„Ha újra születnék, szupervizor lennék…!”

Publikálás dátuma
2018.06.19. 14:00
Kerecsend - Fotók: Sivák Zsófia
Látszólag feloldhatatlan az ellentmondás: a mélyszegénység ellen küzdő uniós projektben 30-40 ezres óradíjjal vesznek részt mentális karbantartók . Lenyúlás, úri huncutság vagy nagyon is indokolt kiadás?

Képalá: SZOCIÁLIS MELLÉKHATÁSOK A szakértő szerint elkél a segítség a segítőknek is: aki például hányatott sorsú gyerekekkel foglalkozik, nagyon hamar képes „elmerülni a bajban”, érzelmileg "belebonyolódni a munkájába"

„Konfliktuskezelés, mediáció. A rendszeresen előforduló konfliktushelyzetek megoldása érdekében konfliktuskezelési workshopok szervezése, illetve mediáció biztosítása a problémák megoldása érdekében. A projekt legnagyobb kockázatát adja a településen élők részéről ennek a projektnek az elfogadása.

Kiből lehet segítő?
A szupervizor képzést a művelődési és közoktatási miniszter 1997-ben akkreditálta. Az első kurzus 28 hallgatóval 1998 szeptemberében indult a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszék és a Népjóléti Képzési Központ közös szervezésében. A következő képzési évfolyam 2001 szeptemberében indult a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia Tanszékén, 2012 szeptemberétől pedig az intézmény évente folyamatosan indítja ezt a szakot. A jelentkezés feltétele minimum öt éves szakmai tapasztalat, 60 óra igazolt önismereti munka, saját élményű, csoportos vagy egyéni szupervízió.

 Ugyanakkor a szegregátumon belül is számtalan konfliktus helyzet keletkezik majd, amiket kezelni szükséges szakemberek bevonásával. 80.000 Ft / alkalom (25 alkalom). Szupervízió biztosítása a terepen dolgozó megvalósító szakemberek számára évente 2 alkalommal, alkalmanként 4 órában. 100.000 Ft / alkalom (6 alkalom)”

Íme néhány sor a sokat vitatott, s épp a túlárazásokra, felesleges kiadásokra hivatkozva leállított, s a Népszava által elsőként megírt kerecsendi szegregációellenes pályázatból. Sokak számára ebből a dokumentumból derült ki, hogy egyáltalán létezik „szupervizor” foglalkozás, ami – mint a fenti tarifákból is kiderül –, nem tartozik az alulfizetett szakmák közé. A pályázatot kiveséző fórumon többek szájából is elhangzott: ha újra születnének, szupervizornak tanulnának, ilyen óradíjakkal vígan élnének, nem kéne a szőlőben kapálniuk.

De mi is a dolga egy ilyen segítőnek, s valóban elengedhetetlen-e a munkájuk a szociális szférában? Szajkó Mária, roma származású kerecsendi szociálpolitikus szerint azok, akik nap, mint nap szembenéznek a szegénységgel, a problémákkal, a kilátástalansággal, családsegítők vagy terepen dolgozó szociális munkások, netán önkéntesek, nagyon hamar képesek „elmerülni a bajban”, s ez a munkájuk hatékonyságát is csökkentheti. Túl hamar kifáradnak, kiégnek. Ő maga már az egyetemi évek alatt tapasztalta, milyen jól jön egy segítő kéz: másodévesen egy gyermekotthonban volt gyakorlaton, s egy idő után annyira kötődni kezdett a kicsikhez, hogy magára már nem maradt ideje, bent töltötte a szombat-vasárnapokat is, s akadt gyerek, aki nélküle már zuhanyozni sem akart. Ekkor avatkozott közbe a szupervizor, aki figyelmeztette, hogy érzelmileg nagyon belebonyolódott munkájába, és segített kissé hátrébb lépni a történetből. Szavai szerint a szociális munkások egyébként is érzékenyebbek az átlagnál, enélkül nem tudnák jól végezni a dolgukat, ugyanakkor emiatt lelkileg sérülékenyebbek is.

