Nyitott templomok: lehetetlen küldetés?

Publikálás dátuma
2018.06.01 07:02
A tolvajoktól és a rongálóktól féltik az épület szakrális tárgyait - Fotó: Tóth Gergő
Fotó: /
Az egyház új célja, hogy napközben is legyenek nyitva a templomok, de körképünkből kiderül: ezt a legtöbb helyen nem tudják vállalni, sőt nem is biztos, hogy lenne rá igény.

Lengyelországban, Grúziában, Romániában vagy éppen Ukrajnában mindennapos jelenség, hogy üzletemberek ebédidőben, cekkeres asszonyok pedig vásárlás közben tartanak szünetet: betérnek a templomba, s magukba mélyedve imádkoznak néhány percet. Magyarországon az áhítat kevésbé spontán, a jellemzően vallásosabb falusi hívek is kénytelenek megvárni a szentmisét, előtte és utána a legtöbb templom zárva tart. Erdő Péter bíboros viszont azt szeretné, ha nem csupán az idegenforgalmi látványosságnak számító templomokban biztosítanák a lehetőséget az imádkozásra a szentmiséken túl. Ezt nemrégiben Máriaremetén jelentette ki az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye feje, hozzátéve: a templomok biztonságát eközben szavatolni kell, s ezt külső segítséggel tudják megoldani. Van, ahol elég egy vasrács, máshol kamerákat lehet felszerelni, de a műemléki védettségű templomokat például egész nap őrizni kell, ami nagyon megterheli a plébániák költségvetését – mondta.

Súlyos indok
Az Egyházi Törvénykönyv 937. kánonja ezt írja elő: „Hacsak súlyos indok nem gátolja, az a templom, melyben a legszentebb eucharisztiát őrzik, legalább naponta néhány órán át álljon nyitva a hívők számára, hogy imádkozhassanak a Legszentebb előtt.”

A legutóbbi összesítés szerint ma Magyarországon 4000 katolikus templom és kápolna van, vagyis az ország közel 3200 településének mindegyikére jut legalább egy. A református egyházközségek száma 1200. Ha a templomok őrzésére a parókiáknak és egyházközségeknek akárcsak minimálbérrel is egy gondnokot kellene felvenniük – akinek helyettesítéséről is illő gondoskodni – az egy esztendőben minimum hárommillió forintos kiadást jelentene. A 180 ezer forintos szakmunkás havi bruttó bért ugyanis közel 70 ezer forint járulék terheli, amit a munkáltató visel. Elvileg közmunkásokkal is megoldhatnák az őrzést, erre a felvetésre azonban Vécsi István a Közmunkás Szakszervezet elnöke a Népszavának úgy reagált: már a rendőrségen, a vízügynél és az önkormányzatoknál is a közmunkásokkal akarják megoldani a munkaerőhiányt, nehogy már a templomokat is velük őriztessék! Ráadásul – tette hozzá - óhatatlanul feszültséget okozna egy kistelepülésen, hogy ugyanazért az 52 ezer forintos havi apanázsért az egyik közmunkás a templomban „hűsöl”, a másik meg kint, a hőségben kaszálja az árokpartot.

Az általunk megkérdezett papok jelentős része ráadásul úgy vélte, a falusi templomok többsége nem alkalmas arra, hogy egész nap nyitva legyen a hívők előtt. A kistelepülések plébánosainak zöme azért ódzkodik nyitva tartani a templomokat, mert a tolvajoktól és a rongálóktól féltik az épület szakrális tárgyait.

– Egyetértek a bíboros úrral, nagy szükség lenne a nyitott templomokra – mondta egy több somogyi településért felelős plébános, aki azonban azt is megjegyezte, hogy ezt lehetetlen megoldani. Az anyafalumban nem gond, mert a plébániahivatalban van egy alkalmazott, akire, ha nem vagyok helyben, rábízhatom a templomot, de a hozzám tartozó többi kistelepülésen csak a misékre tudjuk kinyitni az épületet. Kevés a hívő, jellemzően idősek járnak templomba, nem várhatom el tőlük, hogy önkéntesként akár egész nap ott üljenek váltásban, várva, hogy valaki betérjen hozzánk.

