Kubatov-teszt

Nagy bajban van a Fidesz – a jelek szerint nem is tudja még, hogy mekkorában. Az a politizálási mód, amelyre építve 2010 óta sorra nyeri a választásokat, mostantól törvénytelen. Valójában eddig is törvénytelen volt, de mostanáig csak a magyar jognak mondott ellent, mostantól viszont az európai jogba ütközik, európai léptékű szankciókat indukálva.

Két évnyi türelmi idő után mától hatályos az egész EU területén a GDPR, az uniós adatvédelmi rendelet. Mivel rendeleti szintű szabályozásról van szó, semmilyen további jogi aktus nem kell hozzá, hogy a teljes joganyag – az utolsó betűig – érvényes és érvényesíthető legyen. A szöveget elolvasva abszolút egyértelmű, hogy a pártokra és a kormányra is vonatkozik. És pontosan itt van a kutya elásva: a politizálás gyökeréig ható változtatás nélkül sem a Fidesz, sem a kormány nem fogja tudni betartani.

A rendelet abból indul ki, hogy a természetes személyek személyes adatainak védelme a magánember oldaláról alapvető jog, a szervezetek felől nézve pedig kikerülhetetlen kötelesség. Bárkiről csak a tudtával és beleegyezésével lehet személyes adatokat kezelni, és az adatok felhasználásához is szükséges az adattulajdonos hozzájárulása. Márpedig a Fidesz munkamódszere – még csak nem is 2010, hanem a 2002-ben elveszített választás óta – a személyes adatok révén személyre szabott mozgósításra épül. Erről szóltak a polgári körök, a nemzeti konzultációk, a rezsi- és egyéb aláírásgyűjtések, a népszavazási kezdeményezések (az állampolgársági éppúgy, mint a „szociális”, vagy a közelmúltban a kvótás). Mindnek az volt a célja, hogy Orbán Viktor pártja minél nagyobb kiterjedésű és minél frissebb adatbázissal rendelkezzen a potenciális szavazókról, hogy aztán szavazások idején levélben, telefonon vagy akár az ajtón történő bekopogtatással mozgósítani tudják azokat, akikről a korábbi kontaktusfelvételek tapasztalatai alapján okkal feltételezhető: hajlandóak lennének a Fideszre szavazni. (És a keményebb, közmunkával, gyámüggyel stb. érvelő meggyőzési technikákat nem is említettük.)

Az emlékezetes pécsi eset óta videófelvétel is van róla, hogy olyan személyek adatait is nyilvántartották, akik kifejezetten ellenségesek a Fidesszel, és semmilyen módon nem adtak hozzájárulást a róluk szóló információk tárolásához, illetve felhasználásához. A szekszárdi trafikügyben pedig arról készült hangfelvétel, hogy a törvényt megkerülve gyűjtött személyes adatokat közhatalmi célokra használta a kormánypárt. Ezekben a – még egyszer hangsúlyozzuk: a jelenlegi adatvédelmi szabályok szerint is törvénytelen – botrányos ügyekben a személyes adatok akadálytalanul áramlottak a kormány és az egyik parlamenti párt (a Fidesz) között, ami önmagában is jogsértő.

Most az egyedüli jogszerű megoldás az lenne, ha a pártcélra használt összes eddigi Kubatov-listát megsemmisítenék, hiszen nincs olyan ember, aki arra a célra adta oda az adatát, amire használják.

Kötve hisszük, hogy megteszik, de az is biztos, hogy a magyar jogállamiságnak nem volt még kiterjedtebb és látványosabb próbája ennél.

Szerző

Elit

- Ott van? - liheg megkésve a fülembe.

- Tudja a franc.

- Nem mutatták?

- Nem tudom, nem láttam.

- Biztos mutatták, ki nem hagynák, hogy ott van. Ott kell lennie. Ááááá, biztosan ott van, ezt nem hagyja ki. A Felcsút mégis csak a NER szülöttje…

- Érdekli a hóhért.

- A NER vagy a meccs? Nem nézed?

- Látom, de mit nézzek rajta? Ez nem a Barca, vagy a Real... Vonul, a díszpáholy, foci meg semmi.

- Szotyizik?

- Mondom, nem láttam. Mit kellene csinálnom? Semmi nincs. Ő a focit szereti. Hitler Wágnert szerette.

