- Messziről és kívülről szemlélve megkockáztatom, hogy az az RMDSZ, amit Ön felépített, már történelmi múlt. Ez az RMDSZ, ami most van, épp azt a lényegét veszítette el, ami az Ön által vezetett szervezet alapelve volt - az egyenlő távolságtartás és együttműködés elvét minden magyar és román demokratikus erővel. Ez tényleg így van, vagy Magyarországról látszik így?
- Való igaz, én is érzem úgy olykor, hogy ez az RMDSZ nem az az RMDSZ. Csak bennem újból és újból felmerül a kérdés, hogy ennek vajon nem az-e az oka, hogy ez a Románia sem az a Románia már, amelyben én és a kollégáim ki tudtunk alakítani egy befolyásos helyet az RMDSZ számára. Mint ahogy ez a Magyarország sem az a Magyarország már, amellyel kapcsolatosan én mindig azt mondtam, meg kell próbálni egyenlően közeli viszonyt kialakítani baloldali és jobboldali pártokkal egyaránt, miközben az erdélyi magyarságnak önálló politikát kell folytatnia. És ennek az alapelvnek érvényesnek kellett lennie Budapesten, és érvényesnek kellett lennie Bukarestben is. Megér egy elemzést természetesen, hogy ebből mi valósult meg, és hogy mi él még ezekből az elvekből.
- A magyarországi választási kampány tanúsága szerint nem sok.
- Nekem a meglehetősen felpörgetett erdélyi választási kampánnyal is az volt az elsődleges gondom, nem az lesz-e a következménye, hogy az a magyar közösség Romániában, amely egzisztenciálisan továbbra is a bukaresti parlament és kormány döntéseitől függ, egyre inkább úgy fordul Budapest felé, hogy azt hiszi, ott dőlnek el a vele kapcsolatos fontos kérdések. Márpedig nem ott dőlnek el, erre nincsen mód, akár nyugdíjról, bérekről, munkahelyekről, akár identitásbeli kérdésekről – nyelvhasználat, oktatási problémák stb – legyen szó. A Magyarországhoz való viszony értelmezése fontos, de nem szabad azt az illúziót ébresztenünk a határon túli magyarokban, hogy egymagában Budapest, bárki legyen is kormányon, meg tudja oldani az ő problémáikat.
- Mitől tart leginkább?
- Hogy ne veszítsük el Bukarestben a befolyásunkat. Ott úgyis nagyon kaotikus a politikai helyzet, a parlament rendkívül gyenge, az egymást követő kormányok is gyengének bizonyulnak, állandó a szembefeszülés az államelnöki hivatal, a parlament és a kormány között. Emiatt a politikai szándékok kioltják egymást, és nagyon úgy tűnik, igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy háttérintézményekben születnek meg a döntések. (Romániában évek óta vita folyik a „párhuzamos állam” létéről, arról, hogy a titkosszolgálatok irányítanak a háttérből. szerk. megj.) Ennek ellenére én azt gondolom, hogy az RMDSZ-nek meg kell próbálnia érvényesítenie azt, amit kialakítottunk annak idején. Azt, hogy stabil szervezet vagyunk, stabilizálni tudunk kormányokat és nem ideológiai alapon kötünk szövetséget, hanem aszerint, hogy érdekképviseleti feladatunkat minél hatékonyabban el tudjuk látni.
- Akkor sem volt egyértelműen népszerű ez az álláspont.
- Valóban nem, ezért minket az erdélyi magyarok közül egyesek árulóztak, másrészt voltak románok, akik politikai prostitúcióval vádoltak, amiért a bal- és a jobboldallal is tudtunk együttműködni.
- Az RMDSZ 2014 decembere óta, amikor kilépett a Ponta-kormányból, mintha önként adta volna fel azt, hogy befolyásos tényező legyen a román politikában. Azóta tulajdonképpen csak visszalépések vannak a kisebbségi érdekérvényesítés terén, olyan, mondhatni „apró” ügyet, mint a marosvásárhelyi római katolikus líceum helyzete sem tudtak megoldani. Tud-e még egyáltalán bármit is befolyásolni az RMDSZ Bukarestben?