Az esztergomi bazilikát naponta több százan keresik fel, a falusi templomokat jó, ha egy-két ember látogatná

Az esztergomi bazilikát naponta több százan keresik fel, a falusi templomokat jó, ha egy-két ember látogatná

– A területemen a hatból négy templom nagyon leromlott állapotban van – mondta egy másik, dél-magyarországi pap. – Nyáron még csak-csak elüldögélhetne bennük valaki, de télen borzalmas a hideg. A fűtés nagyon drága, örülök, ha a misékre fel tudjuk fűteni 14-15 fokra, de a falak akkor is nyomják be a hideget.

Noha a bíborosi ajánlás természetesen nem vonatkozik rájuk, megkérdeztük az egyik református gyülekezet presbiterét is, mi a véleménye a nyitott templomokról.

– Személyileg megoldható lenne, de valljuk be, fölösleges – mondta. – Nincs akkora érdeklődés, hogy a hét minden napján reggeltől estig nyitva legyen a templom. A hívőknek kialakult szokásaik vannak, tudják, mikor van istentisztelet, ehhez igazítják a programjukat, a nagyobb egyházi ünnepek előtt pedig úgyis eljönnek a programokra.

– Ha meg akarjuk szólítani az embereket, nem azt kell várni, hogy ők jöjjenek el a templomba, hanem nekünk kell elmenni hozzájuk, s meggyőzni őket, jöjjenek el a közösségünkbe – vélekedett egy Balaton-környéki település katolikus papja. Szerinte ennél sokkal többet ér, ha aktívan részt vesz a települések életében, elmegy a közösségi programokra, az iskolákba, óvodákba, sportversenyekre, s ott, "civilként" alakít ki kapcsolatot. Aztán, ha megismerik, s elfogadják, sokkal könnyebb megtalálni a hozzájuk vezető lelki utat, és nem rábeszélésre, hanem kíváncsiságból jönnek be a templomba.

A háromszáz lelkes zempléni Komlóska görög-katolikus vallású, élő közösségként éli meg a hitét, és minden harmadik ember rendszeresen jár templomba. Az egyházközség egyik tagja szerint náluk ez az épület nemcsak akkor van nyitva, amikor misét tartanak vagy szellőztetnek. Ha nem is reggeltől estig, de napközben is bemehetnek azok, akik erre igényt tartanak.

Baranya 301 településének túlnyomó többségében a hívők döntően római katolikusok, ez ma már igaz a tradicionálisan református ormánsági falvakra is. Pécsen járva azt tapasztaltuk, hogy a belváros – turisták által is különösen kedvelt - féltucat katolikus temploma, mint például a négytornyú Bazilika, a Gázi Kászim pasa dzsámijában kialakított Belvárosi templom, a ferences vagy az irgalmas rend temploma, szinte egész nap várja a hívőket. Hasonlóan látogatható a Havihegyen álló Havas Boldogasszony Templom. Ez a félszáz hívőnek ülőhelyet adó, 1690-es években emelt, barokk templom zarándokhely, s ha valaki épp imádkozik, amikor csoport érkezik, akkor a vendégeknek suttogva mutatják be a kápolna méretű épületet. A kertvárosi plébánia II. világháború idején épített Szent Erzsébet temploma is nyitva tart, amiképp a Pécsi Tudományegyetem épületei által övezett, 1930-ban felszentelt Pius templom is.

