„Ha újra születnék, szupervizor lennék…!”

Publikálás dátuma
2018.06.19 14:00
Kerecsend - Fotók: Sivák Zsófia
Látszólag feloldhatatlan az ellentmondás: a mélyszegénység ellen küzdő uniós projektben 30-40 ezres óradíjjal vesznek részt mentális karbantartók . Lenyúlás, úri huncutság vagy nagyon is indokolt kiadás?

Képalá: SZOCIÁLIS MELLÉKHATÁSOK A szakértő szerint elkél a segítség a segítőknek is: aki például hányatott sorsú gyerekekkel foglalkozik, nagyon hamar képes „elmerülni a bajban”, érzelmileg "belebonyolódni a munkájába"

„Konfliktuskezelés, mediáció. A rendszeresen előforduló konfliktushelyzetek megoldása érdekében konfliktuskezelési workshopok szervezése, illetve mediáció biztosítása a problémák megoldása érdekében. A projekt legnagyobb kockázatát adja a településen élők részéről ennek a projektnek az elfogadása.

Kiből lehet segítő?
A szupervizor képzést a művelődési és közoktatási miniszter 1997-ben akkreditálta. Az első kurzus 28 hallgatóval 1998 szeptemberében indult a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszék és a Népjóléti Képzési Központ közös szervezésében. A következő képzési évfolyam 2001 szeptemberében indult a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia Tanszékén, 2012 szeptemberétől pedig az intézmény évente folyamatosan indítja ezt a szakot. A jelentkezés feltétele minimum öt éves szakmai tapasztalat, 60 óra igazolt önismereti munka, saját élményű, csoportos vagy egyéni szupervízió.

 Ugyanakkor a szegregátumon belül is számtalan konfliktus helyzet keletkezik majd, amiket kezelni szükséges szakemberek bevonásával. 80.000 Ft / alkalom (25 alkalom). Szupervízió biztosítása a terepen dolgozó megvalósító szakemberek számára évente 2 alkalommal, alkalmanként 4 órában. 100.000 Ft / alkalom (6 alkalom)”

Íme néhány sor a sokat vitatott, s épp a túlárazásokra, felesleges kiadásokra hivatkozva leállított, s a Népszava által elsőként megírt kerecsendi szegregációellenes pályázatból. Sokak számára ebből a dokumentumból derült ki, hogy egyáltalán létezik „szupervizor” foglalkozás, ami – mint a fenti tarifákból is kiderül –, nem tartozik az alulfizetett szakmák közé. A pályázatot kiveséző fórumon többek szájából is elhangzott: ha újra születnének, szupervizornak tanulnának, ilyen óradíjakkal vígan élnének, nem kéne a szőlőben kapálniuk.

De mi is a dolga egy ilyen segítőnek, s valóban elengedhetetlen-e a munkájuk a szociális szférában? Szajkó Mária, roma származású kerecsendi szociálpolitikus szerint azok, akik nap, mint nap szembenéznek a szegénységgel, a problémákkal, a kilátástalansággal, családsegítők vagy terepen dolgozó szociális munkások, netán önkéntesek, nagyon hamar képesek „elmerülni a bajban”, s ez a munkájuk hatékonyságát is csökkentheti. Túl hamar kifáradnak, kiégnek. Ő maga már az egyetemi évek alatt tapasztalta, milyen jól jön egy segítő kéz: másodévesen egy gyermekotthonban volt gyakorlaton, s egy idő után annyira kötődni kezdett a kicsikhez, hogy magára már nem maradt ideje, bent töltötte a szombat-vasárnapokat is, s akadt gyerek, aki nélküle már zuhanyozni sem akart. Ekkor avatkozott közbe a szupervizor, aki figyelmeztette, hogy érzelmileg nagyon belebonyolódott munkájába, és segített kissé hátrébb lépni a történetből. Szavai szerint a szociális munkások egyébként is érzékenyebbek az átlagnál, enélkül nem tudnák jól végezni a dolgukat, ugyanakkor emiatt lelkileg sérülékenyebbek is.

