Vizesnonszensz

Legutóbb december 4-én volt fotója!

Tarlós István főpolgármester teljes vereségével járt a közte és Bús Balázs óbudai polgármester között a Római-part árvízvédelme ügyében évek óta folyó politikai csata. Látszólag abban a döntéshozatali javaslatban, amit közösen a Fővárosi Közgyűlés mai ülése elé bocsátottak, Bús gátépítési nünükéjével egyforma súllyal szerepel egy azzal konkurens, a zöldebb gondolkodású vízmérnökök kedvében járó gátügyi alternatíva – sőt még a környezetvédők egy elkötelezett csoportja számára igazán szívmelegséget hozó gátváltozat is, rögtön elsőként –, ám az előterjesztésben érvek csak a Bús-terv mellett vannak. Ezért nyilvánvaló, hogy megszavaztatni ezt fogja Tarlós (aki a mindeddig kizárólagos lehetőségként lobogtatott, a Közgyűléssel már többször jóváhagyatott saját változatát most bele sem tette az előterjesztésbe).

De e személyi különbségek nem érintik azt, hogy egylényegűek ők, és közös a szellemük: a felelőtlenség.

Mindketten olyan döntést igyekeztek/igyekszenek rákényszeríteni a Fővárosi Közgyűlésre, aminek eredményeképp az árvízvédelem fővédvonala, ami most a parttól 200 méterre, a Nánási út – Királyok útja mentén húzódik, a partra kerülne át: a Tarlós által eddig támogatott változat esetében a part élére épülne gát, közterületen; a Bús-féle változatban a parti kerítések-telekhatárok belső oldalán haladó nyomvonalra, a Tarlós-félénél 10–15 méterrel (helyenként ennél is kevesebbel) beljebb, magántulajdonban álló területen, az érintett telekrészletek kisajátítása mellett.

Azaz teljes az egyetértés kettejük között abban, hogy közpénzen, magyar és uniós adófizetők pénzén biztosítani kell, hogy a 200 méter szélességű, 3,5 km hosszúságú területen lévő telkek és épületek árvíz idején is megközelíthetők és használhatók legyenek. Annak ellenére, hogy ez a 70 hektárnyi terület hullámtér, és „a Fővárosi Önkormányzatnak a hullámtérben árvíz-védekezési kötelezettsége nem áll fenn” – Sárádi Kálmánné dr. főjegyző, 2017. november 7. – hanem csak „a fővédvonalon belüli területekre (mentesített árterületek) […] terjed ki”.

A parti gát lényegét ekképp világítja meg az amúgy a Tarlós-gát előnyeinek igazolására megrendelt idei „szakvélemény” (Mélyépterv Komplex Zrt., A Csillaghegyi öblözet árvízvédelmi nyomvonala Duna part illetve Nánási út – Királyok útja változatainak összehasonlítása, 9. pont): „A […] kialakult értékek, amelyek elsősorban az ingatlanok értékében fejezhetők ki, érdemben nem fognak növekedni mindaddig, amíg a szóban forgó terület a mentett oldalra nem kerül.” Értsd: ameddig nem helyezik át az árvízi fővédvonalat az ingatlanoknak a Duna felőli oldalára, gát létesítésével.

Tarlós István a december 8-i sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy különböző szakmájú – és szakmai beállítottságú – szakértőkből bizottságot állít fel, ez a testület fog majd javaslatot tenni arra, hogy vajon az általa, azaz „a főváros által támogatott módon”, a part mentén, vagy a civilek által preferált helyen, a Nánási út – Királyok útja mentén jelöljék-e ki a gát nyomvonalát. Bejelentette, hogy a grémiumnak tagja lesz az a Koncsos László professzor is, aki részt vett annak a 2017. augusztusi tanulmánynak kidolgozásában, amelyet a civil csoportok többsége támogatott (jóllehet abban a Nánási út – Királyok útja menti mellett egy kiegészítő kerítésvonali gát megépítése is szerepel). A főpolgármester közölte azt is, hogy a Fővárosi Csatornázási Műveken keresztül megbízta a Mélyéptervet összehasonlító szakvélemény elkészítésével. A feladat részeként a cég elkészítette a Nánási út – Királyok útja mentén húzódó, általa elképzelt műszaki paraméterekkel bíró gát vázlattervét.

