A „merlini fal” – avagy a szűkülő nyilvánosság
Idézzük csak fel a B kategóriás krimiket: mihez kezd a hírhedt betörőbanda, ha meg akarja úszni a felelősségre vonást? Először is alibit gyárt magának (vö.: a nemzet érdekét szolgálta éppen, nemzeti középosztályt épített) és másra tereli a gyanút (diplomás kommunista, libernyák). De hogyan számol el a lopott holmival? Először is letagadja (nem közpénz), a banda tagjait relativizálja (nem közszereplő), közben minden erővel akadályozza (nem közérdekű adat), és akár évekkel is elodázza a nyomozást (költségtérítést kér a dokumentumok másolásáért). Közben a kilóra megvett médiájával abajgatja az oknyomozó sajtót és a korrupcióellenes szervezeteket. A rendszerváltás utáni kormányok egyikének sem az átláthatóság volt a jele az óvodában, de a 2010 utániak mutatták meg a nemzeti közpénzbulimia (copyright Bödőcs) új horizontját.