A modern, hazai, egyházi építészet egyik legszebb, képeslapokról is sűrűn visszaköszönő alkotása, az 1937-ben felszentelt Pálos Templom viszont istentiszteleteken kívül zárva tart, amiképp a Mindenszentek temploma is. A rácvárosi templomba bekukkantani sincs esélyünk, a belvárostól 5 kilométerre lévő, barokk épület kapuját szertartásokon kívül zárva tartják. A baranyai falvak templomait azonban többnyire zárva találtuk. Mint a hívőktől és a plébánosoktól megtudtuk, általában ott van nyitva a templom, ahol a paplakból rálátás van az épületre. Ám, ha egy helyi hívőnek igénye van arra, hogy imádkozzon, akkor vagy a plébánostól, vagy az épület kulcsának őrétől mindig kérhet bebocsátást. 

Kulcs az áhítathoz
Budapesten is vegyes a kép. Michels Antal, akit Józsefvárosban a hajléktalanok papjaként ismernek, azt mondta a Népszavának: egyetért vele, hogy legyenek nyitottak a templomok, de belátja, hogy nagyon sok helyen ezt nehéz megvalósítani, mert odabent értékes tárgyak vannak, amelyeket nem lehet őrizetlenül hagyni. Nekik annyi szerencséjük van, hogy viszonylag nagy az előterük, így a templom belső részét anélkül lezárhatják, hogy az egész épületből kirekesztenék a híveket. A fővárosban sok olyan templomot ismer, amely hétfőtől péntekig reggel nyolctól estig nyitva tart, a belvárosi templomban pedig a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jegyében, amelynek 2020-ban Magyarország ad otthont, folyamatos szentségimádást tartanak. – Az nagyon jó dolog, ha egy templomba be lehet menni anélkül, hogy ehhez kulcsot kérnénk valakitől. Már csak azért is, mert kellemetlen azt érezni az áhítat ideje alatt, hogy szűkös az idő, mert egy ember vár türelmetlenül, mikor csukhatja be végre az ajtót – mondta. Hozzátette: vannak már jó kezdeményezések, amikor a hét egy-egy napján megnyitják a templomokat, de ez valóban nem jelent folyamatos bejutási lehetőséget a híveknek.

