Szent Szájpadlás, az ízes tárlat

Publikálás dátuma
2018.06.20. 07:45
FOTÓ: HANNEKE WETZER
Hat ország húsz alkotója bizonyítja be a Santopalato című kiállításon, hogy az étel nem csak az éhség csillapítására szolgál.

Az ételt nemcsak elfogyasztani, de kiállítani is lehet, rámutatva annak számos kulturális, mikrobiológiai és társadalmi vonatkozására. A Santopalato című tárlaton hat ország húsz művésze bizonyítja be, hogy a sütés-főzésből, a tálalás módjából vagy az étkezésből számos következtetést vonhatunk le egy adott társadalomról vagy magáról az emberről. A Santopalato vagyis a „Szent Szájpadlás” című kiállítás mellesleg a futuristák előtt tiszteleg, akik az ételeket a művészet alapanyagának tekintették, és az étkezéshez kapcsolódó szabályokat is átértelmezték. Sőt, Marinetti, a mozgalom atyja még szakácskönyvet is kiadott, 1931-ben Torinóban pedig megnyílt a Santopalato nevű futurista étterem, ahol az enteriőr és a fogások is Marinetti művésztársainak alkotásai voltak.

A kiállítás két helyszínen tekinthető meg, a Koreai Kulturális Központban az élelem kulturális identitáshoz kapcsolódó jelentései kerülnek előtérbe, míg a Stúdió Galériában az étkezés ökológiai vonatkozásairól esik szó. Az első helyszín egyik legérdekesebb kiállítási tárgya egy laboratóriumi szerkezetet idéző installáció, a koreai Jiwon Woo alkotása, mely arra tesz kísérletet, hogy családtagok kezén található mikroorganizmusokat lepárolja és megőrizze. Az Egyesült Államokban élő művész szerint ugyanis egy étel elkészítésénél nemcsak a recept, a kulináris hagyomány a meghatározó, hanem a szakács bőrén található organizmusok is. Koreában utóbbira külön szót, „kéz-íz” (koreaiul: Son-mat) használnak, jelezve, hogy nem mindegy, hogy az anya, a nagymama vagy valaki más készíti el a rizsbort, a kimchit vagy az almáspitét. Jiwon Woo ezért úgy határozott, megépíti az installációját, így legyen bárhol a világban, az otthoni ízeket bárhol „felidézheti”. Egy kutatás keretében különböző országokban élő koreai családok tagjainak a kezén található mikroorganizmusokat tenyésztett ki, és vizsgált meg az Utrechti Egyetem mikrobiológiai laborjával.

Ugyancsak kísérleti jellegű Lepsényi Imre videómunkája, mely a gasztronómia és az energetika közötti összefüggésekre kérdez rá. A videó négyosztatú képernyőjének mindegyik mezőjében egy-egy nemzet húsból készült levese fő, miközben a képek sarkában egy számláló jelzi a főzés során felhasznált elektromos áramot. Így derül ki, hogy a vietnámi pho bo, a mexikói caldo de res, a francia pot au feu vagy a magyar marhahúsleves készíthető el takarékosabban. Esterházy Marcell videóinstallációja már személyes oldalról közelít a kulinária tematikájához: a generációk közötti kommunikáció és interakció elidegenedéséről ad számot. A felgyorsított tempójú videón egy családi ebédet láthatunk, de a képkivágatban csak a nagyapa látszik, aki lassan kanalazza levesét, miközben körülötte diskuráló családtagok gyorsan pergő beszélgetése és kapkodó mozgása látszik és hallatszik.

A személyes dimenziót hangsúlyozza Barakonyi Szabolcs vidéki kistelepüléseken és Budapest külső kerületeiben készített dokumentarista fotósorozata is, melyen egy jellegzetes fagylaltoskocsi, és a rá várakozó alakok jelennek meg. A Szólj anyádnak, hozzon pénzt! című széria képein a sárga gépjármű érkezése közösségi élményt teremt, és mintha rejtett módon egy szebb, jobb világ ígéretét hozná el a várakozó falusiaknak. Gőbölyös Luca fotóin is fontos szerepet kap a szimbolika, ő az útszéli csárdák és kifőzdék jellegzetes reklámfiguráit örökíti meg, rámutatva arra, hogy az épületek előtt pózoló szakácsok, pincérek és pincérnők már a kulturális örökségünk részévé váltak. Az étkezés azonban a személyes és közös történelemmel is összefüggésbe hozható: Szabó Eszter Ágnes Rekonstrukció – Ajándék a koncentrációs táborból című műve egy újra elkészített háborús csokoládén keresztül idézi meg a Don kanyart és a mauthauseni koncentrációs tábort megjárt nagyapja emlékét.

