Orbán német csapdában

Publikálás dátuma
2018.06.21 08:15

Fotó: /

Hatalmas sikerrel hülyítették el a magyar társadalmat: az itt élők egyik legnagyobb félelme, hogy tömegesen áramlanak be a menekültek. Mintha a végítélet jönne el akkor, ha migránsokat fogadna be Magyarország. Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy nálunk sokkal jobban működő nyugati országban a lakosság majdnem tíz százaléka bevándorló, és szó ami szó, itthon is sokan gondolják: külföldön jobban menne a soruk.

A kormányt támogatók, a kormányhoz közeli gondolkodók lelkesen ünneplik Orbán Viktort, mennyire fontos európai tényezővé vált, hiszen már közös bevándorlásellenes ernyőszerv létrehozásában gondolkodik – ilyen frakció már létezik az EP-ben, de ezt nyilván alig tudja bárki. Júliusban ráadásul Angela Merkel is fogadja őt Berlinben, ami egyértelmű jele annak, hogy a magyar kormányfő megkerülhetetlenné vált az EU-ban.

Tény, a külföldi lapok is sokat írnak róla, s neki láthatóan csak az a fontos: forogjon a neve a Lajtán túl is. A már egy cseppet sem érdekli, hogy olyan politikusként emlegetik, aki az egyik legnagyobb veszélyt jelenti az EU-ra. Miért akarja hát Merkel vendégül látni Berlinben? Változás előtt állna a német-magyar viszony? A kancellár erre már kedden, az Emmanuel Macron francia elnökkel megtartott közös sajtótájékoztatóján megadta a választ: kiemelik az euróövezetet az EU-ból, így hosszabb távon magukra maradnak azok az államok, amelyek elutasítják a közös európai valuta bevezetését.

A kancellár eszközként használja tehát a magyar miniszterelnököt, aki lelkesen belesétál a csapdába. Merkel így akarja kifogni a szelet a CSU vitorlájából. Közismert, hogy a keresztényszociálisok elnöke, Horst Seehofer szívélyes viszonyt alakított Orbánnal, s osztja radikális nézeteit a menekültpolitikával kapcsolatban. A bajor CSU elnöke két hetet adott Merkelnek arra, hogy közös európai megoldást találjon a menekültválságra, ha ez nem sikerül, azonnal elkezdik kiutasítani azokat, akiknek a menedékkérelmét más uniós országban már elutasították.

Ha a kancellárt annyira érdekelné Orbán véleménye a migránskérdésről, akkor nem a jövő héten esedékes uniós csúcs után fogadná őt. Így pusztán arról van szó, hogy Merkel némi időt akar nyerni: Seehofer belügyminiszterként Orbán látogatása előtt ugyanis aligha rendeli el a menedékkérők kitoloncolását.

Orbánt már nem érdeklik a visegrádi négyek, úgy érzi, az EU egyik vezető politikusává válhat. Csakhogy ezért súlyos árat kell fizetnie - Magyarországnak. Álláspontja szembemegy Budapest érdekeivel: Seehofer javaslata ugyanis de facto azt jelenti, hogy visszaállítják az ellenőrzést a német határon. Ez pedig végsősoron véget vethet a schengeni vívmányoknak.

Ezt a veszélyt a magyar miniszterelnökhöz hasonlóan populistaként emlegetett cseh kormányfő, Andrej Babis is felismerte: ő egyértelműen Merkel közös európai megoldása mellett foglalt állást. Orbánt nem az ország, vagy akár a széthullóban lévő visegrádi csoport érdekli, csak a saját megítélése. Az itthoni közvéleményt pedig úgyis meg lehet győzni a folyamatos agymosással.