A grémiumi tagok június 5-én adták le a városvezetésnek a megállapításaikat. A nyomvonal kérdését illetően ugyan a testület két táborra szakadt, de – mint a grémium titkára leírta – „Egyetértés született abban, hogy a Tér-Team Kft. által jegyzett 2017-es tervet elvetjük, valamint a parti sáv és maga a part természetközeli állapotának megőrzését szorgalmazzuk.” Azaz az engedélyeztetésből eredetileg Búsnak tett kényszerű gesztusként visszavont Tarlós-gát terve szakmailag megbukott. (Már a tervező maga is bírálja.)

Abban is összhang volt, hogy a Mélyépterv-féle szakvéleményt a grémium mindkét fele az összehasonlítás elvégzéséhez alkalmatlannak találta, a műszakiak mellett gazdasági okokból: „A Mélyépterv szakvélemény műszaki paraméterei összevetése táblázatában megadott értékei azt sugallják, hogy a Nánási út – Királyok útja nyomvonal a drágább, melyet becsült költségek alapján megkérdőjelezünk.”

A Fővárosnak tehát papírja van arról, hogy a költségek nem indokolják, hogy ne vegye tekintetbe a Nánási út – Királyok útja mentén húzódó, valamilyen reális műszaki paraméterekkel bíró gát alternatíváját. (Amihez persze előbb meg kell terveztetni az összehasonlítást kiálló részletességgel.)

Mint ahogyan arról is papírja van, hogy a jelenlegi mentett oldalon élők árvízvédelmi biztonsága érdekében semmilyen gát építése nem sürgős, egyik felmerült nyomvonalon sem. Hiszen a Fővárosi Csatornázási Művek legutóbb október 19-én adta írásba – éppen a főpolgármester kérésére –, hogy amennyiben a Dunába az öblözet két végén merőlegesen befutó Barát-patak és Aranyhegyi-patak árvízvédelmi rekonstrukciója megvalósul, úgy „a Nánási – Királyok úti védmű védképességének ideiglenes emelésével együtt a védekezés az öblözetben biztosítható, az FCSM az öblözet megvédésére képes”.

Így tehát a Fővárosnak minden lehetősége megvan arra, hogy intézkedést tegyen a Bús-terv további két felelőtlenségének kiküszöbölésére: a hidraulikus talajtörés veszélyének mértékét tisztázó vizsgálatok bepótoltatására (ami szükséges a zöldebb gondolkodású vízmérnökök szorgalmazta változat kerítésvonali gátja esetében is), és a hullámtér felé a Nánási–Királyok menti földtöltés előirányzott elbontásával kinyitott öblözet szakaszolásának – az esetleges sérülés következtében fellépő elárasztás lokalizálhatósága érdekében szükséges – megterveztetésére.

2018.06.13 08:05

Játék a demokráciával

Rejtély, miért pont Latorcai Jánost hagyták magára párttársai múlt pénteken, a parlament rendkívüli ülésszakán. A jegyzőn kívül ő volt az egyetlen kormánypárti az ülésteremben. Persze levezető elnök ilyenkor is kell, Kövérnek rangon aluli volt a feladat, a szocialista Hiller és a jobbikos Sneider nyilván szóba se jöhetett, a három fideszes közül kellett választani. Életének 75. évében még megtiszteltetésnek is vehette, hogy ő maradt, s így Navracsics nyomdokaiba léphetett. 2006 emlékezetes őszén, amikor a Fidesz folyton kivonult az ülésekről, a frakcióvezetőt hagyták magnak, neki kellett a sárba taposnia Gyurcsányt, meg az akkori kormánypártokat. Latorcainak ehhez képest egyszerű volt a dolga: megadta a szót a napirend előtti felszólalóknak, aztán megállapította, hogy jé, nem is határozatképes az ülés, mindenki menjen haza. 
Lehet ironizálni a történteken, pedig nagyon súlyos ügyről van szó. Egyébként függetlenül attól, hogy az ellenzéki pártok miért kezdeményezték a nyári ülést, és hogy előtte meg utána ki milyen propaganda-célra használta a történteket. Itt ugyanis a már csak nevében létező Magyar Köztársaság már csak nyomokban fellelhető demokráciájáról van szó. Arról állítottak ki bizonyítványt - ismét - a tavasszal újabb négy évre megválasztott hölgyek és urak. Játszanak vele mind a 199-en, bár az a 38, aki legalább elment az ülésre, némileg enyhébb elbírálás alá esik. 
Orbán Viktortól tudhatjuk, hogy a Ház ellenzék nélkül is működik. Még első miniszterelnöksége idején közölte ezt, válaszul arra, hogy a szocialisták - tiltakozásul - kivonultak egy ülésről. Azt sem 2010-ben, sem az azóta megszerzett kétharmados többség birtokában egyszer sem mondta, hogy a parlament csak akkor működik, ha a kormánypártok úgy akarják. De minthogy az is tőle ismert, hogy a tettekre kell figyelni, ez nyilvánvaló. Akárcsak az, hogy a törvényhozó testület munkáját a gombokat egységesen nyomogató többség terepévé silányították. Miközben Orbán Viktor - bár időről-időre fellép a pulpitusra - fontos mondandóit nem az Országgyűlésnek tartogatja. Kötcsére kell figyelni, meg Tusványosra, s még az egyre laposabb évértékelők is tartalmasabbak, mint parlamenti beszédei. 
Minthogy a legfőbb vezető lényeges gondolatait hívei körében osztja meg - természetesen - a nagy nyilvánossággal is, az ellenzéki pártok tehetetlenül szemlélik az események alakulását. Sem ötletük, sem elképzelésük nincs arra, miképpen lehetne megtörni, netán ellensúlyozni a kormánypárti dominanciát. A sodródás és a beletörődés ugyan kényelmes, de egyre fogyatkozó táborukat ezzel aligha képesek meggyőzni arról, hogy bármikor is számolhatnak velük mint valódi alternatívával. 
A 2006-os választás előtti emlékezetes vitában - amelyben kétségkívül Gyurcsány győzött - Orbán fejtette ki: a nemzetnek nemcsak az az érdeke, hogy jó kormánya, hanem az is, hogy jó ellenzéke legyen. Függetlenül attól - tette hozzá -, hogy ki melyik oldalon van. Napjainkban mintha ez már nem is lenne érvényes. Minden elromlott.
Vagy ennyit érdemlünk?
2018.08.22 09:07
Frissítve: 2018.08.22 09:07

