Gálvölgyi János: amíg hagyják, szeretnék még élni

Publikálás dátuma
2018.05.27 19:55
Fotók: Szalmás Péter
Fotó: /
A hétvégén ünnepelte hetvenedik születésnapját, mégpedig munkával. Már amennyiben egy önálló est összeállítása egy színésznek munka, látva a produkciót, az ünnepelt esetében inkább jutalomjátéknak nevezhető.

- A születésnapja előtt beszélgetünk, a jeles napra időzítették az új önálló estjének bemutatóját. Nem lett volna egyszerűbb, ha hátradől és hagyja, hogy ünnepeljék?

- Én egy hülye vagyok. Egyébként szó volt arról, hogy készülnek a kollégák valamiféle meglepetéssel, de aztán úgy döntöttem letudom magammal magamat. Premier banketteken is három-négy percet szoktam maradni. Nem bírom a „kötelező” gratulációkat, a nyaljuk faljuk egymást szituációkat, azt, hogy vaki idegen emberek rúzsa folyik le az arcomon. Ez nem az én világom.

- A helyzet eseteleges álságossága zavarja?

- Az is. De inkább arról van szó, hogy egy teljesítmény után szeretem magam kifújni és magamban lenni.

- Most egy új önálló esttel készült, de ebben a műfajban ön eléggé otthon van.

- Valóban eddig több önálló estem volt már, például a Thália Színházban a Kölyökkor álmai, Tarján Tamással állítottuk össze 1945 utáni írók, költők műveiből. Később a Mikroszkóp Színpadon két önálló estem is ment műsoron. Mind a kettő több mint száz előadást ért meg. A mostanit Bank Tamás, a Játékszín igazgatója forszírozta. Amikor gondolkodtam, hogy mi is legyen benne, arra jutottam, hogy túl azon a borzasztó számon, amit szombaton ünnepeltünk, annyi minden történt velem, hogy talán érdemes róla beszélni.

- Miért borzasztó szám a hetven?

- Egyszerűen döbbenten állok a dolog előtt, Nem is tudom, hogy milyen egy hetvenes éves ember. De túl az önsajnálaton, ötven éve vagyok a pályán, azt gondoltam, talán erről a hosszú időszakról lehet néhány jó mondatom. Szintén a hétvégén ünnepeltem, hogy huszonöt éve szerepeltem először a Madách Színházban. A Kabaré című musicalbe Garas Dezső helyett léptem be.

- Nem fáj, hogy a születésnapi est nem a Madách Színházban volt?

- A hatvanadikat ott tartottam, most is kaptam ajánlatot az ünneplésre, de mivel februárban ment utoljára A furcsa pár és a következő júliusban lesz, azt gondoltam, hogy a május vége nem éppen az ünneplés ideje a Madáchban. Néhány napja egyébként bent voltam a színházban egy beszélgetős műsorra mentem. Leadták a neven a portán, majd megkérdezte a portás, tudom-e, hogy hol van a Tolnay Szalon. Ez azért huszonöt év után egy kicsit mellbe vágott. De biztos hogy bennem van a hiba.

- Ön többször elmondta, élete nagy álma volt, hogy bekerüljön a Madách Színházba.

- Igen ez így volt. Én egy hűséges alkat vagyok, több mint húsz évet töltöttem a Tháliában és amikor Kazimir alól kiment a színház, azt gondoltam a Madách lehet az új otthonom. Így is lett és jól éreztem magam, voltak fontos feladatok, Molnár Ferenc Miller, Csehov-egyfelvonásosok, utóbbit ráadásul Darvas Iván rendezte. De aztán az én csodahajóm, amire felszálltam elfordult a rózsaszín hab felé. Félreértés ne essék, nyilván a musical is lehet fontos, de én ebben nem érzem otthon magam. Persze nem panaszkodhatok, mert játszom a Játékszínben, az Operettben, a Belvárosiban, de az a szerelem amit a Madách iránt éreztem egyszerűen elmúlt.