2018.06.01 07:02

A szecessziós paraván egy másik magyar utat rejt

Publikálás dátuma
2018.09.22 15:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Négy év zárva tartás után megnyílt az Iparművészeti Múzeum filiáléja, a Ráth György-villa. Az Iparművészeti esetében ez viharos tempónak számít.
Egyik szemünk sír, a másik nevet – lehet az első benyomása a Ráth György Múzeum látogatójának, amely szeptember közepén A mi szecessziónk című kiállítással nyitotta meg újra a kapuit. A kétszintes villába belépőnek valóban lehet egy kicsit olyan érzése, mintha látogatóba érkezett volna Ráth György otthonába, bár ebből a szemszögből az kicsit furcsa, hogy az Iparművészeti Múzeum első igazgatójának két ebédlője is volt, hálója, fürdőszobája egy sem. Persze a múzeum nem egy teljes otthon rekonstrukciója – nem is csupán Ráth György hagyatékát mutatja be, aki a könyvtárát a tudományos akadémia hagyta, festményeit a Szépművészetire. A Ráth-villa a francia, az osztrák, a brit és a magyar szecessziót hatszáz műtárggyal, bútorokkal, festményekkel, textilekkel, kerámiákkal hozza élő környezetbe, amelyekkel az Artista stúdió időszaki kiállítása igyekszik párbeszédbe keveredni. A Vörös ruhás nő – Rippl-Rónai József falikárpitja, amelyet felesége, Lazarin Baudrillon szőtt meg – ebben fényben igazán eleven, ahogy más tárgyak is, amelyek az Iparművészeti lelakott kiállítótereiben már nem igazán hívogattak – 2007 óta a múzeum látogatószáma állandóan 100 ezer alatt maradt.
„A magyar út: nem magyaros, nem magyarkodó, egyszerűen magyar” – olvashatjuk a Kós Károly nevével fémjelzett Fiatalok Köre bemutatószobájánál –, a kiállításon találkozhatunk egy Kós által tervezett paravánnal is. A paraván persze nem mindent takar el. A villából kilépve egy másfajta magyar út fogad: a kert fűje részben letaposott, a homlokzat párkányzatának díszei sérültek. Igazán kár, hogy egy mintegy 300 millió forintos felújításba ilyen részletekre már nem futotta: a gyűjtemény mutatós, a kurátorok szakértelme megkérdőjelezhetetlen. Ám amennyiben a szecesszión nem csak stílusirányzatként, hanem a kivonulás szinonimájaként is olvassuk: a cím telitalálat. Az Iparművészeti legalább három-öt évre a Városligeti fasorban található villában húzza meg magát.
Az Iparművészeti Múzeumot 1872-ben alapították, a londoni South Kensington Museum (ma Victoria és Albert Múzeum) és a bécsi MAK nyomában harmadikként. Az alapítókat az a felismerés vezérelte, hogy az iparosodás nyomában megjelenő tömegtermékek minőségben és esztétikumban is elmaradnak a kézműipar remekeitől: a magyar múzeum nemcsak korai alapításában, gyűjteményében is jelentős, bár a kollekcióját az elmúlt negyven-ötven évben – „természetesen” pénzügyi okokból − nem tudta úgy gyarapítani, ahogy az kívánatos lett volna. A Lechner Ödön és Pártos Gyula által megálmodott Üllői úti palotája 1893 és 1896 között épült meg, 1945 és 1956 után az utolsó jelentősebb rekonstrukción 1984-ben esett át. A millecentenárium évében az Iparművészetinek nem jutott a múzeumrekonstrukciós programra szánt pénzekből, ám mégis megújulhatott a kupolaterme, felújították a kupola acélszerkezetét, új üvegtetőt kapott a központi csarnoka. 2003-ban jutott a pince szigetelésére is, amely 1976, a hármas metró megépítése óta – a talajvíz folyásának megváltozásával − rendszeresen beázott. 2000-ben, 2006-ban is napirenden volt az épület felújítása. 2011-ben kormányzati gyorssegély kellett hozzá, hogy a kupoladíszét – a lanternát – eltávolítsák, mielőtt valaki fejére esne. Az is csak a szerencsén – és az azóta is látható állványzaton múlt −, hogy a hulló tetőcserepek nem okoztak nagyobb balesetet. 2012 júniusában a mintaadó Victoria és Albert Múzeum kiállítása nyílt meg az Iparművészetiben, a verniszázson Balog Zoltán, az akkori emberi erőforrás miniszter magabiztosan jelentette ki: „a megújuló Iparművészeti Múzeum Magyarország kincseskamrája lesz, amelyet évente százezrek fognak felkeresni.” A szerényebbre szabott álom – a Victoria és Albert Múzeum ingyenes kiállításait évente 3-4 millióan keresik fel – mégis megvalósíthatónak tűnt: egy hónappal később lezárult a múzeum megújítására kiírt tervpályázat, és az intézmény akkori főigazgatója, Takács Imre joggal hihette: 2013 tavaszán elkezdődhet a rekonstrukció, ami talán három évvel később be is fejeződhet. Tévedett.
A kormány ugyanis nem a megújulást, hanem Magyarország kincseskamráját tartotta prioritásnak az Iparművészeti esetében, legalábbis abban az értelemben, hogy a múzeum gyűjteményéből az Esterházy kincsek iparművészeti tárgyait 2014-ben Fertődre irányította – állítólag a miniszterelnök, Orbán Viktor külön kérésére −, a rekonstrukcióra pedig nem ítélt meg egy vasat sem. Takács tiltakozásul lemondott, ám utódja, Cselovszki Zoltán is idézhette volna nyugodtan a döntéshozók lassúsága kapcsán Petőfi Pató Pálját: »Roskadófélben van a ház, /Hámlik le a vakolat…„Ej, ráérünk arra még!”« 2016 júliusában született meg az első kormányhatározat az Iparművészeti nagyrekonstrukciójáról, akkor a befejezés dátuma 2019. március 31-e volt. A múzeum bezárása előtt egy hónappal, 2017 augusztusában a határidőt 2021. július 30-ra tolták ki, a felújítást 1,4 milliárd forintért újraterveztették. Jelen állás szerint a műemléki rekonstrukció mellett az épülethez mélygarázs és egy új szárny is készül 25 milliárd forintból, a 3 ezer négyzetméteres kiállítótér 10 ezer négyzetméteresre bővül. Jelenleg még csak a műtárgyak elszállítása zajlik. Meglehet, 2023-at fogunk írni, mire megláthatjuk, a tervekből mi valósult meg.