- Tudom, Sztálin meg a Szulikót, de ez azért erős túlzás. Ez mégsem a dísztribün a Vörös téren, vagy a Ligetben Kádárral. Ez stadion. A nép tere.

- Tribün ez. NER-tribün. Ott van az egész vezérkar, az új kormány. Tele a díszpáholy. A stadionok meg üresek.

- Most tele van.

- Ja, most. Ünnep van. Kupadöntő.

- És nem integet.

- Beint.

- Szeretik.

- Mit szeressek rajta?

- A nép egyszerű gyermeke. Egyszerű öltöny, fehér ing.

- Kupadöntő van. Fociünnep, nincs rajta nyakkendő. Fél öltönyben szotyizik.

- Ha van kalapja, ha nincs kalapja, ez így nem megy... Még nem láttam földre köpni.

- Nem mutatják... NER-arisztokrácia, karikatúraelit kicsippentve a nők, meg az elit pasijaik.

- Elit nélkül nem megy.

- Biztos nem?

- Hát ez az elit meg már csak ilyen. Arisztokráciát nem lehet tanulni.

- Ja, ez kell nekünk. Ez a krém. Belőle élnek.

- Ő belőlük.

- Szimbiózis. A vérszívó új arisztokrácia a vezér cirkuszában mulat.

- Olyan helyesek

- Szeretik a kutyákat, meg a gyerekeket, és mi vagyunk a gazdatest.

- Mennyi?

- Kettő-kettő, hosszabbítás. Rábasztak a NER-lovagok, most még hallgathatják az újpesti B-közepet.

- Ennyit talán még kibírnak.

- Sokkal többet is

- Csak mi bírjuk.

- Mindegy, ritka szép napja volt a Fradi-stadionnak. A csapat ugyan sehol, viszont pókháló-selyemként lengte be a díszpáholyt a NER-elit parfümje. Egy ilyen fergeteges estének nem lehetett ellenállni.

- Ja, két legenda egy helyen: Göröcs János Újpest, Orbán Viktor Felcsút. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Szerző

Jóstehetség

A Budapest sorsa iránt érdeklődőket igencsak meglepte, amikor február közepén Gerő András történész nagy ívű koncepciót tett közzé az Élet és Irodalomban a főváros igazgatásának kívánatos átalakításáról. Miért pont most? Miért pont ő? Miért pont ezt? - kérdezgettük egymástól.

Május közepén aztán megalakult a Fürjes Balázs vezette államtitkárság, amely mostantól a főváros és az agglomeráció fejlesztéséért felel. Jó, jó, nem kormánybiztosság, ahogy Gerő javasolta, de azért mégiscsak nehéz volna véletlennek látni a folyamatot. Különösen, mert az államtitkár sietett kijelenteni: az állami szerv a jövőben közvetlenül a főpolgármesterrel fog egyeztetni. És valóban, már Gerő is hosszan érvelt cikkében az állam és a főváros paritásos részvételén alapuló döntéshozó testület, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa újbóli megszervezése ellen.

Tarlós és Fürjes tehát egymással fogja leszkanderozni a hídfelújításokat, a nélkülözhetetlen sportberuházásokat, a kórház- és iskolaépítéseket, az új HÉV- és metróvonalakat, az M0-s befejezését, a P+R parkolókat, a városligeti múzeumi negyedet és a Vár további sorsát, értelemszerűen a miniszterelnök által odaóhajtott kormányzati objektumokkal egyetemben. Szinte már látjuk, ahogy mindketten szem előtt tartják közben az őszre pozícionált, széles körű konzultáció eredményét.

Azt viszont nem árt észben tartani, hogy Gerő András tanulságos cikkének volt még egy vonulata, amely figyelmünkre érdemes. A történész amellett foglalt állást ugyanis, hogy a főváros jelenlegi széttagoltsága helyett célszerű lenne a XIX-XX. századi mintára újfent elöljáróságokká egyszerűsíteni a ma széles körű önkormányzati jogosítványokkal felszerelt kerületeket, és ezeket ismét alárendelni a fővárosnak. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Fidesz-kormányok a hagyományos önkormányzatiságból már kiszerelték az iskolákat és a kórházakat, a szociális gondoskodás pedig lényegében elmúlt, hát valóban csak az ilyen-olyan építkezések maradtak. Azokról meg lásd, mint fent.

Akarnak fogadni, hogy mi következik?

Szerző
N. Kósa Judit