Az első harci napról csak a sajtóhadiszállásnak azt a rövid jelentését közölhettük, amely a vasárnapi lapunkban megjelent. Részletesebb jelentést az offenzíva első napjáról csak vasárnap adtak ki. Ebből a jelentésből megállapítható, hogy a monarchia hadai az Adriai-tengertől, a tiroli határtól délre eső Hétközség fennsíkjáig terjedő 150 kilométeres arcvonalon indultak támadásra az olaszok ellen.
Súlyost és nagy vállalkozás ez. Az őszi osztrák-magyar offenzíva óta, amikor az osztrák-magyar csapatok mélyen behatoltak olasz földre és eljutottak a Piave folyóig, ahol meg kellett állapodniok, viszonylagos nyugalom uralkodott az olasz fronton. Ez óta a legutóbbi offenzíva óta létrejött az orosz, az ukrán és a román béke és a monarchia haderejének a zöme fölszabadult ezekről a harcterekről. Minthogy az orosz, ukrán és román békét nem követték a nyugati országokkal való békekötések, előrelátható volt, hogy a középhatalmak a keletről fölszabadult csapatokkal megerősödve indítják meg a küzdelmet a nyugati harctereken.
A németek alig három hétre az orosz békekötés után offenzívát kezdtek Franciaországban. Március 21 óta három nagy német offenzíva folyt le Franciaországban és Flandriában. Most a hadvezetők elérkezettnek látták az időt az olaszok ellen való offenzíva megkezdésére is. Az offenzíva persze nem érhette váratlanul az olaszokat. Tudniok kellett, számítottak rá és bizonyára föl is készültek. A „Corriere delta Sera" szerint az olaszok kémszolgálat révén pontosan tudták, hogy mikor és hol kezdődik a támadás. Ezt a körülményt persze nem szabad figyelmen kívül hagyni a nagy küzdelem megítélésénél. Az olaszok fölkészültsége a támadók föladatát megsokszorozza.
A 150 kilométeres front három főszakaszra oszlik és pedig: a Piave-folyó, a Piave és a Brenta közé, a Brenta és Asiago közé. A támadás első napján a monarchia csapatai átkeltek a Piaven és San Dona di Piave mellett széles arcvonalon elfoglalták az olaszok állását.
Népszava 1918. június 18.