A szállító

Ötmillió forintra büntette az Iparművészeti Múzeumot a Közbeszerzési Döntőbíróság, amiért egy közbeszerzési pályázatot olyan szinten szabtak az azt megnyerő cégre, hogy még az irodai ajtók színét és anyagát is meghatározták benne − írta még márciusban a Magyar Nemzet. Az ismételten kiírt, 1,4 milliárd forintos tendert végül ugyanaz a cég, a Museum Complex nyerte el. A műtárgyszállító céget 2010-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága alapította azzal a szándékkal, hogy a műtárgyszállító cégek árait lenyomja. Ügyvezetőnek a múzeum alkalmazottját, Polgár Tibort tették meg. A cég 2012-ben került a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, 2014-ben privatizálták: az ügyvezető egymillió forintért vásárolhatta meg. A jelek szerint a Museum Complex szerencséjét a szent őrült, Csontváry Kosztka Tivadar hozta meg: 2010-ben alig féléves cégként szállíthatta az isztambuli Pera múzeum nagy Csontváry-kiállítására a festő képeit, míg 2015-ben az egykori Honvéd Főparancsnokság épülete és a pécsi Csontváry Múzeum között ingáztak a szállítói hasonló célból. A Kánaánt a Liget projekt jelentheti. Mint az azóta megszüntetett napilap is írta: a Néprajzi Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az újonnan létesülő egyéb intézmények és raktárak között több százezer műtárgy fog útra kelni. A Liget projekt gazdája, a Városliget Zrt. az elmúlt három évben hat alkalommal bízta meg a társaságot szállítási munkákkal, a teljes Liget projektre 850 milliós keretszerződést kötöttek. 

Kimazsolázták

 Mintegy négyezer műtárgyra tehető gyűjteményével Európa egyik legnagyobb bútorkollekciója található az Iparművészeti Múzeum másik filiáléjában, a Nagytétényi Kastélymúzeumban. Az egyik legértékesebb magyarországi barokk épületet – a Száraz-Rudnyánszky család egykori kastélyát – 1990-ben zárták be, miután életveszélyessé vált, és csak tíz évvel később nyitották meg újra. A több mint 300 millió forintos rekonstrukció akkor csak részben érintette a kastély egyik szárnyát, amelyben 2005-ig egy gyermekintézmény működött. 2014-ben Nagytétényből is kerültek a keszthelyi kastélymúzeumba Festetics-bútorok, míg az Esterházy-gyűjtemény bútorait 2016-ban szállították el Fertődre. A múzeum utóbbi tárlatai – Erzsébet királyné babái, hintaló-kiállítás – azt a látszatot keltették, mintha részben játékmúzeumi profilra hangolnák át az intézményt. A Nagytétényi Kastélymúzeum január közepe óta tart zárva, igaz, nyáron napközis tábornak adott helyet. Az újranyitás időpontja nem ismeretes. Az Iparművészeti idei közbeszerzési tervéből az olvasható ki: egy 48,7 millió forintos kiállítás fog itt megnyílni, ebből az összegből 22 milliót a világítástechnika tervezésére és kivitelezésére szánnak.

