Szent Szájpadlás, az ízes tárlat

Publikálás dátuma
2018.06.20 07:45
FOTÓ: HANNEKE WETZER
Hat ország húsz alkotója bizonyítja be a Santopalato című kiállításon, hogy az étel nem csak az éhség csillapítására szolgál.

Az ételt nemcsak elfogyasztani, de kiállítani is lehet, rámutatva annak számos kulturális, mikrobiológiai és társadalmi vonatkozására. A Santopalato című tárlaton hat ország húsz művésze bizonyítja be, hogy a sütés-főzésből, a tálalás módjából vagy az étkezésből számos következtetést vonhatunk le egy adott társadalomról vagy magáról az emberről. A Santopalato vagyis a „Szent Szájpadlás” című kiállítás mellesleg a futuristák előtt tiszteleg, akik az ételeket a művészet alapanyagának tekintették, és az étkezéshez kapcsolódó szabályokat is átértelmezték. Sőt, Marinetti, a mozgalom atyja még szakácskönyvet is kiadott, 1931-ben Torinóban pedig megnyílt a Santopalato nevű futurista étterem, ahol az enteriőr és a fogások is Marinetti művésztársainak alkotásai voltak.

A kiállítás két helyszínen tekinthető meg, a Koreai Kulturális Központban az élelem kulturális identitáshoz kapcsolódó jelentései kerülnek előtérbe, míg a Stúdió Galériában az étkezés ökológiai vonatkozásairól esik szó. Az első helyszín egyik legérdekesebb kiállítási tárgya egy laboratóriumi szerkezetet idéző installáció, a koreai Jiwon Woo alkotása, mely arra tesz kísérletet, hogy családtagok kezén található mikroorganizmusokat lepárolja és megőrizze. Az Egyesült Államokban élő művész szerint ugyanis egy étel elkészítésénél nemcsak a recept, a kulináris hagyomány a meghatározó, hanem a szakács bőrén található organizmusok is. Koreában utóbbira külön szót, „kéz-íz” (koreaiul: Son-mat) használnak, jelezve, hogy nem mindegy, hogy az anya, a nagymama vagy valaki más készíti el a rizsbort, a kimchit vagy az almáspitét. Jiwon Woo ezért úgy határozott, megépíti az installációját, így legyen bárhol a világban, az otthoni ízeket bárhol „felidézheti”. Egy kutatás keretében különböző országokban élő koreai családok tagjainak a kezén található mikroorganizmusokat tenyésztett ki, és vizsgált meg az Utrechti Egyetem mikrobiológiai laborjával.

Ugyancsak kísérleti jellegű Lepsényi Imre videómunkája, mely a gasztronómia és az energetika közötti összefüggésekre kérdez rá. A videó négyosztatú képernyőjének mindegyik mezőjében egy-egy nemzet húsból készült levese fő, miközben a képek sarkában egy számláló jelzi a főzés során felhasznált elektromos áramot. Így derül ki, hogy a vietnámi pho bo, a mexikói caldo de res, a francia pot au feu vagy a magyar marhahúsleves készíthető el takarékosabban. Esterházy Marcell videóinstallációja már személyes oldalról közelít a kulinária tematikájához: a generációk közötti kommunikáció és interakció elidegenedéséről ad számot. A felgyorsított tempójú videón egy családi ebédet láthatunk, de a képkivágatban csak a nagyapa látszik, aki lassan kanalazza levesét, miközben körülötte diskuráló családtagok gyorsan pergő beszélgetése és kapkodó mozgása látszik és hallatszik.

