A Ferencváros visszavágott

Publikálás dátuma
2018.05.25. 19:57
MTI Fotó: Illyés Tibor
A Ferencváros visszavágott az egy héttel korábbi vereségért a bajnokság döntőjében. Az MTK szurkolók csupán annak örülhettek, hogy az égi áldás csak a lefújás után érkezett meg.

Borús, felhős volt az ég, minden esély megvolt arra, hogy megérkezzen az eső a női labdarúgó bajnokság döntőjének második mérkőzésére. A komor idő ellenére a szotyi- és sálárusok már a meccs kezdése előtt több mint egy órával elfoglalták helyüket, s várták a Ferencváros és az MTK Budapest szimpatizánsait az Új Hidegkuti Nándor Stadion előtt. A szurkolók nem tolongtak, ám 45 perccel a kezdés előtt megérkezett egy maroknyi Ferencváros szurkoló, tizenöten, legfeljebb húszan lehetettek. Az 1-es villamosról leszállva öltözékükből szembeötlő volt, hogy a zöld-fehér tábort erősítik, majd egyből hangot adtak annak, melyik csapatnak szurkolnak, vagyis inkább annak, melyiket nem kedvelik. Elsőként a Gá-gá-gá kezdetű nóta zendült fel…

Voltak azért kevésbé vehemens vérmérsékletű szurkolók is. Egy a stadion előtt várakozó családhoz léptem oda, akik csakugyan a vendég sikerért szorítottak. Két apukával beszélgetésbe elegyedtem, s elmondták, lányaik miatt érkeztek, akik a Ferencváros ifjú növendékei. Mint mondták, elkísérték idősebb társaikat, akik eltökélt célja, hogy kiharcolják a harmadik, mindent eldöntő összecsapást. Meglátásuk szerint a női foci felfelé ível, sokat fejlődött az elmúlt években. Mindezt azzal magyarázták, hogy sok pénz áramlik a női futballba is, az ő lányaik már sokkal profibb körülmények között készülhetnek, mint az est folyamán pályára lépők tehették fiatalabb korukban. Hozzátették, a női futball világa azonban továbbra is azon családoknak fontos, akiknek rokonuk, vagy ismerősük pályára léphet, ám sok Ferencváros kötődésű ember nem csak a zöld-fehérek férfi focicsapatára kíváncsi, hanem elmegy egy-egy kézilabda vagy jégkorong meccsre is.

Maga a mérkőzés MTK lehetőséggel indult, az amerikai Laura Berman egy biciklicsellel elküldte védőjét, majd a kapufán csattant a lövése. A folytatásban igencsak komikus jelenetsor játszódott le, a védők közt kilépő MTK-játékost megállította a fradi egyik védője, Kiss Anikó Tünde játékvezető pedig tanácstalanul nézett asszisztensére. Vad Anita nem jelzett, így Kiss szabadrúgást ítélt, s sárga lapot adott annak a Szeitl Szilviának, aki az eset közelében sem járt.

Az első negyedóra végéhez közeledve újabb Ferencváros szurkolók érkeztek a stadionba - összességében talán egyharmad ház lehetett az 5000-es stadionban -, bent lévő társaiktól pedig zúgott a szervusztok, szervusztok. Talán a vendég tábor buzdításának is köszönhetően a Ferencváros átvette a meccs irányítását, éneklés és dobszó kísérte az összecsapást. A folytatásban Vad asszisztens többször is rossz irányba emelte zászlaját, mindez pedig a nézőknek sem tetszett, így jöttek is a bekiabálások. „Hülye vagy! Tisztességes játékvezetést akarunk.”

Mi sem kellett a vendégeknek, újból rázendítettek a Gá-gá-gára, a hangosbemondó pedig sportszerű buzdítást kért a szurkolóktól.

A második játékrész elején Mosdóczi Evelint buktatták a tizenhatoson belül, a játékvezető ezúttal határozottan a büntetőpontra mutatott. A sértett állt a labda mögé, s még az sem zavarta meg, hogy futás közben azt kiabálták neki: kihagyod!

