Megvédjük Európát a válság megoldásától

Publikálás dátuma
2018.06.09 07:00
FOTÓ: AFP/LAURIN SCHMID/SOS MEDITERRANEE/DPA
Fotó: /
A magyar kormány a legális és illegális migráció összemosásával gátolja, hogy az EU megreformálja a dublini egyezményt.
FOTÓ: AFP/LAURIN SCHMID/SOS MEDITERRANEE/DPA

FOTÓ: AFP/LAURIN SCHMID/SOS MEDITERRANEE/DPA

Valószínűleg a tervezett határidőig, június végéig sem tudnak megállapodásra jutni a tagállamok a sokat emlegetett dublini reformról. Ez derült ki a huszonnyolc belügyminiszter keddi luxembourgi tanácskozása után. A hatályos rendelet — az úgynevezett Dublin III — módosítása elengedhetetlen feltétele az EU közös menekültpolitikájának. Az összesen hét jogszabályi javaslatból álló csomag részeként, az új dublini előírások arról rendelkeznének, hogy mely tagállam legyen felelős egy-egy nemzetközi védelemért folyamodó menedékkérő ügyének az elbírálásáért.

Az Európai Bizottság két éve terjesztette elő a dublini reformra vonatkozó javaslatát. Ebben kezdeményezte, hogy az EU területén tartózkodó és nemzetközi védelemre jogosult személyeket kvóta alapján osszák szét a tagállamok között, ha a külső határokat védő frontországok a teherbíró-képességüket jóval meghaladó menekültáradattal szembesülnek. Ezzel szemben a jelenlegi dublini szabályozás — amely a menekültválság éveiben csődöt mondott, és azóta is halódik — kizárólag az érkezés országára testálja a menedékkérelem elbírálásának a feladatát.

Az Európai Parlament tavaly novemberben nagy többséggel fogadta el a bizottsági indítvánnyal nagyjából egyetértő véleményét. A kormányok képviselőiből álló Miniszteri Tanács azonban mindmostanáig képtelen volt közös nevezőre jutni a rendelet módosításáról. Bulgária immár az ötödik soros EU-elnök, amelyik nem tudta kikovácsolni a kompromisszumot.

Tavaly októberi ülésükön az EU állam- és kormányfői az idén júliusig adtak haladékot a minisztereiknek a megegyezésre. Ez azonban több tagország makacs ellenállása miatt nem sikerült. Közéjük tartozik Magyarország is, amely kezdetektől fogva ellenzi a menedékkérők kötelező betelepítését, ami — enyhébb vagy erőteljesebb formában — minden eddigi soros elnökségi előterjesztésben szerepelt. Több kormány is elégedetlen volt az eddigi indítványokkal, de az ellentábor zászlóvivője kétségtelenül a budapesti.

FOTÓ: AFP/GABRIELE MARICCHIOLO/NURPHOTO

FOTÓ: AFP/GABRIELE MARICCHIOLO/NURPHOTO

A 2015-ös menekülthullám idején Orbán Viktor miniszterelnök még megengedőbb hangot használt, amikor azt fejtegette, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek szétosztásáról majd akkor lehet beszélni, ha az Európai Unió külső határait sikerül megfelelőképpen megerősíteni. A kormányfő globális kvótákat is emlegetett, amelyekről az ENSZ-ben kellene megegyezniük a tagállamoknak. Mára mindez elfelejtődött: a menedékkérők EU-n belüli kötelező áthelyezését vagy EU-n kívüli országokból történő áttelepítését minden körülmények között elutasítja Magyarország, amely Brüsszelben gyakran hivatkozik a nemzeti konzultáción kapott felhatalmazására.