A személyes dimenziót hangsúlyozza Barakonyi Szabolcs vidéki kistelepüléseken és Budapest külső kerületeiben készített dokumentarista fotósorozata is, melyen egy jellegzetes fagylaltoskocsi, és a rá várakozó alakok jelennek meg. A Szólj anyádnak, hozzon pénzt! című széria képein a sárga gépjármű érkezése közösségi élményt teremt, és mintha rejtett módon egy szebb, jobb világ ígéretét hozná el a várakozó falusiaknak. Gőbölyös Luca fotóin is fontos szerepet kap a szimbolika, ő az útszéli csárdák és kifőzdék jellegzetes reklámfiguráit örökíti meg, rámutatva arra, hogy az épületek előtt pózoló szakácsok, pincérek és pincérnők már a kulturális örökségünk részévé váltak. Az étkezés azonban a személyes és közös történelemmel is összefüggésbe hozható: Szabó Eszter Ágnes Rekonstrukció – Ajándék a koncentrációs táborból című műve egy újra elkészített háborús csokoládén keresztül idézi meg a Don kanyart és a mauthauseni koncentrációs tábort megjárt nagyapja emlékét.

A Stúdió Galéria kiállításán a személyes élettörténetek helyett az ökológiára helyeződik a hangsúly, így a művek az ételhez való hozzáférés lehetőségeire, a fogyasztás környezeti hatására koncentrálnak. A Grombolódás nevű csoport alkotói például egy gombaládát állítottak ki, melybe különböző „már nem használatos” műtárgyakat helyeztek el laskagomba-spórák társaságában, megfigyelve, hogy a növény hogyan vonja be, értelmezi újra azokat. A német biodizájner Daniel Parnitzke is hasonló módszerrel élt: ő a tárlatra egy házi gombatermesztésre alkalmas objekttel érkezett. A dizájntárgy apró műanyag kamrákból áll, melyekben gombafonál alakítja át a feleslegessé vált kávézaccot. Néhány hét múlva pedig remélhetőleg szüretelhetővé válik a laskagomba. A futuristáknak biztos ízlene.

Infó:

Santopalato

Koreai Kulturális Központ

Nyitva: július 31-ig,

Stúdió Galéria

Nyitva: június 30-ig.

Kurátor: Szalipszki Judit

Témák

Fel sem vetődött az ExperiDance megszűnése

Publikálás dátuma
2019.04.18 13:58
Az Experidance művészetéhez hozzátartozik, hogy papíron napi három előadásra is képes
Fotó: MTI/ KOSZTICSÁK SZILÁRD
Nyolc táncos távozott Román Sándor együtteséből, de arról szó sincs, hogy feloszlana a tizenkilenc éves társulat.
A Táncélet (illetve a Corn & Soda) cikke alapján csütörtökön több online lap arról számolt be, hogy tizenkilenc év után megszűnik az ExperiDance Tánctársulat, ám ebből egy szó sem igaz – nyilatkozta a Népszavának a társulat ügyvezető igazgatója, társtulajdonosa, Vona Tibor. – Valóban több előadásunk elmarad, mivel nyolc szólista távozott az együttesből. A színpadi minőségben viszont nem kötünk kompromisszumot: nem tudtuk olyan gyorsan betanítani a helyükre érkezetteket, és nem kívántuk megnyirbálni a produkciókat. Tizenkilenc év és háromezer előadás után egy-két előadást leállítottunk, ebből kerekedett ez az egész. Ez roppant szomorú, elkeserítő. Mint ügyvezető, én nagyon rosszul végezném dolgomat, ha ennyi idő alatt egy tizenkilenc éves, három-négymilliárd forint értékű brandet lerombolnék azzal, hogy néhány előadást nem mutattunk be. Ráadásul az ExperiDance nemcsak tánctársulat, hanem egy nagyobb portfolió, egy cégcsoport - tette hozzá. Tizenötmillió forintot visszafizettünk a nézőknek az elmaradt előadások miatt – mondta Vona Tibor. − Más társulatok is leállnak, hogyha éppen a repertoárt frissíteni vagy betanítani kell, ebben semmi újdonság nincsen. Mi folyamatos műsorszolgáltatók voltunk, most a logisztikát nem sikerült tökéletesen összeraknunk, de csak ennyi történt, semmi extra. A Győri Balett is leállt egy időre, miután az együttes vezetője, Markó Iván távozott, de nem szűnt meg. Vona Tibor cáfolja a az elmaradó tao-pénzekkel kapcsolatos híreket is. Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő visszaigazolta, hogy érvényesnek tartja az EPER-pályázatunkat. (Az előadó-művészeti társaságiadó-támogatás megszüntetését kompenzálandó a kormány az előadó-művészeti szféra közvetlen támogatásának új pályázati rendszerét alakította ki – a szerk.) Most várjuk, hogy mennyi – a taót kiváltó − támogatást kapunk az új kulturális finanszírozási rendszerben - közölte lapunkkaL. 
 Vona Tibort nagyon bosszantja, hogy a rossz hír azonnal felkapott hír lesz, ráadásul úgy, hogy nem is igaz. – A Schwajda György vezette kaposvári színházban, vagy a Jordán Tamás-féle Nemzeti Színházban is előfordult, hogy több hónapot csúszott egy premier, de azokból nem lett ekkora rémhír.  Tizenkilenc éve működünk, nagyon kevés ilyen társulat van Magyarországon. A pályatárs együttesek általában ilyenkorra már megszűnnek, vagy személyi ellentétek, vagy a pénz hiánya, vagy az ötlettelenség miatt. Az ExperiDance – és ezt nem csak az elfogultság mondatja velem – e szempontból is hungarikum – mondta Vona Tibor.