- Tárgyilagosnak kell lennünk. Az RMDSZ politikai súlya részben arányosan csökkent az egész politikai intézményrendszer súlyának csökkenésével. Egy gyenge parlamentben nyilván az RMDSZ sem tud többet elérni, mint amire ez a parlament képes.
- Korábban is mindig kormányon érték el az eredményeket, nem ellenzékben.
- Korábban is volt mindig nacionalizmus, zavaros volt a parlament, de a politikai döntések voltak az elsődlegesek. 2003 körül, amikor Marosvásárhelyen a Bolyai középiskolát teljesen magyar nyelvű intézménnyé akartuk tenni, mindaddig nagy feszültségek voltak, míg az akkori román miniszterelnökkel tárgyalva el nem értük, hogy egy pozitív politikai döntés szülessen róla. Ma viszont már azt kell látnom, hogy a kormánykoalíció elnökei hiába értenek egyet, nincsen erejük akaratuk érvényesítéséhez, ahhoz sem, hogy a marosvásárhelyi katolikus líceum kérdését rendezzék. Erdélyben sokan bírálják a baloldallal való együttműködést, ha egyáltalán érvényesek még ezek az ideológiai besorolások. Helyesnek tartom, hogy az RMDSZ vállalja a parlamenti együttműködést azzal a koalícióval, amelyet az erdélyi magyarok egy része egyébként nem nagyon szeret. Ez az egyetlen olyan politikai erő Romániában, amelytől mindenek ellenére remélni lehet, hogy változtat a jelenlegi helyzeten.
- Mit értsünk a jelenlegi helyzeten?
- Például azt, hogy egy ügyészségi vizsgálattal meg lehet szüntetni egy magyar középiskolát, majd pedig mindvégig ügyészségi, bírósági eszközökkel meg lehet akadályozni, hogy ez az iskola újraindulhasson. Azt gondolom, hogy RMDSZ-es kollégáimnak a politika mostani erőtlensége ellenére meg kell próbálniuk minél hangsúlyosabban jelen lenni Bukarestben, és akkor is, ha ez sokaknak nem tetszik, meg kell próbálniuk megragadni a kormányzati eszközöket, mert a politika ezért van. Nagyon remélem, hogy ez most csak egy szünet és újra kormányozni fog az RMDSZ.
- Mi ennek a legfőbb akadálya?
- A mai politikai problémák egyik fő okának azt tartom, hogy a politikusaink többsége, - románok és magyarok - , közvélemény-kutatások szerint politizál. Annak, hogy veszítettünk az erőnkből Bukarestben, az egyik oka valóban az, hogy ma már a politikai eszközök gyengék, a másik oka viszont, hogy talán az RMDSZ sem mer igazán szembefordulni azzal a magyar közvéleménnyel, amely annak idején lelkesedett a mostani államfő megválasztásáért. (A Ponta-kormányból Johannis elnökválasztási győzelme után, a közvélemény nyomására hivatkozva lépett ki a szövetség. szerk megj) Az RMDSZ józanabb volt, mint saját közvéleménye, de akkor az erdélyi magyar többség Klaus Johannisra szavazott, és lelkesen üdvözölte megválasztását. Most megkérdezném ezeket a szavazókat, hogy az elmúlt lassan három éves elnöki mandátumból fel tudnak-e mutatni egyetlen kisebbségpárti nyilatkozatot?
- Ki is ábrándult azóta a lelkes magyar szavazóréteg.
- Most már kiábrándult, de akkor az RMDSZ-t szankcionálni akarták. Én nem a szavazókat akarom kioktatni, hanem azt szeretném, ha az RMDSZ tanulna abból, hogy néha akkor is igazunk lehet, amikor ezt nem bizonyítja semmilyen közvélemény-kutatás.
- Milyen hamis illúziókra gondolt a kettős állampolgárság kapcsán?
- Erre sajnos nagyon aktuális példa az, ami most történik a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemmel. (Döntés született a teljesen román tannyelvű Petru Maior Egyetemmel való összevonására. szerk. megj). Máris megfogalmazták egyesek azt is, hogy nem baj, ha nem sikerül a román állami keretekben stabilizálni a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzést, majd magyarországi támogatással – a Sapientia Egyetem keretében vagy más módon – megoldják. Nem, nekünk ragaszkodnunk kell a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzéshez a román állami kereteken belül, hiszen mi is adófizető polgárai vagyunk Romániának.
