„Ha újra születnék, szupervizor lennék…!”

Publikálás dátuma
2018.06.19 14:00
Kerecsend - Fotók: Sivák Zsófia
Fotó: /
Látszólag feloldhatatlan az ellentmondás: a mélyszegénység ellen küzdő uniós projektben 30-40 ezres óradíjjal vesznek részt mentális karbantartók . Lenyúlás, úri huncutság vagy nagyon is indokolt kiadás?

Képalá: SZOCIÁLIS MELLÉKHATÁSOK A szakértő szerint elkél a segítség a segítőknek is: aki például hányatott sorsú gyerekekkel foglalkozik, nagyon hamar képes „elmerülni a bajban”, érzelmileg "belebonyolódni a munkájába"

„Konfliktuskezelés, mediáció. A rendszeresen előforduló konfliktushelyzetek megoldása érdekében konfliktuskezelési workshopok szervezése, illetve mediáció biztosítása a problémák megoldása érdekében. A projekt legnagyobb kockázatát adja a településen élők részéről ennek a projektnek az elfogadása.

Kiből lehet segítő?
A szupervizor képzést a művelődési és közoktatási miniszter 1997-ben akkreditálta. Az első kurzus 28 hallgatóval 1998 szeptemberében indult a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszék és a Népjóléti Képzési Központ közös szervezésében. A következő képzési évfolyam 2001 szeptemberében indult a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia Tanszékén, 2012 szeptemberétől pedig az intézmény évente folyamatosan indítja ezt a szakot. A jelentkezés feltétele minimum öt éves szakmai tapasztalat, 60 óra igazolt önismereti munka, saját élményű, csoportos vagy egyéni szupervízió.

 Ugyanakkor a szegregátumon belül is számtalan konfliktus helyzet keletkezik majd, amiket kezelni szükséges szakemberek bevonásával. 80.000 Ft / alkalom (25 alkalom). Szupervízió biztosítása a terepen dolgozó megvalósító szakemberek számára évente 2 alkalommal, alkalmanként 4 órában. 100.000 Ft / alkalom (6 alkalom)”

Íme néhány sor a sokat vitatott, s épp a túlárazásokra, felesleges kiadásokra hivatkozva leállított, s a Népszava által elsőként megírt kerecsendi szegregációellenes pályázatból. Sokak számára ebből a dokumentumból derült ki, hogy egyáltalán létezik „szupervizor” foglalkozás, ami – mint a fenti tarifákból is kiderül –, nem tartozik az alulfizetett szakmák közé. A pályázatot kiveséző fórumon többek szájából is elhangzott: ha újra születnének, szupervizornak tanulnának, ilyen óradíjakkal vígan élnének, nem kéne a szőlőben kapálniuk.

De mi is a dolga egy ilyen segítőnek, s valóban elengedhetetlen-e a munkájuk a szociális szférában? Szajkó Mária, roma származású kerecsendi szociálpolitikus szerint azok, akik nap, mint nap szembenéznek a szegénységgel, a problémákkal, a kilátástalansággal, családsegítők vagy terepen dolgozó szociális munkások, netán önkéntesek, nagyon hamar képesek „elmerülni a bajban”, s ez a munkájuk hatékonyságát is csökkentheti. Túl hamar kifáradnak, kiégnek. Ő maga már az egyetemi évek alatt tapasztalta, milyen jól jön egy segítő kéz: másodévesen egy gyermekotthonban volt gyakorlaton, s egy idő után annyira kötődni kezdett a kicsikhez, hogy magára már nem maradt ideje, bent töltötte a szombat-vasárnapokat is, s akadt gyerek, aki nélküle már zuhanyozni sem akart. Ekkor avatkozott közbe a szupervizor, aki figyelmeztette, hogy érzelmileg nagyon belebonyolódott munkájába, és segített kissé hátrébb lépni a történetből. Szavai szerint a szociális munkások egyébként is érzékenyebbek az átlagnál, enélkül nem tudnák jól végezni a dolgukat, ugyanakkor emiatt lelkileg sérülékenyebbek is.