Most Donald Tuskon, az állam- és kormányfői fórum elnökén a sor, hogy megpróbáljon közös álláspontot kicsikarni a június végén esedékes brüsszeli csúcson. Úgy tudjuk, hogy a politikus hamarosan intenzív tárgyalásokat kezd a tagállamok vezetőivel, hogy felmérje a megállapodás esélyét. Megfigyelők nem sok esélyt adnak neki, minthogy a szolidaritást — értsd: a menekültek szétosztását — sürgető, és azt elutasító államok álláspontja között nagyobb a távolság, mint a Földközi-tenger észak-afrikai és európai partjai között.

Többen hajlanának rá, hogy egyhangúság helyett, többségi szavazással támasszák fel a dublini reformot. Ezt szorgalmazza az európai parlamenti jelentés szerzője, a svéd liberális Cecilia Wikström, aki a múlt héten azt mondta lapunknak, hogy Orbán Viktorral képtelenség lesz konszenzusra jutni a javaslatról. Szerinte az EU-szerződés megengedi a minősített többségi szavazást a menekülpolitika területén, és élni kellene a lehetőséggel. De a belügyminiszterek keddi tanácskozásán kiderült, hogy az asztalon fekvő utolsó elnökségi javaslat még többségi támogatást sem élvez. Magyar tárgyalók pedig többször kifejtették, hogy a Görögországban és Olaszországban rekedt menedékkérők kötelező elosztásáról rendelkező 2015-ös tanácsi határozat kudarcát követően nem kellene erőltetni a módszert. A 28 belügyminiszter akkor négy ellenszavazat mellett fogadta el a jogszabályt, amit utóbb Magyarország és Szlovákia megtámadott az Európai Bíróságon.

De nem csak a migránskvótákkal van problémájuk a magyaroknak. A legális bevándorlást is elutasítják, ami a többség véleménye szerint megoldást jelenthet a kontinens demográfiai és gazdasági problémáira. “Mi ezt nem így gondoljuk” — fejtette ki májusban Brüsszelben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, amikor azt próbálta megindokolni, hogy Magyarország — egyedüli uniós államként — miért gátolja az EU és az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség országaival kötött megállapodás megújításáról szóló tárgyalások megkezdését. Szijjártó szerint elfogadhatatlan, hogy az EU bátorítsa a régióból érkező bevándorlást, ami következményekkel jár minden tagállamra, ha akarják, ha nem. Értesüléseink szerint a bolgár EU-elnökség nemrégiben új szövegváltozatot tett le az asztalra, ami valamelyest figyelembe veszi a magyar fenntartásokat is. Erről egyelőre technikai szinten folynak a tárgyalások a 28 ország között. Augusztusig van idő a megállapodásra.

FOTÓ: AFP/LOUISA GOULIAMAKI

FOTÓ: AFP/LOUISA GOULIAMAKI

A magyar diplomácia nem rest minden olyan közösségi nyilatkozatot, álláspontot és tárgyalási mandátumot megvétózni, ami nem tükrözi az Orbán-kormány véleményét. Ebbéli igyekezetében próbálja összemosni a legális és illegális migrációt: miközben valamennyi EU-ország elutasítja az ellenőrizetlen bevándorlást, a magyarok úgy tesznek és nyilatkoznak, mintha csak ők elleneznék következetesen. Ugyanakkor egy sor, Orbán Viktor által is aláírt uniós dokumentum — például a 2015-ben elfogadott La Valetta-i akcióterv — azt tartalmazza, hogy ösztönözni kell a migrációnak és a mobilitásnak az európai és afrikai országok közötti jogszerű csatornáit. A cél az, hogy erősödjön a párbeszéd és az együttműködés a kibocsátó és tranzit országokkal a menekülthullám jobb kezelése érdekében. Ennek tesz keresztbe a magyar vétó.

Szijjártó Péter a múlt hónapban külön is tárgyalt Federica Mogherinivel, az EU külpolitikai főképviselőjével, és megkérte, hogy a közös álláspontok szövegezése során vegye figyelembe a magyar különvéleményt, miszerint például az illegális bevándorlás biztonsági kockázatokat rejt.