A vendég tábor ekkor ismét rázendített, hazai oldalról egy-egy kósza hajrá MTK volt hallható. A meccs hajrájáig a zöld-fehérek domináltak, majd a végjátékban kijött a nyomás alól a hazai alakulat. A 87. percben Kiss jó 30 méterre a vendégek kapujától ítélt szabadrúgást az MTK-nak, de amit aztán a vendég szurkolóktól kapott, nem tette zsebre. Útszéli hölgyekhez hasonlítgatták, mindezek pedig akár súlyos százezreket jelenthetnének majd a MLSZ fegyelmi bizottságának következő ülésén…

Az eredmény ezután már nem változott, a vendég drukkerek pedig a „szép volt csajok” és a „gyertek ide” szólamokat skandálták. A játékosok eleget tettek a kérésnek, s ugyan örültek a lefújást követően, a két győzelemig tartó párharc nem dőlt el. Az első meccsen a MTK 3-1-re diadalmaskodott, így a bajnoki cím jövő hét pénteken dől el 16 órától a Kocsis Sándor Sportközpontban.

Szerző

Önmagukkal harcoltak a lánglovagok a tévétoronyban

Publikálás dátuma
2018.05.25. 16:49
Fotók: Csortos Szabolcs

Három tűzoltó feküdt félájultan a pécsi tévétorony teraszán péntek délelőtt kilenc órakor, s levegő után kapkodva tűrte, hogy társaik levegyék arcukról az oxigénpalack maszkját, majd hátukról a palackot. Csak percekkel később ültek fel és vonszolták odébb magukat a végletekig kimerült férfiak. Nem lett azonban kevesebb a földön fekvő ember, mert a torony lépcsőházának ajtóküszöbén 100-120 másodpercenként újra és újra átbukott egy félájult, harákoló lánglovag.

Ezúttal nem veszélyhelyzet űzte csaknem öntudatlan állapotba a tűzoltókat, hanem az, hogy pénteken rendezte meg harmadszor a Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság a lépcsőfutó bajnokságot a Misinatetőn magasodó adótoronyban. A versenyzőknek a negyedmázsás felszereléssel nehezítve 438 darab 18 centis lépcsőt leküzdve kellett felérni a nagyjából 25-26 emelet magasságban lévő kilátószintre.

– Itt nem szabad futni, okos beosztással kell nekivágni, ha nem, akkor az ember a végén csak vánszorog – mondta még a torony tövénél a rajtra készülve Rafai Tibor, a dunaújvárosi Véd-Sz tűzoltóság csapatának tagja, aki a negyven évesek kategóriájában indult. A feleségével két gyermeket nevelő, 43 esztendős férfi állította, hogy neki az erőt az ébredés utáni kakaó biztosítja, amit két sonkás szenyó után küld minden reggel le gyermekkora óta. Nem tudom, hogy a kakaótól vagy mástól, de Rafai remekül bírta, 3 perc 32 másodperc alatt legyűrte a lépcsősort (ezzel kategória győztes lett a negyvenesek között), állva maradt a cél után is, és a feléje nyújtott pohár vizet hörögve ugyan, de nevetve, felszabadult rikkantással loccsintotta saját arcába.

Léber Zoltán viszont még tíz perccel a célba érés után is üveges tekintettel ült a torony tetőteraszának betonmellvédjéhez támaszkodva. Jogász felesége és két kicsi lánya, a 6 éves Alíz és a másfél éves Szofi az aggodalom és a büszkeség sajátos kevercsével figyelték a 38 esztendős családfőt.

– Az utolsó két emeleten úgy éreztem, sínbe tették a lábam, és már nem hajlik, nem mozog – mondta a Siklóson szolgáló tűzoltó. – A családom minden versenyre elkísér, nem bánom, ha a lányok látják, mennyire kimerülök, azt akarom, hogy tanulják meg: az életben mindenért meg kell küzdeni, de megéri.