A terepen dolgozó szociális munkások nap mint nap szembesülneka kilátástalansággal, szegénységgel

A terepen dolgozó szociális munkások nap mint nap szembesülneka kilátástalansággal, szegénységgel

– Igazságtalan a rendszer: egyik oldalon ott vannak a piaci alapon számlázó szupervizorok, velük szemben pedig a szinte minimálbérért dolgozó, a munkaidejükön túl is a problémákon gyötrődő szociális munkások. Ennek nem az a megoldása, hogy akkor ne legyenek szupervizorok, vagy csökkentsük drasztikusan az óradíjukat, hanem az, hogy a periférián dolgozókat igenis meg kell fizetni. Már most nagy az elvándorlás, s kevés fiatal tervezi úgy a jövőjét, hogy a cigánysoron élő, ezer bajjal küzdő családokon szeretne majd segíteni. De emiatt nem a szakmai segítőket kellene hibáztatni – hallottuk egy észak-magyarországi városban dolgozó szupervizortól, aki korábban szociális munkásként dolgozott, s az elsők között képezte át magát. Szavai szerint az óradíjuk mindig az adott megbízástól függ, tartott már negyvenöt perces foglalkozást hétezer, de harmincezer forintért is. Coach-ként, vagyis vezetőket segítő szakemberként ennek többszörösét is megkereshetné – tette hozzá –, a piaci szféra ugyanis elismeri, hogy a külső szemmel történő „rálátás” – mint azt a latin supervisio is jelenti – hasznos, pénzben is mérhető tevékenység.

Sokan benne vannak a mókuskerékben
Wiesner Erzsébet a rendszerváltás idején, pedagógusként iratkozott be a németországi Kassel egyetemének szupervizor szakára, 1993-ban kapott diplomát. Több ciklus óta a Magyar Szupervizorok és Szupervizor-Coachok Társasága elnöke.
- Minden pályázatban lennie kell szupervizornak?
- A szociális területre irányuló uniós pályázatoknak ez már kötelező eleme, vagyis nem valamiféle választható úri huncutság. Lényege, hogy a jellemzően periférián, hátrányos helyzetű családok mellett dolgozók is tudjanak segítségért fordulni egy külső szakemberhez, aki látja, ha túlságosan belevonódnak egy problémába, elfásulnak, kiégnek. Nyugat-Európában már szinte minden szakmaterület igénybe vesz ilyen támogató szakembert, aki egyfajta mentális karbantartást végez.
- Bárki, aki emberekkel foglalkozik, annak jól jönne egy ilyen „támaszték”.
- A tanároknak, ügyvédeknek, lelkészeknek, tűzoltóknak, rendőröknek, katonáknak, orvosoknak, védőnőknek, ápolónőknek, de akár az újságíróknak is szükségük lenne arra, hogy kívülről lássák magukat, és időnként „letegyék” a magukkal cipelt emberi sorsokat. Sokan benne vannak a mókuskerékben, nem találják a megoldást. Például nem tudják, mikor kell abbahagyni a munkát, vagy mikor kérjenek másoktól segítséget.
- Ha Ön azt tanácsolja egy elfáradt szociális munkásnak, hogy most pihennie kellene, ő meg azt feleli, hogy sajnos, nincs erre ideje, azzal mit tud kezdeni?
- A szabadságát természetesen nem tudom megsokszorozni. De rávezethetem arra, hogyan pihenjen két munka között, hogyan szálljon ki egy túl hosszúra nyúló, olykor parttalan beszélgetésből, s hogyan gazdálkodjon az önmagára fordítandó idővel.
- Nem visszás egy kicsit, hogy egy havi nettó száz-százharmincezer forintért dolgozó szociális munkásnak óránként tizenöt-húszezer forintos óradíjért adnak tanácsot?
- Talán nem igazságos ezt így összehasonlítani. A szupervizorok általában vállalkozók, s csak ebből a tevékenységből meg sem tudnának élni, mert ez nem heti negyven órás elfoglaltság, így tréningeket tartanak, oktatnak is. Az óradíjba pedig bele kell érteni az utazási, időnként a szállásköltségeket, s azoknak a továbbképzéseknek a díjait, amelyeken egy lelkiismeretes szakember igyekszik önmagát is fejleszteni. Azért is jó, ha ezt a fajta tanácsadást vállalkozóként végzi valaki, mert így tud független maradni. Ma Magyarországon nagyjából 400 végzett szupervizor van, az érdekképviseletükre létrehozott egyesületünk 147 tagú.
- A honlapjukon közzétett tarifatáblázat is az érdekvédelmet szolgálja?
- Ez egy ajánlás, amivel orientálni szeretnénk, de dolgozunk az ottani áraknál olcsóbban és drágábban is.
- A pályázatok nélkül lenne megbízásuk?
- Jóval kevesebb. Budapesten még csak-csak előfordul, hogy saját erőből finanszíroznak a cégek vagy az intézmények ilyen szolgáltatást, de az ország északi részében, vagy épp a dél-dunántúli aprófalvakban reménytelen lenne elvárni a fenntartóktól az üzleti alapú megrendeléseket. Pedig a mi munkánk gyakran épp abban segít, hogy az alulfizetett szociális munkások ne hagyják el a pályát.
D. J.