A terepen dolgozó szociális munkások nap mint nap szembesülneka kilátástalansággal, szegénységgel

A terepen dolgozó szociális munkások nap mint nap szembesülneka kilátástalansággal, szegénységgel

– Igazságtalan a rendszer: egyik oldalon ott vannak a piaci alapon számlázó szupervizorok, velük szemben pedig a szinte minimálbérért dolgozó, a munkaidejükön túl is a problémákon gyötrődő szociális munkások. Ennek nem az a megoldása, hogy akkor ne legyenek szupervizorok, vagy csökkentsük drasztikusan az óradíjukat, hanem az, hogy a periférián dolgozókat igenis meg kell fizetni. Már most nagy az elvándorlás, s kevés fiatal tervezi úgy a jövőjét, hogy a cigánysoron élő, ezer bajjal küzdő családokon szeretne majd segíteni. De emiatt nem a szakmai segítőket kellene hibáztatni – hallottuk egy észak-magyarországi városban dolgozó szupervizortól, aki korábban szociális munkásként dolgozott, s az elsők között képezte át magát. Szavai szerint az óradíjuk mindig az adott megbízástól függ, tartott már negyvenöt perces foglalkozást hétezer, de harmincezer forintért is. Coach-ként, vagyis vezetőket segítő szakemberként ennek többszörösét is megkereshetné – tette hozzá –, a piaci szféra ugyanis elismeri, hogy a külső szemmel történő „rálátás” – mint azt a latin supervisio is jelenti – hasznos, pénzben is mérhető tevékenység.

Sokan benne vannak a mókuskerékben
Wiesner Erzsébet a rendszerváltás idején, pedagógusként iratkozott be a németországi Kassel egyetemének szupervizor szakára, 1993-ban kapott diplomát. Több ciklus óta a Magyar Szupervizorok és Szupervizor-Coachok Társasága elnöke.
- Minden pályázatban lennie kell szupervizornak?
- A szociális területre irányuló uniós pályázatoknak ez már kötelező eleme, vagyis nem valamiféle választható úri huncutság. Lényege, hogy a jellemzően periférián, hátrányos helyzetű családok mellett dolgozók is tudjanak segítségért fordulni egy külső szakemberhez, aki látja, ha túlságosan belevonódnak egy problémába, elfásulnak, kiégnek. Nyugat-Európában már szinte minden szakmaterület igénybe vesz ilyen támogató szakembert, aki egyfajta mentális karbantartást végez.
- Bárki, aki emberekkel foglalkozik, annak jól jönne egy ilyen „támaszték”.
- A tanároknak, ügyvédeknek, lelkészeknek, tűzoltóknak, rendőröknek, katonáknak, orvosoknak, védőnőknek, ápolónőknek, de akár az újságíróknak is szükségük lenne arra, hogy kívülről lássák magukat, és időnként „letegyék” a magukkal cipelt emberi sorsokat. Sokan benne vannak a mókuskerékben, nem találják a megoldást. Például nem tudják, mikor kell abbahagyni a munkát, vagy mikor kérjenek másoktól segítséget.
- Ha Ön azt tanácsolja egy elfáradt szociális munkásnak, hogy most pihennie kellene, ő meg azt feleli, hogy sajnos, nincs erre ideje, azzal mit tud kezdeni?
- A szabadságát természetesen nem tudom megsokszorozni. De rávezethetem arra, hogyan pihenjen két munka között, hogyan szálljon ki egy túl hosszúra nyúló, olykor parttalan beszélgetésből, s hogyan gazdálkodjon az önmagára fordítandó idővel.
- Nem visszás egy kicsit, hogy egy havi nettó száz-százharmincezer forintért dolgozó szociális munkásnak óránként tizenöt-húszezer forintos óradíjért adnak tanácsot?
- Talán nem igazságos ezt így összehasonlítani. A szupervizorok általában vállalkozók, s csak ebből a tevékenységből meg sem tudnának élni, mert ez nem heti negyven órás elfoglaltság, így tréningeket tartanak, oktatnak is. Az óradíjba pedig bele kell érteni az utazási, időnként a szállásköltségeket, s azoknak a továbbképzéseknek a díjait, amelyeken egy lelkiismeretes szakember igyekszik önmagát is fejleszteni. Azért is jó, ha ezt a fajta tanácsadást vállalkozóként végzi valaki, mert így tud független maradni. Ma Magyarországon nagyjából 400 végzett szupervizor van, az érdekképviseletükre létrehozott egyesületünk 147 tagú.
- A honlapjukon közzétett tarifatáblázat is az érdekvédelmet szolgálja?
- Ez egy ajánlás, amivel orientálni szeretnénk, de dolgozunk az ottani áraknál olcsóbban és drágábban is.
- A pályázatok nélkül lenne megbízásuk?
- Jóval kevesebb. Budapesten még csak-csak előfordul, hogy saját erőből finanszíroznak a cégek vagy az intézmények ilyen szolgáltatást, de az ország északi részében, vagy épp a dél-dunántúli aprófalvakban reménytelen lenne elvárni a fenntartóktól az üzleti alapú megrendeléseket. Pedig a mi munkánk gyakran épp abban segít, hogy az alulfizetett szociális munkások ne hagyják el a pályát.
D. J.



