7. cikkely - Varsó, az EU "rossz tanulója"

Publikálás dátuma
2018.06.13. 19:25
Fotó: AFP/NurPhoto/Artur Widak

Az Európai Bizottság felkérte a tagállamok képviselőiből álló Miniszteri Tanácsot, hogy kezdeményezze a lengyel kormány hivatalos meghallgatását, és ezzel indítsa el a szankciókkal fenyegető, úgynevezett 7. cikkely szerinti eljárást Varsóval szemben. Erről Frans Timmermans alapjogokért felelős bizottsági alelnök beszélt az Európai Parlament szerda délutáni plenáris ülésén. A meghallgatásra leghamarabb az Európa-ügyi miniszterek június 26-iki ülésén kerülhet sor, ha a tagállamok képviselői beleegyezésüket adják hozzá. Timmermans parlamenti felszólalásában kifejtette, hogy a lengyel kormány eddigi lépései nem elegendőek ahhoz, hogy az Európai Bizottság visszavonja kezdeményezését a szankciós folyamat elindítására. Mint elhangzott, az alelnök hétfőn Varsóba látogat, hogy újabb esélyt adjon a megegyezésre.

Az idő sürget, mert július 3-ikán lép életbe az a törvény, amely a Legfelső Bíróság egyes tagjainak és elnökének idő előtti, kényszerű nyugdíjazását írja elő. 

Gratulált az EU, hogy sikerült megállapodni Macedónia nevéről

Publikálás dátuma
2018.06.13. 19:06
Szkopje/Shutterstock fotó
Hosszas viták után megegyezés született egy olyan kérdésben, amelynek révén a Balkán-féksziget is stabilabbá válhat. Ám még nem minden akadály hárult el.

Hosszas, évtizedeken át tartó viták után született meg a megállapodás Macedónia új nevéről. Az országot Észak-Macedón Köztársaságnak nevezik majd. Erre a megoldásra jutott Zoran Zaev macedón és Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök.

A megállapodás tényét a görög kormány feje jelentette be az athéni televízióban. A Prokopisz Pavlopulosz államfővel való találkozója során elmondta, jó megoldás született, mert a szomszédos állam hazája minden kérését teljesítette. Mint fogalmazott, a vita lezárásának legfontosabb része, hogy Macedónia megváltoztatja alkotmányának szövegét, nevét pedig „földrajzi megjelöléssel módosítja”. Görögország cserében nem gördít további akadályokat Macedónia NATO-csatlakozásának útjába, s azt sem akadályozza meg, hogy az Európai Unió megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat az állammal.

Zoran Zaev bejelenti a névváltozást. Fotó: AFP/ Anadolu Agency/Admir Fazlagikj

Zoran Zaev bejelenti a névváltozást. Fotó: AFP/ Anadolu Agency/Admir Fazlagikj

A megállapodás a két miniszterelnök közötti utolsó telefonbeszélgetés során született meg. Ciprasz és Zaev az utóbbi hónapokban számos tárgyalást folytatott egymással, s már tavasszal kezdett körvonalazódni a végső megoldás. Nem volt egyszerű dolguk, hiszen mind a görög, mind a macedón nacionalisták részéről nagy nyomás nehezedett rájuk. A radikálisok élesen bírálták a kompromisszumot. Múlt héten több ezren tiltakoztak Görögországban a megállapodás ellen. Ugyanakkor Macedóniában nacionalista körök szintén vereségként értékelték a dokumentumot.

Még a jövő zenéje, hogy a névváltoztatás valósággá válik-e. Erről ugyanis ősszel népszavazáson döntenek majd Macedóniában, s előre borítékolható, hogy a nacionalisták, élükön a korábbi kormánypárttal, a VMRO-DPMNE-vel, hatalmas kampányt indítanak majd vele szemben. Előzőleg a szkopjei törvényhozásnak is áldását kell adnia a megállapodásra, ez azonban aligha jelent majd gondot.

A szkopjei média azt is közölte, hogy a görög kormány mindezek után kifejezetten kéri majd Brüsszelt arra, kezdjék meg a csatlakozási tárgyalásokat „az Észak-Macedón Köztársasággal”. Az alkotmánymódosítást követően pedig az athéni parlament megszavazza Macedónia NATO-ba való felvételét.

A vita még 1991-ben kezdődött, amikor Macedónia kivált Jugoszláviából. Akkoriban az egyedüli tagköztársaság volt, melynek elszakadását nem kívánta megakadályozni a Jugoszláv Néphadsereg. Görögország haragját azonban kivívta az új államalakulat, mert „Macedón Köztársaságnak” nevezték el. Athén ezt súlyos támadásként fogta fel, a görögök ugyanis úgy vélték, Szkopje a hellén kulturális bölcsőnek tartott észak-görög tartományra, Makedóniára tart igényt. Hasonló indulatokat gerjesztett az új állam elnevezése, mint Belgrádban a szerb kultúra bölcsőjének tartott Koszovóban az albán elszakadási törekvések.