 

2018.06.19 14:00

Drágul az autó, de tisztul is piac

Publikálás dátuma
2018.09.20 11:00
Illusztráció: Shutterstock
Fotó: /
Több új és használt autót adnak el idén, mint tavaly. Visszaszorulóban vannak a „sufni műhelyek”, viszont a szakemberhiány és a béremelések miatt drágul a legális szervizek rezsióradíja.
Az előrejelzések szerint idén 142 ezer új autót értékesítenek a márkakereskedések. A válság után a magánvásárlások aránya alig érte el az egyharmadot, de ez mára ismét jelentősen emelkedett – mondta a Népszavának Erdélyi Péter, a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesületének (MGE) ügyvezető elnöke. Az elmúlt időszakban jelentős mértékben visszaesett a dízel erőforrással szerelt gépkocsik iránti kereslet, s arányuk nagyjából egyharmada az eladott új autóknak, de a forgalmi adatok azt mutatják, hogy ismét feljövőben vannak. Ebben az is szerepet játszhat, hogy az EU-6-os dízelek jóval kisebb környezetterhelést jelentenek, mint a korábbi gyártmányok – jegyezte meg az ügyvezető elnök. Egyre népszerűbbek az elektromos hajtású személyautók is, bár egyelőre még Európában is alig 1,5 százalék a nulla károsanyag kibocsátású autók aránya, s itthon még jóval 1 százalék alatt van. Ennek egyik oka mindenképpen a magas ár, de az e-töltőkutaknak sem épült ki országos hálózata. A kormányzat kis híján 2 milliárd forinttal, gépkocsinként 1,5 millió forinttal támogatja ugyan az e-autók vásárlását, azonban az 1300 autóra elegendő forrást sem sikerült lekötni, mert rendkívül bonyolult adminisztrációs terhet rótt a pályázóra, ráadásul csak a kijelölt márkakereskedőktől és a felsorolt modellekből lehetett vásárolni. Az a projekt idén augusztus 31-én befejeződött, de a minisztérium közlése szerint egyszerűbb ügyintézéssel egy rugalmasabb új konstrukció indul októbertől.