Szerző
2018.06.21 08:15

Szerintem

Cafeteria extra  Nem látok csodálkoznivalót a Gundel étteremnek az Orbán-menzán alkalmazott, erősen mérsékelt árain. Ez ugyanaz a vállalkozói magatartás, mint amelyik a TAO pénzekből messze jelentőségén felül juttat milliárdokat a Kedves Vezető felcsúti csapatának. Mindkét esetben a vállalkozó valamilyen előnyre számít a szolgálataiért, a Gundelnél pedig tudjuk is, milyen területen: ez a tendereztetett csomagban szereplő állami fogadások, események cateringje. A Miniszterelnöki Hivatal persze ezt másképp is intézhette volna, például - ha nem tették volna tönkre a cafeteria rendszerét - adhatna étkezési támogatást a dolgozóinak, amivel ők a valós menzaárakat mérsékelhetnék. Akkor persze azon lehetne lamentálni, miért is kell egy miniszterelnöki hivatali dolgozónak, vagy épp egy parlamenti képviselőnek – hiszen az Országház menzáján is hasonló árak vannak - jelentős étkezési hozzájárulást adni. De ez morálisan is egy másik történet, a vállalkozó legalább kimarad belőle. Echter István A remény halála? Az illúziók nélküliség, a Fidesz autokrata stílusa és intézkedései már régen elérték az EU ingerküszöbét. A Sargentini-jelentés a bizonyítéka: a ketrecharcos Orbán érezhetően megroggyant. Akkor mégis, miért ez a beletörődő társadalmi hangulat körülöttünk? Igaz, ennek a farizeus politikának és a Brüsszel-ellenes fellépésnek nem a kormány, hanem a magyar nép láthatja kárát, hiszen az EU-nak vannak elvárásai a pénz felhasználását illetően. Ez azonban mégsem a sötétbe vezető alagút, mert minél rosszabb a nyomás alá helyezett hatalomnak, annál szélesebb út nyílik az ellenzéknek. Én nem forradalmat vizionálok egy kormányváltás érdekében, csak érzem: előbb-utóbb csordultig lesz ama bizonyos pohár. A Vár ura és oligarchái százas szeget vernek a demokratikus jogállam koporsójába, és nem akarnak bikaként elvérezni a torreádorok ellenében. Egy olyan országban, ahol a miniszterelnök semmitmondó sajtótájékoztatójára is csak meghívásos alapon jutnak be médiumok, a kommunikáció legalábbis dadog. Olyan hangosan kell kiáltani, hogy ők is megértsék! Dr. Nagy Zoltán Egy szavazat Sok szó esik mostanában a közelgő EP választásokról, de nagyon hungarocentrikusan. Mint laikus, szeretnék tisztán látni. Az Európai Parlament képviselőit az Európai Unió polgárai választják meg, demokratikusan, one man, one vote alapon – gondolom én, de lehet, hogy tévedek. Elképzelhető, hogy a kettős állampolgárságú „külhoni magyarok” két országban is választhatnak EP képviselőt? Különösen furcsának találnám, ha a titkos (pl. szlovákiai) kettős állampolgárok fontosabbak lennének, mint a jogkövető uniós állampolgárok. Tisztában vannak ezzel Brüsszelben? Wiegandt Richárd
2019.01.19 16:00
Frissítve: 2019.01.19 16:00

Soros Tízparancsolata

Az a tény, hogy az Európai Parlament majdnem kétharmados többséggel szavazta meg a jelentést, amely szerint jogállamisághoz kötnék a 2021-2027-es uniós költségvetési időszakban a támogatások kifizetését, arra mutat rá: hiába veri vissza keményen a külgazdasági és külügyminiszter, a kormányszóvivő, vagy a kormány bármely tagja a magyar kabinetet ért „sorosista támadásokat”, az EU nagy részének elege van ebből a stílusból. A pökhendi, cinikus, lekezelő, bicskanyitogató megnyilatkozások helyett nem ártana ezen elgondolkodni. 
Eddig az uniós pénzek – finoman fogalmazva – sajátos felhasználásával kisbirodalmak épültek. Itthon ezt minden további nélkül meg lehetett tenni, de más országokban szemet szúr, hogy a NER a németek, a franciák és más demokráciák befizetéseiből hozta létre a saját urizáló elitjét. Az EP által elfogadott javaslatból persze nem lesz egyik napról a másikra minden országra érvényes törvény, de az igenek magas aránya után elég valószínű, hogy az Európai Tanácson is átmegy majd. A magyar-lengyel vétó ezúttal kevés lesz. 
Nyilván egyetlen fideszes képviselőtől sem várhatjuk, hogy a nyilvánosság előtt beismerje a lopást. Az azonban sajátos, hogy a csütörtöki döntést még olyan kormánypárti politikusok is Soros ármánykodásának nevezték, akik épp az EP-től veszik fel nem is csekély fizetésüket. Mintha nem volnának tisztában azzal, hogy épül fel az Unió parlamentje, vagy hogy azt pártok tucatjai alkotják, amelyeknek a lehető legcsekélyebb kapcsolatuk sincs az amerikai magyar milliárdossal. 
Két lehetőség van. Vagy hirtelen elbutulás miatt írják a jelentés elfogadását Soros számlájára, vagy simán hazudnak. S mivel kormányunk a kereszténység bástyája, mélyen hívő politikusai pedig az Evangélium szellemisége szerint élnek, marad az első variáció. Az ostobaság persze nem feltétlenül egy államférfi legszerencsésebb tulajdonsága, de ez itthon talán nem is feltétlenül igaz. S hogy a Tízparancsolatban „Ne lopj” is szerepel? Nyilvánvalóan ez is a Soros-terv része.
2019.01.19 09:10
Frissítve: 2019.01.19 09:13