Hogy a görögök aggodalma mennyire volt megalapozott, erről mindenki mást állít. Tény azonban, hogy macedón ultranacionalisták olyan térképet terjesztettek, melyen Görögország nagy részét, egészen Thesszáliáig, Nagy-Macedóniához tartozó területként tüntették fel. S az is vitathatatlan, hogy az 1991 novemberében elfogadott macedón alkotmány helyenként felettébb homályosan fogalmazott az ország területi igényeit illetően. Az alaptörvényben hangsúlyozták, a mindenkori vezetés fellép a „macedón nép” érdekeiért a szomszédos országokban. 1992-ben, Athén nyomására az európai közösség elérte az alkotmány módosítását. Az ország határainak sérthetetlenségét azzal egészítették ki, hogy Macedóniának nincsenek területi követelései más államokkal szemben. A macedón külügyminiszter pedig ígéretet tett arra, hogy tartózkodnak minden Görögországgal szembeni propagandától.

1993-ban Athén ugyan megszavazta, hogy az új államot vegyék fel az ENSZ-be, de csak azzal a feltétellel, hogy a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (FYROM) nevet kapja. Ezt ideiglenes megoldásnak tartották, arra azonban nem sokan számítottak, hogy a végleges elnevezésre még évtizedeket kell várni.

A Görögország és Macedónia kapcsolatát az új állam megalakulása óta folyamatos feszültségek jellemzik. Ennek csúcspontjaként 1994-ben Görögország gazdasági embargót hirdetett Macedóniával szemben, lezárta határátkelőit. Az intézkedéseket csak 1995 őszén oldották fel, miután Macedóniának új nemzeti lobogója lett.

A politikai feszültségektől függetlenül a görög cégek számára mindig is vonzó volt a macedón piac: egyetlen más európai államba sem invesztáltak akkora pénzt, mint ide. Csak Szkopjéban 5000-re teszik a görög jelenlétnek köszönhetően létrejött munkahelyek számát.

Az ENSZ több kísérletet is tett a közvetítésre, azt javasolta, az ország neve Macedón Köztársaság-Szkopje legyen, Athén azonban ezt sem fogadta el. Miután Szkopje 2004-ben beadta csatlakozási kérelmét Brüsszelnek, az EU is többet foglalkozott a kérdéssel, bár túlzás lenne állítani, hogy minden követ megmozgatott volna a megoldásért.

Szkopje/Shutterstock fotó

Szkopje/Shutterstock fotó

2005-ben aztán Athén megakadályozta Szkopjénak a NATO-ba való felvételét. Egy évvel később a macedón kabinet válaszként Nagy Sándorról nevezte el a főváros repülőterét, amit a görögök úgy értelmeztek, hogy az állam ki akarja sajátítani a hellén kultúra hőseit is. 2008-ban a görög hatóságok nem akartak leszállási engedélyt adni az akkori macedón elnököt szállító repülőgépnek, mert az oldalán a „Macedón Köztársaság” felirat szerepelt. 2011-ben a hágai Nemzetközi Bíróság úgy ítélkezett, hogy Görögország a macedón NATO-tagság elleni vétóval megszegte azt az 1995-ös szerződést, amelyben Athén deklarálta: nem akadályozza meg a szomszédos ország nemzetközi szervezetekbe való felvételét.

Enyhülés azután következett be a két ország között, hogy tavaly a szociáldemokrata Zoran Zaev lett a macedón miniszterelnök, aki szakított a korábbi miniszterelnök, Nikola Gruevszki nyíltan nacionalista politikájával. Zaev tavaly év végén Görögországban tett látogatása során kijelentette: lehetségesnek látja a megállapodást, s ha sikerül tető alá hozni a megegyezést, hazája megkezdheti a csatlakozási tárgyalásokat az EU-val. 2017 decemberében azt is közölte, nem akarja azt állítani, hogy hazája lenne Nagy Sándor egyedüli örököse. A politikai klíma azért vált kivételesen szerencséssé, mert Görögországban szintén baloldali kabinet van hatalmon. 

Gratulált az Európai Unió
Az Európai Unió, illetve számos tagállama illette elismeréssel a megállapodást. Az EU vezetése nagy sikerként értékelte a megegyezést. Karin Kneissl osztrák szabadságpárti külügyminiszter még kedden este gratulált a két államnak a megállapodásért. Mint üzenetében fogalmazott, ez a párbeszéd és a diplomácia nagy sikereként értékelhető. „Fontos nap volt ez az egész régió számára” – írta Kneissl a Twitteren. Hasonló tartalmú üzenetet tett közzé Sebastian Kurz kancellár is.

Szerző

Átalakulóban az EP - Készülnek a kampányra

Publikálás dátuma
2018.06.13. 19:00
AFP fotó
Jövőre csökken az uniós parlament létszáma a britek kilépése miatt. A mandátumok egy része tartalékba kerül.