Mivel külpolitikai döntéseket csak egyhangúan hozhatnak a huszonnyolcak, egyetlen tagország ellenszavazata elég ahhoz, hogy egy-egy javaslat elhaljon. Már többen — köztük Jean-Claude Juncker bizottsági elnök — felvetették, hogy ezen a területen is át kéne térni a minősített többségi határozathozatalra. Az EU végrehajtó testülete szeptemberben hozakodik elő az erre vonatkozó javaslatával. A felvetéseket a magyarok immár folyamatos “akadékoskodása” is motiválja. Közép-európai diplomaták ugyanakkor úgy vélik, hogy az ötlet jogi akadályokba ütközhet.

Ukrán revans
Mint emlékezetes, idén márciusban a budapesti ellenkezés miatt nem hangozhatott el az EU közös álláspontja az ENSZ migrációs csomagjáról szóló vitában a világszervezetben. A magyar álláspont szerint a szöveg kedvező színben tüntette fel a bevándorlást, és ez már elég volt a vétóhoz. Később a magyar diplomácia — szintén egyedüli EU-tagállamként — nem csatlakozott az afrikai országokkal aláírt együttműködési nyilatkozathoz, mert azt “rendkívül migrációbarátnak” tartotta. Ahelyett, hogy a bevándorlás megállítását tűzné ki célul, annak bátorítását tartalmazza — szólt az indoklás.
Sajtóhírek szerint a magyar vétó felingerelte a többi tagállam vezető diplomatáit. Többen azt mondták, hogy ha Magyarország így viselkedik, akkor ne számítson az EU egységes kiállására, amikor Ukrajnával vitázik a magyar kisebbséget (is) diszkrimináló oktatási törvényről. “Magyarország rendesen fogyasztja a szolidaritást” — ismerte el egy tanácsi forrás arra utalva, hogy egyelőre nincs jele annak, hogy a partnerek kihátrálnának a Kijevvel tárgyaló magyar diplomácia mögül.

