Orbán német csapdában

Publikálás dátuma
2018.06.21 08:15

Fotó: /

Hatalmas sikerrel hülyítették el a magyar társadalmat: az itt élők egyik legnagyobb félelme, hogy tömegesen áramlanak be a menekültek. Mintha a végítélet jönne el akkor, ha migránsokat fogadna be Magyarország. Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy nálunk sokkal jobban működő nyugati országban a lakosság majdnem tíz százaléka bevándorló, és szó ami szó, itthon is sokan gondolják: külföldön jobban menne a soruk.

A kormányt támogatók, a kormányhoz közeli gondolkodók lelkesen ünneplik Orbán Viktort, mennyire fontos európai tényezővé vált, hiszen már közös bevándorlásellenes ernyőszerv létrehozásában gondolkodik – ilyen frakció már létezik az EP-ben, de ezt nyilván alig tudja bárki. Júliusban ráadásul Angela Merkel is fogadja őt Berlinben, ami egyértelmű jele annak, hogy a magyar kormányfő megkerülhetetlenné vált az EU-ban.

Tény, a külföldi lapok is sokat írnak róla, s neki láthatóan csak az a fontos: forogjon a neve a Lajtán túl is. A már egy cseppet sem érdekli, hogy olyan politikusként emlegetik, aki az egyik legnagyobb veszélyt jelenti az EU-ra. Miért akarja hát Merkel vendégül látni Berlinben? Változás előtt állna a német-magyar viszony? A kancellár erre már kedden, az Emmanuel Macron francia elnökkel megtartott közös sajtótájékoztatóján megadta a választ: kiemelik az euróövezetet az EU-ból, így hosszabb távon magukra maradnak azok az államok, amelyek elutasítják a közös európai valuta bevezetését.

A kancellár eszközként használja tehát a magyar miniszterelnököt, aki lelkesen belesétál a csapdába. Merkel így akarja kifogni a szelet a CSU vitorlájából. Közismert, hogy a keresztényszociálisok elnöke, Horst Seehofer szívélyes viszonyt alakított Orbánnal, s osztja radikális nézeteit a menekültpolitikával kapcsolatban. A bajor CSU elnöke két hetet adott Merkelnek arra, hogy közös európai megoldást találjon a menekültválságra, ha ez nem sikerül, azonnal elkezdik kiutasítani azokat, akiknek a menedékkérelmét más uniós országban már elutasították.

Ha a kancellárt annyira érdekelné Orbán véleménye a migránskérdésről, akkor nem a jövő héten esedékes uniós csúcs után fogadná őt. Így pusztán arról van szó, hogy Merkel némi időt akar nyerni: Seehofer belügyminiszterként Orbán látogatása előtt ugyanis aligha rendeli el a menedékkérők kitoloncolását.

Orbánt már nem érdeklik a visegrádi négyek, úgy érzi, az EU egyik vezető politikusává válhat. Csakhogy ezért súlyos árat kell fizetnie - Magyarországnak. Álláspontja szembemegy Budapest érdekeivel: Seehofer javaslata ugyanis de facto azt jelenti, hogy visszaállítják az ellenőrzést a német határon. Ez pedig végsősoron véget vethet a schengeni vívmányoknak.

Ezt a veszélyt a magyar miniszterelnökhöz hasonlóan populistaként emlegetett cseh kormányfő, Andrej Babis is felismerte: ő egyértelműen Merkel közös európai megoldása mellett foglalt állást. Orbánt nem az ország, vagy akár a széthullóban lévő visegrádi csoport érdekli, csak a saját megítélése. Az itthoni közvéleményt pedig úgyis meg lehet győzni a folyamatos agymosással.