Az import használtautók népszerűségi listája

1. Opel  2. Ford 3. BMW 4. Toyota 5. Audi  

Regisztrációs adó (forint)

Évjárat Motortípus Regisztrációs adó (forint) 1998 decemberi 2.0 dízel Euro 2 108 000 2003 decemberi 2.0 dízel Euro 3 81 000 2008 decemberi 2.0 dízel Euró 4 116 000 2012 decemberi 2.0 dízel Euró 5 52 000 2012 decemberi hibrid 29 600   Forrás: MGOE           

Az újautó piacnak lendületet adott, hogy az első félévben sok állami intézmény uniós támogatással nagy mértékben megújíthatta a járműparkját – említette lapunknak Gablini Gábor, a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségének (GÉMOSZ) elnöke, a Munkadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke. A kedvező tendenciáknak köszönhetően az újautó-kereskedő ágazat is magára talált. A csúcsidőszakban ezernél is több újautó kereskedő működött, majd a 2008-as válság után számuk 360-ra zuhant. A GÉMOSZ most kezdi el éves szokásos felmérését, és várhatóan október végén, november elején adnak számot ennek eredményéről. Az már látszik, hogy ismét gyarapszik a kereskedések száma. A szakember is megerősítette, hogy visszatértek a magánvásárlók és arányuk mára elérte a 38 százalékot, év végére pedig 40 százalékra emelkedhet és 2020-ra akár a kiegyenlített 50-50 százalék lehet a magán és a céges vásárlások aránya. A piac bővülését segítette, hogy egyre több magánvevő vásárol fix kamatozású hitelre, és ez növeli a törlesztési biztonságot és a fizetési fegyelmet. A múlt évben 800 új e-autót adtak el és 400 használt érkezett importból. Az érdeklődés azonban olyan mértékben növekszik Európában és Magyarországon is, emiatt a szállítási határidők egyre hosszabbak, és több modellre már jövő tavaszig, vagy még tovább kell várnia a vásárlóknak. A GÉMOSZ elnöke elmondta, a szakemberhiány becslések szerint elérheti a 20 százalékot. Már a burgenlandi autószervizekben is átlagosan havi nettó 1500-1600 eurót (jelenlegi árfolyamon 487 000-520 000 forintot) kereshet egy jó szakember, de Bécsben ez 2 000 euróra is felkúszhat. A szakképzett szerelőknek megtartásukhoz legalább 400-450 ezer forintos nettó bért kell adniik a hazai legális szervizeknek. Az elmúlt két évben nagyjából 30 százalékkal emelkedtek a bérek és már átlagosan 300 ezer forint fölött vannak. Folyamatos a bérnyomás, a korszerű eszközök alkalmazása miatt a rezsióradíjak emelésére kényszerülnek a szervizek. Rövidtávon ez 18-20 ezer forintos nettó óradíjaknak általánossá kell válnia– tette hozzá Gablini Gábor. Ez elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy megfelelő színvonalú szervizek, korszerű berendezések és magasan képzett szakemberek fogadják az ügyfeleket - tette hozzá. A szakember elmondta, az országban a munkaerőhiány okozta gondokban nincs sok különbség, mindenhol nagy nehézségeket okoz, hogy nincs elegendő szakember a szervizekben, de természetesen az autószalonokban is elkelne a képzett munkaerő.

