Ügyhátralék

A napokban olvashattuk a Népszavában Heisler András elnök értékelését a Mazsihisz elmúlt évekbeli munkájáról. Kétségtelen tény, hogy a Mazsihisz sok tevékenysége elismerésre méltó, pláne annak fényében, hogy a kormánypártnak külön "zsidó szervezete" van. Azért engedtessék meg néhány kritikai észrevétel. Nyilván nem elsősorban a szervezeten múlott, hogy 2014-re nem készült el a józsefvárosi Sorsok Háza, de a felelősségük akkor sem elhanyagolható. Az egész társadalomra, a politikai elitre és a zsidóságra is szégyen, hogy ennek a szörnyű évnek (1944) a 70. évfordulójára nem sikerült tisztázni a vitás kérdéseket és tető alá hozni az emlékházat. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy a 75. évfordulóra - méltó tartalommal - megnyitható lesz. Szintén sok mindenki szégyene - köztük a Mazsihiszé is -, hogy a Rumbach Sebestény utcai zsinagóga mintegy 30 évvel a részleges felújítás után még nem készült el. A legnagyobb szégyen - szintén sokaknak része van ebben -, hogy annak a Prohászka Ottokárnak lehet kultusza Magyarországon (alapítvány, gimnázium, etc.) akinek a szellemi tevékenysége nagyban hozzájárult a vészkorszak előkészítéséhez. Auschwitzban mártírhalált halt nagyanyám (Bőhm Teréz, Mezőtúr) és sok százezer mártírtársa nevében ez a tény mélységesen felháborít. Biztosan nem vagyok ezzel egyedül.