- Hiányzik egy állandó színházi otthon, egy állandó társulat?

- Ma már minden sarkon tud játszani az ember, ha van rá igény, vagy van ismeretsége. De én még abban a korban nőttem fel, amikor volt egy öltözőm, volt egy színházam. Nekem nagy vágyam volt annak idején, hogy a Madách Színházban kint legyen a fényképem, mint a teátrum tagja. Előtte ugyanezt éreztem a Tháliával. Ma már alig vannak társulatok, produkciókra szerződik majdnem mindenki.

- Az új önálló estjében beszél az ön számára fontos emberekről. Mások mellett Kazimir Károlyról.

- Kazimir az osztályfőnököm volt a főiskolán, aztán amikor a Tháliába szerződtem hozzá, amit ő vezetett és négy évig alig játszottam valamit, azt mondta: apuskám maga egy korán érett ember és egy későn érő színész. Maga negyven éves kora körül lesz jó színész, de akkor én még huszonvalahány éves voltam. Aztán szerencsém lett és volt egy beugrásom, ezt pedig úgy kommentálta: maga eddig tizedes volt, holnaptól tábornok lesz.

- Végig jó kapcsolatban maradtak?

- Igen a haláláig napi kapcsolatban voltunk. Minden este beszéltünk, amit mindketten igényeltünk. Sőt minden hónapban egyszer Körmendi Jánossal kiegészülve hárman együtt ebédeltünk. Ekkor nagyrészt őket hallgattam és nagyon élveztem a történeteiket. Nekem ma is nagyon hiányzik a Kazimir, akit szakmai és magánéleti problémával is felhívhattam akár éjjel fél tizenkettőkor is.

A bohóc
Gálvölgyi János először a színpadra vetítve, majd élőben is egy bohócorral jelent meg A Gávölgyi című önálló estjének kezdetén a Játékszínben. A most születésnapos színészről köztudott, hogy gyűjti a bohócokat és az ő szemléletében a színész bohóc is. Beleértve egy művész öniróniáját, önreflexióját és nem mellékesen azt, hogy szórakoztat, kiszolgálja a nézőt. Gálvölgyinek most is remek a ritmusérzéke, másfél órán át az említett tulajdonságokat, könnyedén, szinte játszva felmutatva uralta a színpadot. Sok képpel, szellemes, magát és másokat is csipkelődő humorral idézte a múltat, a személyes múltját, miközben vállalta ma is tartó rajongását a színházhoz, a nagy színészegyéniségekhez. És nem utolsósorban mulattatott, mégpedig igényesen, monológgal, dallal, történetekkel, anekdotákkal és a rá jellemző szarkasztikus bájjal. Megdolgozott a sikerért, bár a „bejövő tapsa” is hosszú volt, a végén még tovább tartott az ünneplés. A színész és a néző öröme összeért.

- Most nincs ilyen ember, akit éjjel is felhívhat szakmai tanácsért?

N- em nagyon, vannak persze barátaim, és Sas Józsefet például bármikor fel tudom hívni. Őt én kedvelem, bátornak tartom. Ha ő abba hagyja, akkor vége lesz annak a műfajnak, amit ő képvisel. Bodrogi Gyuszit is imádom és nagy dolognak tartom, hogy megtisztel a barátságával.

- Gondolom Rátonyi Róbert, vagy Márkus László is hiányzik önnek.

- Nagyon. Le is tolnak sokat, hogy miért emlegetem mindig a Kazimirt, a Rátonyit, a Márkust, vagy a Rodolfót. Azért, mert úgy érezem, ha beszélek róluk, akkor olyan, mintha élnének. Rátonyitól sokat tanultam, például azt, hogy miként kell a színpadon meghajolni. Érdekes és erről az estemben is szó lesz, hogy Eszter lányom két-három éve talált az interneten egy levelet, amely Márkus László hagyatékának a része. Ebben egy kisfiú leírja Márkusnak, hogy ő mindene. Úgy vágatja a haját, ahogy ő, olyan színész akar lenni, mint ő. Aláírás: Ifj. Gálvölgyi János. Ez lennék én. Ez a levél 1965-ben íródott, Laci húsz évre rá a kezem között halt meg.