Félig fekete az alkatrészpiac

A sufniszervizekben gyakran ismeretlen eredetű és minőségű alkatrészeket építenek be az ügyfél autójába, és ez ön- és közveszélyes – mondta a Népszavának Knezsik István, a az Autós Nagykoalíció (ANK) elnöke. – Sok autós visszatért a legális, bár drágább szervizekbe. Mi lehet ennek az oka? - Az MGE és az Autószerelők Országos Egyesülete és a NAK évek óta tartó felvilágosító munkájának is betudható, hogy egyre több autós fordult el a „sufni szervizektől” , mert felismerték, hogy "olcsó húsnak híg a leve". A legális szervizekben van munkalap, áfás számla, garancia és szavatosság. A számla, a munkalap alapján - bármilyen probléma adódik -, visszakereshető ki, mikor, mit javított az autón. – A kedvező tendenciák mellett, mekkora lehet ma az autójavító ágazatban az illegális szervizek aránya? – A kedvező tendenciák ellenére még mindig a javítások majd fele a fekete-szürke műhely zónában történik. A feketeszervizek mellett nagy gondot jelent az ellenőrizetlen alkatrészkereskedelem is. Ma még a legális és az illegális alkarészkereskedelem aránya nagyjából 50-50 százalék. Az uniós szabályozásban szerepel a beépítési felelősség, vagyis a legális szerviznek felelősséget kell vállalnia a beépített alkatrészért is. Jó lenne, ha a járművek biztonsági alkatrészeit, mint például a kormányművet, fékeket és egyéb ilyen fődarabokat, csak adószámmal lehetne vásárolni.  – Ez hogyan fehéríthetné a piacot?  – Ez elősegítené a feketeszervizek lebuktatást is, hiszen az adóhatóságnál hamar kiderülne, ha egy magánszemély jelentős mennyiségben vásárol autó fődarabokat, egyéb alkatrészeket. Joggal feltételezhető, hogy nem csak a saját autója javításához szükséges szerkezeti elemekért tért be a nagykereskedőhöz. 

Változtatni kell a utánpótlásképzésen

Az állami szakmunkásképzés pedig a jelenlegi formájában nem felel meg a XXI. századi technikai, technológiai követelményeknek. Nem véletlen, hogy a magyarországi nagy autógyárak a középfokú oktatástól a felsőoktatásig saját rendszerben képzik a számukra szükséges szakmunkásokat. A közlekedéshez kapcsolódó szakképzésben az iskolarendszerű képzések szintjén 35 szakképzési centrum 85 képzőintézménye vesz részt, az ágazati felnőttképzésben 284 képzőhely működik – írta a Népszavának küldött válaszában az Innovációs és Technológiai Minisztérium Kommunikációs Főosztálya. Jelenleg országszerte, 29 szakképzési centrumban, mintegy 1600 diák kap autószerelő szakirányú képzést. Számos nemzetközi autóipari vállalat képviselteti magát a hazai szakképzés rendszerében duális együttműködésekben, karrierprogramok indításával, aktív szerepvállalással a pályaorientációban, vagy akár, úgy, hogy  tanműhelyek számára adnak oktatási célú gépjárműveket. Folyamatosan zajlanak a szakképző intézmények és tanműhelyek infrastrukturális fejlesztései, az eszközparkok cseréje, a korszerű digitális tartalmak beépítése az akkreditált pedagógus továbbképzési rendszerbe. Miskolcon és Győrben mintegy 10 milliárd forint értékű költségvetési támogatással pilot szintű szakképzést fejlesztő programok indultak – közölte a szaktárca. A második szakképesítés megszerzése 2015 óta ingyenes az állami felnőttoktatásban. A vállalatok számára európai uniós és hazai források állnak rendelkezésre a piaci alapú felnőttképzés fejlesztésére. Az elérhető támogatások a munkahelyi továbbképzéseket, az idegen nyelvi készségek vagy a digitális kompetencia fejlesztését, a közfoglalkoztatásban lévők át- és továbbképzését, szakmához juttatását is segíthetik. A duális rendszerű szakképzésben résztvevő és gyakorlati képzést folytató vállalkozások képzési költségeit egyrészt adókedvezmények, másrészt a tanműhelyek létesítésére és fejlesztésére nyújtható támogatások ellentételezik.     (A piaci szereplők a rózsaszínűnek tűnő minisztériumi kép ellenére egy alapjaiban megújított szakképzési rendszert képzelnek el és ezt papírra is vetették. Az Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége tegnap ismertetett elképzelésit lapunk 6. oldalán olvashatják.) 