Szerző
2018.06.21 08:15

Iskolai koffein

Teljesen kitiltják a kávéautomatákat a dél-koreai iskolákból, a tanároknak fenntartott automatákat is száműzik, nehogy a diákok a rendszert kijátszva hozzájussanak az élénkítő italhoz - adta hírül a magyar sajtó is. Hüledezem. Vajon mennyire lenne bölcs kiküldeni valakit az esőbe, majd elvenni tőle az esernyőt, hogy el ne fáradjon a keze, miközben az ernyőt tartja? A diákok nem unalmukban kelnek hajnalban, élnek koffeinen és alszanak csupán néhány órát, hanem mert az oktatási rendszer erre kényszeríti őket. Ha a diákok szívéért aggódunk, ne a kávét és/vagy az energiaitalt tiltsuk be (aki mindkettőt akarja, az legalább "következetes"), hanem könnyítsünk a rájuk nehezedő terheken! Részben a sok ezres év eleji diáktüntetéseknek köszönhetően az utóbbi időben viszonylag sok szó esik az iskolai túlterheltségről, a magas óraszámról. (Ezt bizonyítandó, felhívásunkra rengeteg diák fotózta le saját órarendjét.) Érdemes azonban beszélni a túlzott mértékű lexikális tananyag terheiről, és a diákok túlzott stresszeléséről is. Aki nem szakosodik gyorsan, hanem például általános gimnáziumba megy, az egy sor tantárgyból nagyon részletes tudást kell elsajátítson a középiskola elvégzéséig - ha érettségizik az adott tárgyból, ha nem, -, míg saját, továbbtanulásához szükséges tárgyaira nem jut kellő idő és óraszám. Így azokat különórákon kell megtanulnia. Abban tehát igaza van az államtitkárságnak, amely - cáfolva meg sem tett állításunkat - azt mondja, hogy a túlterheltség egy részét nem a kötelező tananyag okozza. (Közvetlenül nem, de közvetve igen, miután a kötelező tananyag egyrészt merev, másrészt néhány területen nagyon részletes, főként azoknak, akik nem abból a pár - többségében természettudományos - tárgyból tanulnának tovább, amelyeknek az elsajátítását a legrészletesebben írja elő az alaptanterv.) Emellett - és erről kevesebb szó esik - a “poroszos” iskolarendszer elképesztő módon túl is stresszeli a diákokat. A tesztrendszer például a memóriát kéri számon, elsősorban azt, hogy mit nem tud a tanuló. Ez óriási megfelelési kényszer elé állít mindenkit, nem egy esetben megszégyenítve a tanulót az osztály - a saját közössége - előtt, ha egy kérdésre éppen nem tud helyesen felelni. Ezt tetézik az antidemokratikus igazgatók, akik között mind több a politikai kinevezett. Ők nem egyszer elképesztő jogsértésekkel nyomják el a diák-önkormányzatokat és hallgattatják el saját iskolájuk hangját. Annak, aki a koffeines italok betiltásában látja a fiatalság egészségének védelmét, javaslom, beszéljen néhány diákkal, esetleg töltsön el egy napot valamelyik közoktatási intézményben, látogasson el néhány  órára, nézze meg a fiatalokat, amint a következő napra készülnek. Garantálom, másnap ő fogja az első kávét megvenni nekik.  A szerző kommunikációs koordinátor, Független Diákparlament 
2018.09.19 08:19

Sorrend

Nemrég még komoly fegyverténynek számított egy-egy kelet-közép-európai politikai vezető meghívása Washingtonba, amolyan demokrácia fokmérőként működött. A Trump-éra azonban ezt is átírta, mint oly sok mindent a tengeren túli demokráciaszentélyben. Tegnap Andrzej Duda lengyel elnököt fogadta az amerikai elnök miközben, az Európai Unió épp elindította a 7. cikkely szerinti eljárást az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolása miatt Lengyelország ellen. A Fehér Ház új lakója közismerten nem finnyás emberi jogi és jogállamisági kérdésekben, viszont annál inkább érzékeny az Egyesült Államok katonai ereje és az amerikai hadiipar piaci vezetőszerepe témakörben. Nem véletlen, hogy Kelet-Közép-Európából elsőként Klaus Johannis román elnök kapott hivatalos meghívást Washingtonba tavaly júliusban, illetve, hogy Trump először épp Varsóba látogatott a térségben. Mindkét országban az utóbbi időben komoly visszalépések történtek a jogállamiság terén, ám a két állam geopolitikai jelentősége felülír minden Washingtonban korábban hagyományos aggályt. Romániában 2016 óta élesben működik Deveselun, az amerikai rakétavédelmi bázis, Lengyelországban most épül. Bukarest az európai NATO-tagállamok közül elsőként ígérte (és valósította) meg azt, amit Trump kért – védelmi költségvetése 2 százalék fölé emelését -, amerikai katonai támaszpontnak ad otthont a Fekete-tenger partján, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az (Traian Basescu volt államfő szavaival élve) ne váljon „orosz tóvá”. Lengyelország a rakétavédelmi bázison túl elsőként kötött rendszeres amerikai cseppfolyósgáz-szállítmányokra szóló szerződést (Trump tavalyi varsói útja után). És nem utolsósorban, e két ország volt az első a régióban – és Európában –, amely Trump hivatalba lépése óta nagy tételben vásárolt amerikai haditechnikát, valamint ők a két legnagyobb oroszellenes, egyben Oroszországgal határos európai állam is. Ezt a stratégiai fölényt nem tudja legyőzni Orbán Viktor, bármennyire is élen jár a Trumptól nem idegen illiberalizmusban. Duda washingtoni meghívása újabb alkalom lehetne miniszterelnökünk számára, ahhoz hogy rádöbbenjen – az Unión kívül van ugyan élet, de ahhoz nem elég a „merjünk nagyok lenni”.
2018.09.19 08:19