Az ExperiDance

2000-ben alakult Magyarország első magántánctársulataként. Alapítója Román Sándor koreográfus, táncművész és Vona Tibor producer. Az ExperiDance a RaM Colosseum rezidens művészeti együttese annak megnyitása, 2011 tavasza óta. Eddig mintegy két tucat produkció kötődik az együttes nevéhez, művészeti hitvallása, hogy „a tüzes magyar táncokat népszerű nemzetközi és modern irányzatokkal” szelídítse meg, fokozza a végletekig. Tagjai magasan képzett táncosok. Látványos show-it eddig több mint 2,5 millióan látták. A tao támogatási rendszer – amely a jegyárbevétel 80 százalékáig adhatott kompenzációt − egyik legnagyobb nyertese volt a társulat.

A társulat közleménye

Az ExperiDance menedzsmentje a honlapján is cáfolta a társulat megszűnéséről szóló hírt, amit alább közlünk. >>„A társulat tulajdonosai nem döntöttek a társulat felbomlása mellett, erre vonatkozóan tulajdonosok között semmilyen belső tárgyalás nem történt.   A repertoár bemutatása időszakosan lett csak leállítva, melynek oka nyolc kiváló, tapasztalt táncművész rövid időn belüli távozása, akiknek többsége fajsúlyos, többnyire szólista szerepeket töltött be a darabjainkban. A színpadi minőség tekintetében a művek megnyirbálásával, csak félig felkészült szereplőkkel nem kívánunk színpadra állni, ebben nem kívánunk kompromisszumot kötni magunkkal, hiszen ezzel azonnal becsapnánk a leghitelesebb véleményformálóinkat, a nézőinket! A főszerepek visszapótlása az ExperiDance székházának professzionális próbatermi körülményei között jelenleg is zajlik. A társulat aktivitását napi szinten szervező szakmai és értékesítő menedzsmentnek nincs tudomása arról, hogy Román Sándornak lenne egy „újonnan szerződött” tánctársulata. Román Sándor ugyanazokkal a táncművészekkel dolgozott az elmúlt héten, időszakban is, akikkel az elmúlt egy évben is dolgozott. A társulat minden erejével és tudásával arra törekszik, hogy számtalan szerződéses kötelezettségének eleget téve mielőbb újra színpadra lépjen, olyan minőségben, mely minőség alapján anno kiérdemelte nézőitől a „Ritmus Ünnepe” kitüntető jelzőt!<<