A terepen dolgozó szociális munkások nap mint nap szembesülneka kilátástalansággal, szegénységgel

A terepen dolgozó szociális munkások nap mint nap szembesülneka kilátástalansággal, szegénységgel

– Igazságtalan a rendszer: egyik oldalon ott vannak a piaci alapon számlázó szupervizorok, velük szemben pedig a szinte minimálbérért dolgozó, a munkaidejükön túl is a problémákon gyötrődő szociális munkások. Ennek nem az a megoldása, hogy akkor ne legyenek szupervizorok, vagy csökkentsük drasztikusan az óradíjukat, hanem az, hogy a periférián dolgozókat igenis meg kell fizetni. Már most nagy az elvándorlás, s kevés fiatal tervezi úgy a jövőjét, hogy a cigánysoron élő, ezer bajjal küzdő családokon szeretne majd segíteni. De emiatt nem a szakmai segítőket kellene hibáztatni – hallottuk egy észak-magyarországi városban dolgozó szupervizortól, aki korábban szociális munkásként dolgozott, s az elsők között képezte át magát. Szavai szerint az óradíjuk mindig az adott megbízástól függ, tartott már negyvenöt perces foglalkozást hétezer, de harmincezer forintért is. Coach-ként, vagyis vezetőket segítő szakemberként ennek többszörösét is megkereshetné – tette hozzá –, a piaci szféra ugyanis elismeri, hogy a külső szemmel történő „rálátás” – mint azt a latin supervisio is jelenti – hasznos, pénzben is mérhető tevékenység.

Sokan benne vannak a mókuskerékben
Wiesner Erzsébet a rendszerváltás idején, pedagógusként iratkozott be a németországi Kassel egyetemének szupervizor szakára, 1993-ban kapott diplomát. Több ciklus óta a Magyar Szupervizorok és Szupervizor-Coachok Társasága elnöke.
- Minden pályázatban lennie kell szupervizornak?
- A szociális területre irányuló uniós pályázatoknak ez már kötelező eleme, vagyis nem valamiféle választható úri huncutság. Lényege, hogy a jellemzően periférián, hátrányos helyzetű családok mellett dolgozók is tudjanak segítségért fordulni egy külső szakemberhez, aki látja, ha túlságosan belevonódnak egy problémába, elfásulnak, kiégnek. Nyugat-Európában már szinte minden szakmaterület igénybe vesz ilyen támogató szakembert, aki egyfajta mentális karbantartást végez.
- Bárki, aki emberekkel foglalkozik, annak jól jönne egy ilyen „támaszték”.
- A tanároknak, ügyvédeknek, lelkészeknek, tűzoltóknak, rendőröknek, katonáknak, orvosoknak, védőnőknek, ápolónőknek, de akár az újságíróknak is szükségük lenne arra, hogy kívülről lássák magukat, és időnként „letegyék” a magukkal cipelt emberi sorsokat. Sokan benne vannak a mókuskerékben, nem találják a megoldást. Például nem tudják, mikor kell abbahagyni a munkát, vagy mikor kérjenek másoktól segítséget.
- Ha Ön azt tanácsolja egy elfáradt szociális munkásnak, hogy most pihennie kellene, ő meg azt feleli, hogy sajnos, nincs erre ideje, azzal mit tud kezdeni?
- A szabadságát természetesen nem tudom megsokszorozni. De rávezethetem arra, hogyan pihenjen két munka között, hogyan szálljon ki egy túl hosszúra nyúló, olykor parttalan beszélgetésből, s hogyan gazdálkodjon az önmagára fordítandó idővel.
- Nem visszás egy kicsit, hogy egy havi nettó száz-százharmincezer forintért dolgozó szociális munkásnak óránként tizenöt-húszezer forintos óradíjért adnak tanácsot?
- Talán nem igazságos ezt így összehasonlítani. A szupervizorok általában vállalkozók, s csak ebből a tevékenységből meg sem tudnának élni, mert ez nem heti negyven órás elfoglaltság, így tréningeket tartanak, oktatnak is. Az óradíjba pedig bele kell érteni az utazási, időnként a szállásköltségeket, s azoknak a továbbképzéseknek a díjait, amelyeken egy lelkiismeretes szakember igyekszik önmagát is fejleszteni. Azért is jó, ha ezt a fajta tanácsadást vállalkozóként végzi valaki, mert így tud független maradni. Ma Magyarországon nagyjából 400 végzett szupervizor van, az érdekképviseletükre létrehozott egyesületünk 147 tagú.
- A honlapjukon közzétett tarifatáblázat is az érdekvédelmet szolgálja?
- Ez egy ajánlás, amivel orientálni szeretnénk, de dolgozunk az ottani áraknál olcsóbban és drágábban is.
- A pályázatok nélkül lenne megbízásuk?
- Jóval kevesebb. Budapesten még csak-csak előfordul, hogy saját erőből finanszíroznak a cégek vagy az intézmények ilyen szolgáltatást, de az ország északi részében, vagy épp a dél-dunántúli aprófalvakban reménytelen lenne elvárni a fenntartóktól az üzleti alapú megrendeléseket. Pedig a mi munkánk gyakran épp abban segít, hogy az alulfizetett szociális munkások ne hagyják el a pályát.
D. J.



