- Ott van? - liheg megkésve a fülembe.
- Tudja a franc.
- Nem mutatták?
- Nem tudom, nem láttam.
- Biztos mutatták, ki nem hagynák, hogy ott van. Ott kell lennie. Ááááá, biztosan ott van, ezt nem hagyja ki. A Felcsút mégis csak a NER szülöttje…
- Érdekli a hóhért.
- A NER vagy a meccs? Nem nézed?
- Látom, de mit nézzek rajta? Ez nem a Barca, vagy a Real... Vonul, a díszpáholy, foci meg semmi.
- Szotyizik?
- Mondom, nem láttam. Mit kellene csinálnom? Semmi nincs. Ő a focit szereti. Hitler Wágnert szerette.
- Tudom, Sztálin meg a Szulikót, de ez azért erős túlzás. Ez mégsem a dísztribün a Vörös téren, vagy a Ligetben Kádárral. Ez stadion. A nép tere.
- Tribün ez. NER-tribün. Ott van az egész vezérkar, az új kormány. Tele a díszpáholy. A stadionok meg üresek.
- Most tele van.
- Ja, most. Ünnep van. Kupadöntő.
- És nem integet.
- Beint.
- Szeretik.
- Mit szeressek rajta?
- A nép egyszerű gyermeke. Egyszerű öltöny, fehér ing.
- Kupadöntő van. Fociünnep, nincs rajta nyakkendő. Fél öltönyben szotyizik.
- Ha van kalapja, ha nincs kalapja, ez így nem megy... Még nem láttam földre köpni.
- Nem mutatják... NER-arisztokrácia, karikatúraelit kicsippentve a nők, meg az elit pasijaik.
- Elit nélkül nem megy.
- Biztos nem?
- Hát ez az elit meg már csak ilyen. Arisztokráciát nem lehet tanulni.
- Ja, ez kell nekünk. Ez a krém. Belőle élnek.
- Ő belőlük.
- Szimbiózis. A vérszívó új arisztokrácia a vezér cirkuszában mulat.
- Olyan helyesek
- Szeretik a kutyákat, meg a gyerekeket, és mi vagyunk a gazdatest.
- Mennyi?
- Kettő-kettő, hosszabbítás. Rábasztak a NER-lovagok, most még hallgathatják az újpesti B-közepet.
- Ennyit talán még kibírnak.
- Sokkal többet is
- Csak mi bírjuk.
- Mindegy, ritka szép napja volt a Fradi-stadionnak. A csapat ugyan sehol, viszont pókháló-selyemként lengte be a díszpáholyt a NER-elit parfümje. Egy ilyen fergeteges estének nem lehetett ellenállni.
- Ja, két legenda egy helyen: Göröcs János Újpest, Orbán Viktor Felcsút. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!
