"Az MSZP ne legyen lekvár"

Mesterházy Attila gratulációjáról, a címkézett pártemberekről és arról is beszélt lapunknak Tóth Bertalan a szocialisták új elnöke, hogy miként rázná fel a vidéki szervezeteket.

– Az asztalán ott áll a „Kezdő diktátorok kézikönyve”. Tanulja a szakmát?

– Épp ellenkezőleg: azt akarom tudni, mitől tartsam távol magam, milyen hibákat ne kövessek el.

– Akkor nem ön kérte Mesterházy Atillát, hogy távolítsa el az a Facebook-posztot, amelyikben egy önről készült, rendkívül előnytelen képet mellékelve gratulált elnökké választásához?

– Nem.

– Amúgy látta?

– Igen.

– És mit szól hozzá?

– Nagyon bízom benne, hogy csak félrenyomta a telefonját.

– Egyébként más ellenzéki pártok vezetői gratuláltak önnek?

– Az LMP összes vezetője megtette.

– Mi a helyzet a DK, és a …

– … szerintem válaszoltam.

– Gonosz posztokból felesleges messzemenő következtetéseket levonni – választási eredményből már inkább. Szűk többséggel emelték az MSZP elnökévé: nem tart attól, hogy így a párt továbbra is egy széthúzó, kibeszélő formáció lesz?

– Az előző kongresszus eredményére emlékszik?

– Mérsékelten. De ha már így kérdezi: nyilván hasonló eredmény született.

– Maradjunk annyiban, a helyzet egyértelmű: a kongresszus döntött. Akiket pedig megválasztott, azok már a tisztújítás előtt jelezték, hogy egységes, együttműködő pártot szeretnének – nemcsak a szavak szintjén.

– Azt mondta fellép azok ellen, akik a párt sikerét veszélyeztetik. Mi meríti ki ezt a fogalmat, és milyen eszközökkel büntethet?

– Az alapszabály egyértelműen szabályozza, mit tehet meg egy párttag és mit nem. De hogy közérthető legyek: egy párt sikerét a választási siker jelenti. Ha ezt valaki veszélybe sodorja, az elnökség fellép ellene.

– De mit tehet az elnökség, ha például az elnökhelyettes „megy szembe az irányvonallal”. Hiszen az e posztra megválasztott Szakács Lászlót Mesterházy Attila embereként emlegetik.

– Kezdjük azzal, hogy be kell fejezni ezt a címkézést, hogy ki kinek az embere. Szakács László az MSZP embere. Szakács László a devizahitelesek és a Quaestor-károsultak embere. Szakács László számos fontos politikai ügyet visz. Egyébként a döntéseket pedig az elnökség hozza meg – a tisztségviselőknek nincs súlyozott szavazata.

– A párt első emberének se?

– Bizony, nekem sincs.

– Az elnökség úgy döntött, hogy el kell kezdeni kiválasztani az önkormányzati választáson induló jelölteket. Milyen körből merít az MSZP?

– Egyelőre két fontos döntést hoztunk. Mivel Budapest és a vidéki nagyvárosok nagyon fontosak ebben a meccsben, megbíztuk Molnár Zsolt fővárosi elnököt, hogy kezdje meg az önkormányzati választások előkészítését, és térképezze fel az együttműködési lehetőségeket. Illetve határoztunk arról, hogy miként az időközi választások alatt, úgy most is rábízzuk a helyi szervezetekre a legesélyesebb, legelfogadottabb jelöltek kiválasztását – legyen szó szocialista vagy civil favoritról.

– Úgy kell elképzelni, hogy például Nyírbátorban a helyi szervezet azt mondja, találtunk egy lelkes, népszerű, konzervatív állatorvost, és akkor automatikusan ő lesz a jelölt?

– Az elnökségnek azért biztosítani kell a kontroll lehetőségét, de alapvetően igen. Bizonyos értékrendi kritériumoknak meg kell felelni, illetve nem folytathat támadható életmódot, valamint nem vallhat szélsőséges nézeteket.