 

Szerző

Veszélyben a bírói függetlenség?

Publikálás dátuma
2018.06.18. 07:09
ÁTSZERVEZÉS - Justitia valamelyik keze üres le FOTÓ: NÉPSZAVA
Az európai ernyőszervezet vezetője szerint megfelelő egyensúlyt kellene találni a Handó Tünde vezette Országos Bírósági Hivatal és az Országos Bírói Tanács között

A közigazgatási bírákkal kapcsolatos követelmények semmiben sem különböznek a polgári vagy büntető bírákétól, ugyanúgy érdemeik és képességeik alapján, a többi államhatalmi ágtól független igazságügyi testületnek kell őket kineveznie – nyilatkozott a Népszavának a holland Kees Sterk, az Európai Igazságügyi Tanácsok Hálózata (ENCJ) újonnan megválasztott elnöke, aki júliusban Budapestre látogat.

Megválasztása utáni első nyilatkozatát – mint most a Népszavának elmondta – félreértelmezték, és olyan kijelentést tulajdonítottak neki, hogy az Országos Bírói Tanács (OBT), az ENCJ magyar tagja az európai ernyőszervezet beavatkozását kérte a magyar igazságszolgáltatási rendszer változtatásai miatt. A hírt a Magyar Idők című kormánylap hozta nyilvánosságra június elején a New York Times egyik írására hivatkozva, mondván, hogy a magyar bírói testület hadat üzent az Orbán-kormánynak.

Ahogyan most Kees Sterk kifejtette, az ENCJ nem arra van, hogy „beavatkozzon”, hanem arra, hogy együttműködési hálózatként segítséget nyújtson tagszervezeteinek, és párbeszéd útján elősegítse a független, elszámoltatható és magas színvonalú igazságszolgáltatást.

Kees Sterk azért tervez budapesti látogatást, hogy megismerkedjen az Országos Bírói Tanács (OBT) új tagjaival, és tájékozódjon az igazságüggyel kapcsolatos friss magyar fejleményekről. Eddigi ismeretei szerint – tette hozzá – a fő probléma a megfelelő egyensúly megtalálása a Handó Tünde vezette Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az OBT között.

Lengyelországot illetően már súlyosabb aggályok megfogalmazásáig jutott el az ENCJ. Kees Sterk felidézte, hogy a május végén tartott lisszaboni tisztújító közgyűlésen megállapították: a lengyel tagszervezet, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (KRS) bíró tagjait az új szabályozás nyomán immár nem maguk a bírák választják meg, hanem a parlament. Márpedig ez ellentmond annak az elvnek, hogy az ENCJ tagszervezeteinek függetlennek kell lenniük a törvényhozói és a végrehajtói ágtól. A lengyel reform során nem konzultáltak megfelelően a bírákkal, és a KRS korábbi tagjainak a mandátumát idő előtt megszüntették. Mindezekre figyelemmel az ENCJ felülvizsgálja az új összetételű KRS tagsági jogosultságát, és ez a vizsgálat néhány hónapig eltarthat.

