Szófogadó kisfiú módjára a Jobbik megszavazta, amit a Fidesz leöntött elé az asztalra. Igen, a gránitszilárdságú alaptörvény hetedik reinkarnációját és a Stop Sorosként emlegetett jogalkotási katyvaszt is.
Minimum furcsa. Arról a Jobbikról beszélünk ugyanis, amelyik önmagát a legtökösebb ellenzéki pártnak, az egyetlen kormányváltó alternatívának tartja.
A jobbikos szavazatok csak szimbolikus jelentőséggel bírnak. Az újból kétharmados Fidesznek nem volt szüksége ellenzéki szavazatokra ahhoz, hogy hagymázas javaslatait átnyomja a parlamenten. Ettől még inkább érthetetlen az egész. A kormánypárt erőfölénye miatt az ellenzék nincs alkupozícióban, így az a feltevés, hogy a Jobbik kért (vagy kapott) volna valamit cserébe – ami esetleg összefüggésbe hozható az Állami Számvevőszék által kiszabott horribilis büntetéssel –, nem tűnik megalapozottnak.
A Jobbik azzal magyarázza a kormány iránti lojalitását, hogy a célokkal egyetért: Magyarország védelme és biztonsága mindenek felett. Csakhogy rögtön hozzáteszi, hogy az elfogadott javaslat a kormánypropaganda állításaival ellentétben nem fogja megállítani az illegális migrációt, nem alkalmas a kereszténység védelmére – és így tovább. A Jobbik igyekszik mindenkit megnyugtatni, hogy mindaz, amit közreműködésével a Fidesz törvénybe erőltetett, „ebben a formában életszerűtlen, alkalmazása kivitelezhetetlen, tehát károkat sem fog okozni”.
Történelmi pillanat. Nem emlékszünk rá, hogy létezett valaha ellenzéki párt a magyar Országgyűlésben, amely úgy szavazott meg egy kormányzati előterjesztést, hogy saját bevallása szerint eleve tudta: totális baromság.
Persze, a Jobbik azt is tudta, ha nem így tesz, a Fidesz és médiagépezete garantáltan a magyar érdekek elárulásával fogja vádolni. Ugyanúgy, ahogyan azok a Jobbikból kivált szakadárok is, akik lassan már gyülekeznek Ásotthalmon, hogy új pártot alapítsanak.
A kutyaszorítóban lévő Jobbik a nagy nemzeti kártyacsatában rossz lapot húzott. De ezért nem a lapjárást, hanem csakis saját magát okolhatja.