- Néhány éve általános tiltakozás, utcai tüntetések lettek volna, most meg az az alaphangulat, hogy majd megoldja a magyar kormány? Ez azért gyökeres változás.
- Veszélyes. Szerintem bűnös dolog ezt hangoztatni, és nem azért, mert nem lenne szükségünk magyarországi támogatásra, de ez nem szólhat arról, hogy a román állami támogatásról lemondunk. A magyarországi támogatásnak ki kell egészítenie a román költségvetési forrásokat, arra kell szolgálnia, hogy versenyképessé tegye azt a kisebbségi kulturális, oktatási intézményrendszert, amely valószínűleg csak egy ilyen többlettel válhat versenyképessé Romániában. Ezzel kapcsolatosan az RMDSZ-ben is volt egy megszívlelendő nyilatkozat, a sepsiszentgyörgyi polgármesteré, aki kimondta, hogy ez zsákutca. Bizonyos érveivel ugyan nem értek egyet, (Antal Árpád az esetleges magyar kormányváltás veszélyére hivatkozott, szerk. megj), de figyelmeztetett arra, hogy vétek lenne, ha kivennénk intézményeinket a román állami keretekből, és csakis a magyarországi támogatásra próbálnánk építeni.
- Nyilván ismeri azt a, mondhatni össznépi tiltakozást, amely a határon túli támogatások, „az Erdélybe folyó milliárdok” kapcsán nyilvánul meg Magyarországon….
- Tudom, hogy Magyarországon sokan nem szeretik, ha azt mondjuk, jó, ha van magyarországi támogatás, de az az igazság, hogy ha például Erdélyben, kultúrában, tudományosságban, más területeken magyar nyelven értéket teremtenek, az az egységes magyar kultúrának a gyarapodását jelenti, Magyarország hasznára is van. Ezt időről-időre nem árt tisztázni.
- Tényleg olyan méretűek ezek a támogatások, hogy alapot adnak arra a reményre, hogy így lehet pótolni az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával korábban elért forrásokat, olyan alapvető dolgokat megoldani, mint a kisebbségi oktatás és a magyarlakta települések infrastrukturális fejlesztései? Meg lehet oldani bármennyi pénzzel Magyarországról ezeket a gondokat?
- Bármennyi pénzzel meg lehetne oldani, csak bármennyi pénz Magyarországon sincs. Az utóbbi években a magyar kormánnyal kapcsolatosan számos kritikát fogalmaztam meg, különösen, a külpolitikai presztízsveszteség miatt, mert ennek adott esetben drámai következményei lehetnek számunkra is, de ez nem jelenti azt, hogy ennek ellenére én ne méltányolnám, ha Magyarország minél nagyobb támogatást próbál a kultúrára, oktatásra és sajtóra, általában a szellemi életre fordítani határon túl. Infrastrukturális fejlesztésre nyilván lehetetlen.
- Mennyire szolgál látványberuházásokat és mennyire az identitás megőrzéssel kapcsolatos célokat a budapesti támogatás?
- Nem vettem részt a támogatásokkal kapcsolatos elképzelések kialakításában, nem tudom, hogy a magyar kormány hol és mi módon támogat egy általános megmaradási, szülőföldön maradási stratégiát. Azt azonban látom, hogy szép lassan azt a kulcskifejezést is elfelejtjük, hogy szülőföldön való megmaradás, holott minden támogatásnak ezt kellene szolgálnia.
- Azt mondják, a székelyföldi foci-meg hokiakadémia is a szülőföldön való megmaradást szolgálja.
- A hasznosítás kapcsán felhozhatnám a Sapientia Egyetem példáját. Nagyon jó, hogy van egy magyar egyetem, az ezzel kapcsolatos elképzelést közösen alakítottuk ki annak idején, de akkor még arról volt szó, azon az egyetemen olyan szakokat kellene működtetni, amelyek nincsenek magyar nyelven a román állami felsőoktatásban, és nem szabad megismételni azokat, amelyek vannak. Ez energiapazarlás. Nekünk fel kell építeni egy önálló közösségi életet, amely része a romániai oktatási, kulturális rendszernek, ugyanakkor megvan a maga önállósága. Ezt a rendszert nem tudjuk és nem is szabad kivonni a román költségvetési rendszerből. Erdélyben ma van közel 70 önálló magyar középiskola, ennél sokkal több magyar tagozat és elemi iskola, sok színház és folytathatnám a felsorolását. Ez 1,3 millió ember intézményrendszere, butaság lenne azt hinni, hogy ezt a 10 milliós Magyarország el tudja tartani.
