Kína nem fél a kereskedelmi háborútól

Publikálás dátuma
2018.06.04. 07:37
Kína évente 375 milliárd dollárral többet ad el Amerikának, mint amennyit vásárol. FOTÓ: AFP
Peking figyelmeztette Washingtont, hogy sutba dobja az eddig létrejött elvi egyetértést, ha az amerikaiak érvényesítik vele szemben a kilátásba helyezett vámelőírásokat.

A Hszinhua hivatalos kínai hírügynökség vasárnapi közleménye emlékeztetett arra, hogy a múlt hónapban elvi megállapodás született Kína és az Egyesült Államok között a kétoldalú kereskedelemben mutatkozó igen jelentős, évi 375 milliárd dolláros kínai többlet csökkentéséről. A kínaiak megígérték, hogy az eddiginél több amerikai árut és szolgáltatást fognak vásárolni.

Az elmúlt napokban intenzív megbeszéléseket folytatott egymással Washingtonban Wilbur Ross amerikai kereskedelmi miniszter és Liu He kínai miniszterelnök-helyettes, akiről tudni érdemes, hogy a Harvard egyetemen végzett, és nagyon jól ismeri az ameriki gondolkodásmódot.

"Annak érdekében, hogy ezt a konszenzust valóra váltsuk, a két fél számos területen, így például a mezőgazdaságot és az energetikát illetően jó párbeszédet folytatott egymással, és konkrét haladást sikerült elérni" - írta a Hszinhua, hozzátéve, hogy a részleteket még mindkét félnek hivatalosan meg kell erősítenie.

A kínai hírügynökségi közlemény azonban kitért arra is: az elért eredmények alapja az a kiindulópont volt, hogy a két partnernek félúton kell találkoznia, és nem folytatnak egymással kereskedelemi háborút. Ha viszont az Egyesült Államok kereskedelmi szankciókat vezet be, ide értve a vámtarifaemelést, akkor "érvényét veszti minden olyan gazdasági és kereskedelmi eredmény, amire a felek a tárgyalások során jutottak".

A felek kölcsönösen mintegy 150 milliárd dollár összértékű extra vámtétel kiszabásával fenyegetik egymást, miközben mindketten azt állítják, hogy céljuk a kereskedelmi háború elkerülése. Kína azt is hangoztatja, hogy következetesen törekszik importjának növelésére minden országból, beleértve az Egyesült Államokat is. A reform, illetve a bővülő belföldi kereslet igényeinek a kielégítése a kínai nemzeti stratégia részét képezi - állítják Pekingben.

A múlt héten már úgy látszott, hogy Wilbur Ross és Liu He megbeszélései nyomán a két gazdasági óriás között "kereskedelmi tűzszünet" köttetik, amikor a Fehér Ház kilátásba helyezte, hogy 50 milliárd dollár értékben kíván behozatali vámmal terhelni bizonyos kínai cikkeket, továbbá az a szándéka, hogy korlátozza a kínaiak amerikai beruházásait, illetve szigorúbb ellenőrzést vezessen be a Kínának szánt amerikai exportcikkek vonatkozásában.

A Global Times című, kínai állami ellenőrzés alatt álló angol nyelvű lap ezután vezércikkben tett szemrehányást az Egyesült Államoknak, amiért az hajlamos saját véleményének a megváltoztatásásra, és arra, hogy újabb és újabb követelésekkel álljon elő. A Global Times szerint az nem fog menni, hogy Amerika importvámokat is bevezessen, valamint ugyanakkor bővíthesse is exportját Kínába.

A Hszinhua hírügynökség ezzel párhuzamosan olyan kommentárt tett közzé, amely szerint az Egyesült Államoknak nem kellene ismételten próbára tennie, provokálnia Kínát. A pekingi kormány nem akar kereskedelmi háborút, de nem is fél attól, és ez az álláspont semmit nem változott - írta a Hszinhua.

Wilbur Ross, aki eddig Washingtonban folytatott egyeztetéseket Liu He kínai kormányfő-helyettessel, a hét végén Pekingbe érkezett, hogy ott folytassák az eszmecserét. "Eddigi találkozóink barátiak és őszinték voltak, és lefedtek néhány hasznos témakört az egyes specifikus exportügyek közül" - fogalmazott érkezési nyilatkozatában az amerikai miniszter.

