Ferenc pápának nem könnyű keresztülvinni reformjait, elsősorban a konzervatív főpapok ellenállása miatt. Bár 2013-as megválasztásakor sokan gyors reformokat reméltek a katolikus egyházban, a derűlátás hamar alábbhagyott, mert látszott, mennyire meg van kötve a katolikus egyházfő keze, mennyit árthatnak neki az ultrakonzervatívok. A jelentősebb egyházi változásokat az tehetné lehetővé nem is annyira hosszabb távon, ha a saját elképzelései szerint alakítja a pápaválasztó testületet, a Bíborosi Kollégiumot, azaz olyan kardinálisokat nevez ki, akik az ő értékrendjét képviselik. Ez nem megy egyik napról a másikra, hiszen ilyen konzisztóriumot általában egy évben egyszer tartanak. A következőt június 29-én rendezik meg, ekkor már a pápa elmondhatja azt, hogy a Bíborosi Kollégium tagjainak a felét ő nevezte ki. Ezzel a jelenlegi 114-ről 125-re emelkedik a pápaválasztó bíborosok száma, ez azonban folyamatosan csökken, hiszen elveszti választójogát, aki betölti 80. életévét.
Nem nevezhető meglepetésnek, hogy megkapja a bíborosi birétumot Luis Ladaria Ferrer, aki a teológiai kérdésekben mindenható Hittani Kongregáció prefektusa. Érdekesebb viszont az olasz Giovanni Angelo Beccio érsek, a Máltai Lovagrend különmegbízottja, az Általános Ügyek részlege vezetőjének bíborossá kreálása. Kardinális lesz a káld-katolikus egyház pátriárkája, a bagdadi Louis Raphael I. Sako, illetve a pakisztáni Karacsi érseke, Joseph Coutts is. A pápa ezzel azt kívánja kifejezni, hogy különösképpen szívén viseli az üldözött keresztények sorsát, illetve azokét, akik fegyveres konfliktusok miatt kényszerülnek lakóhelyük elhagyására. Bíboros lesz a pápa alamizsnása, a lengyel Konrad Krajewski érsek is, aki sokat tett a társadalom kirekesztettjeiért.
