A Budapest sorsa iránt érdeklődőket igencsak meglepte, amikor február közepén Gerő András történész nagy ívű koncepciót tett közzé az Élet és Irodalomban a főváros igazgatásának kívánatos átalakításáról. Miért pont most? Miért pont ő? Miért pont ezt? - kérdezgettük egymástól.
Május közepén aztán megalakult a Fürjes Balázs vezette államtitkárság, amely mostantól a főváros és az agglomeráció fejlesztéséért felel. Jó, jó, nem kormánybiztosság, ahogy Gerő javasolta, de azért mégiscsak nehéz volna véletlennek látni a folyamatot. Különösen, mert az államtitkár sietett kijelenteni: az állami szerv a jövőben közvetlenül a főpolgármesterrel fog egyeztetni. És valóban, már Gerő is hosszan érvelt cikkében az állam és a főváros paritásos részvételén alapuló döntéshozó testület, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa újbóli megszervezése ellen.
Tarlós és Fürjes tehát egymással fogja leszkanderozni a hídfelújításokat, a nélkülözhetetlen sportberuházásokat, a kórház- és iskolaépítéseket, az új HÉV- és metróvonalakat, az M0-s befejezését, a P+R parkolókat, a városligeti múzeumi negyedet és a Vár további sorsát, értelemszerűen a miniszterelnök által odaóhajtott kormányzati objektumokkal egyetemben. Szinte már látjuk, ahogy mindketten szem előtt tartják közben az őszre pozícionált, széles körű konzultáció eredményét.
Azt viszont nem árt észben tartani, hogy Gerő András tanulságos cikkének volt még egy vonulata, amely figyelmünkre érdemes. A történész amellett foglalt állást ugyanis, hogy a főváros jelenlegi széttagoltsága helyett célszerű lenne a XIX-XX. századi mintára újfent elöljáróságokká egyszerűsíteni a ma széles körű önkormányzati jogosítványokkal felszerelt kerületeket, és ezeket ismét alárendelni a fővárosnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Fidesz-kormányok a hagyományos önkormányzatiságból már kiszerelték az iskolákat és a kórházakat, a szociális gondoskodás pedig lényegében elmúlt, hát valóban csak az ilyen-olyan építkezések maradtak. Azokról meg lásd, mint fent.
Akarnak fogadni, hogy mi következik?