 

Hiába költött a kormány százmilliárdokat katonai fejlesztésre, csak álom marad az önvédelem

Publikálás dátuma
2019.02.22 06:45

Fotó: AFP/ PHILIPP SCHULZE
Javítanak a magyar véderő állapotán az elmúlt hónapok katonai beszerzései, ám ettől még a magyar haderő messze nem éri el a kormánypolitikusok által emlegetett „régiós nagyhatalmi” szintet.
Nagyotmondási versenybe bocsátkozott a kormány haderőreform kapcsán: a miniszterelnöki beszédek visszatérő eleme, hogy a jelenleg zajló hadászati reform eredményeképpen Magyarország önállóan, pláne NATO segítség nélkül is ellent tud állni egy külső támadásnak. Ennél óvatosabban fogalmazott a nemrég leváltott honvédelmi miniszter Simicskó István, aki 2017-ben azzal indította el a magyar haderőreform Zrínyi 2026 programot, hogy a végére Közép Európa „legmeghatározóbb” hadserege lehet majd a magyar.  Hadászati szakértők szerint ez inkább csak a saját tábornak szóló, rendpárti ihletésű politikai üzenetek, amit legjobb esetben is csak megszorító értelemmel lehet idézni. Így Orbán Viktor minap, a Figyelő kormánylapnak adott interjújában megpendítette, hogy Magyarország a NATO segítségtől függetlenül is ellenállni képes magyar haderőt fejleszt. Ez a biztonsági szakma nyelvére lefordítva nagyjából annyit jelent, hogy Magyarország külső támadás esetén az első NATO-segítségnyújtásig úgy-ahogy ellent tudjon állni a támadásnak.  Ugyanakkor az már egyértelműen politikusi légvár, hogy az ország NATO szövetségi rendszere nélkül is meg tudná védeni az országot: Magyarország zömében síkvidéki, teljesen nyitott terület, így önmagában a most beszerzett fegyverzet, illetve a tervek szerint 2026-ig bő harmadával kibővülő honvédségi létszám többszöröse sem lenne elegendő, hogy hosszabb ideig ellenálljon egy elhúzódó, támadó műveletnek. Ráadásul a magyar hadsereg fejlesztésével sem ugrik ki a régióból, mivel az ukrajnai orosz agresszió nyomán időközben a többi térségi szomszéd is erőteljes hadseregfejlesztésbe fogott. Szerencsére még jó darabig nem lehet arra szükség, hogy a magyar haderőt tényegesen egy területvédő háborúba bevessék: a térségben középtávon nincsenek olyan katonai forgatókönyvek, amelyek szerint egy hagyományos, területvédő államközi konfliktus kirobbanásával kellene számolni. Magyarországot zömében NATO tagállamok veszik körül, illetve a nem NATO tag szomszédok – Ukrajna, Szerbia – is a nyugati szövetségi rendszer felé tartanak, így partnerségi szerződést kötöttek a NATO-val. Ugyanakkor a dél-ukrajnai orosz agresszió is azt mutatta, hogy a határ menti NATO tagállamok az eddigieknél erősebb haderőt állítsanak fel, ami elveheti az orosz fél kedvét a hasonló, hibrid háborús akciótól.  