2018.06.09 07:00

A szecessziós paraván egy másik magyar utat rejt

Publikálás dátuma
2018.09.22 15:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Négy év zárva tartás után megnyílt az Iparművészeti Múzeum filiáléja, a Ráth György-villa. Az Iparművészeti esetében ez viharos tempónak számít.
Egyik szemünk sír, a másik nevet – lehet az első benyomása a Ráth György Múzeum látogatójának, amely szeptember közepén A mi szecessziónk című kiállítással nyitotta meg újra a kapuit. A kétszintes villába belépőnek valóban lehet egy kicsit olyan érzése, mintha látogatóba érkezett volna Ráth György otthonába, bár ebből a szemszögből az kicsit furcsa, hogy az Iparművészeti Múzeum első igazgatójának két ebédlője is volt, hálója, fürdőszobája egy sem. Persze a múzeum nem egy teljes otthon rekonstrukciója – nem is csupán Ráth György hagyatékát mutatja be, aki a könyvtárát a tudományos akadémia hagyta, festményeit a Szépművészetire. A Ráth-villa a francia, az osztrák, a brit és a magyar szecessziót hatszáz műtárggyal, bútorokkal, festményekkel, textilekkel, kerámiákkal hozza élő környezetbe, amelyekkel az Artista stúdió időszaki kiállítása igyekszik párbeszédbe keveredni. A Vörös ruhás nő – Rippl-Rónai József falikárpitja, amelyet felesége, Lazarin Baudrillon szőtt meg – ebben fényben igazán eleven, ahogy más tárgyak is, amelyek az Iparművészeti lelakott kiállítótereiben már nem igazán hívogattak – 2007 óta a múzeum látogatószáma állandóan 100 ezer alatt maradt.
„A magyar út: nem magyaros, nem magyarkodó, egyszerűen magyar” – olvashatjuk a Kós Károly nevével fémjelzett Fiatalok Köre bemutatószobájánál –, a kiállításon találkozhatunk egy Kós által tervezett paravánnal is. A paraván persze nem mindent takar el. A villából kilépve egy másfajta magyar út fogad: a kert fűje részben letaposott, a homlokzat párkányzatának díszei sérültek. Igazán kár, hogy egy mintegy 300 millió forintos felújításba ilyen részletekre már nem futotta: a gyűjtemény mutatós, a kurátorok szakértelme megkérdőjelezhetetlen. Ám amennyiben a szecesszión nem csak stílusirányzatként, hanem a kivonulás szinonimájaként is olvassuk: a cím telitalálat. Az Iparművészeti legalább három-öt évre a Városligeti fasorban található villában húzza meg magát.
Az Iparművészeti Múzeumot 1872-ben alapították, a londoni South Kensington Museum (ma Victoria és Albert Múzeum) és a bécsi MAK nyomában harmadikként. Az alapítókat az a felismerés vezérelte, hogy az iparosodás nyomában megjelenő tömegtermékek minőségben és esztétikumban is elmaradnak a kézműipar remekeitől: a magyar múzeum nemcsak korai alapításában, gyűjteményében is jelentős, bár a kollekcióját az elmúlt negyven-ötven évben – „természetesen” pénzügyi okokból − nem tudta úgy gyarapítani, ahogy az kívánatos lett volna. A Lechner Ödön és Pártos Gyula által megálmodott Üllői úti palotája 1893 és 1896 között épült meg, 1945 és 1956 után az utolsó jelentősebb rekonstrukción 1984-ben esett át. A millecentenárium évében az Iparművészetinek nem jutott a múzeumrekonstrukciós programra szánt pénzekből, ám mégis megújulhatott a kupolaterme, felújították a kupola acélszerkezetét, új üvegtetőt kapott a központi csarnoka. 2003-ban jutott a pince szigetelésére is, amely 1976, a hármas metró megépítése óta – a talajvíz folyásának megváltozásával − rendszeresen beázott. 2000-ben, 2006-ban is napirenden volt az épület felújítása. 2011-ben kormányzati gyorssegély kellett hozzá, hogy a kupoladíszét – a lanternát – eltávolítsák, mielőtt valaki fejére esne. Az is csak a szerencsén – és az azóta is látható állványzaton múlt −, hogy a hulló tetőcserepek nem okoztak nagyobb balesetet. 2012 júniusában a mintaadó Victoria és Albert Múzeum kiállítása nyílt meg az Iparművészetiben, a verniszázson Balog Zoltán, az akkori emberi erőforrás miniszter magabiztosan jelentette ki: „a megújuló Iparművészeti Múzeum Magyarország kincseskamrája lesz, amelyet évente százezrek fognak felkeresni.” A szerényebbre szabott álom – a Victoria és Albert Múzeum ingyenes kiállításait évente 3-4 millióan keresik fel – mégis megvalósíthatónak tűnt: egy hónappal később lezárult a múzeum megújítására kiírt tervpályázat, és az intézmény akkori főigazgatója, Takács Imre joggal hihette: 2013 tavaszán elkezdődhet a rekonstrukció, ami talán három évvel később be is fejeződhet. Tévedett.
A kormány ugyanis nem a megújulást, hanem Magyarország kincseskamráját tartotta prioritásnak az Iparművészeti esetében, legalábbis abban az értelemben, hogy a múzeum gyűjteményéből az Esterházy kincsek iparművészeti tárgyait 2014-ben Fertődre irányította – állítólag a miniszterelnök, Orbán Viktor külön kérésére −, a rekonstrukcióra pedig nem ítélt meg egy vasat sem. Takács tiltakozásul lemondott, ám utódja, Cselovszki Zoltán is idézhette volna nyugodtan a döntéshozók lassúsága kapcsán Petőfi Pató Pálját: »Roskadófélben van a ház, /Hámlik le a vakolat…„Ej, ráérünk arra még!”« 2016 júliusában született meg az első kormányhatározat az Iparművészeti nagyrekonstrukciójáról, akkor a befejezés dátuma 2019. március 31-e volt. A múzeum bezárása előtt egy hónappal, 2017 augusztusában a határidőt 2021. július 30-ra tolták ki, a felújítást 1,4 milliárd forintért újraterveztették. Jelen állás szerint a műemléki rekonstrukció mellett az épülethez mélygarázs és egy új szárny is készül 25 milliárd forintból, a 3 ezer négyzetméteres kiállítótér 10 ezer négyzetméteresre bővül. Jelenleg még csak a műtárgyak elszállítása zajlik. Meglehet, 2023-at fogunk írni, mire megláthatjuk, a tervekből mi valósult meg.