Eközben Steven Mnuchin, az amerikai pénzügyi tárca irányítója arról beszélt: Washington "strukturális változásokat" is szeretne látni a kínai gazdaságpolitikában, túl azon, hogy több amerikai árut és szolgáltatást akarna eladni Kínának. Ez alatt elsősorban azt értik az amerikai fővárosban, hogy Kína a joint venture előírások révén ne erőltesse az amerikai technológia átadását úgy, ahogyan eddig.

Trump megkegyelmezhet önmagának?
Hajmeresztő állítást tett Rudy Giuliani, Donald Trump egyik jogi tanácsadója vasárnap az ABC tévéhálózatnak nyilatkozva, a 2016-os amerikai elnökválasztási kampánnyal kapcsolatos orosz beavatkozási kísérletek - és a republikánus elnökjelölti kampánystáb, illetve az oroszok közötti esetleges összejátszás - ügyében folyó különleges ügyészi vizsgálatról. Giuliani szerint lehetséges, hogy az elnöknek jogában állna kegyelemben részesítenie önmagát, de nincs ilyen terve. Egy nappal korábban kitudódott: ha Robert Mueller külünleges ügyész nagyesküdtszék elé idézné az elnököt az igazságszolgáltatás akadályozása miatt, akkor Trump jogászai ez ellen tiltakoznának. Giuliani nem osztja azt a nézetet, hogy az elnök beidézése semmilyen körülmények között nem lenne elképzelhető, de amellett kitart, hogy Trump nem követett el semmi felróhatót.

Merkel közzétette reformelképzeléseit

Publikálás dátuma
2018.06.04. 07:33
Merkel „befektetési büdzsét” akar. FOTÓ: AFP
Emmanuel Macron és Angela Merkel június végére ígérte, hogy előállnak az euróövezet átalakítására vonatkozó reformjukkal. A német kancellár megszellőztette erre vonatkozó elképzeléseit a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung hasábjain. Kifejtette, azokat az országokat, amelyek súlyos nehézségekbe kerülnek, hitelekkel támogatnák.

Merkel úgynevezett befektetési költségvetést javasol a közös uniós valutát alkalmazó államok számára. Ezt fokozatosan vezetnék be. Az alapok arra szolgálnak, hogy felgyorsítsák a gazdasági növekedést az egyes tagországokban, s elősegítsék felzárkóztatásukat. „Az egyelőre vita tárgya, hogy ez a kiegészítő költségvetés csak az euróövezeti országokra vonatkozzon-e.

A kancellár kifejtette az Európai Valutaalapra vonatkozó elképzeléseit is, amely az Európai Stabilitási Mechanizmusból nőne ki. (A Stabilitási Mechanizmust az eurózóna válságkezelésére hozták létre 2012-ben. Kezdetben 200 milliárd euró volt hitelkihelyezési képessége, ez később 500 milliárd euróra bővült.) Merkel kifejtette, hogy amennyiben a teljes eurózóna veszélybe kerülne, úgy a Valutaalap hosszú távú hiteleket biztosíthatna a bajba került államok számára. A hitelt 30 évre adnák, folyósítását strukturális reformok megvalósításához kötnék. A kancellár emellett rövidtávú, öt évre szóló hitelről is említést tett. Ezzel azoknak az országoknak segítenének, amelyek „külső okok miatt” kerültek nehéz pénzügyi helyzetbe. Ez esetben azonban nem köteleznék az adott államot reformokra.

Angela Merkel kifejtette, az Európai Unió következő, 2021-től 2027-ig szóló hétéves költségvetéséről a vitát még a 2019 májusában esedékes európai parlamenti választás előtt le kell zárni. „A mai bizonytalan időkben Európának mindenkor cselekvőképesnek kell lennie. Ha a tárgyalásokat elodázzuk, elképzelhető, hogy egy évig nem tudunk Erasmus-ösztöndíjakat kiadni, későbbre kellene halasztani az EU határvédelmi szerve, a Frontex kiépítését, nem lehetne elkezdeni fontos projekteket.”

Merkel az interjúban felkarolta Emmanuel Macron francia elnök azon ötletét, amely szerint a NATO-n belül létre kell hozni egy bármikor bevethető katonai egységet. Ez azonban „nem jöhet létre a közös védelmi-politikai együttműködés nélkül” – fejtette ki. Ez azért új elem, mert Ursula von der Leyen német védelmi miniszter mindeddig elutasította a francia elnök felvetését.