Már nem menő a prémium kategória

Idén a hazai használtautó piacon akár 750-800 ezer gépkocsi is új gazdára találhat - ebből mintegy 160-162 ezer személyautó érkezhet importból. Becslések szerint a behozott használtautók 50 százaléka idősebb 10 évesnél – mondta a Népszavának Fojt Attila, a Magyar Gépjárműkereskedők Országos Egyesületének (MGOE) elnöke. A 2002-2008 között újként eladott majd’ 1,5 millió személygépkocsi közben tíz évnél jóval idősebb lett. Ez a tendencia az elmúlt években megfordult, de még így is több az import használtautó, mint az újautó forgalomba helyezés. Az MGOE elnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy az esetek többségében már egy 14 éves személyautó is EURO 4-es motorral közlekedik. A jogalkotó felelőssége olyan szabályozással kialakítása, hogy a kevésbé környezetszennyező motorral szerelt autókat kisebb közterhek sújtsák, mint a több káros anyagot kibocsátókat. A jelenlegi regisztrációs adó egyelőre jól tölti be ezt a szerepet - nyugtázta az elnök. Cáfolta viszont azokat a véleményeket, melyek szerint ezek a „matuzsálemek” nagyobb kockázatot jelentenének a közutakon, hiszen forgalomba helyezés előtt a Nemzeti Közlekedési Hatóság szigorú ellenőrzésén kell átesniük. A használtautó piaci változások között említette Fojt Attila, hogy valamelyest visszaesett a dízel, illetve a korábban sokkal népszerűbb prémium márkák iránti kereslet. Az április óta gyengélkedő forint miatt 3-4 százalékkal drágultak az import használtautók, de ezt a vásárlók nem igen érzékelik. A legkeresettebbek továbbra is az 1-6 éves alsó-közép, valamint a középkategóriás autó, de éppen ezért ezekből a legszűkebb a kínálat.