A Stúdió Galéria kiállításán a személyes élettörténetek helyett az ökológiára helyeződik a hangsúly, így a művek az ételhez való hozzáférés lehetőségeire, a fogyasztás környezeti hatására koncentrálnak. A Grombolódás nevű csoport alkotói például egy gombaládát állítottak ki, melybe különböző „már nem használatos” műtárgyakat helyeztek el laskagomba-spórák társaságában, megfigyelve, hogy a növény hogyan vonja be, értelmezi újra azokat. A német biodizájner Daniel Parnitzke is hasonló módszerrel élt: ő a tárlatra egy házi gombatermesztésre alkalmas objekttel érkezett. A dizájntárgy apró műanyag kamrákból áll, melyekben gombafonál alakítja át a feleslegessé vált kávézaccot. Néhány hét múlva pedig remélhetőleg szüretelhetővé válik a laskagomba. A futuristáknak biztos ízlene.

Infó:

Santopalato

Koreai Kulturális Központ

Nyitva: július 31-ig,

Stúdió Galéria

Nyitva: június 30-ig.

Kurátor: Szalipszki Judit

Témák

Ez felháborító! – Közös bestiáriumban Orbán és Soros

Publikálás dátuma
2018.06.19. 12:01
Forrás: Illés Áron További képekért kattintson a galériára!
Visszatért a középkor, Illés Áron grafikus metszetein együtt szerepelnek a magyar társadalom rémképei: a császárrá lett Orbán, a róka ravaszságú Soros, de a harczos nyugdíjasok és a becstelen fiatalok is megkapják a magukét. A galériáért kattintson a képre!

Villámgyorsan terjed a Facebookon Illés Áron, fiatal grafikus ez Felháborító! című Bestiariuma: a koraújkor propagandanyomtatványait idéző linómetszetek humoros formában idézik meg a magyar közélet generált vagy nagyon is reális félelmeit, a sorozatban pedig minden politikai oldal megkapja a maga mumusát.

Cirkalmas ítéletet olvashatunk például a sáskaként érkező hódító pogányról, a báránybőrt öltő Unióról, de a császárként pöffeszkedő Orbán Viktor és a két-orczájú Vona Gábor is feltűnik a rémalakok között – „Gyurtsánt” bohócjelmezben,  a „Sodomitákat” pedig az ördög hátasaként mutatja be a rajzoló.

„Mindig is érdekelt a politika művészeti leképezése, és szerettem a késő középkor,-kora újkor propagandanyomtatványait; így jött az ötlet, hogy elkészítsem a Bestáriumot ”– mondta el lapunknak Illés Áron, aMagyar Képzőművészeti Egyetem másodéves hallgatója. A metszetsorozat elkészítését komoly háttérmunka előzte meg: Illés az orosz lubok  nyomtatványokat, és német kiadványokat tanulmányozott, a Bestiárium nyelvezetét pedig a korabeli Károli-bibliáról mintázta. A szerző eddig csak néhány példányban készítette el a füzetecskét, de igény esetén akár szélesebb körben is terjesztené.

A kiadvány önironikus propagandafüzet lett: antik és aktuális is, hiszen – ahogy Illés megjegyezte – a propaganda öröközöld, üzenetére pedig minden korban akad hiszékeny vevő.

Szerző

Ígéretes ötös

Publikálás dátuma
2018.06.19. 07:48
KREATÍV ÉS INSPIRÁLÓ Ebben a felállásban muzsikáltak a zenekari gyakorlat órán – együtt is maradtak (középen a zenekarvezető, B
A hazai jazzélet legfiatalabb nemzedékének kimagasló csapata a Bille Gergő trombitás vezette BG5. Most a BMC-ben, az Opus Jazz Clubban adnak rádiófelvétellel egybekötött koncertet.