Szerző

Búcsú a fegyvergyártás fejedelmétől

Publikálás dátuma
2018.06.04. 07:31
Serge Dassault alatt tovább szárnyalt a vállalkozás. FOTÓ: AFP/FREDERICK FLORIN
Hitvesét és négy gyermekét hagyta hátra a 93 évesen szívelégtelenségben elhunyt Serge Dassault, a „kapitány”, a trónon mégis idegen követi őt - akit saját maga szemelt ki utódjául.

Nem újdonság a Dassault dinasztia történelmében a habozás, hogy az atya halála után ki is vegye át az uralmat. Az alapító, Marcel Dassault mérnök és repülőgép-tervező féltékenyen őrködött, hogy fia, Serge még a közelébe se férkőzhessék a gigászi vállalat irányításának. Azt híresztelte, ha ez a törekvő ifjú sarlatán idő előtt kitúrná őt, odaveszne a harmadik legnagyobb francia ipari vagyon, összeomlana a világ egyik legnagyobb hadiipari cége, a nukleáris korszak csodájának, a Falcon vadászgépnek a tervezője, és sok más polgári légi eszköz alkotója. Az öregúr néhány éve kiköltözött a családi sírboltba, a helyére kétbalkezesnek mondott kölyke lépett, de nem veszett oda semmi. Serge elmozdíthatatlanul berendezkedett a Champs Élysées luxus palotájában, egy hétfő reggel ott leltek rá holttestére. Hitvallása volt, hogy szakadatlanul dolgozni kell, a tétlenség pusztít.

A família Bloch néven indult, az atya a második világháború után kereszteltette át magát Dassault-ra, amikor visszatért a buchenwaldi deportálásból, a fiú pedig a száműzetésből, ahová a náci megszállók és Pétain marsall rendőrsége kényszerítette. És most, íme, Serge halála után megismétlődött az örökösödési színjáték. Serge-nek négy gyereke van, három férfi, egy leány, és a legidősebb Olivier, maga is a repülőgépgyártás megszállottja, jelentkezett is a főnökségre. Ám az ő atyja ugyancsak azt vallotta róla, hogy kontár, eszébe se jusson tülekedni, elégedjék meg a mérhetetlen vagyonnal, ami kijut neki belőle.

A halált követő harmadik napon jelentkezett a nyolcvanéves Charles Edelstenne, a Dassault Csoport vezérigazgatója, akiről még 2014-ben Serge Dassault rendelkezett úgy, ha ő nem lesz már, Edelstenne legyen az utódja. Munkatársak és jó barátok voltak, néha összekülönböztek, utána azonban hamarosan gúnyosan elhangzott, „hát duzzogunk?”

Igaz, ez csak a repülőgépgyár irányítására vonatkozik, mert a birodalomnak része még a Le Figaro is, Párizsnak a Le Monde mellett a legrangosabb napilapja, a nemes konzervatív hagyományok követője, elegáns stílusával, mérsékelten elemző függetlenségével. Serge Dassault érdeme volt, hogy a Le Figaro a kétezres évek elején megmenekült az Hersant vállalkozás szélsőjobboldali bekebelezési rohamától, visszahelyezte publicista rangjába Raymond Aron filozófust, a nemes konzervativizmus prófétáját.

Serge Dassault a repülőgépgyártás jelese volt, de a Le Figarót úgyszintén szívügyének tekintette. Ő maga mértéktartással politizált, időnként pártrokonszenvet is mutatott. A kamasz Jacques Chiracot még a térdén hintáztatta, később azonban Chirac elnöki pártjának lett a szenátora. Végül Nicolas Sarkozy oldalán horgonyzott le, de nem volt makacsul elfogult. A szocialista Francois Hollande korántsem lelkesedett Serge Dassault-ért, de ha protokolláris esemény valahol csak összehozta őket, a gyáros enyhült meg elsőnek. Odalépett az államfőhöz, megkérdezte tőle, hát semmi ölelkezés? Majd gyors békülés.

Hasonló következett be a családi perpatvarban is. Amikor Charles Edelstenne hivatalosan közölte, ő a törvényes utód, Olivier Dassault higgadtan azzal reagált: ha egyszer a papa így rendelkezett, akkor az ő szava a döntő.

Szerző