Bank nélkül nem megy

Publikálás dátuma
2018.06.19 08:09

Fotó: /

Így adott látleletet a maffiaállam terjeszkedésének öt évvel ezelőtti stációjáról Várhegyi Éva: "A takarékszövetkezeti szektor lenyúlásának 2013 nyarára megérő koncepciója már leplezetlenül mutatta meg, hogy az orbáni retorika szép szlogenjei (mint amilyen a 'nemzeti tulajdon', vagy a 'vidék' és a 'magyar ember' érdekei) üres szavak csupán". Könnyen lehetséges, hogy 2018 nyarát felidézve viszont majd úgy emlékszik vissza a hazai bankrendszer mindennapjainak egyik legfelkészültebb kutatója, hogy az Orbán-Matolcsy tandem újabb jelentős lépést tett azért, hogy 2020-ra a szövetkezeti összefogás lehetőségétől végképp megfosztott takarékok - egy "nemzeti és magyar" tulajdonban lévő gigabankcsoport tagjaként - szolgalelkű kiszolgálója legyenek a pártvezér-kormányfő és a forint gyengülésével (végeredményben a felfelé kúszó inflációval) megbirkózni képtelen jegybankelnök önös érdekeinek.

Ha nem tartanánk attól, hogy minősítésünk rossz időket idéz fel, akkor ezt az ördögi tervet valójában nemzetietlennek és magyarellenesnek tekintenénk. Hiszen ha a takarékszövetkezeti tagságnak esetleg maradt még némi illúziója afelől, hogy a "magyar ember érdekének védelmébe" belefér-e néhány százezer ember kicsiny vagyonának elporlasztása, most végképp feladhatta a reményt. (Persze ne feledjük, hogy a takarékszövetkezeti mozgalom érdekeiért és fennmaradásáért mindig harcosan kiálló Demján Sándornak is beletört ebbe a bicskája.) A takarékok kistulajdonosainak az volt a "pechjük", ami egyébként a szövetkezést az egyes kormányok politikai hovatartozásától függetlenül mindenütt élteti: hogy még olyan településeken is jelen vannak, ahol a nagyobb pénzintézeteknek ez nem kifizetődő.

A hazai - egyébként eredményesen működő - bankvilágban szinte mindenki biztosra vette, hogy egy 2018-as Fidesz-győzelem esetén az Orbán-Matolcsy-tandem számára a következő kilövésre szánt "nagyvadat" nem Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyomában, a skandináv vagy a kanadai vadászmezőkön érdemes keresni, hanem a Nádor utcai OTP-székház elnök-vezérigazgatói dolgozószobájában, esetleg a kiemelt mérkőzések lelátóinak VIP-páholyában. A különbség ugyan máris látványosan csökkent a leggazdagabb magyarok élcsoportjának első két nagyvállalkozó tagja, Csányi Sándor és Mészáros Lőrinc között, de ahogy a közgazdászok mondják, "szerves fejlődéssel" esetleg még évek telhettek volna el addig, amíg a helycsere megtörténik. Lázár János kancelláriaminiszterként még csak Csányi Sándor lejáratásával próbálkozott (a nemzet uzsorásának titulálva őt), eredménytelenül. Az OTP és vezére vagyona ettől magát mit sem zavartatva, folyamatosan nőtt.

Így juthattak Orbán-Matolcsyék arra a következtetésre, hogy gyúrjuk egy konglomerátumba a takarékszövetkezetek (és az egykori FHB Bank) bázisán az állami Budapest Bankot a részben Mészáros érdekkörébe tartozó MKB-val. Ahhoz kétség sem fér, hogy ezt képesek végrehajtani. Mert Bertolt Brechttől tudjuk: "Mit számít egy bankrablás egy bankalapításhoz képest?" Évi 20 milliárd forint a tét.