Bille Gergő családjában nincsenek muzsikusok, de szülei pártolták, hogy zeneiskolába járjon. A gimnáziumi évek közepén ébredt rá, hogy komolyabban szeretne zenével foglalkozni; két év klasszikus trombita után nyergelt át a jazzre, s végül elvégezte a Zeneakadémiát. Mesterei között Bera Zsoltot, Winkler Balázst, Subicz Gábort és Hámori Jánost említi – mindannyiuktól sokat tanult.

„A BG5 a Zeneakadémia falai között jött létre. Ebben a felállásban muzsikáltunk a zenekari gyakorlat óra keretében, s mivel a kvintettet kreatív és nyitott személyiségek alkotják, érdemesnek láttuk, hogy a diploma után is együtt maradjunk” – mondja a trombitán és szárnykürtön játszó zenekarvezető. A zenekart még egy fúvós (Almássy Márton tenorszaxofonos), a Miskolczi Márk (bőgő) és Szabó Sipos Ágoston (dob) alkotta ritmus-szekció, valamint Bécsy Bence alkotja, aki Gergő szerint „az ország egyik legjobb gitárosa, s idővel talán majd ő is elhiszi magáról”. A fiatal zenekar első díjat nyert a 2016-os Müpa Jazz Showcase tehetségbörzén, ami számos hazai fellépést hozott magával. Jól szerepeltek a Get Closer Jazzfesztiválon, amelynek eredményeképpen Richard Bona előtt léphettek fel a MOMKultban. Megfordultak a Sziget Fesztivál jazz-színpadán is. „Jelentős mérföldkőnek tekintem zeneakadémiai koncertünket, ahol Borbély Mihály volt a vendégünk, és hatalmas élmény volt vele játszani.” – mondja Gergő. A kvintett saját szerzeményekkel lép színpadra, amelyeket stilárisan lehetetlen besorolni. Az amerikai mainstream éppúgy hat rájuk, mint az avantgárd vagy a modernebb groove-os irányzatok: a funk, a hip-hop, a drum and bass.

Lélegeztetőgépen a műfaj?
Néhány hete a Népszavában Gyémánt Bálint gitáros optimistán nyilatkozott a fiatal magyar jazz-zenészek helyzetéről. Azzal érvelt, hogy a rengeteg tehetséges muzsikusunk van, akik ma már méltó körülmények között – Müpában, a Zeneakadémián, a BMC-ben vagy a Budapest Jazz Clubban – mutathatják meg tudásukat, ezért meg kell becsülni a hazai lehetőségeket. Bille Gergő nem ennyire optimista. A felsorolt színtereken évente csak 1-2 fellépési lehetőség adódik, az egisztenciális helyzet nagyon bizonytalan, rengeteget kell dolgozni, játszani a jobb megélhetésért. A tisztán kulturális szempontokat gyakran gazdasági érdekek írják felül, hiányzik egy jól működő szakszervezet, s ezért a műfaj bizonyos szempontból még mindig „lélegeztetőgépen van” Magyarországon – véli Bille Gergő.

Zenekara mellett Bille Gergőt vonzza a komponálás és a tanítás is. „Közhelyesen hangzik, de szerintem majdnem minden jazz-zenésznek fontos a zeneszerzés, mint egyfajta önmegvalósítás. Nem hittem volna, hogy egyszer majd szeretek tanítani – nagy kihívás inspirálónak lenni. Főképp felnőttek járnak hozzám” – mondja. A BG5 mellett még számos zenekarban játszik: „Group’n’Swing, Ruby Harlem, Gras&Fyah Rebels, Guca Partizans, Junk” – sorolja az állandó csapatokat. Rendszeres kisegítőként hívják a Budapest Jazz Orchestrába, a PASO-ba, olykor a Modern Art Orchestrában is zenél, valamint különböző session-projektekben, ahol éppen szükség van trombitásra. „Szeretek sok helyen játszani, mert a műfaji sokszínűség feltölt, a sok próba, készülés pedig nem enged ellustulni” – mondja.

Infó:
Június 20. szerda 20:00, BMC – Opus Jazz Club
Jazzy Live – a BG5 koncertje

Szerző
Témák