leukémia. Figyelembe vette, hogy a bélrendszer "jó baktériumait" támogató anyatejes táplálás is véd a kór ellen, valamint azt, hogy a hüvelyi úton, tehát nem műtéttel születő babák között is kisebb a leukémia aránya, a hüvelyi szüléssel ugyanis több baktérium kerül az újszülött szervezetébe. Azt is a bizonyítékok közé sorolta, hogy teljesen mikrobamentes környezetben nevelt állatoknál fertőzés hatására leukémia alakult ki.

A tanulmány nem vádolja a szülőket azzal, hogy túl higiénikus körülmények között nevelik a gyerekeiket, inkább azt hangsúlyozza, hogy "a gyermekkori leukémia a legtöbb esetben valószínűleg megelőzhető", ám ehhez további kutatások szükségesek. Greaves elképzelése szerint a gyerekek kaphatnának biztonságos baktériumkoktélt - akár joghurtital formájában -, ami edzené az immunrendszerüket. Addig is arra kéri a szülőket, ne ijedjenek meg a mindennapos, banális fertőzésektől és segítsék elő, hogy gyerekük más gyerekekkel találkozzon.

Szerző
2018.05.22 19:17

Százötven év alatt felpörgettük a kutyák evolúcióját

Publikálás dátuma
2018.08.20 12:48
Angol bulldog, a célirányos kutyatenyésztés egyik mintapéldánya
Fotó: AFP/ Timothy A. Clary
Közel 400 új kutyafajta jött létre a 19. század vége óta: az új típusok megteremtése rengeteg munkával jár, és sokszor egy élet sem elég hozzá.
Ami a természet csak év-tízezredek alatt tudna véghez vinni, az emberiség mondhatni pillanatokon belül megvalósította: a modern kutyatenyésztés az elmúlt 150 évben csaknem 400 kutyafajtát hozott létre a rendkívül hasznos életmentő kutyáktól a katonai- és rendőrkutyákon keresztül a juhászkutyákon át egészen a társasági kutyákig.  Mi voltunk ezeknek az ebeknek az evolúciós mozgatórugói, mi hoztunk létre őket abból a célból, hogy kényelmesebbé tegyék az életünket, segítsék, vagy éppen könnyebbé tegyék a mindennapjainkat – írja a kutyatenyésztés technikáit és történetét bemutató cikkében a Zoom.
Az emberiség tenyésztői történelme cirka 15 ezer évvel ezelőtt kezdődött a háziasítással. Rögtön érdemes is leszögezni, hogy a domesztikáció nem egyenlő a megszelídítéssel. Mert míg a megszelídítés csupán csak az emberhez való barátságos hozzáállást eredményezi, addig a háziasítás egy kontrollált folyamat. Abból áll, hogy az ember a kutya külső és belső jellemzői alapján szaporítja tovább az állatot egy felügyelt környezetben. A felügyelet alatt pedig nem laboratóriumot értünk, hanem egy helyet, ahol a preferált hím teherbe ejti a preferált nőstényt.
 Később a háziasításból évszázados hagyományokkal rendelkező tenyésztői munka vált, aminek ma 339 (egy másik forrás szerint van az 400 is) kutyafajtát köszönhetünk, amit a Nemzetközi Kinológiai Szövetség a funkciója és a külső jellegzetéssegei alapján tíz csoportba sorol, úgy mint: Tacskók, társasági kutyák, pásztor- és juhászkutyák, agarak, schnauzerek, pinscherek, molosszerek svájci hegyi és pásztorkutyák, terrierek, spitzek és primitív fajták, kopók és rokon fajták, vizslák, szetterek, vízi vadászok, retriverek és kajtatókutyák, agarak. 
Ahhoz, hogy létrehozzunk egy új kutyafajtát, első körben hatalmas elhatározásra, erős fiskális háttérre, valamint egy rendkívül konkrét elképzelésre lesz szükségünk arról, mégis milyen kutyát szeretnénk összedobni. Döntenünk kell a méretéről, a vérmérsékletéről, azaz egy finomabb genetikus Frankensteinné kell válnunk: Választanunk kell, melyek azok a pontos külső és belső jellemvonások, amelyek meghatározzák majd a kutyafajtánkat. Ezek lesznek a kutya úgynevezett standardjai, fenotípusa, ami a kutya genotípusában, azaz genetikai felépítésében is kimutathatóvá kell, hogy váljon. Ezen standardok alapján lesz regisztrálva az eb törzskönyvben is.
Egy új kutyafajta létrehozása és elismertetése a szakértők szerint akár 30 vagy 50 évet is igénybe vehet (egy már létező kutyafajta továbbtenyésztése azért jóval kevesebb idő).
2018.08.20 12:48
Frissítve: 2018.08.20 12:55