– Ez a Jobbik burkolt, de határozott elutasítása?

– Nem, mindig az adott személy értékrendjét vizsgáljuk, aki például kirekesztő nézeteket vall, annak nincs helye a jelöltjeink között.

– Az első megmérettetés az EP-választás. Egyedül futna rá az MSZP vagy csapatban?

– Nagyon örülnék, ha az ellenzéki pártok közös listát tudnának állítani, de vannak kétségeim. Az LMP új társelnöke már kimondta, hogy az MSZP-vel nem kíván együttműködni, a Jobbik esetében még nem egyértelmű, milyen útra lép a párt. A DK-val az EP- és az önkormányzati választáson is fontos lenne együttműködni, de olyan előnytelen megállapodást még egyszer nem kötnek a szocialisták Gyurcsány Ferenc pártjával, mint a 2018-as választások előtt. És pont emiatt mondom, hogy az országos központ senkire nem kényszerítheti rá, kivel működjön együtt, hanem helyben kell megtalálni a megfelelő embert: a DK jelöltjei ugyanis rendkívül gyengén teljesítettek, magyarán gyenge volt a beágyazottságuk. Viszont az egy fontos kiindulási pont egy szövetség megépítésénél, hogy a Párbeszéddel jelenleg is együttműködünk. És hiszem, hogy az EP- és az önkormányzati választásoknak is együtt vágunk neki.

– Miképp lehet mérni a jelölteket kiválasztó, támogató helyi szervezetek munkáját, hiszen azt tervezi, hogy teljesítményük alapján támogatja majd az MSZP a helyi erőket.

– Meg szeretném fordítani a jelenlegi gyakorlatot. Ne a központ diktáljon, milyen rendezvényeket vár, hány párttagot és szimpatizánst akar, illetve milyen társaságokkal kellene együttműködni. A helyi szervezetek találják ki, mit tudnak reálisan elvégezni, a központ pedig biztosítsa a pénzt, és kérje számon a vállalásokat. Az én két legfontosabb vállalásom most az, hogy szeptember 30-ig más működési rendre állítjuk át a helyi szervezeteket, illetve kialakítunk egy pártközpontot az MSZP Villányi úti épületében.

– Akkor mégsem adják el ezt a milliárdos ingatlant?

– Sosem halottam ilyesmiről. Ha egy párt országos szervezet akar lenni, akkor nem engedheti meg magának, hogy ne legyen székháza, márpedig az MSZP-nek évek óta nincs. A Villányi úti épület így fontos lehetőség. Egy nyitott központ teszi lehetővé, hogy itt működjön majd az elnökség, a választmány, itt találkozhassanak a polgárok a politikusainkkal.

– Ami az eladást illeti: számos pletyka szerint ez a párt „aranytartaléka”, aminek értékesítéséből menedzselhetni lehetne a vidéki hálózat építését.

– Még egyszer mondom: legendák mindig vannak. Az érdemi válaszom az, hogy feszes költségvetésből meg lehet valósítani a terveinket. Az állami támogatások mellett számíthatunk a tagdíjakra, illetve minden országgyűlési és önkormányzati képviselőnk – egy előre aláírt megegyezés értelmében – jövedelme tíz százalékát befizeti a pártkasszába. Eddig a legnagyobb tétel az adósságszolgálat volt, a párt hitelállománya azonban négy év alatt jelentősen csökkent, így a felszabaduló forrásokat politikai tevékenységünkre fordíthatjuk.

– És mire fordítja az asztalán álló pálinkát?

– Az nem egyszerű ital, inkább hitvallás.

– Tessék?

– Egy barátomtól kaptam, egy szabolcsi mondás kíséretében, miszerint a lekvár az a pálinka, amelyik feladta az álmait. A tisztújító kongresszuson erre utaltam, hogy én nem akarom feladni az álmaimat, nem akarok olyan MSZP-t, amelyik a NER egyik spájzpolcán lekvárként ücsörög – egyszóval nem akarok őfelsége ellenzéke lenni.