A lisszaboni állásfoglalás arra is kitért, hogy a KRS ügye nem elszigetelt, hanem együtt kell szemlélni a rendes bíróságokról és a legfelső bíróságról szóló lengyel törvénnyel. A módosításokat áttekintve megállapítható, hogy az igazságszolgáltatás új lengyel szabályozása a jelek szerint teret enged a végrehajtói és a törvényhozói hatalmi ág azon törekvéseinek, amelyek az igazságszolgáltatási ágazat fölötti ellenőrzés gyakorlását célozzák. "Ez riasztó, és hatással lehet a lengyel igazságszolgáltatásnak az európai jogi közösségen belüli helyzetére és az iránta megnyilvánuló bizalomra” – foglalt állást az Európai Igazságügyi Tanácsok Hálózata.

Az ENCJ elnöke a Népszavának kifejtette: az európai populista mozgalmak nem kötődnek nagy meggyőződéssel azokhoz a hagyományos koncepciókhoz, amelyek szellemében a demokratikus államokat a jogállamiság alapján kormányozzák. A hatalmi ágak szétválasztása és az igazságszolgáltatás függetlensége nem állandó, adott tényező, hanem folyamatos karbantartást és erősítést igényel – tette hozzá. Úgy véli, hogy a bírói hatalmi ág sérülékenyebb, mint a törvényhozói, illetve a végrehajtói ágazat, még akkor is, ha az alkotmányos garanciák adottak.

Az egyes országok igazságügyi tanácsainak – folytatta Kees Sterk – nagyobb szerepet kell vállalniuk a hatalmi ágak közötti egyensúly megszilárdításában, a bíróságok helyzetének megerősítésében, például úgy, hogy elmagyarázzák a független ítélkezés szerepének a fontosságát a jogállami viszonyok között. Segíteniük kell a társadalom tájékoztatását, például azt is, hogy a bírák ellátogassanak az iskolákba, és elmagyarázzák a gyerekeknek, miért fontos a bíróságok függetlensége a demokráciában.

Az egyes nemzeti igazságügyi tanácsok végső esetben kérhetik ennek az európai ernyőszervezetnek az együttműködését és segítségnyújtását az irányelvek és normák érvényre juttatásában, problémáik megoldásában – igyekezett megvilágítani a különbséget Kees Sterk az ENCJ tényleges lehetőségei és a vele kapcsolatban tévesen megfogalmazott „beavatkozási” igény között.

Harmadolnának
Két hét múlva, július 3-án nyugdíjba kellene vonulnia a lengyel legfelsőbb bíróság 72 bírója közül 27-nek, mert az igazságügyi reform keretében a mai tagokra vonatkozó nyugdíj-korhatárt 65 évre csökkentik. Jelenleg ez a legvitatottabb részlete a lengyel reformnak, amely ellen Frans Timmermans, az Európai Bizottság (EB) első alelnöke is fellépett.
Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő úgy reagált, a reform a kommunista rendszer maradványaitól tisztítja meg a bírósági rendszert. Hozzátette: a legfelsőbb bíróságnál máig dolgoznak a Jaruzelski tábornok által 1981. decemberi hadiállapot idején tevékeny bírák.

Magyar példa a lengyel kormánypárt előtt

A lengyel kormánypárt vezetői, így a pártelnök Jarosław Kaczyński soha nem csináltak titkot abból, hogy a magyar igazságügy - 2011-12 között, az új alaptörvény megalkotásával párhuzamos - átalakítását tekintik példának a maguk számára. A Jog és Igazságosság (PiS) ugyanúgy az alkotmánybíróság hatáskörének szűkítésével, és az alkotmánybírák cseréjével kezdte a "reformot", mint itthon a Fidesz-KDNP.

