A Cavaliersnek a második hazai mérkőzésén esélye sem volt a címvédő ellen, így 2007 után ismét söpréssel ért véget a döntő – akkor is a Cleveland volt az áldozat, csak éppen a San Antonio ellen.
A Warriors és a Cavs sorozatban negyedszer meccselt a bajnoki aranygyűrűért, s bár tavalyelőtt az ohióiak földöntúli bravúrral 1-3-ról nyerték meg a párharcot – kétszer is győzve Oaklandben -, egy éve már sanszuk sem volt a sikerre, az idén pedig még inkább a GSW mellett szólt minden. Ennek ellenére az első mérkőzésen majdnem meglepetést okozott a Cleveland, hiszen csak J. R. Smith ostobaságának köszönhetően nem nyert: a dobóhátvéd másodpercekkel a mérkőzés vége előtt leszedett egy támadólepattanót, ám nem próbált meg pontot szerezni, hanem visszaszaladt a labdával a félpályához. Utóbb kiderült, azt hitte, egy ponttal vezet a csapata. A gigantikus baki sokba került a Cavsnek, hiszen egyfelől a Warriors hosszabbításban behúzta a meccset, másrészt az összecsapás után a sorozatban nyolcadik döntőjét játszó – ebből hármat megnyerő, ötöt viszont elveszítő, utóbbival harmadik az örökrangsorban… – LeBron James dühében beleütött egy táblába, s mint utóbb kiderült, eltört a keze. Ennek ellenére 34 pontot, 8,5 lepattanót és 10 asszisztot átlagolt a döntő négy mérkőzésén.
Ám hiába a brutális egyéni statisztika – 11 egység híján beállította Michael Jordan egy playoff alatt elért 759 pontos rekordját –, a Golden State olajozottan működő gépezetével, s pláne erősebb keretével és hosszabb padjával szemben egyedül kevésnek bizonyult. Az első meccsen szerzett 51 pontjára Stephen Curry 29, Kevin Durant 28, míg Klay Thomson 24 egységgel válaszolt, a másodikon Curry 33-mal annulálta James 29-ét, a harmadikon Durant vágott 43-at LeBron 33-asára reagálva – és kompenzálva Curry 3/16-os mezőny-, illetve 1/10-es triplamutatóját -, míg a negyediken Curry 14-gyel dobta túl a Király 23-át. Ráadásul a Warriorsból Diamond Green, Andre Iguodala, Shaun Livingston, JaVale McGee, Jordan Bell és Kevon Looney is éppen akkor tette hozzá a szükséges pluszt, amikor esetleg a nagy trió valamelyik tagja éppen gyengébben muzsikált, míg az ellenoldalon James igazából csak Kevin Love-tól remélhetett érdemi támogatást. Ennek pedig nem is lehetett más a vége, mint GSW-söprés.
Az oaklandi egylet amúgy négy szezonon belüli harmadik sikerével olyan legendás csapatokhoz csatlakozott, mint a Los Angeles Lakers – 1985-88 és 2000-02 –, a Chicago Bulls - 1991-93 és 1996-98 –, a Minneapolis Lakers – 1952-54 - és a Boston Celtics – 1957-69 között 11 bajnoki cím -, vagyis új dinasztia született az NBA-ben. Pedig anno éppen azért vezették be a draftot és a fizetési sapkát a ligában, hogy megakadályozzák az ilyesfajta erőfölény kialakulását. Igaz, a csapatgázsik maximálásánál nyitottak néhány kiskaput, ezek közül a legfontosabb, hogy minden, a plafon feletti dollár után ugyanannyit be kell fizetni a ligának – s ezt a lehetőséget a Golden State – igaz, a Cleveland is – maximálisan kihasználja.
Így kerülhetett a Csendes-óceán partjára tavalyelőtt nyáron Kevin Durant, aki éppen azt a pluszt jelenti azóta az oaklandiaknek, mely a bajnoki címhez szükséges. Éppenséggel, ahogyan tavaly, úgy az idén is ő lett a finálé legjobb játékosa, s ilyen duplázásra eddig csak James – 2012-13 -, Kobe Bryant – 2009-10 -, Hakeem Olajuwon – 1994-95 – volt képes, igaz, Jordan – 1991-93 és 1996-98 –, valamint Shaquille O’Neal – 2000-02 – triplázni is tudott. Utóbbira Durantnak is jó az esélye, hiszen jelen állás szerint a GSW-nek vajmi kevés riválisa akad a ligában: bár a draft és az átigazolási időszak átírhatja az erőviszonyokat, de egyelőre úgy tűnik, az idei szezonhoz hasonlóan csak a Houston állhat a bajnok útjába. A nyugati döntőben már most sem sokon múlt a Rockets sikere, bár utólag ez már csak a statisztikusokat érdekli – az annalesekbe viszont az kerül, hogy a Warriors 2018-ban immár története hatodik bajnoki címét nyerte meg.