2018.09.20 11:00
Frissítve: 2018.09.20 11:00

A két fő tétel: a Brexit és Orbán Salzburgban

Publikálás dátuma
2018.09.19 07:30

Fotó: Népszava/
A sokadik összhangzattani pótvizsgára gyűlnek össze ma este a válságos időket megélő Európa vezetői Wolfgang Amadeus Mozart festői szülővárosában. A szólamok közötti harmóniát leginkább két fő tételben kellene kialakítaniuk: a Brexit és Orbán ügyében.
Az előbbi kérdés valamivel könnyebben fejezhető ki a számok nyelvén. A londoni városháza megbízásából elvégzett független elemzések szerint ha Nagy-Britannia úgy lép ki az Európai Unióból, hogy nem sikerül megállapodásra jutnia az EU-val a jövőbeni kapcsolatrendszerről, a brit gazdaság egészében 500 ezer, Londonban 87 ezer munkahely szűnne meg, és 50 milliárd fonttal zuhanna a brit gazdaságban végrehajtott új beruházások éves értéke. Ezen számok politikai hátterében pedig egy másik számadat húzódik meg: a brit EU-tagságról 2016 júniusában tartott népszavazáson a kilépést pártolók kerültek szűk, 51,9 százalékos többségbe, miközben az országos átlagon belül a londoniak 60 százaléka a bennmaradásra voksolt. A referendum nyomán nyikorogva és csikorogva megindult „kilépési folyamat” jelenleg ott tart, hogy az Egyesült Királyság tagsági viszonya jövő tavasszal mindenképpen megszűnik az unióban, a kilépés feltételrendszeréről folytatott tárgyalásokon azonban mindmáig nincs áttörés a legsúlyosabb vitás kérdésekben. Immár nem teljesen valószínűtlen az a horrorforgatókönyv, hogy a brit tagság megállapodás nélkül szűnik meg. Ezt nevezik kemény Brexitnek, amelynek esetén a britek valóban keményre esnének, de „a maradék Európára” sem várnának kipárnázott viszonyok, legalábbis a kezdeti időkben. A kontinentális EU és London vitája erősen leegyszerűsítve arról szól, hogy a britek, ha már úgy szavaztak, hogy kilépnek, a lehető legkisebb mértékben szeretnének elesni az uniós tagság előnyeitől, Brüsszelben azonban nem hajlandóak elmosni a határt tagság és nem-tagság, felelősség és élvezet között. Az unió vezetői közül többen úgy vélik, „értük könnyeket illik ejteni”. Meddig mehet el a kontinentális Európai Unió az engedmények terén? – ez az első kérdés a Brexit vonatkozásában, amire a tagállami vezetőknek valamilyen válasz kellene adniuk Salzburgban. De ott van a következő kérdés is: mire lesz majd képes az Egyesült Királyság nélküli unió hosszabb távon, ha a válás viharai már elülnek? Londonnak két olyan fő erőssége van, aminek az elvesztése érzékeny lesz Európa számára: a City és a hadsereg. A bankvilág egyik globális központját nem lehet csak úgy, komolyabb veszteségek nélkül „átültetni” például Frankfurtba, ahogy azt többen Európában szeretnék. A távol-keleti piacközpontok egyébként is feljövőben vannak, Donald Trump Amerikája pedig nem az irgalmas szamaritánusok gyűjtőhelye: a New York-i Wall Street csak dörzsöli majd a markát egy olyan helyzetben, amikor Európának már nincs és még nincs világméretű mágneses erővel bíró pénzügyi centruma. (A City persze még az EU előtt vált naggyá, de akkor még volt brit gyarmatbirodalom.) Európának jelenleg a brit és a francia haderőn kívül nincs igazán erős nemzeti hadserege. Az EU legnagyobb gazdasági hatalma, Németország ezt a területet nem igazán fejlesztette, ami az integráció kezdeti évtizedeiben Európa részéről elvárás is volt, jól megalapozott történelmi okokból. Mára viszont előállt az a helyzet, hogy Európa egyre többet beszél a globális szerepvállalás szükségességéről, amihez tekintélyt parancsoló európai haderő megteremtése illene, de az a britek távozásával csak úgy lenne lehetséges, ha nagyon jelentős mértékben a franciákra támaszkodnak, ami viszont számos európai országnak egyáltalán nem lenne ínyére. Közhelyszerű vélekedés, hogy az eddig is állandóan kötözködő, különcködő britek távozásával lehullhat a béklyó a szorosabb uniós integrációs törekvésekről. Sok függ attól, hogy miben tud megegyezni egymással az új európai összefogásra vonatkozó látomásait többször is megfogalmazó Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és a legnagyobb európai gazdasági-pénzügyi súlyt jelentő Németország kancellárja, Angela Merkel. Sok, de nem minden, mert az integráció először is szolidaritást jelent, és a szolidaritás értelmezése körül megjelent egy újabb hatalmas problémahalmaz az európai vezetők előtt. Ennek csak egy része a migrációs válság, a menedékkérők átvállalása, illetve annak elutasítása. Az euroszkeptikusok térnyerése, a nemzetállami jogkörök visszakövetelése részben arra az eddigi uniós gyakorlatra adott elutasító reakciónak tekinthető, hogy a brüsszeli bürokraták túlzottan csak Berlinnel és Párizzsal beszélték meg, mi hogyan legyen. Az euroszkeptikusok, akiknek a vezetésére most már többé-kevésbé egyértelműen bejelentkezett a magyar miniszterelnök, a fürdővízzel együtt kiöntenék a gyereket, az uniós tagországok egyetértésre törekvését, közös célkitűzéseit, a kompromisszumra, kölcsönös engedményekre való nyitottságot, egész Európa egységként kezelését. Mindezt szétzilálnák, és a nemzeti önzések igencsak szűk közös nevezőjére degradálnák. Velük szemben csak akkor lehet eredményes az európai gondolat, ha Párizs, Berlin és Brüsszel nem akar direktóriumként eljárni. Az európai pártcsaládok közül a legnehezebb helyzetben a jobbközép néppárt van, mert az ő keresztje Orbán Viktor. De a kihívással a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak is szembe kell nézniük. Az utóbbiaknak ráadásul kezelniük kell azt a helyzetet, hogy politikai felfogásban hozzájuk áll a legközelebb Macron centrista pártja, amely jövőre méretteti meg magát először európai parlamenti választáson. Valahogy egymásra kell találniuk.    