Ugyanakkor a fegyverbeszerzések kritikusai szerint a beszerzések körüli kormányzati titkolózás miatt azt sem tudja a nagyközönség megítélni, hogy ténylegesen milyen elgondolás szerint történnek ezek a beszerzések, ahogyan arról is csak jobbára találgatásra vagyunk utalva, hogy az egyes fegyverrendszerek hogyan illeszkednek be a közös NATO hadviselés rendszerébe? Így a legtöbb újonnan beszerzett nagy értékű harci járműnél ma sem tudni, hogy milyen kiszolgálói, háttérrel, kiképzői bázissal fognak üzemelni. Arról nem is beszélve, hogy a nyilvánosság teljes kizárásával lebonyolított százmilliárdos hadi beszerzések kapcsán rendre felmerül a kormányzati korrupció sanda gyanúja. A mostani haderőreform kritikusai szerint elve az sem volt soha sem letisztázva, hogy voltaképpen milyen hadsereget kellene felépíteni.   Így az egyik megközelítés szerint Magyarország lényegében a NATO szövetségi rendszerén belül kellene fejlesztenie magát, azaz: a külföldi, expedíciós műveletek támogatása mellett az eredeti NATO-felajánlások – többek között a biológiai és vegyi fegyverek elleni védekezésben, a NATO közös felderítő rendszerének tervezésében és fejlesztésében, a légi utántöltési kapacitás megteremtésében – kellene fejleszteni. Ezzel szemben az utóbbi években, az orosz agresszió miatt is egyre inkább az országvédelem került az előtérbe, ezzel párhuzamosan a Trump-adminisztráció kifejezett szándéka is volt, hogy a NATO tagállamok ne „potyautasai” legyenek a védelmi rendszernek, hanem a jelenleginél erősebb saját hadseregeket állítsanak fel. A beszerzések támogatói szerint viszont a most beszerzett eszközök – függetlenül attól, hogy milyen körülmények között történnek a fegyvervásárlások - a most beszerzett, több száz milliárd forintnyi – a pontos adatok nem nyilvánosak – fegyverek valóban XXI. századi, modern fegyverzetek, illetve sokoldalúan bevethető harci járművek, amivel a honvédség részint a honvédség törleszt a rendszerváltozás óta maga előtt görgetett modernizációs adósságaiból, másfelől egy füst alatt a magyar honvédség most leválik a zömében még a Magyar Néphadseregből megörökölt, orosz haditechnikáról. A beszerzett eszközök- például a helikopterek - egy része multifunkciós, azaz a katonai célok mellett békeidőben katasztrófavédelmi, logisztikai feladatok ellátására is szolgálnak.

