Nyilas Misi vagy Harry Potter?

Vajon van-e létjogosultsága a fantasy és a tudományos-fantasztikus regényeknek a magyar irodalom órákon? – vetődött fel a kérdés egy beszélgetésen.

Legyen a fantasztikus a kötelező! címmel rendeztek kerekasztal-beszélgetést az Auróra nevű alkotótérben, ahol a fő kérdés akörül forgott, szükséges-e minden kötelező olvasmányt elolvastatni a diákokkal, vagy nem lenne-e célszerű behozni az oktatásba pár fantasy és sci-fi regényt. Egyes iskolákban persze már manapság is szerepel az olvasmánylistán a Harry Potter vagy az Éhezők viadala, de jelenleg ez még nem bevett gyakorlat. A témával foglalkozó szakemberek azonban egyetértenek abban, hogy egy-egy fantasztikus történet képes lenne a diákokkal megszerettetni az irodalom világát.

A beszélgetést a fantasztikus filmekkel, könyvekkel és képregényekkel foglalkozó Roboraptor blog szerzői, Muchichka László, Zsótér Indi Dániel és Scheirich Zsófia szervezte, akik maguk is örömmel fogadnák, ha kedvenc scifi vagy fantasy műveik szerepelhetnének a kis- és nagyiskolások olvasmánylistáján. A két házigazda a beszélgetésre hozzáértőket invitált meg: Gaura Ágnes fantasy szerzőt, Szép Eszter képregénykutatót, a Magyar Képregény Szövetség ügyvivőjét és Nagy Ádámot, a Selye János Egyetem docensét és a Nevelj jedit! című kötet szerkesztőjét, míg az estet Holló-Vaskó Péter, a fantasztikus könyveket és képregényeket megjelentető Fumax Kiadó munkatársa vezényelte. Arra a kérdésre, hogy beleférhet-e a fantasztikus mű mint kötelező a magyar irodalom órákon, avagy elemezhetik-e a gyerekek Harry Potter kalandjait, a válasz egyöntetű igen volt.

Szép Eszter szerint azonban már magával a kötelező olvasmány kifejezéssel gond van, ő korábban egy olyan iskolában tanított, ahol a gyerekek a „közös olvasmány” kifejezést használták, és a hetente kivesézett könyvek tényleg közösségi élményt nyújtottak számukra. Gaura Ágnes szerint az irodalom órákon inkább boldog embereket kellene képezni, akik szeretnek gondolkodni és felfedezni a világot. Persze ehhez a megfelelő olvasmányokra lenne szükség, olyanokra, melyek a ma fiataljaihoz szólnak, és nyelvezetük közel áll a kortárs beszédstílushoz. Erre hívta fel a figyelmet Nagy Ádám, aki szerint az egyes, a tizenévesek számára már avittnak ható klasszikusok kifejezetten vontatottak, így nem keltik fel az érdeklődésüket olyan témák iránt, mint a barátság, szerelem, a szabadság melyek amúgy a fiatalokat igenis érdekelnék. De nem muszáj csak könyvből tanítani, a docens szerint a tanárok nyugodtan vetíthetnének kortárs sci-fikből és fantasy-kból készült filmeket, a lényeg, hogy a fiatalok legyenek megszólítva.

De hogyan szoktatható olvasásra a fiatal? Egyáltalán szükséges-e olvasásra szoktatni? – tette fel a kérdést Holló-Vaskó Péter a beszélgetés második felében. Gaura Ágnes szerint a lényeg abban rejlik, hogy olyan regények kerüljenek a diák kezébe, melyek élményt nyújtanak neki. Vagyis elég egy jó könyv a fiatalból akár rendszeres könyvfogyasztó válhat. A klasszikusokhoz pedig nem kell feltétlenül ragaszkodni, ha a tanár komoly témákról szeretne az osztályával beszélni. Az író szerint egy jó fantasy regény is képes komoly témákat bemutatni, ráadásul a harmonikus, pozitív végkicsengésnek köszönhetően nem hagy szorongást a fiatalokban. A kortárs történetek másik előnye, hogy olyan hősöket is bemutathatnak, melyek erősíthetik a fiatalok önképét, növelhetik bizalmukat.

De mi legyen a klasszikusokkal? – vetődött fel több alkalommal is a kérdés az este folyamán. Szép Eszter szerint Jókai és Mikszáth műveit is meg lehet kedveltetni a diákokkal, fontos azonban, hogy a regényeket a tanár kontextusba helyezze, így mutatva fel a diákok számára azok jelentőségét. Gaura szerint az is megoldást kínálhat, ha a tanár nem időrendben halad a művek bemutatásában, hanem előbb a kortársakkal kezdi, majd aztán tér vissza a klasszikusokhoz. Utóbbi módszer a felfedezés izgalmával is kecsegtethet, hisz a fiatalok így rádöbbenhetnek, hogy a művek párbeszédben állnak egymással. Ha pedig ez a rádöbbenés örömet okoz, azzal jól jár a tanár, és jól jár a diák is.