Elit

- Ott van? - liheg megkésve a fülembe.

- Tudja a franc.

- Nem mutatták?

- Nem tudom, nem láttam.

- Biztos mutatták, ki nem hagynák, hogy ott van. Ott kell lennie. Ááááá, biztosan ott van, ezt nem hagyja ki. A Felcsút mégis csak a NER szülöttje…

- Érdekli a hóhért.

- A NER vagy a meccs? Nem nézed?

- Látom, de mit nézzek rajta? Ez nem a Barca, vagy a Real... Vonul, a díszpáholy, foci meg semmi.

- Szotyizik?

- Mondom, nem láttam. Mit kellene csinálnom? Semmi nincs. Ő a focit szereti. Hitler Wágnert szerette.

- Tudom, Sztálin meg a Szulikót, de ez azért erős túlzás. Ez mégsem a dísztribün a Vörös téren, vagy a Ligetben Kádárral. Ez stadion. A nép tere.

- Tribün ez. NER-tribün. Ott van az egész vezérkar, az új kormány. Tele a díszpáholy. A stadionok meg üresek.

- Most tele van.

- Ja, most. Ünnep van. Kupadöntő.

- És nem integet.

- Beint.

- Szeretik.

- Mit szeressek rajta?

- A nép egyszerű gyermeke. Egyszerű öltöny, fehér ing.

- Kupadöntő van. Fociünnep, nincs rajta nyakkendő. Fél öltönyben szotyizik.

- Ha van kalapja, ha nincs kalapja, ez így nem megy... Még nem láttam földre köpni.

- Nem mutatják... NER-arisztokrácia, karikatúraelit kicsippentve a nők, meg az elit pasijaik.

- Elit nélkül nem megy.

- Biztos nem?

- Hát ez az elit meg már csak ilyen. Arisztokráciát nem lehet tanulni.

- Ja, ez kell nekünk. Ez a krém. Belőle élnek.

- Ő belőlük.

- Szimbiózis. A vérszívó új arisztokrácia a vezér cirkuszában mulat.

- Olyan helyesek

- Szeretik a kutyákat, meg a gyerekeket, és mi vagyunk a gazdatest.

- Mennyi?

- Kettő-kettő, hosszabbítás. Rábasztak a NER-lovagok, most még hallgathatják az újpesti B-közepet.

- Ennyit talán még kibírnak.

- Sokkal többet is

- Csak mi bírjuk.

- Mindegy, ritka szép napja volt a Fradi-stadionnak. A csapat ugyan sehol, viszont pókháló-selyemként lengte be a díszpáholyt a NER-elit parfümje. Egy ilyen fergeteges estének nem lehetett ellenállni.

- Ja, két legenda egy helyen: Göröcs János Újpest, Orbán Viktor Felcsút. Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!