Kőbányai János könyve, a "Vonzások és (szín)választások a Magyarország-villamoson egy új korszak delelőjén" enyhén barokkos címével már eleve meglepetést kelt, azonban az olvasás során lassan kiderül, hogy a cím mindhárom eleme jogos, így aztán a könyv a felvetett kérdések sokszínűségével és gazdagságával szinte zavarba hozza a nyájas olvasót. Első látásra igen érdekes kalandra invitál bennünket a pesti villamoson, ami valójában a vágy villamosa, mert két ország – Magyarország és Izrael - (vágy)álmaiba is elvezet a vonzások és választások felkínált széles mezején, hogy aztán végül, "itthon" az "Orbán-korszak" nyitányával is szembenézzen. A könyv műfajában is kétrétegű: egyrészt szórakoztató olvasmány a budapesti hétköznapokról, a villamos ablakából látható világról, másrészt – XIX. századi stílusban szólva – felkavaró történelemfilozófiai bölcselet a "múlt és jövő" sorkérdéseiről. Ezen a "pesti villamoson" tehát jól meg kell kapaszkodnunk olvasás közben, mert a szerző gyakran és gyorsan vált a könnyed stílusú pesti élmények és a legnehezebb fajsúlyú történelmi sorskérdések között, de az egymást követő fejezetekben egyre inkább elvezetve az olvasót a nagy történelmi tájkép és a sorskérdések felé.
Ez persze nem véletlen, mert Kőbányai János könyve végül is két konkrét történelmi esemény körül sűrűsödik, egyrészt a 2018-as áprilisi választások múltjának melankóliája ihlette, másrészt a hetvenedik évét betöltő izraeli állam jövője iránti bizakodása hatja át, ami mögött újra meg újra felbukkan Orbán Viktor és Bibi Netanjahu alakja is. A szerző ugyanis egyszerre két ország sorsa felett aggódik, ám a két személy találkozása révén önkéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy Orbán kijelentése - miszerint Magyarország "bűnt követett el, hogy nem védte meg zsidó állampolgárait" - bármennyire is jó, hogy elhangzott, mégis hitelt érdemlő-e. Hiszen Orbán a maga elvtelen pragmatizmusában már nagyon sok mindent mondott és gyakran annak az ellenkezőjét is meghirdette. Horthy dicsőségét is zengte, pedig a szerző szerint is "a Horthy korszakkal kezdődött a magyar zsidóság emancipációjának visszavonása". Orbán a szégyenletes, "gábrieles-sasos" szobrot is felállíttatta az éj leple alatt a Szabadság téren, azt remélve, hogy "felelősségét a »németekre« háríthatja", ezzel úgymond "mosta kezeit" és berendezkedett az ideológiai körkörös védelemre a politikai marketing szabályai szerint.
Ám másfelől Netanjahu pesti látogatása kapcsán az a kérdés is felvetődik, hogy a jogosult nemzeti önvédelem képviselőjeként bölcs dolog és szükséges politikai lépés volt-e Orbánnal így összejönni, és mennyire szabad az autoriter populizmus hírhedt alakját, a hamis hírek nagyüzemi termelőjét hiteles partnernek tekinteni? Az persze igaz, hogy a szomszédai által fenyegetett állam miniszterelnökének "az a dolga, hogy szövetségeseket keressen Európában", de az korántsem biztos, hogy jó helyen kereste, mert Orbán "szövetsége" akár ártalmas is lehet számára Európában. A vonzások és választások sodrása szerint Kőbányai is küzd fejezetről-fejezetre ezekkel a kérdésekkel, a könyv egymást kronológiailag is követő fejezeteiben újra meg újra visszatérve a magyar zsidóság életének ezekhez a dilemmáihoz. A súlyos kérdéseket felvető korai és rövidebb fejezetek után a hosszabb és átfogóbb világtörténelmi fejtegetések következnek, május második feléből, szinte napokkal a könyv megjelenése előtti időkből is. De a könyv íve mégiscsak az Izrael ideje című, a hetvenedik születésnapra írott, június 2-i Népszava cikkel zárul le, ami már nem kerülhetett a kötetbe. Ebben a cikkben a szerző az ünnepi alkalom kapcsán megvallja, hogy valójában Budapestre visszaérkezve is ott maradt örökre, ahogy "ott" sem hagyta el soha Budapestet.
Mindnyájunknak jó okunk van megvallani, hogy a történelmünkkel való őszinte és kritikai szembenézés elég ritka Magyarországon, s így Kőbányai könyve mindhárom kínzó történelmi kérdésben figyelemreméltó. A magyar-zsidó együttélés, a magyar zsidóság "múltjának és jövőjének" tekintetében éppúgy, mint a migrációk világtörténelmi sorozatára és a mai veszélyeire kitekintve, de talán a leginkább a – Horthy időkkel rokonított – "Orbán-korszak" ügyében. A múltba néző orbáni világ erősen befolyásolja mindkét kérdés kimenetelét, ahogy erre a villamos ablakából látható Soros-plakátok ismétlődő felemlítésével is emlékeztet bennünket a szerző. Ezért a könyv keretét adó színes beszámoló a "szerelmünk Budapest" témában maga is keserédes. A villamos ablakán át nézelődve akarva-akaratlanul rádöbbenünk a körülöttünk lévő botrányos világra is, hiszen a villamosból kinézve, megállóról-megállóra haladva a kódolt antiszemitizmust sugárzó Soros-plakátok rondítják el a megszokott, kedves utcaképet.
De talán mégsem "egy új korszak delelőjén" vagyunk, hanem a Horthy-korszakot számos vonatkozásban megismétlő orbáni világ hanyatlásának időszakában, ami - a szerző által megidézett Radnóti Miklós szavai szerint – "már egy messzefénylő szabad jövő felé tör"?
(Kőbányai János: Vonzások és (szín)választások a Magyarország-villamoson - Egy új korszak delelőjén. Múlt és Jövő Alapítvány, 2018)