Magát a bírói igazgatási rendszert is teljesen felforgatták Orbánék. 2012-ig a legfőbb bírói szerv Magyarországon a Legfelsőbb Bíróság (LB) volt, az igazgatás pedig az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) alá tartozott. Az LB elnöke egyben az OIT elnöke is volt, az OIT-t pedig - informálisan - a megyei bírósági elnökök uralták, ami azt is jelentette, hogy a vezető bírák tudta, hozzájárulása nélkül nem lehetett a bírósági szervezetet befolyásolni. Ezt a helyzetet nem tűrve, a Fidesz-KDNP a 2012. január 1-jén életbe lépett új alaptörvényben elválasztotta egymástól az ítélkezés szakmai felügyeletét és a központi igazgatást. Az LB-ot, némi hatáskör-módosítással átnevezték Kúriává (a szervezeti átalakításra hivatkozva menesztették elnökét, Baka Andrást), amely az ítélkezés egységességét és szakmai színvonalát biztosítja, a bíróságok központi igazgatása pedig egy új, Országos Bírósági Hivatalnak (OBH) nevezett szervezet elnökének kezébe került, tehát az OIT-t - a tanácsot - egyszemélyes igazgatás váltotta. Az OBH elnöke az Orbán családhoz közelálló Handó Tünde bírót választották 9 évre, aki egyben Szájer József felesége.

A bírósági igazgatási rendszer reformja mellett szükséges volt Magyarországon is a bíróságok "lefejezése": 2011-ben egyik napról a másikra 70-ről 62-re szállították le a nyugdíj-korhatárt, aminek következtében mintegy 300 bírót - a legtapasztaltabbakat - nyugdíjaztak, utóbb minden lehetséges fórumon megbukott a döntés, a bírókat ugyan "kárpótolták", de korábbi, vezetői állásukat nem kapták vissza. Ehhez két államfő, Schmitt Pál és Áder János is asszisztált.

Az OBH-elnöknek kiterjedt jogköröket adott az új, 2011-es bírósági törvény: onnan kezdve, hogy - a kúriaiak kivételével - valamennyi bírói vezetői pályázatot személyesen bírál el egészen odáig, hogy a bíróságok költségvetési, felújítási és képzési ügyeiben dönt. Ezt a óriási hatalmat ellensúlyozandó hozták létre az alaptörvényben az Országos Bírói Tanácsot (OBT), amelynek jogkörei végül az uniós szervezetek és a velencei bizottság nyomására valamelyest bővültek, de komolyabb funkciói nincsenek.

Az alaptörvény szerint: "A bíróságok igazgatásának központi feladatait az Országos Bírósági Hivatal elnöke végzi. Az Országos Bírói Tanács felügyeli a bíróságok központi igazgatását." A 15 tagú OBT legfontosabb feladata az OBH-elnök személyi, szervezeti döntéseinek ellenőrzése, de szankciókat nem alkalmazhat, a törvény szerint az ellenőrzés mellett indítványozási, véleményezési és jóváhagyási jogai vannak. Ám az OBT tagjait a bírák - elektori rendszerben - maguk választják (14 tagot választanak, a Kúria elnökét a törvény delegálja), ezért a szervezet legitimitása elég nagy. Ugyanakkor a tagok bírósági "beosztása" az OBH-elnök döntésén múlik. Így fordulhatott elő, hogy az új, idén januárban hat évre választott OBT tagjai (és póttagok) közül - Handó nyomására - tucatnyian lemondtak, amire hivatkozva az OBH-elnök (Handó) nem tartja legitimnek az OBT-t, amelynek egyetlen bűne, hogy komolyan vette ellenőrzési jogkörét, s elkezdte vizsgálni Handó pályázati/kinevezési gyakorlatát. Kees Sterk ezekre a két szervezet közötti konfliktusokra hivatkozhatott.