2018.09.22 15:00
Frissítve: 2018.09.22 18:53

A mostani nyugdíjrendszer megy a kukába

Publikálás dátuma
2018.09.21 11:00
Még a kormányközeli Századvég Alapítvány kutatása szerint is anyagi gondokkal küzd a nyugdíjasok 61 százaléka
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
A gyermekvállalás legyen a nyugdíj megállapításának alapja, tovább kell növelni a korhatárt - mondják a szakértők, a kormány még csak az öngondoskodást erőlteti.
A magas fizetésük után sok százezres nyugdíjat felmarkoló friss nyugdíjasok kivételével vélhetően nincs olyan idős ember vagy szakember, aki szerint minden rendben van a magyar nyugdíjrendszerrel. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy mikor és merre kellene lépni a kormánynak, miközben a kabinet tagjai hátradőlve figyelik a nyugdíjakról szóló diskurzust. Az egyik legismertebb hazai nyugdíjszakértő, Simonovits András például nemrég mielőbbi változtatásokat sürgetett egy internetes tanulmányában, mások szerint ma még nem ég a ház. A Népszavának nyilatkozó Farkas András a magát "nyugdíjgurunak" nevező szakértő például úgy fogalmazott: Magyarország már 2012-től bevezette azokat a reformokat, amelyekről az oroszok, lengyelek, csehek az utóbbi hónapokban vitáznak. Azzal, hogy az 1957-ben születetteknél már 65 év a korhatár, egy szintre kerültünk a reformokban elől járó országokkal, legközelebb pedig az idős korosztály létszáma és a várható élettartam növekedése miatt 2030 után lesz újabb lépéskényszer. A „nyugdíjgurunak” is nevezett szakember szerint akkor biztosan tovább kell emelni nálunk is a korhatárt, ahogy a németek, horvátok és több skandináv állam is már 67 évre tolta ki az aktív korszak végét. - Nem tartható, hogy életünk első és utolsó 25-30 évét ellátottként éljük – érvelt a szakértő, utalva arra, hogy a fiatalok egyre később kezdenek dolgozni. A Magyar Nemzeti Bank 2016-ban közölt tanulmánya is azt jelezte előre, hogy nagyjából húsz évig lesz stabil a mostani nyugdíjrendszer, akkor biztosan tovább kell alakítani. Az addig hátralévő évek pénzügyi biztonságát egy népszerűtlen lépéssel teremtette meg az Orbán-kormány. Amikor ugyanis a 3 ezer milliárd forintos addigi befizetések lenyúlásával egy tollvonással megszüntette a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert, egyben visszaterelt az állami kasszába évi 350-400 milliárd forintnyi nyugdíjjárulékot. Azóta azonban nehezen követhető a hatalom szándéka. Varga Mihály pénzügyminiszter épp a héten erősítette meg, hogy jövő júliustól újabb 2 százalékkal kurtítják meg a jelenleg 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adót, aminek nagyobbik része a nyugdíjak fedezetét biztosítja. Hogy mekkora ez a szelet, az kiszámíthatatlanul változó, 2013-ban még az is előfordult, hogy az adó teljes összege a nyugdíjkasszába került. Máskor azonban egészségbiztosításra vagy a foglalkoztatási alapba vándorolt a bevétel 20 százaléka. Most éppen a 10 százalék fölötti béremelések miatt magas a dolgozók befizetett járuléka, nincs gond, de a szociális hozzájárulás csökkentése ezzel együtt veszélyes játék. Farkas András arra emlékeztetett, hogy az adó egy százaléknyi csökkentése 50-70 milliárd forintos bevételkiesést jelent, amit hosszú távon nem tud kezelni a költségvetés. Valamennyi nyugdíj-közgazdász szerint biztos, hogy előbb-utóbb megint meg kell emelni a befizetéseket, hogy tartani lehessen az idősek ellátásának mostani szintjét.