Minden titok, ami haderőfejlesztés

Immáron megszokott jelenet játszódott le a napokban az Országgyűlésben: A honvédelmi feladatok 2017. évi megvalósításáról, a Magyar Honvédség felkészítéséről, állapotáról és fejlesztésérőlszóló jelentést kapásból titkosnak minősítették. A magyar haderőfejlesztési koncepció legnagyobb problémája, hogy azt legfeljebb csak a beavatott kevesek ismerhetik, már ha egyáltalán létezik ilyen - voltak ugyanis olyan vélekedések, hogy a világszinten is egyedülálló magyar titkolózás egyik lehetséges magyarázata, hogy voltaképpen nincs is, időről - időre ötletszerű döntések születnek haderőreform címén. Ami biztos: jelenleg sem tudni, hogy a kormány az idén pontosan mennyit költött, illetve mennyit fog elkölteni az adófizetők pénzéből hadiipari beszerzésekre, illetve maguk beszerzések egyéb részletei sem ismertek, például nem tudni, hogy a beszerzendő tankok, helikopterek szervizelését, karbantartását, a személyzet kiképzését hol és milyen kötelékben fogják elvégezni.

Búcsú a Kalasnyikovoktól

A leginkább átgondoltnak tűnő, távlati koncepciót felmutató fejlesztés a 2004-ben a FÉG megszűnésével leállt magyar fegyvergyártás újraélesztése Kiskunfélegyházán ahol a cseh tervezésű kézi lőfegyverekkel cserélnék le a magyar honvédség szovjet érából átörökölt, a legendás szovjet kalasnyikov-elgondolás alapján elkészült, a magyar hadseregben AK-63 (illetve a belbiztonságnál AMD -65) gépkarabélyokat, a FÉG-fejlesztésű 96 N P9RC pisztolyokat és a KGP-9 géppisztolyokat. Mivel a kiskunfélegyházi fejlesztés pénzügyi adatai megint csak titkosak, így nem tudni, hogy pontosan milyen megtérülése lehet a lényegében zöldmezős beruházásnak. Volt olyan forrásunk, aki úgy vélte: rövidtávon biztos, hogy olcsóbb lett kész lőfegyvereket vásárolni a morvaországi cseh gyártótól, ám hosszútávon, ha valóban újra akarják indítani a magyar lőfegyvergyártást úgy kifizetődő lehet az üzem létrejötte, mivel az afféle kiindulópontja lehet a jövő fegyvermérnök képzésének is. Így volt olyan vélekedés, hogy az egykori FÉG - fegyvermodellek „újraélesztése” is azért lett volna kétséges, mivel időközben az egykori magyar fegyvermérnökök zöme elhagyták a pályát. A kész cseh licencekkel viszont világszinten ismert és bizonyított fegyverrendszert vásárol a honvédség. A politikusi nyilatkozatokból annyi ismert, hogy tízéves távlatban mintegy 100 millió euró értékben 200 ezer lőfegyvert gyártanának Kiskunhalason, ami bőven elegendő a magyar honvédség és belbiztonság „önellátására” de ebből a cseh hadsereg is részesülne. Úgy tudni, hogy egyelőre a Csehországban elkészült alkatrészek összeszerelése is zajlik, ám idővel kiváltanák a kinti alkatrészgyártást.   

Jönnek a multifunkciós helikopterek

A Varsói Szerződés idejéből megörökölt Mi-8 és Mi-17 szállító, illetve Mi-24 harci helikopter, orosz helikoptereket az összesen 36 darab, francia Airbus forgószárnyasai váltják fel a tervek szerint 2023-tól. A filigránabb, H145M verziójú helikopterből 20 darabot vesz az ország. A többfunkciós, könnyű gépből a német védelmi minisztérium, Szerbia, Thaiföld is vásárolt, illetve az UH 72A Lakota-névre keresztelt verzióból több százat vett az USA hadserege. Az eredeti verziót a igen széles körben, egészségügyi, logisztikai, katasztrófavédelmi helyzetekre használták, a hadászat számára kifejlesztett verzió légvédelmi rakéták elleni önvédelmi rendszerrel, fedélzeti gépfegyverzettel, oldalpilonokra függeszthető fegyverzettel, a HForce rendszerrel van ellátva. Hadi körülmények között így futárszolgálatra, felderítései feladatokra, illetve könnyű tűztámogatói feladatokra is alkalmas.  A H145M nagyobb testvére, a robosztusabb H225M helikopterből 16 darabot rendeltünk meg. A nagy távolsági logisztikai feladatok ellátására alkalmas helikopter elődjét még az ezredfordulón a francia légierő kérésére fejlesztették ki, akik kutató-mentő alakulatok mellett használták. Az akkor még EC725 Caracal-néven repült gépet a francia légierő harci kutató-mentő helikopternek használta, ebből lett 2015-ben átnevezve a H225M. A konténerbe szerelt 20 mm-es gépágyúval vagy 12,7 mm-es nehézgéppuskával szerelt helikopterek inkább az Európán kívüli világban népszerűek, így Magyarország mellett most is a kazah és a kuvaiti légierő rendelt belőle több tucatot. Mindkét helikopterre igaz, hogy külső csörlőrendszerrel vannak ellátva, azaz harci feladatok mellett katasztrófavédelmi helyzetben is bevethetőek lesznek. 