A mai hazai alkotmányozási lázban létrehoznának egy új Közigazgatási Felsőbíróságot, amely - a Kúriához hasonlóan - várhatóan nem kerül majd az OBH-elnök személyzeti felügyelete alá (nem az OBT-ről van szó tehát, mint pénteki számunkban írtuk). A kormány a Közigazgatási Felsőbírósággal egy "házi bíróságot" hozna létre, ahol az állam minden ügyében döntenének, bíráikat pedig a bírói tapasztalattal nem, csak közigazgatási gyakorlattal rendelkező jogászok közül (is) választhatnák. (S. Z.)

Szerző

Bérlakások - Gúzsba kötve táncolnak

Publikálás dátuma
2018.06.13. 07:00
Népszava fotó
Elköltöznek a fiatalok, a legtöbb önkormányzatnak nincs pénze arra, hogy saját erőből építsen lakóházakat, a szociális bérlakásra várók listája pedig egyre hosszabb.

Óriási hibának tartják az önkormányzatok a rendszerváltás utáni első kormány által hozott 1993. évi lakástörvényt, amelynek értelmében meg kellett szabadulniuk bérlakásaiktól. A vételi ár a forgalmi érték harminc százaléka volt, de még ezt is 40 kedvezmény könnyítette, ha a vevő egy összegben fizetett. Egy-egy településen fiatalok százainak jelenthetne helyben maradási esélyt az önkormányzati bérlakás, ehelyett inkább külföldre mennek, mert önállóan képtelenek megteremteni az első otthonukat. Nemcsak a piaci alapon működő, de a szociális bérlakások terén is sanyarú a helyzet, a temérdek rászoruló közül egy-két családnak tudnak évente valamelyest segíteni – derült ki országos körképünkből.

Sok ember, kis helyen
Az Európai Unió lakosságának 16,6 százaléka túlzsúfolt lakásokban, házakban él, de Magyarországon ennél sokkal rosszabb a helyzet – idézte az Eurostat adatait a Portfólió. Magyarországon tízből négy ember, azaz a lakosság 40,4 százaléka lakik túlzsúfolt lakásban. A felmérés szerint Romániában a legrosszabb a helyzet, ott 48,4 százalék ez az arány. A legjobb helyzet Cipruson van, ahol a lakosságnak csak 2,4 százalékár érinti ez a gond.

Néhány önkormányzat önerőből próbál úgynevezett „Otthon-házakat” felhúzni, de ez ott perspektíva, ahol az iparűzési adóbevételekből sikerül erre pénzt félretenni. Gyöngyösön is nagy ugrást jelentett, amikor 2001-ben elkészült az Otthonház első szakasza, 71 lakással, majd 2006-ban a második szakasz 54 lakással. Itt a rendszerváltás előtt még 3700 bérlakás volt, a 93-as törvény után ez a szám leapadt 520-ra. A város baloldali polgármestere, Hiesz György szerint az alacsony jövedelmű fiataloknak családi háttér nélkül lehetetlen a lakásvásárlás, s a nagyszámú kivándorlásnak is oka ez a fajta reménytelenség. Hozzátette: törvényi módosítással a vállalkozói szférát is ösztönözni kellene a bérlakásépítésre, az önkormányzatoknak pedig arra kéne lehetőséget és pénzt adni, hogy üres állami ingatlanok, volt iskolákat, üresen álló kórház épületeket alakítsanak bérlakássá.

Szegeden a szocialista Botka László polgármester két éve jelentette be, hogy nagyszabású bérlakás-felújítási és pályáztatási programot indít a város. Akkor hetvenhat önkormányzati bérlakást állítottak helyre, s további 50 városi tulajdonú bérlakás teljes rekonstrukcióját majd pályáztatását tervezték. A szociális bérlakásokba azok a családok költözhettek, akiknél az egy főre eső jövedelem minimum nettó 37 ezer forint olt, de nem haladta meg a 111 ezret.