Kegyes aszály

A magyar gazdaságról nem egyszer leírtuk - legutóbb a kormány és a pénzvilág által oly nagyon várt felminősítés elmaradása kapcsán -: sérülékenyek vagyunk. A külpiacokat ért legkisebb sokk hatására a forint árfolyama nehezen követhető rángatózásra vált, amihez hozzászokni nem, de számítani rá annál inkább lehet. Arra azonban már kevésbé, hogy agrárgazdálkodásunk még haszonélvezője is lehet az Európai Unió meghatározó tagállamát, Németországot is sújtó természeti katasztrófának, az aszálynak. 
Magyarország tőketámogatást ugyan nem tud nyújtani - a bajor tartomány gazdánként 50 ezer euró vissza nem térítendő pénzt utal ki -, de a  gabonaszállítmányaink már útra készen állnak. Ezúttal senki sem vitatja, hogy eredeti magyar termékről van szó, nem kevés hozzáadott értékkel, amelyben persze a termésidőszak kedvező időjárásának is oroszlánrésze lehetett. Mivel kőkemény üzletről van szó, így azzal a kijelentéssel vajmi kevésre lehet menni, hogy Magyarország segítséget nyújtott a bajoroknak.
Az aszály természeti csapás, amelyet kontinensünkön még a szakemberek is hajlamosak elbagatellizálni. Intő jel lehet, hogy Németország egészében már 3 milliárd eurós kárról beszélnek, s ha nem avatkoznak be - nincs kétségünk, hogy meg fogják tenni -, akkor tömeges csődökkel kellene számolniuk. 
Vészesen apadó folyóink láttán érdemes felidézni, hogy az 1863-as aszálykor az Alföld legnagyobb részén nemcsak termés nem volt, de hiába próbálkoztak azzal is, hogy az állatokat messzi tájékokra elhajtsák, mert nem bírták volna ki a terelést. Elpusztultak, és éhínség tizedelte a vidék népét is. 
Manapság - legalábbis Európában - ilyesmire még nem kell számítani, ám elgondolkodtató, hogy a globális felmelegedés miatt a talaj vízszintje a Duna-Tisza közén már 6-7 méter mélyre süllyedt. Hosszú távon a kiszáradás jelei szaporodni fognak, nem véletlen, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálat új, az aszály mértékét rögzítő szakértőkkel bővíti megfigyelői hálózatát. 
Ne feledjük: öntözni muszáj - amíg még lesz miből.
Mivel kőkemény üzletről van szó, azzal vajmi kevésre lehet menni, hogy Magyarország segítséget nyújtott a bajoroknak
2018.08.22 09:06
Frissítve: 2018.08.22 09:06