Léber 11 éve szolgál a katasztrófavédelemnél, közben három évig pályaelhagyó volt, akkor kiment felségével és nagyobbik lányával Németországba, hogy kicsit megalapozza magát. A férfi csomagküldőszolgálatnál dolgozott, felesége ápoló volt idősek otthonában. Aztán visszajöttek, s Léber újra tűzoltó lett, és efféle versenyekkel teszi próbára magát. Pécsett a múlt év után idén is nyert a korosztályában.

Amúgy több hasonló versenye is van a hazai lánglovagoknak. A magyar bajnokságot Budapesten a SOTE 23 emeletes toronyépületében tartják. A pécsi futást sok tűzoltó nehezebbnek véli, mivel az itteni, félhomályos csigalépcső monotonabb, mint a SOTE épületének félemeletenként 180 fordulatot vevő grádicsa, s a pécsi torony spiráljában az se tudják a résztvevők, hogy hol tartanak. Van, aki viszont a tatabányai turulhoz vezető emelkedőn rendezett futást érzi a legkeményebbnek, mert ott a lépcsőkiosztás roppant egyenetlen és esetleges. Amikor a rajtnál várakozókat arról kérdeztem őket, hogy mire jók ezek a versenyek, akkor nagyon egybevágó válaszokat kaptam. A tavalyi és idei abszolút győztes, a 28 éves Bodó László, a kaposvári Kötél Egyesület civilben mérnökként dolgozó önkéntes tűzoltója így felelt:

– Az ember szereti próbára tenni magát. Itt díj nincs, a motiváció mindössze az, hogy legyőzzem önmagam. És ami még ennél is fontosabb, hogy utána együtt maradunk, eszünk, iszunk, beszélgetünk, s eközben barátságok szövődnek.

Bodó egyébként idén 3 perc 13 másodperc alatt ért fel, tavaly négy másodperccel gyorsabban tette meg az utat. Amikor felért, állva, a térdére hajolva fújta ki magát.

– Nem volt itt a legnagyobb vetélytársam, a pécsi Molnár Máté, így éreztem, hogy ennyi is elég lesz – magyarázta „visszaesését”. – Bevallom magamnál többre is becsülöm azokat, akik percekig feküdtek: ők odatették magukat, a saját határaikat keresték. Ez nagyon szép.

Az említett Molnár Máté azért nem állt rajthoz, mert a sarka odalett. A pécsi tűzoltó nem titkolta, hogy mindennek a sport az oka.

– Hiába, az egészséget igazán a kemény sporttal tehetjük tönkre – jegyezte meg ironikusan a 28 éves férfi.

Mások legyintettek erre, hogy az unalom még egészségölőbb. A pécsi torony versenyzői közül pénteken senki nem unatkozott.

Szerző

Önmagukkal harcoltak a lánglovagok a tévétoronyban

Publikálás dátuma
2018.05.25. 16:49
Fotók: Csortos Szabolcs

Három tűzoltó feküdt félájultan a pécsi tévétorony teraszán péntek délelőtt kilenc órakor, s levegő után kapkodva tűrte, hogy társaik levegyék arcukról az oxigénpalack maszkját, majd hátukról a palackot. Csak percekkel később ültek fel és vonszolták odébb magukat a végletekig kimerült férfiak. Nem lett azonban kevesebb a földön fekvő ember, mert a torony lépcsőházának ajtóküszöbén 100-120 másodpercenként újra és újra átbukott egy félájult, harákoló lánglovag.

Ezúttal nem veszélyhelyzet űzte csaknem öntudatlan állapotba a tűzoltókat, hanem az, hogy pénteken rendezte meg harmadszor a Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság a lépcsőfutó bajnokságot a Misinatetőn magasodó adótoronyban. A versenyzőknek a negyedmázsás felszereléssel nehezítve 438 darab 18 centis lépcsőt leküzdve kellett felérni a nagyjából 25-26 emelet magasságban lévő kilátószintre.