A jobboldali vezetésű Veszprém közel kétszáz önkormányzati lakással rendelkezik: jogszerűen 167 ingatlant használnak, s nyolc jogcím nélküli bérlő szerepel az önkormányzat nyilvántartásában. Jellemzően hátralék miatt mondták fel a bérleti szerződést – tájékoztatott Moravcsik László, a VESZOL Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. A közeljövőben a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-től. (MNV) 38 lakást kapnak meg üzemeltetésre, a tervek szerint ezeket is felújítják, s szociális bérlakásként hasznosítják majd. A városban a felhalmozódott lakbértartozás 18,6 millió, a közüzemi díjelmaradás 6,7 millió forint. Veszprémben 109 család vár szociális alapon önkormányzati bérlakásra.

FOTÓ: DRASKOVICS ÁDÁM

FOTÓ: DRASKOVICS ÁDÁM

Pécsen a fideszes irányítású önkormányzatnak 3950 bérlakása van, ebből 369 üres, 86 pedig lakhatatlan. Vagyis nagyjából 3 és félezer lakásban van bérlő, ebből mintegy ezerben jogcím nélkül. Utóbbiak között 259 az önkényes lakásfoglaló, s 559, akinek lejárt a szerződése, és valamilyen okból eddig nem újították azt meg. A legsajátosabb helyzetben azok vannak, akik jogcím nélkül laknak ugyan, lakbért viszont mégis fizetnek. A lakbér a Pécsett szokásos albérleti díj 25-30 százaléka, ennek ellenére a lakók jelentős adósságot halmoztak fel. A teljes lakbérhátralék közelíti a 800 milliót, emellett a lakók félmilliárd forint közüzemi tartozást görgetnek maguk előtt. A lakások állapota – a kárt okozó bérlők miatt – folyamatosan romlik, mindeközben 1650 család évek óta hiába vár arra, hogy bérlakáshoz jusson. Az önkormányzat gyökeres változást szeretne, ezért a múlt hónapban módosították a város bérlakásokról szóló rendeletét. A cél, hogy megszabaduljanak a renitens és makacsul nem fizető bérlőktől, őrizzék meg az önkormányzat lakásvagyonának értékét, és lakáshoz juttassák az arra érdemes rászorulókat. Készül egy úgynevezett konszolidációs lista, ami megvizsgálja valamennyi bérlő helyzetét, különös tekintettel arra, hogy aki nem fizet, az miért nem teszi ezt. Ez a lista 2021-re lesz kész, így az igazi változások csak azután kezdődhetnek. A problémák kezeléséhez igénybe veszik a szociális munkások és a civil szervezetek segítségét.

A szocialista vezetésű Hajdúdorogon húsz piaci költségalapú, huszonnégy szociális bérlakás, három szociális lakóház és két Otthonteremtési lakóház van önkormányzati tulajdonban – tudtuk meg Csige Tamás polgármestertől. Az összesen 49 ingatlanból 41-ben jogszerűen, a bérleti szerződésben foglaltaknak megfelelően élnek, s három jogcím nélküli lakó van a szociális bérlakások használói között, akik közül kettő nem fizeti a lakbért, egy viszont igen. Őket nem költöztetik ki az ingatlanokból, amíg nem találnak más lakhatási megoldást. A meghirdetett szociális bérlakásokra 15-20 család szokta beadni pályázatát, de évente csupán töredéküknek, 1-2 családnak tudnak így segíteni, s előnyben részesültek azok a pályázók, akik egyedül nevelik a gyerekeiket. – Nagyon jó lenne, ha pályázati forrásból további lakások építésére, és fenntartására, vagy legalább a felújítására kapnánk támogatást – mondta a polgármester. Tavaly fogadták el az Otthonteremtési Rendeletet, amelynek keretében két családnak már sikerült lakást biztosítaniuk. A program során a családok havonta 10 ezer forint lakhatási, és 20 ezer forint lakás-takarékpénztári díjat fizetnek, öt év után pedig a felhalmozott befizetésekből már képesek lesznek megvásárolni az általuk lakott ingatlant.