Szerző
2018.06.19 08:09

Emberkísérlet

A  Magyar Tudományos Akadémia most éppen Esztergomba megy. Ki ne emlékezne a város és választott polgármestere, Tétényi Éva vesszőfutására: a derék fideszesek persze csak a nem közülük valót akarták kifüstölni, de e buzgalomra ráment minden - nem égtek az utcai lámpák, nem jártak a buszok, nem vitték el a szemetet. Talán még fel is perzselték volna a várost, ha a polgárok nem emberelik meg magukat, és az első adandó alkalommal nem szavaznak fegyelmezetten a perspektivikusabb, kormánypárti jelöltre. 
Most ugyanez fog történni a tudós testülettel. Palkovics László miniszter eldöntötte, hogy a saját szája íze szerint szabja át az MTA kutatóintézeti hálózatát, és mert az Akadémia holmi kétszáz éves autonómiára hivatkozva tiltakozni, sőt beleszólást követelni merészel, egyszerűen vállat von, és nem ad pénzt. Ha Széchenyinek jó volt a gyertya, bizonyára ellesznek vele a mai atomfizikusok is. 
Természetesen lehetne releváns vitát folytatni arról, hogy vajon milyen intézményrendszer segítené legjobban a XXI. századi kutatás és fejlesztés céljait. Nem kőbe vésett evidencia, hogy az egyetemek szellemi erőközpontjai mellett intézményi izolációban kell működniük az - 1949-ben szovjet mintára létrehozott - akadémiai intézeteknek, így érdemes végiggondolni, ezen a területen hogyan lehet a legjobban felhasználni a költségvetési pénzt. Ilyesmiről azonban szokás szerint szó sincs: ahogy Parragh iparkamarai elnök a közoktatás ügyében, úgy a kutatás-fejlesztésben momentán Palkovics az ügyeletes megmondóember, így aztán amit ő elhatározott, annak úgy kell lennie, ha az ég a földdel összeér, akkor is. 
Márpedig Palkovics azt határozta el, hogy az intézethálózatot kiszervezi az MTA alól. A letámadást férfias hisztivel készítette elő - különösen emlékezetes az Akadémia elnökének bepanaszolása, hogy nem kereste őt fel hivatali helyiségeiben (egyébként de) -, majd megüzente, pénz mostantól nem lesz. És ezt bizton elhihetjük az amúgy akadémikus miniszternek, tehát aki ezután dolgozni akar, összepakolhatja a bőröndjét, vagy bánatosan átballaghat arra a kutatóhelyre, amelyre Palkovics rámutat. 
Még egyszer mondom, önmagában semmi felháborító nincs abban, ha egy kormány racionalizálni akarja a K+F források felhasználását. Itt azonban csak azt lehet tudni, mit nem akar a hatalom: az Akadémia autonómiáját, egy tőle független tudományos bázis létét. De közben a másik oldalon sem látszik más, csak a rombolás. Az egyetemeket - a kutatás alternatív bázisait - mára kiszikkasztotta az évtizedes pénzhiány, az új modell pedig, amelyet a Corvinus és az ELTE példáján demonstrálnak, több mint ijesztő. Az előbbit egyszerűen kilopták egy alapítványba, míg az utóbbi esetében majd végigkövethetjük, milyen hatással van az oktatásra a meghatározó tanárokkal szemben szabadjára engedett boszorkányüldözés. 
S ha már kutatás, vegyük észre: a CEU csak Petri-csésze volt. A Fidesz általa vizsgálta, mennyire érdekli az embereket, ha porrá zúzza az értelmiség autonómiáját. Most pedig megerősödve, higgadtan nyírja majd ki az utolsókat is, akik önállóan gondolkodnának.
2018.12.08 09:00
Frissítve: 2018.12.08 09:03

Ünnepi csapda

A karácsony nem időpont vagy időszak, hanem lelkiállapot  - Calvin Coolidge-nak, az Egyesült Államok republikánus színekben politizáló, 30. elnökének szavait advent tájékán gyakran idézik. Róla, akit méltán neveztek kortársai "hallgatag Cal"-nek, igazán elmondható, hogy ritkán szólt, de akkor bölcset. Már a XX. század első negyedében - amikor még nem szaporodtak el gomba módra a vevőcsábításra termett üzletközpontok - felismerte, hogy egyrészt a szeretet ünnepének lényege a pénz, pénz és a pénz, másrészt, hogy az alapvetően érzelmi alapú  döntések felülírják a racionális cselekedeteket. 
Az adventi időszak "szentháromsága", a vevő, a kereskedő és a bankok gyakorta arra szövetkeznek, hogy mindössze néhány hét leforgása alatt úgy találjanak tömegesen egymásra, hogy ezeknek a - tumultustól függően - néha csak fél órákra korlátozódó találkáknak a következményei hosszú évekre befolyásolják majd a családi költségvetések egyensúlyát. 
A karácsonyi ajándékozás kultusza az egész keresztény világban általános, de a Magyarországon ilyenkor tapasztalható - gyakorta felelőtlen - eladósodás mértéke egyedülálló. A szeretet hitelből történő finanszírozása önmagában nem aggályos, de ha ez azt eredményezi, hogy éveken keresztül kell majd kikoplalni a következményeit, az már elgondolkodtató.
A számok nyelvén mindez azt jelenti, hogy a bankok fogyasztási hitelei felének az úgynevezett teljes hiteldíj-mutatója, amely a kölcsönfelvétel összes terhét tartalmazza, 2018 végén 39,9 százalékot ért el. Ami a törvényes mérték maximumának közelében van. Mivel az áruhitelek futamideje is egyre hosszabbodik - létezik már 7 éves konstrukció is -, lesz majd elegendő idő arra, hogy a családok végiggondolják, érdemes volt-e ekkora terhet a vállukra venni. Miközben évről évre sorjáznak majd az ismételt költekezésre buzdító újabb és újabb karácsonyok, családi ünnepek. 
A jegybank már évekkel ezelőtt rálépett az adósságfékre, amit októberben még szigorítottak is. A főpróbája éppen napjainkban zajlik.
2018.12.08 09:00
Frissítve: 2018.12.08 09:04