A 30-as években sem jött be, és ma sem fog – írta az amerikai külpolitika fordulatáról a Washington Postban Heather Conley és Charles Gati. A történelmi párhuzam az akkori fasizmus és a mai illiberális rezsimek - közülük is Orbán Viktoré - elvtelen csitítgatására (appeasement) vonatkozik. A szerzők remélik, hogy a Trump-kormányzat még meggondolja magát, ugyanakkor elismerik, hogy a jelek nem túl biztatók.
Conley George W. Bush elnöksége idején a külügy európai ügyekben illetékes államtitkára volt, Gati pedig (amellett, hogy a Népszava állandó szerzője) a mai napig Washington egyik legtekintélyesebb Kelet-Európa szakértője. A Post vasárnapi számában megjelent közös cikkük címe szerint Washington hajlik áttérni az ujjal való fenyegetésről a csitítgatásra. Az írás apropóját a szélsőségessége miatt még Trump által is elzavart Steven Bannon és a Heather Conley egykori állását most betöltő Wess Mitchell szinte egyidejű budapesti felbukkanása adja. Bannon csütörtökön Orbánnal is eltölthetett egy órát, de ennél fontosabb, hogy Mitchell megpróbálta kibékíteni az (Amerikával szemben hosszú évek óta kifejezetten barátságtalan) magyar miniszterelnököt. Az utóbbi a szerzők szerint annak az eddig kétpárti támogatást élvező külpolitikának a feladása, amely jutalmazta az együttműködést és helytelenítette az amerikai érdekekkel és értékekkel való szembefordulást. Ehelyett most magas szintű találkozók ígéretével és a bírálat visszafogásával próbálják elérni, hogy a tekintélyelvű rezsim javítson magatartásán. Magyarország esetében ez a remény győzelme a sok évszázados tapasztalat felett – szögezik le a szerzők.
"Budapesten nagy többségben, vidéken erős kisebbségben vannak a nyugati típusú demokrácia hívei. Számukra a békítgetés, csitítgatás politikája egyenértékű a cserben hagyással."
Az írás rövid áttekintést ad a kétoldalú kapcsolatok közelmúltbeli történetéről, kezdve azzal, hogy Orbán kifejezett amerikai kérésre sem volt hajlandó elhatárolódni a 2001 szeptember 11-i terrortámadásokért Amerikát hibáztató Csurka Istvántól egészen addig, hogy a kormánypárti magyar sajtó részben amerikai állampolgárok nevét tartalmazó listát közölt a rezsim „ellenségeiről”, illetve a kormány megpróbálja jogi akadályokkal ellehetetleníteni a Közép-európai Egyetem működését. Azt is megemlítik, hogy az idei választásokat követően már csak egyetlen ellenzéki napilap maradt az országban.
Az új, alkalmazkodóbb amerikai külpolitikáról a cikk szerint először a Nemzetbiztonsági Tanácsban tartottak értekezletet, még tavaly december 18-án ezen Fiona Hill, a tanács térségünkkel foglalkozó rangidős igazgatója és Mithcell elnökölt. Ők azt a következtetést vonták le, hogy az előző kormányzatok, főleg az Obama-adminisztráció erőfeszítései nem érték el a kívánt célt, úgyhogy ideje váltani.
A váltás első jeleként május 15-én John Bolton nemzetbiztonsági főtanácsadó a Fehér Házban fogadta Megyesy Jenőt, aki az amerikai ügyekben Orbán Viktor főtanácsadója, és aki a 2016-os elnökválasztási kampány alatt a Trump-csapathoz kötődő Carter Page budapesti kapcsolattartója is volt. (Page említése azért érdekes, mert ő Trumpék orosz ügyei kapcsán vizsgálat alatt áll, az eddigiek szerint a Kreml üzleti ajánlatokkal csábította, sőt, a titkosszolgálat is kísérletet tett a beszervezésére.) A közeli napokban az amerikai külügyminiszter fogadni tervezi Szijjártó Pétert, aki az utóbbi másfél évben hétszer járt úgy Washingtonban, hogy megtagadták tőle ezt a lehetőséget.
Az Egyesült Államok a cikk szerint csekély ellentételezésre számíthat az újsütetű békülényeségért. A paksi atomerőmű-bővítés csak az egyik jele Orbán orosz orientációjának, miközben Magyarország csak a nemzeti össztermék egy százalékát költi védelemre, és Orbán egyelőre csak ígérgeti, hogy ezt növelni fogja.
Magyarországon sokan nem értik ezt az új amerikai politikát. Budapesten nagy többségben, vidéken erős kisebbségben vannak a nyugati típusú demokrácia hívei. Számukra a békítgetés, csitítgatás politikája egyenértékű a cserben hagyással. „Azok, akiket sért vagy akik szerint szégyenletes a kormányzat antiszemita diskurzusa és a liberális normák elleni hadjárat, egy másfajta Amerikára vágynak”- írja Conley és Gati, akik szerint lehet, hogy van is ilyen. Legalábbis a budapesti nagykövetnek jelölt David Cornstein szenátusi meghallgatásán kilátásba helyezte, hogy fel fog lépni az antiszemitizmus ellen és az amerikai értékek terjesztése érdekében. Ez kétpárti támogatásra lelt, úgyhogy még él a remény, hogy azok a magyarok, akik még mindig az Egyesült Államoktól várnak válaszokat, hallani fognak a tisztességes, emberséges értékekről.
Azonban már nincs sok idő, Orbán világképe Európa-szerte növekvő vonzerőt gyakorol. 2014-ben, amikor meghirdette a liberalizmus korának végét, még számkivetett páriának tekintették, ma ő vezeti azt az idegengyűlölő, tekintélyelvű és gyakran Amerika-ellenes irányzatot, amely Lengyelországot, Ausztriát és Törökországot is megkísértette. Sok hívet szerzett a nemzetállamok megerősítésének és a nemzetközi intézmények, többek között az Európai Unió meggyengítéséneké Széles körök osztják a migráció, különösen a muszlim bevándorlók iránt tanúsított ellenségességét.
A cikk azzal zárul, hogy ma is igaz, ami az 1930-as években az volt: nem kifizetődő a csitítgatás, az elvek feladása a konfrontáció elkerülése érdekében. Heather Conley és Charles Gati reméli, hogy a Trump-kormányzat még meggondolja magát, de egyelőre rossz jeleket látni.