- Eddig a színházról beszéltünk, de az ön pályáján meghatározó szerep jutott a televíziózásnak. Ma is így alakítaná az arányokat?

- Nekem a televízió jött be igazán. Azt szoktam mondani, nem én voltam népszerű, hanem a műfaj, amibe belekeveredtem. Ha egy héten nem szerepeltünk két tévéjátékban, akkor már úgy éreztük, hogy feketelistán vagyunk, ami akkor nem volt, de úgy tudom most sincs, legalábbis azt mondják.

- Önt mégsem hívják például a köztévébe.

- Köztévét mond, de én inkább vibráló készüléknek mondanám. De hagyjuk is. Én a Gálvölgyi showból annak idején kilencven adást csináltam. Darvas Iván mondta nekem egyszer: van a színész Gálvölgyi és van a tévés Gálvölgyi. Az előbbit azt hiszem sokkal kevesebben ismerik, mint az utóbbit. Ezt már én teszem hozzá.

- Önben mintha végig lett volna egy harc, hogy megszabaduljon a parodista bélyegtől.

- Igen ez így van, nagyon sokat kereshettem volna, mint parodista, de én színész akartam leni és miután a Márkus Laci meghalt nem is csináltam színészparódiát, csak nagyon elvétve.

- Ritkán szólal meg közéleti kérdésekben, bár egy időben a Heti hetesben rendszeresen szerepelt. Mi bosszantja leginkább?

- A gyűlölködés. Hofi mondta egyszer, újratemetni már nagyon tudunk, már csak élni kellene megtanulni. És én szeretnék még élni és amíg hagyják itt és odafönt, maradok.

Névjegy
1948. május 26-án született. Az 1968-as Ki mit tud? című tehetségkutató műsorban tűnt fel parodistaként. 1973-ban diplomázott a Színház-és Filmművészeti Főiskolán. A Thália Színház tagja volt húsz éven át, majd a Madách Színházhoz szerződött. Tévéjátékokban, sorozatokban és szórakoztató műsorokban szerepelt. A Heti Hetes közreműködője volt tizenhét éven át. 2005-ben Kossuth-díjat kapott.

2018.05.27 19:55

Zongoraművek két kézre, tíz ujjra

Publikálás dátuma
2018.11.20 18:57
Az új évadban Fischer Ádám együttese, a Dán Kamarazenekar is muzsikálni fog a Zeneakadémián
Fotó: MTI/ Kallos Bea
Sajtótájékoztatót tartottak kedden a Zeneakadémián, amelyen két most futó projektre, valamint az évad bérletes koncertjeire hívták fel a figyelmet. Fekete Gyula rektorhelyettes, zeneszerző, a zsűri tagja a Bartók Világversennyel kapcsolatban elmondta: hat év alatt zajlanak le az események, ez évben a zeneszerzők mérettek meg, 54 országból 214 pályamű érkezett be. Öt-hat perces zongoradarabokat vártak, olyanokat, amelyeket „hagyományos” módon, azaz a billentyűket két kézzel, tíz ujjal megszólaltatva lehet előadni. A döntőbe hat versenyző jutott, a díjazottak névsorát a vasárnap esti gálahangversenyen hirdetik ki. Csonka András programigazgató az évad hangversenyeivel kapcsolatban azt tartotta kiemelésre fontosnak, hogy egységesen magas színvonalra törekednek, és előtérbe helyezik a kamarazenei sorozatokat. A fellépők közül elsők közt emelte ki a Takács-Nagy Gábor vezényletével érkező Manchesteri Kamarazenekart, valamint Fischer Ádám együttesét, a Dán Kamarazenekart. Nemes László Norbert, a Kodály Intézet igazgatója a Kodály Hub elnevezésű nemzetközi projektről beszélt, amelynek a Zeneakadémián kívül a Skót és a Hágai konzervatóriumok a résztvevői, és amelynek középpontjában a kisiskolásoknak kidolgozott új, játékos, örömteli zeneoktatási metódus áll.
2018.11.20 18:57
Frissítve: 2018.11.20 19:26