Jöhet a lisztérzékenyek kenyere

Publikálás dátuma
2018.08.20 10:10
Illusztráció: Pexels
Fotó: /
Új lehetőségeket tárt fel a gabonaallergiában szenvedők életminőségének javítására egy magyar, ausztrál, norvég, német és kínai kutatócsoportok együttműködésével megvalósult vizsgálat. A csoport tagja volt az MTA Agrártudományi Kutatóközpont három munkatársa.
Az eredmények a csökkent antigén- és allergéntartalmú búzafajták nemesítéséhez visznek közelebb - derült ki a Science Advances-ban közölt tanulmányról szóló MTA közleményből. 
„Ha ismerjük ezeket a fehérjéket, értjük a kenyérbúzára jellemző genetikai változatosságot és a növényre hatást gyakorló környezeti tényezők szerepét, akkor segíteni tudjuk a nemesítőket és az élelmiszeripart olyan élelmiszerek előállításában, amelyeket majd azok is fogyaszthatnak, akiknek egyébként tartózkodniuk kellene a búzaalapú élelmiszerek fogyasztásától”
– mondta Juhász Angéla, a nyugat-ausztráliai Murdoch Egyetem Mezőgazdasági Biotechnológiai Központ és az MTA ATK Mezőgazdasági Intézet kutatója.
A kutatók a vékonybél autoimmun betegsége, a lisztérzékenység (cöliákia), valamint a búzaallergia különböző típusainak genetikai hátterét, kiváltó okait vizsgálták. A búza fogyasztásával, lisztjének belélegzésével kapcsolatos megbetegedések közé tartozik a bőr- és emésztőrendszeri tünetekkel jelentkező ételallergia, a fizikai aktivitást követően fellépő anafilaxia (WDEIA), valamint a pékeket, sütödei dolgozókat érintő pékasztma. A lisztérzékenység és a búzaallergiák jellemzően nem gyógyíthatók: jelenleg az egyetlen jó megoldás a búza-, valamint a rozs- és árpaalapú élelmiszerek kerülése, a gluténmentes táplálkozás.

Nem mindegy, mikor éri hőség a búzát

A magyar, ausztrál, norvég, német és kínai együttműködés keretében készült tanulmány megvalósulásához alapvetően járult hozzá, hogy sikerült teljességében feltárni a búza genetikai állományát. Ez azért is jelentős eredmény, mert a kenyérbúza 17 milliárd bázispárból álló genomja nagyjából ötször nagyobb, mint az emberé. A kutatást a több mint 2400 tagú Nemzetközi Búzagenom-szekvenáló Konzorcium (IWGSC) irányította.
„Ebben az óriási projektben a búza minőségét elsődlegesen meghatározó tartalékfehérjék és rokon fehérjecsaládjaik azonosításáért voltam felelős. Ezt a referencia genomszekvenciát és az azonosított fehérjecsaládokat használtuk a búza allergénjeinek és a lisztérzékenységgel kapcsolatos fehérjéinek azonosítására és mennyiségének vizsgálatára, különböző környezeti stresszhatások alkalmazása mellett”.
– mondta Juhász Angéla.
A környezeti hatások szerepének feltárása a kutatás másik fontos eredménye. Az egyes fehérjék eltérő mennyiségben termelődnek a búzaszemben.  
„Ha a tenyészidőszak végén hűvösebbre fordul az időjárás, akkor a pékasztmát kiváltó és az ételallergiával kapcsolatos fehérjék koncentrációja megemelkedik. Másfelől, ha a virágzás alatt hőstressz éri a kenyérbúzát, akkor nagyobb mennyiségben fejeződnek ki a cöliákiával és a WDEIA-val kapcsolatos fehérjék.”
Ismerve az immunreaktív fehérjeszakaszok fehérjén belüli pozícióját és az ezen fehérjéket kódoló gének kromoszómán belüli elhelyezkedését, lehetőség nyílik a csökkentett allergén- és antigéntartalmú búzafajták azonosítására, nemesítésére. Így például genomszerkesztési módszerek segítségével célirányosan módosíthatjuk vagy távolíthatjuk el az immunreakciót kiváltó szakaszokat anélkül, hogy megváltoztatnánk a fehérjének a búzanövény élettani folyamataiban vagy a funkcionális tulajdonságaiban betöltött szerepét. A most azonosított fehérjeszakaszokra tervezett genetikai és biokémiai markerek pedig lehetőséget nyújtanak a kedvező összetételű és tulajdonságú fajták szelektálására, a nyersanyag összetételének feldolgozóipari ellenőrzésére – számolt be a lehetőségekről a Murdoch Egyetem és az MTA ATK kutatója
2018.08.20 10:10
Frissítve: 2018.08.20 10:10