Jobb, ha spórolunk

Összesen majdnem 450 millió forintért nemrég készült el a kormány megrendelésére a Századvég Alapítvány idei időskutatását összegző tanulmány. A felmérés készítői szerint is anyagi gondokkal küzd a nyugdíjasok 61 százaléka. Sőt, még azt is elismerik, hogy miközben az OECD tagállamaiban az utóbbi tíz évben az időskori ellátásokra fordított összeg átlagosan 4,6 százalékos ütemben nőtt, Magyarország csak 0,3 százalékkal költ többet erre a célra, mint 2008-ban. Ezzel az utolsók vagyunk a sorban. Ugyanakkor a tanulmányban nincsenek megoldási javaslatok a kormány számára, annál több a nyugdíjba készülőknek. A 74 oldalas anyagból 18 taglalja az öngondoskodás mostani alacsony szintjét és a ki nem használt megtakarítási lehetőségek sorát, amivel állítólag a következő generációk már sokkal többször akarnak majd élni, mint a mostani nyugdíjasaink.  

Az egyik legtöbbet vitatott kérdés a korhatár előtti nyugdíjba vonulás teljes megszüntetését ellensúlyozni hivatott Nők40 kedvezménye, amiből politikai megfontolásból a szakértők szerint a Fidesz biztosan nem lép vissza. Ahogy az is száz százalék, hogy a szakszervezeti és ellenzéki próbálkozások ellenére a férfiak ezzel a lehetőséggel nem számolhatnak. - Ha bevezetnék a Férfi40-et, semmi értelme nem lenne tovább a nyugdíjkorhatárnak, mindenki elmenne a kedvezménnyel – hangzik az érvelés.   Abban is többnyire egységes a nyugdíjkérdésekkel foglalkozó szakemberek álláspontja, hogy oldani kell a merev korhatárt, csak a megoldásról nincs egységes álláspont. Az automatizálás terjedése miatt épp a kritikus 2030-35 táján el kell felejteni a mostani járulékbefizetésre alapozott nyugdíjkasszát és valami más finanszírozási szisztémára kell áttérni. – Az egész felosztó-kirovó rendszer megy a kukába – hangzott Farkas András jóslata, hozzátéve, hogy jöhet az alapnyugdíj vagy a fogyasztási adón keresztül számított nyugdíjbefizetések rendszere. Sokan sírják vissza az évenkénti emeléseknél az infláció mellett a béremeléseket is követő svájci indexálást, de a szakemberek szerint nem elég erős a nyomás a kormányon, hogy elővegye a drága módszert. Ha erős nyomás nincs is, kísérlet legalább van rá, hogy az érintettek, az idős emberek véleménye a nyugdíjrendszer hibáiról eljusson a közvéleményhez és a kormányhoz is. A Nyugdíjas Parlament Egyesület vezetője épp a Népszavában mutatta be a tervet, hogy októberben megyei, majd novemberben országos parlamentet tartanak, ahol próbálják meghatározni a következő magyar nyugdíjreform nekik elfogadható irányait és kereteit. Az esélyekről Karácsony Mihály egy szomorkás fintor kíséretében azt mondta: Novák Katalin családügyi államtitkár ugyan a közelmúltban fogadta egy rövid beszélgetésre, de azóta a nyugdíjasok kéréseit összegző levelekre sem válaszol.