A szállító

Ötmillió forintra büntette az Iparművészeti Múzeumot a Közbeszerzési Döntőbíróság, amiért egy közbeszerzési pályázatot olyan szinten szabtak az azt megnyerő cégre, hogy még az irodai ajtók színét és anyagát is meghatározták benne − írta még márciusban a Magyar Nemzet. Az ismételten kiírt, 1,4 milliárd forintos tendert végül ugyanaz a cég, a Museum Complex nyerte el. A műtárgyszállító céget 2010-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága alapította azzal a szándékkal, hogy a műtárgyszállító cégek árait lenyomja. Ügyvezetőnek a múzeum alkalmazottját, Polgár Tibort tették meg. A cég 2012-ben került a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, 2014-ben privatizálták: az ügyvezető egymillió forintért vásárolhatta meg. A jelek szerint a Museum Complex szerencséjét a szent őrült, Csontváry Kosztka Tivadar hozta meg: 2010-ben alig féléves cégként szállíthatta az isztambuli Pera múzeum nagy Csontváry-kiállítására a festő képeit, míg 2015-ben az egykori Honvéd Főparancsnokság épülete és a pécsi Csontváry Múzeum között ingáztak a szállítói hasonló célból. A Kánaánt a Liget projekt jelentheti. Mint az azóta megszüntetett napilap is írta: a Néprajzi Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az újonnan létesülő egyéb intézmények és raktárak között több százezer műtárgy fog útra kelni. A Liget projekt gazdája, a Városliget Zrt. az elmúlt három évben hat alkalommal bízta meg a társaságot szállítási munkákkal, a teljes Liget projektre 850 milliós keretszerződést kötöttek. 

Kimazsolázták

 Mintegy négyezer műtárgyra tehető gyűjteményével Európa egyik legnagyobb bútorkollekciója található az Iparművészeti Múzeum másik filiáléjában, a Nagytétényi Kastélymúzeumban. Az egyik legértékesebb magyarországi barokk épületet – a Száraz-Rudnyánszky család egykori kastélyát – 1990-ben zárták be, miután életveszélyessé vált, és csak tíz évvel később nyitották meg újra. A több mint 300 millió forintos rekonstrukció akkor csak részben érintette a kastély egyik szárnyát, amelyben 2005-ig egy gyermekintézmény működött. 2014-ben Nagytétényből is kerültek a keszthelyi kastélymúzeumba Festetics-bútorok, míg az Esterházy-gyűjtemény bútorait 2016-ban szállították el Fertődre. A múzeum utóbbi tárlatai – Erzsébet királyné babái, hintaló-kiállítás – azt a látszatot keltették, mintha részben játékmúzeumi profilra hangolnák át az intézményt. A Nagytétényi Kastélymúzeum január közepe óta tart zárva, igaz, nyáron napközis tábornak adott helyet. Az újranyitás időpontja nem ismeretes. Az Iparművészeti idei közbeszerzési tervéből az olvasható ki: egy 48,7 millió forintos kiállítás fog itt megnyílni, ebből az összegből 22 milliót a világítástechnika tervezésére és kivitelezésére szánnak.