- A jelentősen megnövelt támogatás nem látszik meg különösebben az erdélyi magyar intézményrendszeren, míg Magyarországon kialakult a kilóra megvett erdélyi sztereotípiája. Az olyan típusú támogatásokról, mint hoki- és fociakadémia, médiabirodalom építése stb az adományozónak és az elfogadónak egyaránt nem kellene tudnia, hogy megosztó hatása lehet?
- Persze hogy nem mindegy, mire megy el a pénz. Nem akarok mellébeszélni, de nem ismerem a konkrét összegeket, és ha tudom, hogy erről kérdez, utánanéztem volna a számoknak. Vannak vitathatatlanul hasznos támogatások, mint például az óvodaprogram a magyar szempontból nehéz helyzetben lévő szórványtelepüléseken. Ez távlatilag hasznos, hiszen az óvoda indítja el a gyerekeket a magyar oktatás irányába.
- Nem is erre kapta fel a fejét a magyar média sem, hanem a sporttámogatásokra vagy arra, hogy egyetlen portálra 1,45 milliárd jutott.
- Elvben a sport is hozzátartozik a közösségi élethez, a média pedig létfontosságú. De igaza van, azt kell nézni, mire mennyit fordítanak, és hogy milyen médiát támogatnak. Gondolom, hamar kiderülne, hogy baj van az arányokkal. Meg aztán van itt egy elvi dilemma is, ami megint csak a stratégiáról szól, hiszen sejtésem szerint például az említett sporttámogatásoknak a kedvezményezettei közül sokan majd Magyarországon folytatják a pályájukat, ami Magyarországnak valószínűleg jó. Kérdés viszont, hogy nekünk, erdélyieknek miképpen kell ezt értelmezni, megpróbálunk-e még egy önálló erdélyi magyar közéletet felépíteni. Számomra ez az igazi probléma. Nagy szükségünk lenne független médiára is, de félek, nem arrafelé megyünk.
- Mint volt vezető politikus, mit gondol, fel lehet még számolnia a jelenlegi magyar-magyar megosztottságot, amit jórészt ez a fajta támogatáspolitika és a kettős állampolgársággal járó szavazati jog is mélyít?
- Nem vagyok naiv, de azt is tudom, hogy Erdélyben például már a kilencvenes években is éles véleménykülönbségek voltak azzal kapcsolatosan, hogy milyen stratégiát kövessünk, mégis lehetett abban a nemzeti kérdésben egységes politikát képviselni. Miért ne lenne ez lehetséges Magyarországon? Persze addig még sok víz lefolyik a Dunán, az a gyanúm. Ami a kettős állampolgárok szavazati jogát illeti, szerintem ezt ma már nem szabad megkérdőjelezni, de ismétlem, mérlegelni kell, hogy ha egy rossz stratégiával és érzelmileg felfokozott választási kampányokkal, tulajdonképpen egyfajta érzelmi zsarolással az erdélyi magyarokat arccal a budapesti politika felé fordítjuk, nem fordítjuk-e el ezzel Bukarest felől? Ahogy nő a jelentősége a magyarországi választásokon való részvételnek, a magyarországi politikába való beleszólásnak, nem csökken-e, és szerintem csökken, a bukaresti politikába való beleszólás igénye? Ami az anyagi támogatást illeti, annak van egy kipróbált megoldása. Nem biztos, hogy attól jó lesz, de legalább azonosíthatók lesznek azok, akiken számon lehet kérni.
- Mi lenne ez?