A szintén baloldali irányítású Kazincbarcikán a teljes lakásállomány 3,3 százaléka van önkormányzati tulajdonban, ami 407 lakást jelent: ebből 269 az úgynevezett szociális bérlakás. További 90 ingatlan lakhatatlan, ezek lebontása elkerülhetetlen. Tizennyolc lakás felújításra vár, hat pedig kiadható. A 272 lakott ingatlanból 36-ban tartózkodnak jogellenesen, de önkényes lakásfoglaló nincs közöttük. Olyan bérlőkről van szó, akiknek lejárt a szerződése és felszólítás ellenére sem hagyták el az ingatlant. A felújításra nem alkalmas, bontásra ítélt ingatlanok, háztömbök esetén az utolsó bérlő kiköltözését követően már nem kerül sor új jogviszony létesítésre, az adott ingatlanokból a közműveket kikötötték, a lakások lezárásra megtörtént. Kazincbarcikán tavaly döntött arról a képviselő-testület, hogy az üres lakások közül tízet saját költségvetésükből felújítanak: erre mintegy húszmillió forintot költöttek, a lakások idén április végére el is készültek. A további 18 felújítandó lakásból idén további 4-6, jövőre pedig 10-12 ingatlan felújítását tervezi az önkormányzat várhatóan 30 millió forintot meghaladó értékben, amihez pályázati forrásokat is igénybe vesznek.

3300 üresen álló, többségében romló állagú lakás Budapesten
Az A Város Mindenkié csoport és az Önállóan lakni - közösségben élni kutatócsoport 2015-ös és 2017-es gyűjtései szerint a fővárosban összesen 42.400 önkormányzati lakás van. Ennek nagyjából 53 százaléka, azaz valamivel több mint húszezer a szociális alapú bérlakás. Ezek közül mintegy 3300 áll üresen, zömük felújításra szorul. Az Önállóan lakni - közösségben élni kutatócsoport adatai szerint 2017-ben a fővárosban 1057 végrehajtási eljárás közül 587 végződött lakáskiürítéssel. Az A Város Mindenkié 2015-ös ismeretei szerint – az arányok azóta sem változtak – másfél év alatt 6750 pályázati igénylés futott be az önkormányzatokhoz. Az igénylők nagyjából harmada jutott lakáshoz.
A legnagyobb önkormányzati lakásállománnyal a XIII. kerület rendelkezik. Az év elején 6179 lakás volt a kerület tulajdonában. Az összes fővárosi kerület közül itt épült a legtöbb bérlakás, eddig összesen hatszáz, és jelenleg is tart több építkezés. A kerület szerint hamarosan megkapják az új 23 lakásos passzív lakóház használatbavételi engedélyét és már épül a Klapka központon belül 33 új bérlakás. A kerületben üres lakásról nem tudnak, mivel a felszabaduló ingatlanokat szinte azonnal hasznosítják. 2017-ben összesen 71 bérlakásra írtak ki pályázatot. A lakbért a pályázati kiírás, valamint a pályázó jövedelme alapján állapítják meg, azaz nem minden lakást szociális alapon adnak bérbe. A lakbérhátralékba került lakók többféle segítségre számíthatnak, a XIII. kerületben, a szociális háló része például az, hogy átmenetileg csökkentik a bérleti díjat annál, aki átmeneti fizetési zavarba került.
A bérlakások zöme a kerületeknél van, de a fővárosi önkormányzatnak is vannak lakásai. A főváros 858 bér- és 392 nyugdíjasházi lakása van, amelyek közül 996 lakott. Az üresen álló 254-ből mindössze 52 lakható állapotú, a többit az önkormányzat lehetőségekhez mérten felújítja. A fővárosnak évente átlagosan 4-6 esetben kell bérlőket kiköltöztetnie, ám ezeket az intézkedéseket jellemzően több éves pereskedés előzi meg. A főváros elmaradt bérleti díjak miatti kintlévősége összesen 301 millió forint. Azt, aki két bérleti díjjal tartozik, kétszer felszólítják, ha ekkor sem rendezi a tatozást, akkor a jogi főosztályt fizetési meghagyást kezdeményez.