2018.09.22 15:00
Frissítve: 2018.09.22 18:53

A mostani nyugdíjrendszer megy a kukába

Publikálás dátuma
2018.09.21 11:00
Még a kormányközeli Századvég Alapítvány kutatása szerint is anyagi gondokkal küzd a nyugdíjasok 61 százaléka
Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
A gyermekvállalás legyen a nyugdíj megállapításának alapja, tovább kell növelni a korhatárt - mondják a szakértők, a kormány még csak az öngondoskodást erőlteti.
A magas fizetésük után sok százezres nyugdíjat felmarkoló friss nyugdíjasok kivételével vélhetően nincs olyan idős ember vagy szakember, aki szerint minden rendben van a magyar nyugdíjrendszerrel. Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy mikor és merre kellene lépni a kormánynak, miközben a kabinet tagjai hátradőlve figyelik a nyugdíjakról szóló diskurzust. Az egyik legismertebb hazai nyugdíjszakértő, Simonovits András például nemrég mielőbbi változtatásokat sürgetett egy internetes tanulmányában, mások szerint ma még nem ég a ház. A Népszavának nyilatkozó Farkas András a magát "nyugdíjgurunak" nevező szakértő például úgy fogalmazott: Magyarország már 2012-től bevezette azokat a reformokat, amelyekről az oroszok, lengyelek, csehek az utóbbi hónapokban vitáznak. Azzal, hogy az 1957-ben születetteknél már 65 év a korhatár, egy szintre kerültünk a reformokban elől járó országokkal, legközelebb pedig az idős korosztály létszáma és a várható élettartam növekedése miatt 2030 után lesz újabb lépéskényszer. A „nyugdíjgurunak” is nevezett szakember szerint akkor biztosan tovább kell emelni nálunk is a korhatárt, ahogy a németek, horvátok és több skandináv állam is már 67 évre tolta ki az aktív korszak végét. - Nem tartható, hogy életünk első és utolsó 25-30 évét ellátottként éljük – érvelt a szakértő, utalva arra, hogy a fiatalok egyre később kezdenek dolgozni. A Magyar Nemzeti Bank 2016-ban közölt tanulmánya is azt jelezte előre, hogy nagyjából húsz évig lesz stabil a mostani nyugdíjrendszer, akkor biztosan tovább kell alakítani. Az addig hátralévő évek pénzügyi biztonságát egy népszerűtlen lépéssel teremtette meg az Orbán-kormány. Amikor ugyanis a 3 ezer milliárd forintos addigi befizetések lenyúlásával egy tollvonással megszüntette a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszert, egyben visszaterelt az állami kasszába évi 350-400 milliárd forintnyi nyugdíjjárulékot. Azóta azonban nehezen követhető a hatalom szándéka. Varga Mihály pénzügyminiszter épp a héten erősítette meg, hogy jövő júliustól újabb 2 százalékkal kurtítják meg a jelenleg 19,5 százalékos szociális hozzájárulási adót, aminek nagyobbik része a nyugdíjak fedezetét biztosítja. Hogy mekkora ez a szelet, az kiszámíthatatlanul változó, 2013-ban még az is előfordult, hogy az adó teljes összege a nyugdíjkasszába került. Máskor azonban egészségbiztosításra vagy a foglalkoztatási alapba vándorolt a bevétel 20 százaléka. Most éppen a 10 százalék fölötti béremelések miatt magas a dolgozók befizetett járuléka, nincs gond, de a szociális hozzájárulás csökkentése ezzel együtt veszélyes játék. Farkas András arra emlékeztetett, hogy az adó egy százaléknyi csökkentése 50-70 milliárd forintos bevételkiesést jelent, amit hosszú távon nem tud kezelni a költségvetés. Valamennyi nyugdíj-közgazdász szerint biztos, hogy előbb-utóbb megint meg kell emelni a befizetéseket, hogy tartani lehessen az idősek ellátásának mostani szintjét.