Irodalmi szenzáció – megjelent Szabó Magda kiadatlan kisregénye

Publikálás dátuma
2018.11.20 15:19

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Csigaház címmel jelent meg Szabó Magda hagyatékban talált kisregénye. Az eddigi ismereteink alapján a szerző költőként kezdte pályáját, ez a vélekedés azonban megdőlni látszik.
Két iskolai füzet, kockás borítójukon a cím: Csigaház, alatta az 1944-es évszám, és az SzM szignó. Szabó Magda eddig teljes egészében ismertnek hitt írói életműve egy különleges darabbal egészült ki: a hagyatékban talált kisregény az írói életpálya alakulását nagyban megváltoztatja. Mostanáig ugyanis úgy élt az irodalmi közvéleményben, hogy a szerző költőként indult, s első prózai alkotása az 1957-ben megjelent Freskó volt. Az irodalomtörténeti változást hozó mű azonban bizonyára nem véletlenül maradhatott kiadatlanul, ugyanis Szabó Magda tudatosan megsemmisítette a megjelentetni nem kívánt írásait – számolt be róla a kötetbemutatón Jolsvai Júlia, a Jaffa Kiadó főszerkesztője. A szerző így valószínűleg az utókornak szánta 1939-ben, Bécsben játszódó kisregényét, amely szerelmi és politikai szálak szövevényét rejti magában – s emiatt 1944-ben meg sem jelenhetett volna. A Csigaház nevű panzió lakóinak élete részleteiben tárul az olvasó elé: a Szabó Magdára jellemző módon tudhatjuk, hogy ki mit gondol, s érez, azonban a szereplők nem tudnak egymással beszélni, elmennek egymás mellett – emelte ki a bemutatón Jolsvai. A főszerkesztő rámutatott, nem csak az írónál már megszokott női karakterek lélektani fejlődésébe nyerhet az olvasó bepillantást a kisregény lapjain, de egy férfi esetében – aki a műben vázolt szerelmi négyszög egyik alappillére – is konkrét jellemrajz olvasható ki a műből.
Nagyon kevés kézirat maradt fenn Szabó Magdától, így különös jelentősége van jelen kötetnek, amely az eredeti kézirat alapján készült – hangsúlyozta Jolsvai. A most megjelent könyvbe beemeltek kéziratlapokat is, így az olvasók megismerhetik Szabó Magda kézírását, s bepillantást nyerhetnek a regényen végbement javításaiba. A főszerkesztő elmondta, bár az íróval már nem tudtak együtt dolgozni a szövegen, kizárólag apróbb módosításokra volt szükség; vesszőket, kisebb elírásokat javítottak. Az ember nem nyúl Szabó Magdához – fűzte hozzá. Az világosan látszik a mű kidolgozottságából, hogy nem ez volt a szerző legelső írása – emelte ki Jolsvai –, publikált az iskolaújságba, verseket, könyvismertetőket is írt, melyek azonban még nem kerültek elő a hagyatékból. Ami különösen jó hír az olvasóknak: valószínűleg újabb és újabb irodalmi csemegékre számíthatnak. Infó: Szabó Magda: Csigaház, 2018, Jaffa Kiadó 

Két újabb kötet decemberben

Szabó Magda életművét az elmúlt években a Jaffa Kiadó karolta fel, s immár huszonöt kötetből álló sorozatuk további két művel bővül az év végéig: az író egy újabb szakácskönyvével, valamint egy fotóalbummal ajándékozzák meg a Szabó Magda irodalmi munkássága mellett, élete iránt is kifejezetten érdeklődő olvasókat.

2018.11.20 15:19