– Itt nem szabad futni, okos beosztással kell nekivágni, ha nem, akkor az ember a végén csak vánszorog – mondta még a torony tövénél a rajtra készülve Rafai Tibor, a dunaújvárosi Véd-Sz tűzoltóság csapatának tagja, aki a negyven évesek kategóriájában indult. A feleségével két gyermeket nevelő, 43 esztendős férfi állította, hogy neki az erőt az ébredés utáni kakaó biztosítja, amit két sonkás szenyó után küld minden reggel le gyermekkora óta. Nem tudom, hogy a kakaótól vagy mástól, de Rafai remekül bírta, 3 perc 32 másodperc alatt legyűrte a lépcsősort (ezzel kategória győztes lett a negyvenesek között), állva maradt a cél után is, és a feléje nyújtott pohár vizet hörögve ugyan, de nevetve, felszabadult rikkantással loccsintotta saját arcába.

Léber Zoltán viszont még tíz perccel a célba érés után is üveges tekintettel ült a torony tetőteraszának betonmellvédjéhez támaszkodva. Jogász felesége és két kicsi lánya, a 6 éves Alíz és a másfél éves Szofi az aggodalom és a büszkeség sajátos kevercsével figyelték a 38 esztendős családfőt.

– Az utolsó két emeleten úgy éreztem, sínbe tették a lábam, és már nem hajlik, nem mozog – mondta a Siklóson szolgáló tűzoltó. – A családom minden versenyre elkísér, nem bánom, ha a lányok látják, mennyire kimerülök, azt akarom, hogy tanulják meg: az életben mindenért meg kell küzdeni, de megéri.

Léber 11 éve szolgál a katasztrófavédelemnél, közben három évig pályaelhagyó volt, akkor kiment felségével és nagyobbik lányával Németországba, hogy kicsit megalapozza magát. A férfi csomagküldőszolgálatnál dolgozott, felesége ápoló volt idősek otthonában. Aztán visszajöttek, s Léber újra tűzoltó lett, és efféle versenyekkel teszi próbára magát. Pécsett a múlt év után idén is nyert a korosztályában.

Amúgy több hasonló versenye is van a hazai lánglovagoknak. A magyar bajnokságot Budapesten a SOTE 23 emeletes toronyépületében tartják. A pécsi futást sok tűzoltó nehezebbnek véli, mivel az itteni, félhomályos csigalépcső monotonabb, mint a SOTE épületének félemeletenként 180 fordulatot vevő grádicsa, s a pécsi torony spiráljában az se tudják a résztvevők, hogy hol tartanak. Van, aki viszont a tatabányai turulhoz vezető emelkedőn rendezett futást érzi a legkeményebbnek, mert ott a lépcsőkiosztás roppant egyenetlen és esetleges. Amikor a rajtnál várakozókat arról kérdeztem őket, hogy mire jók ezek a versenyek, akkor nagyon egybevágó válaszokat kaptam. A tavalyi és idei abszolút győztes, a 28 éves Bodó László, a kaposvári Kötél Egyesület civilben mérnökként dolgozó önkéntes tűzoltója így felelt:

– Az ember szereti próbára tenni magát. Itt díj nincs, a motiváció mindössze az, hogy legyőzzem önmagam. És ami még ennél is fontosabb, hogy utána együtt maradunk, eszünk, iszunk, beszélgetünk, s eközben barátságok szövődnek.

Bodó egyébként idén 3 perc 13 másodperc alatt ért fel, tavaly négy másodperccel gyorsabban tette meg az utat. Amikor felért, állva, a térdére hajolva fújta ki magát.

– Nem volt itt a legnagyobb vetélytársam, a pécsi Molnár Máté, így éreztem, hogy ennyi is elég lesz – magyarázta „visszaesését”. – Bevallom magamnál többre is becsülöm azokat, akik percekig feküdtek: ők odatették magukat, a saját határaikat keresték. Ez nagyon szép.

Az említett Molnár Máté azért nem állt rajthoz, mert a sarka odalett. A pécsi tűzoltó nem titkolta, hogy mindennek a sport az oka.

– Hiába, az egészséget igazán a kemény sporttal tehetjük tönkre – jegyezte meg ironikusan a 28 éves férfi.

Mások legyintettek erre, hogy az unalom még egészségölőbb. A pécsi torony versenyzői közül pénteken senki nem unatkozott.

Szerző