Jobb, ha spórolunk

Összesen majdnem 450 millió forintért nemrég készült el a kormány megrendelésére a Századvég Alapítvány idei időskutatását összegző tanulmány. A felmérés készítői szerint is anyagi gondokkal küzd a nyugdíjasok 61 százaléka. Sőt, még azt is elismerik, hogy miközben az OECD tagállamaiban az utóbbi tíz évben az időskori ellátásokra fordított összeg átlagosan 4,6 százalékos ütemben nőtt, Magyarország csak 0,3 százalékkal költ többet erre a célra, mint 2008-ban. Ezzel az utolsók vagyunk a sorban. Ugyanakkor a tanulmányban nincsenek megoldási javaslatok a kormány számára, annál több a nyugdíjba készülőknek. A 74 oldalas anyagból 18 taglalja az öngondoskodás mostani alacsony szintjét és a ki nem használt megtakarítási lehetőségek sorát, amivel állítólag a következő generációk már sokkal többször akarnak majd élni, mint a mostani nyugdíjasaink.  

Az egyik legtöbbet vitatott kérdés a korhatár előtti nyugdíjba vonulás teljes megszüntetését ellensúlyozni hivatott Nők40 kedvezménye, amiből politikai megfontolásból a szakértők szerint a Fidesz biztosan nem lép vissza. Ahogy az is száz százalék, hogy a szakszervezeti és ellenzéki próbálkozások ellenére a férfiak ezzel a lehetőséggel nem számolhatnak. - Ha bevezetnék a Férfi40-et, semmi értelme nem lenne tovább a nyugdíjkorhatárnak, mindenki elmenne a kedvezménnyel – hangzik az érvelés.   Abban is többnyire egységes a nyugdíjkérdésekkel foglalkozó szakemberek álláspontja, hogy oldani kell a merev korhatárt, csak a megoldásról nincs egységes álláspont. Az automatizálás terjedése miatt épp a kritikus 2030-35 táján el kell felejteni a mostani járulékbefizetésre alapozott nyugdíjkasszát és valami más finanszírozási szisztémára kell áttérni. – Az egész felosztó-kirovó rendszer megy a kukába – hangzott Farkas András jóslata, hozzátéve, hogy jöhet az alapnyugdíj vagy a fogyasztási adón keresztül számított nyugdíjbefizetések rendszere. Sokan sírják vissza az évenkénti emeléseknél az infláció mellett a béremeléseket is követő svájci indexálást, de a szakemberek szerint nem elég erős a nyomás a kormányon, hogy elővegye a drága módszert. Ha erős nyomás nincs is, kísérlet legalább van rá, hogy az érintettek, az idős emberek véleménye a nyugdíjrendszer hibáiról eljusson a közvéleményhez és a kormányhoz is. A Nyugdíjas Parlament Egyesület vezetője épp a Népszavában mutatta be a tervet, hogy októberben megyei, majd novemberben országos parlamentet tartanak, ahol próbálják meghatározni a következő magyar nyugdíjreform nekik elfogadható irányait és kereteit. Az esélyekről Karácsony Mihály egy szomorkás fintor kíséretében azt mondta: Novák Katalin családügyi államtitkár ugyan a közelmúltban fogadta egy rövid beszélgetésre, de azóta a nyugdíjasok kéréseit összegző levelekre sem válaszol.