- Ez az a megoldás a 90-es évektől kezdve sokkal kisebb összegek esetében is felmerült, mikor lehetett érvényesíteni, mikor nem. Az Illyés Alapítvány idején például alkuratóriumok jöttek létre, a végső döntést nem az alkuratórium hozta meg, mert ez jogilag nem volt lehetséges, de az tette meg a javaslatokat. Így lehetne most is tisztán, számon kérhetően működtetni a támogatási rendszert. Hogy minek hívjuk, alkuratóriumnak, vagy másnak, az mindegy, de akkor számon lehetne kérni egy erdélyi grémiumtól, hogy milyen stratégiákat érvényesített. Ez most nem működik, így nem is lehet számon kérni senkit.
- Az RMDSZ a 2014-es választás után lett az Orbán-kormány partnere, szállhatott be Tőkés László pártja mellett a honosítás és a regisztráció folyamatába, miután kiderült, hogy a Fidesz szatellitpártjai viszonylag kevés szavazót tudtak hozni. Ám az RMDSZ sem tudta megduplázni a voksolók számát, miközben a költségek megsokszorozódtak. Lehet ennek kihatása a Fidesz-RMDSZ együttműködésre?
- Beismerem, én máig nem vetettem le az RMDSZ-es mundért, és bár van sokszor kritikám, többnyire mindig belső körben mondom. Nem szeretem, ha valaki, miután hátrébb lép a politikában, előbb-utóbb szembe is fordul saját szervezetével. Amíg lehet, kerülöm az ilyesmit. Viszont a szavazással kapcsolatos aggályaimat megfogalmaztam nyilvánosan is, tudniillik, hogy arról kellene szavaznunk, ami közvetlenül kihat az életünkre. Egyébként nem hiszem, hogy az RMDSZ és a Fidesz viszonya most változna. Bebizonyosodott, hogy az RMDSZ-el szemben budapesti támogatással létrehozott ellenpártok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a Fidesznek is az az érdeke, hogy az RMDSZ-el minél jobb kapcsolatot alakítson ki és az RMDSZ-nek is érdeke, hogy a magyar kormánnyal megfelelő viszonyban legyen. Az RMDSZ-nek persze az is érdeke lenne, hogy ne csak a kormányoldallal tartson kapcsolatot. Az egy másik kérdés, hogy az ellenzéki politikusok egy ideje nem képesek érvényes válaszokat adni a határon túli problematikára. Nem is értem miért van így, de éppen azért kellene velük is minél szorosabb kapcsolatot tartani, mert ez is hozzájárulhat, hogy ezek a válaszok megszülessenek.
- Az RMDSZ beállt az erős nemzetállamokért síkra szálló, a Brüsszel ellen szabadságharcot folytató Orbán-kormány mögé, ugyanakkor benyújtotta Brüsszelben a Minority Safe Packet egységes uniós védelmet kérve a kisebbségi jogokra. Ezt hogy tudják összeegyeztetni?
- Én nem hiszem, hogy az RMDSZ bármely vezető politikusa azt gondolná, nincs szükségünk Brüsszel erősebb támogatására. Ennek a kisebbségi csomagnak a benyújtása is ezt bizonyítja. Azt sem hiszem, hogy bármely RMDSZ politikus azt gondolná, hogy ne lenne szükség Washington kiállására, legalább arra, amit mi tapasztaltunk a kilencvenes években. Ma azonban Washington nem szólal meg kisebbségi ügyekben, ami ezt a térséget illeti, és Brüsszellel is ez a helyzet. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükségünk Brüsszelre és Washingtonra. Nekem a bírálatom a mostani magyar külpolitikával szemben is elsődlegesen az, hogy ezeket a kapcsolatokat a mi érdekünkben is erősíteni kellene, növelni kellene Magyarország befolyását, miközben egyetértek azzal, hogy baj van az idefigyeléssel, de ezen nem lehet Unió-ellenes retorikával változtatni, csak szívós párbeszéddel. Ezt szerintem az RMDSZ-es kollégáim is így látják, csakhogy ezt időről időre el is kellene mondani nyilvánosan, Budapesten is, és ezt nem teszik meg, ez így igaz. A nemzetállam dolgában ugyanez a helyzet. Ha épülnek itt egymás mellett ez erős nemzetállamok, akkor mi, kisebbségben élők magunkra maradunk. Szép, de szomorú gondolat a haza a magasban, ezt mi már eléggé megtapasztaltuk.