Jövő májusban új Európai Parlamentet választanak az uniós tagállamok polgárai. Ha az Egyesült Királyság a tervezett időpontban, 2019 márciusában valóban kilép az EU-ból, akkor a képviselőtestületben megüresedik a britek által elfoglalt 73 hely. Egy szerdán elfogadott EP állásfoglalás azt javasolja, hogy a 73-ból 46 mandátumot ne töltsenek be, a maradék 27-et pedig osszák szét azok között az országok között, amelyek a népességszámukhoz viszonyítva aránytalanul kevés képviselőt küldenek az Európai Parlamentbe. A változás 14 tagállamot érintene, Magyarország nincs közöttük. A döntés következtében a törvényhozás 751 fős létszáma 705-re csökkenne. A képviselőtestület indítványát a június végén Brüsszelben összeülő állam- és kormányfőknek egyhangúan kell jóváhagyniuk, majd ezt követően a parlament újra szavaz a határozatról.

Az EP összetételének csökkentésére tett javaslatukban a képviselők három elvet követtek. Egyrészt, a grémium létszáma nem haladhatja meg a szerződésben rögzített 751-et. Másrészt, tartották magukat az arányos csökkenés elvéhez. Ennek megfelelően egy kevésbé népes tagállamnak kevesebb képviselője van, mint egy népesebbnek. Egy országnak nem lehet hatnál kevesebb, illetve 96-nál több küldötte a képviselőtestületben. Végül, az európai parlamenti helyek elosztásának tükröznie kell a tagállamokban bekövetkezett demográfiai változásokat is.

Ha a kormányok rábólintanak a javaslatra, akkor továbbra is Németországnak lesz a legnagyobb, 96 fős delegációja az EP-ben, míg Ciprusnak, Luxemburgnak és Máltának a legkisebb, hatfős küldöttsége. A változtatás legnagyobb nyertesei a franciák és a spanyolok lesznek, akik 5-5 fővel növelhetik a parlamenti helyeik számát. Közép- és Kelet-Európából Horvátország, Lengyelország, Szlovákia és Románia kaphat plusz egy-egy mandátumot.

A be nem töltött 46 képviselői helyet a jövőben csatlakozó országok EP-képviselőinek tartanák fenn, illetve az úgynevezett transznacionális, nemzetek fölötti listára tartalékolnák. Ez utóbbi létrehozását most elnapolták, mert nem sikerült megszerezni hozzá a parlament többségének az egyetértését. A képviselőtestület azt javasolja, hogy a páneurópai lista elkülönítéséről az európai választási rendszer későbbi reformja során döntsenek az uniós törvényhozók. Mivel az EU következő bővítési hulláma nem várható 2025 előtt, a 2019-2024 között ülésező EP várhatóan 705 fős marad.

A parlamenti állásfoglalás szerzői — a lengyel néppárti Danuta Hübner és a spanyol szocialista Pedro Silva Pereira — a szavazás után “igazságosnak, objektívnak és az uniós szabályokkal összhangban levőnek” minősítették az EP új összetételét. Komoly eredménynek nevezték, hogy a változás következtében egyetlen tagállam sem veszít parlamenti helyet, miközben néhány tucat mandátumot sikerül tartalékolni az EU következő bővítésére.

Menetrend
2018. ősz - Az európai politikai pártok megnevezik jelöltjüket az Európai Bizottság leendő elnöki posztjára
2019. március 29. - Az Egyesült Királyság távozik az Európai Unióból
2019. április 18. - A távozó Európai Parlament utolsó plenáris ülése
2019. május 23-26. Európai parlamenti választások 27 tagállamban

A képviselőtestületet alkotó európai pártok mostantól készülhetnek a választási kampányra. Ennek egyik fontos állomása lesz, hogy megnevezik jelöltjüket az Európai Bizottság elnöki posztjára. Mivel Jean-Claude Juncker elnök bejelentette, hogy nem kíván újraindulni, a kiválasztottak között fog eldőlni a poszt sorsa. A döntések ősszel várhatóak. Az EP jelenleg legnagyobb politikai csoportját alkotó Európai Néppárt októberi, helsinki tanácskozásán fogja megnevezni vezető jelöltjét. A második legnépesebb frakciót adó Európai Szocialisták Pártja a hónap végén Rigában egyeztet a jelölési folyamatról.

Az Európai Bizottság elnöki posztjára már többen bejelentkeztek. A szocialisták közül a francia gazdasági és pénzügyi biztos, Pierre Moscovici, illetve az energiapolitikért felelős szlovák bizottsági tag, Maros Sefcovic tartaná magát alkalmasnak a tisztségre. A kereszténydemokrata pártcsaládból Michel Barnier neve forog, és újabban az EP néppárti frakcióvezetőjét, a bajor Manfred Webert is emlegetik.