A Fidesz számonkérése elmarad

Nem szerepel az Európai Néppárt (EPP) és a Fidesz kapcsolatainak megvitatása az EPP-hez tartozó vezetők szerdai salzburgi találkozójának hivatalos napirendjén. Már csak azért sem, mert az eszmecserén nem vesz részt a pártcsalád legbefolyásosabb tagja, Angela Merkel német kancellár. Orbán Viktor kormányfő azonban jelen lesz, így a téma akár spontán felmerülhet. Manfred Weber, az EP néppárti frakcióvezetője például szeretné, ha már Salzburgban párbeszéd kezdődne a Fidesz elnökével. Az EPP-hez tartozó állam- és kormányfők minden uniós csúcs előtt összeülnek, hogy egyeztessék álláspontjukat. Ezúttal a huszonnyolcak nem-hivatalos salzburgi találkozója előtt, amint az előre is jelezték, tárgyalnak a migrációról és a Brexitről, az osztrák városban megrendezett magas szintű tanácskozás két nagy témájáról. Információink szerint a néppárti minicsúcson a vezetés nem készül szóba hozni a múlt heti európai parlamenti döntést, amely 7. cikkelyes eljárást kezdeményezett Magyarországgal szemben. A határozatot a Fidesz pártcsaládjához tartozó EPP-képviselőknek több mint a fele megszavazta, ami súlyosan megosztja a kereszténydemokrata pártcsaládot. Hivatalos álláspont szerint a képviselőtestület véleménye nem befolyásolja a pártszövetség és a magyar tagszervezet viszonyát. Egyelőre belső viták zajlanak arról, hogy a néppárt tegyen-e lépéseket, és ha igen, milyeneket. Megfigyelők túl korainak tartanak bármiféle döntést. Szerintük az a legvalószínűbb, hogy az EPP párbeszédet kezdeményez Orbán Viktorral. Névtelenséghez ragaszkodó magasrangú EU tisztségviselők biztosra veszik, hogy a magyarországi jogállam helyzete nem kerül elő az EU28-ak csúcstalálkozóján sem. “Ezt a kérdést az osztrák elnökségnek kell kezelnie” — hangsúlyozták. A tagállamok képviselőiből álló EU Tanács soros elnökeként tevékenykedő Ausztria egyelőre nem tudja, hogy mikor fogja egy miniszteri ülés napirendjére tűzni, és ezzel elindítani a Magyarországgal szembeni 7. cikkelyes eljárást. Az osztrák kormány először azzal próbálkozott, hogy a Tanács jogi szolgálatától kért véleményt az európai parlamenti szavazással kapcsolatos eljárási aggályokról. De a jogászok elutasították a megkeresést, így már csak politikai akarat kell a folyamat elindításához. Brüsszeli illetékesek tájékoztatása szerint a 28 állam- és kormányfő salzburgi eszmecseréjén nem várható megegyezés a migráció kezelésére vonatkozó javaslatokról. A menedékkérők elosztásáról rendelkező Dublini reformról nem is érdemes beszélni, még mindig annyira távol állnak egymástól a nézetek — hallottuk. Donald Tusk, a csúcsot levezető elnök ugyanakkor vitát vár az EU határ- és parti őrségének felduzzasztását célzó bizottsági elképzelésekről. Ezeket elfogadhatatlannak nevezte Orbán Viktor, de bírálta a cseh és szlovák miniszterelnök is. - Halmai Katalin (Brüsszel)
2018.09.19 07:30
Frissítve: 2018.09.19 11:20