Frissítve: 2019.04.18 14:06

Egy hiteles ember – Film a pápáról, aki nem akart pápa lenni

Publikálás dátuma
2019.04.18 12:00

A türelem egyházfője, aki friss levegőt akar engedni az egyházba: új oldaláról ismerhetjük meg Ferenc pápát Wim Wenders filmjéből.
Ferenc pápának sokféle arcát ismerjük. Az egyszerű emberét, aki 2003-as megválasztása után bongiornóval köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt tízezreket, s lemondott az Apostoli Palota pompájáról. A jóságos atyáét, Szent Ferenc követőjéét, aki felhívja, felkeresi a bajba jutottakat, a gyászolókat, a betegeket, az emberi méltóságukban megsértetteket, a bebörtönzötteket, hogy erőt adjon nekik. A forradalmárét, aki a társadalom peremére jutottakat, a szegényeket, a menekülteket, a munkanélkülieket karolja fel. A szigorú főpásztorét, aki keményen inti a fiatalokat arra: legyenek bátrak, vállaljanak nagyobb szerepet a társadalomban. De egyre többször találkozhatunk azzal a pápával, aki a testvériség, a párbeszéd üzenetét hirdeti a világban. Aki elmegy a muzulmán országokba, gesztusokat tesz a zsidóknak, a pravoszlávoknak, hogy arra emlékeztesse őket: a vallások nagy része egy tőről fakad, s azt keressék, ami összeköti, s nem azt, ami szétválasztja őket.
Azt gondolhatnánk, mindent tudunk már a pápáról. Wim Wenders Ferenc pápa – Egy hiteles ember című filmjének azonban éppen az a legnagyobb értéke, hogy egy eddig ismeretlen arcát is bemutatja. A „türelem pápáját” ismerjük meg, aki nem fukarkodik paptársainak bírálatával. Úgy véli, sokan az egyházból „süketek”, nem hallják meg, mit mondanak az emberek. A pápa megértette, amit már a II. vatikáni zsinat pápája, XXIII. János is felismert: „friss levegőt” kell engedni az egyházba. Próbál is haladni az által kijelölt úton, ám időnként bizony ő is megakad, lelassul, túl nagy az ellenszél. Ezzel előre is számolt. „Sosem akartam pápa lenni” – árulta el egy gyermeknek.
Wim Wenders munkáját a Vatikán is segítette, több mint két évig kísérhette a pápát, aki minden kérdésre őszintén válaszolt. Ám nemcsak az egyházfő személyiségét ismerhetjük meg jobban, kiviláglik az is, milyen egyházat is szeretne. A szegények, az odafigyelés, a nyitottság egyházát képzeli el. „Nem lehet két urat szolgálni, vagy az Urat, vagy a pénzt szolgáljuk. Az Evangélium középpontjában is a szegények állnak” – figyelmeztet. „Nemet mondunk az egyenlőtlenséget szolgáló gazdaságpolitikára” – mondja latin-amerikaiak előtt az egyik bejátszás szerint. Tudja, hogy megannyi, ahogy fogalmaz, járvány fenyegeti az egyházat. Hírnevét csorbítják azok a papok, akik szexuális bűncselekményeket követtek el. „Ez az egyik legsúlyosabb bűn” – hangsúlyozza, ezért polgári bíróság előtt kell felelniük tettükért.
A filmben egy sor archív felvétel tűnik fel, amelyek egyértelműen bizonyítják: Ferenc személyiségét nem változtatta meg a pápaság, mindig, még Buenos Aires érsekeként ugyanazt a programot próbálta megvalósítani. A szeretet programját. Ez azonban csak akkor győzedelmeskedhet, ha leomlanak lelki falaink. A belső és külső falak csak a megosztást szolgálják. Meg kell védenünk a Földet – figyelmeztet 2015 júniusában megjelent Laudatio si enciklikájában. „Párbeszédet kell folytatni a tudományos élet képviselőivel” – magyarázza a filmben -, hogy megőrizzük a Teremtés csodáit, természeti értékeinket. S ami a legfontosabb: a megbocsátás egyházára van szükség. Éppen az vétkezik, aki mást vádol bűnnel – mutat rá. Wim Wenders filmjéből egy olyan személyiséget ismerhetünk meg, aki valóban jobbá, igazságosabbá akarja tenni a világot és senki sem térítheti le erről az útról. Hogy célba ér-e? Ehhez – mint mondja – a hívők imáira is szüksége van. Ám a film arra a következtetésre jut, hogy a pápa már eddig is nagyon nagy utat tett meg.

INFÓ

Ferenc pápa – Egy hiteles ember Bemutatja a Pannonia Entertainment

Frissítve: 2019.04.18 12:00