Automatikusan emelkedjen a korhatár

Új szemléletmódot vezetne be a nyugdíjakkal kapcsolatban Gál Róbert Iván. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének főmunkatársa szerint át kellene térni a gyermekvállalás alapján történő nyugdíj-megállapításra és a fokozatos nyugdíjba vonulásra. Körülöttünk több országban zajlik nyugdíjreform és sokak szerint nálunk is esedékes lenne a rendszer újragondolása. Merre kellene mozdulnunk? Kétféle nyugdíjrendszer van. A tőkefedezeti rendszerben a dolgozók félreteszik jövedelmük egy részét saját idős korukra, van tehát egy fizikai tőke a kifizetések mögött. Nálunk felosztó-kirovó rendszer működik, ami mögött nincs ilyen felhalmozás, az aktív korúak járulékaiból fizetik a mindenkori nyugdíjakat, tehát itt az emberi tőke beruházások alakítják ki a fedezetet. A baj ott van, hogy nem az illető nyugdíjas által létrehozott emberi tőke, azaz az általa felnevelt gyermekek járulékfizető képessége a nyugdíjmegállapítás alapja, hanem azok a befizetések, járulékok, amivel az előtte járó generáció nyugdíjához hozzájárul. Ezzel szemben azt kellene alapul venni, hogy valaki mennyit tett a saját nyugdíjához szükséges emberi fedezet előállításáért, vagyis hány gyereket vállalt és mennyit költött az iskoláztatásukra. Mi lenne így a gyermektelenekkel? Nem jelentene nekik hátrányt, mert ők azokból az erőforrásokból, amiket nem fordítanak gyermeknevelésre, kiegészítő számlán tőkét halmoznak fel vagy tovább dolgoznak. Kiegyenlítené viszont a mai rendszerben meglévő súlyos aránytalanságokat, amelyek az alacsony iskolázottságú családokból származókat és a gyermekvállalókat sújtják. Ebben a nyugdíj-megállapítási módszerben is számolnunk kellene a nyugdíjkorhatár további emelésével? Igen. A nyugdíjemelés az infláció követésével már ma is automatikus, de célszerű volna a korhatár-emelést is automatizálni, azaz a várható élettartam növekedéséhez kötni – ahogy az az elmúlt években egy sor európai országban történt. Szükséges lenne az éves nyugdíjemelések szisztémájának átalakítása is? Az aktív kori hozzájárulások és a várható élettartam alapján megadható a nyugdíjasra váró életpálya-nyugdíjtömeg. Ezt ki lehet osztani úgy is, hogy magas a kezdőnyugdíj, de utána az éves emelések kisebb mértékűek, vagy úgy is, hogy alacsonyabb a kezdőnyugdíj, de a későbbiek során inkább lépést tart a bérekkel. Az előbbi a kevésbé iskolázottaknak, illetve a férfiaknak kedvez, utóbbi az iskolázottabbaknak és nőknek. A lényeg, hogy az indexálásról nincs értelme a kezdőnyugdíjat megállapító szabályok nélkül beszélni. Maradhat a Nők40 kedvezménye? Azok az intézkedések, amelyek az effektív nyugdíjkorhatárt csökkentik, vagy legalábbis lassítják a növekedését, általában hátrányosak a nyugdíjasokra nézve. A mai indexálási szabály árkövető, de nem követi a reálbérek emelkedését. Ha valakinek ma megállapítják a nyugdíját, akkor minél tovább él, életszínvonala annál inkább eltávolodik az aktív korúak életszínvonalától. A rossz egészségi állapotban lévőket leszámítva tehát mindenkinek az az elemi érdeke, hogy minél tovább maradhasson a munkaerőpiacon, nem pedig az, hogy minél előbb kikerülhessen onnan.  Miért nem akar tárgyalni a kormány a rugalmasabb nyugdíjba vonulásról? Rugalmas nyugdíjba vonuláson sajnos mindig a többféle korhatár alkalmazását értjük. Szerintem sokkal inkább a fokozatos nyugdíjba vonulásban kéne gondolkoznunk, azaz a munka és a nyugdíj összekombinálásában. Olyanfajta rendszerre gondolok, ahol valaki már nem teljes időben dolgozik, miközben már megkapja ellátásának egy részét.

2018.09.21 11:00
Frissítve: 2018.09.22 18:55