Leginkább a tankvásárlást vitatják

A legtöbb szakmai-politikai vita a szintén ismeretlen vételárért történt német tankvásárlásokat övezik. Mint ismeretes, Benkő Tibor honvédelmi miniszter ugyanis arról állapodott meg december közepén Frank Haun KMW-vezérigazgatóval, hogy Magyarország 44 új Leopard 2A7 és 12 használt Leopard 2A4, valamint 24 PzH-2000 önjáró löveget vásárolt. Önmagában a magyar tankhaderő fejlesztése annyiban furcsán hat, hogy ha végül mind az 56 tankot is hadrendbe állítják – lecserélve ezzel a szovjet T-72-eseket- az is önmagában vajmi kevés lenne a magyar síkvidék védelmére. Nem véletlen, hogy a tankbeszerzések kapcsán felmerült, hogy a beszerzésnek inkább politikai oka volt, konkrétan az Orbán-kormányzat a német nagyiparnak adott megrendeléssel „vásárolta meg” a kormány, illetve a paksi bővítés iránt megértőbb német hozzáállást. Ugyanakkor szakmai berkekből hallottunk olyan vélekedést is, hogy a magyar nehézpáncélos erő fejlesztése beleilleszkedhet majd a NATO elképzeléseibe is. A donyecki -medencében kirobbant ukrán háború egyik komoly tanulsága volt, ahogy az orosz oldalról az orosz tüzérség órák alatt felmorzsolta a határ menti ukrán alakulatokat, aminek csak egy megfelelő mennyiségű harckocsival rendelkező erő állhatott volna ellent. Így felmerült az orosz nyomulás határterületein egy hangsúlyos nehézpáncélos NATO jelenlét szükségessége, amit egy rotációban működő, egymást váltó lengyel-amerikai-magyar alakulatok láthatnak el. Ami biztos: a megvásárolt 44 új és 12 használt Leopard gyakorlatilag az EU harckocsiipar csúcsa, XXI. századi high-tech hadigépek. A 12 használt tank megvásárlásának a magyarázata ebben az összefüggésben az lehet, hogy a magyar katonák ne a méregdrága vadonatúj gépeken gyakorolják be az új haditechnika alkalmazását, ugyanakkor később a 12 használt jármű is felhozható a vadonatúj high-tech elektronikával ellátott gépek szintjére. A hetven tonnás, NATO-kompatibilis 120 milliméteres lövedékkel tüzelő, egy tankolással 450 kilométert megtevő óriásgép a hagyományos és az aszimmetrikus hadviselésben – nem állami, hanem különféle diverzáns alakulatok elleni fellépésnél – alkalmazhatók, így nem véletlen, hogy a fegyverrendszer a „tűzkeresztségén” az afganisztáni majd iraki hadszíntéren esett át. A nehézpáncélos fejlesztés kiegészítése, hogy a honvédség három 80 tonnás, Leopard-2-es vázra szerelt „Leguan” hídvető harckocsit és három „Wisent2-es, 32 tonna megemelésére alkalmas toronydaruval és bulldózerrel szerelt műszaki harcjárművet is vett a honvédség – ez utóbbi a szintén német FlensburgerFahrzeugbau fejlesztése.  

Orbán sem bírt ellenállni a „nem kormánygépeknek”

A ködös, eltitkolt katonai beszerzések iskolapéldája lehet a gyakran kormánygépnek is használt két darab francia-német Airbus A-319 illetve a francia, Dassault Falcon 7X gép beszerzése, ez utóbbiról a sajtónak kellett utólag kinyomoznia, hogy abból kettőt is vett a honvédelem, ráadásul az egyik Falcont polgári lasjtromszámmal regisztrálták Magyarországon. A polgári lasjtromszám leginkább arra jó, ha a gépet használó miniszterelnök – legutóbb ilyennel utazott Brazíliába JairBolsonaro beiktatására – katonai géphez képest jóval kisebb feltűnéssel tud utazni vele. Bár a régi, szovjet An-26-os – katonai szlengben: Ancsa - gépet leváltó Airbusokat előszeretettel használják kormánygépként, tény, hogy a gépeket időközben már csapatszállításra is bevetették külföldi műveleti területen. A gépek jellemzően harci háttér-támogató logisztikai feladatokat látnak el, így kiépült, betonos leszállópályára tudnak leereszkedni, illetve ejtőernyős desszantos bevetésekre nem alkalmasak.   
Frissítve: 2019.02.22 06:45

Megtisztulás vagy kárhozat - a pedofília áldozatai is megszólalnak a vatikáni konferencián