Automatikusan emelkedjen a korhatár

Új szemléletmódot vezetne be a nyugdíjakkal kapcsolatban Gál Róbert Iván. A KSH Népességtudományi Kutatóintézetének főmunkatársa szerint át kellene térni a gyermekvállalás alapján történő nyugdíj-megállapításra és a fokozatos nyugdíjba vonulásra. Körülöttünk több országban zajlik nyugdíjreform és sokak szerint nálunk is esedékes lenne a rendszer újragondolása. Merre kellene mozdulnunk? Kétféle nyugdíjrendszer van. A tőkefedezeti rendszerben a dolgozók félreteszik jövedelmük egy részét saját idős korukra, van tehát egy fizikai tőke a kifizetések mögött. Nálunk felosztó-kirovó rendszer működik, ami mögött nincs ilyen felhalmozás, az aktív korúak járulékaiból fizetik a mindenkori nyugdíjakat, tehát itt az emberi tőke beruházások alakítják ki a fedezetet. A baj ott van, hogy nem az illető nyugdíjas által létrehozott emberi tőke, azaz az általa felnevelt gyermekek járulékfizető képessége a nyugdíjmegállapítás alapja, hanem azok a befizetések, járulékok, amivel az előtte járó generáció nyugdíjához hozzájárul. Ezzel szemben azt kellene alapul venni, hogy valaki mennyit tett a saját nyugdíjához szükséges emberi fedezet előállításáért, vagyis hány gyereket vállalt és mennyit költött az iskoláztatásukra. Mi lenne így a gyermektelenekkel? Nem jelentene nekik hátrányt, mert ők azokból az erőforrásokból, amiket nem fordítanak gyermeknevelésre, kiegészítő számlán tőkét halmoznak fel vagy tovább dolgoznak. Kiegyenlítené viszont a mai rendszerben meglévő súlyos aránytalanságokat, amelyek az alacsony iskolázottságú családokból származókat és a gyermekvállalókat sújtják. Ebben a nyugdíj-megállapítási módszerben is számolnunk kellene a nyugdíjkorhatár további emelésével? Igen. A nyugdíjemelés az infláció követésével már ma is automatikus, de célszerű volna a korhatár-emelést is automatizálni, azaz a várható élettartam növekedéséhez kötni – ahogy az az elmúlt években egy sor európai országban történt. Szükséges lenne az éves nyugdíjemelések szisztémájának átalakítása is? Az aktív kori hozzájárulások és a várható élettartam alapján megadható a nyugdíjasra váró életpálya-nyugdíjtömeg. Ezt ki lehet osztani úgy is, hogy magas a kezdőnyugdíj, de utána az éves emelések kisebb mértékűek, vagy úgy is, hogy alacsonyabb a kezdőnyugdíj, de a későbbiek során inkább lépést tart a bérekkel. Az előbbi a kevésbé iskolázottaknak, illetve a férfiaknak kedvez, utóbbi az iskolázottabbaknak és nőknek. A lényeg, hogy az indexálásról nincs értelme a kezdőnyugdíjat megállapító szabályok nélkül beszélni. Maradhat a Nők40 kedvezménye? Azok az intézkedések, amelyek az effektív nyugdíjkorhatárt csökkentik, vagy legalábbis lassítják a növekedését, általában hátrányosak a nyugdíjasokra nézve. A mai indexálási szabály árkövető, de nem követi a reálbérek emelkedését. Ha valakinek ma megállapítják a nyugdíját, akkor minél tovább él, életszínvonala annál inkább eltávolodik az aktív korúak életszínvonalától. A rossz egészségi állapotban lévőket leszámítva tehát mindenkinek az az elemi érdeke, hogy minél tovább maradhasson a munkaerőpiacon, nem pedig az, hogy minél előbb kikerülhessen onnan.  Miért nem akar tárgyalni a kormány a rugalmasabb nyugdíjba vonulásról? Rugalmas nyugdíjba vonuláson sajnos mindig a többféle korhatár alkalmazását értjük. Szerintem sokkal inkább a fokozatos nyugdíjba vonulásban kéne gondolkoznunk, azaz a munka és a nyugdíj összekombinálásában. Olyanfajta rendszerre gondolok, ahol valaki már nem teljes időben dolgozik, miközben már megkapja ellátásának egy részét.

2018.09.21 11:00
Frissítve: 2018.09.22 18:55