Publikálás dátuma
2019.02.21 09:55
Alessandro Gisotti szerint mindenkire szükség van ahhoz, hogy szembenézzenek az ördöggel
Fotó: AFP/ Alberto Pizzoli
Valódi fordulatot akar elérni a Vatikán azon a csütörtökön kezdődő és vasárnap záruló konferencián, amelyen a főpapok arról tanácskoznak, milyen stratégiát folytassanak a szexuális bűncselekményt elkövetett papok ellen.
Történelmi esemény színhelye lesz csütörtöktől a Szentszék, hiszen az egyházi vezetés demonstrálni kívánja, rendkívül fontosnak tartja, hogy konkrét lépéseket tegyen a kiskorúakat molesztáló papok ellen. Évtizedeken át a szőnyeg alá söpörték ezeket az eseteket, pedig bíborosok, püspökök sora (többek között az Egyesült Államokban, Írországban, Ausztráliában, Németországban, Chilében) tudott róluk, s a Vatikánban is akadtak olyanok, akik nem tettek meg mindent a sötét ügyek felderítéséért. Először XVI. Benedek pápa próbált meg tiszta vizet önteni a pohárba, ám kiderült, bizonyos egyházmegyékben olyan sötét dolgok történtek, hogy az ügyek felderítésében senki sem volt érdekelt. Az eseményen 190-en vesznek részt. A helyi püspöki konferenciák vezetőin kívül áldozatokat is meghívtak. A legfontosabb beszédeket az interneten élőben lehet nyomon követni. Az már most körvonalazódik, hogy elsősorban a püspökök felelősségét firtatják majd, a cél ugyanis az, hogy ha egy egyházmegyei vezetőnek tudomására jut egy bűncselekmény, azt mielőbb jelezze. Erről lesz szó már az első napon is. Az eseményt előkészítő bizottság egyik tagja, az amerikai Blase Cupich bíboros azt közölte, a püspökök felelősséggel tartoznak mindazért, ami saját egyházmegyéjükben történik. Alessandro Gisotti szentszéki szóvivő pedig úgy foglalt állást, mindenki elkötelezettségére szükség van ahhoz, hogy szembenézzenek az Ördöggel. Stephan Ackermann trieri püspök, aki Németországban tárt fel hasonló bűncselekményeket, gyökeres változást remél a tanácskozástól. Fontosnak tartja, hogy a pápa elérje azt: a püspökök kötelességüknek tartsák foglalkozni a visszaélésekkel, s ne az egyház hírnevének mindenáron való megőrzésére törekedjenek. Ackermann elengedhetetlennek tartja, hogy változtatásokat hajtsanak végre az egyházjogban. Ha ugyanis egy püspök mégsem jelentené a bűncselekményt, lehetővé kívánják tenni a megbüntetését. Amint Charles Scicluna máltai főpap, a konferencia egyik szervezője fogalmazott, minden kiskaput be akarnak zárni. „Új napra virradunk az átláthatóságot illetően. Elszámoltathatóak lesznek a püspökök. Remélem, sokan látják majd, hogy ez fordulópont lesz” - fogalmazott. A konferencián a szexuális visszaélések áldozatainak beszámolóit játsszák le a jelenlévőknek, de felszólalnak az eseményre meghívott áldozatok is. Leginkább püspöki szinódushoz hasonlít a lebonyolítás, nyelvi csoportok szerint is tartanak tanácskozásokat. Öt bíboros, egy érsek és három nő tart referátumot. A tanácskozáson sok szót ejtenek az átláthatóságról. Szombaton Reinhard Marx német bíboros tart előadást a témáról, majd este Ferenc pápa bűnbánati liturgiát tart, már a nyilvánosság kizárásával. A vasárnapi szentmise után az egyházfő programbeszéde hangzik el. Konkrét célokat tartalmazó zárónyilatkozatot azonban nem terveznek, csakis Ferenc pápától függ, mi lesz a következő lépés. A Gregoriana Pápai Egyetem gyermekvédelmi központjának elnöke, a jezsuita Hans Zollner azt közölte, kiértékelik és nyilvánosságra hozzák annak a kérdőívnek az adatait, amelyet a konferencia résztvevőivel töltetnek ki. A tanácskozás túlmutat a papok által elkövetett bűncselekmények témakörén is. „Végső soron arról van szó, miként használja fel az egyház saját hatalmát” - fejtette ki Zollner, a konferencia egyik szervezője. Idővel az is felmerülhet, hogy minél több világi személyiséget kell bevonni az egyház munkájába. Várható-e áttörés a tanácskozáson? Valóban szembenéznek-e az Ördöggel a jelenlévő főpapok? Már természetesnek nevezhetjük, hogy a konzervatívok ezúttal sem fukarkodtak a pápa bírálatával. Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció egykori – épp Ferenc pápa által leváltott – prefektusa, aki nemrégiben hozott nyilvánosságra egy az egyházfőt nem is annyira burkoltan bíráló nyilatkozatot, úgy vélte, az előkészületekbe nem vonták be kellőképpen a Hittani Kongregációt. Bírálta azt is, hogy a média figyelmét nagyon felkelti az esemény, miközben a szexuális visszaélés „minden társadalmi rétegnél előfordul”. Ugyanakkor a szexuális visszaélések áldozatai is figyelmeztették Ferenc pápát, hitelessége forog kockán, ha nem sikerül jelentős eredményeket felmutatni. Már az is felbőszíti őket, hogy ennyi időt kellett várni egy ilyen eseményre. Elvégre 17 év telt el a bostoni botrány kirobbanása óta, amely egyfajta fordulópontot jelentett. Ferenc pápát azért bírálják, mert szerintük lehetővé kellett volna tennie, hogy a rendőrség is lecsapjon a bűncselekményt elkövetett lelkipásztorokra, s jogi eljárás indulhasson velük szemben. Az egyik áldozatokat segítő szervezet, az Ending Clergy Abuse munkatársa, Peter Isely kijelentette, Ferenc pápa rendre zéró toleranciáról beszélt a szexuális visszaélések kapcsán, most itt az ideje, hogy valóra váltsa ezt az ígéretét. 2016-ban Ferenc pápa ad hoc bíróságokat hozott létre a bűncselekményeket eltusoló püspökök megbüntetésére, ám ezek működését még a Vatikánban sem ismerik. Egyházügyi szakértők sem tudják, hány főpapot vontak felelősségre, mert a döntések zárt ajtók mögött történnek. Hogy a pápa igenis komolyan gondolja a rendcsinálást, az is jelzi: hétvégén kitaszították a papi rendből az amerikai katolikus egyház egykor legbefolyásosabb személyiségét, Theodore McCarrick volt washingtoni bíborost. A 88 éves érsekkel szemben 2017-ben emeltek vádat. Tavaly júniusban felmentették a papi szolgálat alól, majd Ferenc pápa július 28-án megfosztotta a bíborosi címétől. Ő az első bíboros, aki szexuális zaklatás vádja miatt távozott tisztségéből. A Vatikánban óva intenek a túlzott elbizakodottságtól. „Ha valaki azt hiszi, hogy három és fél nap alatt végérvényesen ki lehet irtani a jelenséget, az nem gondolkozik reálisan” - közölte Federico Lombardi, a Vatikán egykori szóvivője, akit a pápa arra kért, legyen a rendezvény moderátora. A Vatikánban kiemelik, hogy a konferencia egy folyamat kezdetét jelenti, s nem a végét. Ezt azonban aligha hallják szívesen azok az áldozatok, akik már évtizedek óta átláthatóságot és a tettesek megbüntetését követelik.

Széllel szemben

Hogy a pápának mennyire nincs könnyű dolga a főpapokkal, s mennyire befolyásolja azt, hogy az adott püspök miként vélekedik a kényes témáról, azt a tavaly októberi, a fiatalok témakörének szentelt püspöki szinódus is megmutatta. Ekkor ugyanis számos afrikai, ázsiai, illetve több olasz főpap is vehemensen tiltakozott az ellen, hogy a záródokumentumban záró toleranciát hirdessenek a szexuális erőszakot elkövetőkkel szemben.

Léteznek iránymutatások az apává vált papok ügyének kezelésére

Alessandro Gisotti, a Vatikán szóvivője a New York Times megkeresésére megerősítette hogy léteznek iránymutatások  a katolikus egyházban arról, mi a teendő, ha egy papnak gyereke születik. A szóvivő szerint belső dokumentumról van szó, amely a gyerekek védelme köré épül, és azt a kérést fogalmazza meg az érintett papok felé, hogy hagyják ott papi hivatásukat, és szenteljék magukat teljes egészében a gyerek felnevelésének.

Frissítve: 2019.02.21 09:55