Az ellenzéki sajtó nemrég jókat derült azon, hogy a Magyar Idők szerzője, N. Horváth Zsófia nehezményezte: a Billy Elliot című, a homoszexualitást propagáló musical épp azt a korosztályt veszi célba – tíz év körüli gyerekeket –, amely a legkönnyebben befolyásolható. Azaz: ha a gyermekünk megnézi az amúgy színpadon és filmvásznon is világsikert arató darab Magyarországon futó változatát, maga is meleg lesz. A szerző azt kérte számon Ókovács Szilveszteren, mégis miképpen lehetséges, hogy az állami milliárdokból üzemelő Opera efféle előadásnak ad helyet. A főigazgató válaszát szintén a Magyar Idők közölte, az elöljáró ebben karakánul kiállt a darab és az intézmény mellett – igaz, sokan nehezményezték, hogy megemlítette: az eredeti változathoz képest szándékosan háttérbe szorították a homoszexualitással foglalkozó történetszálat. Ókovács egy nappal később az Origón megjelent írása még inkább magyarázkodik a tekintetben, hogy akkor mennyit és milyen módon alakítottak a főszereplők szexuális identitásán, illetve, hogy a darabot eleve 14 éven felüli gyerekeknek ajánlja az intézmény. Ezt sokan meghunyászkodásként értelmezték, így azok is kritizálták Ókovácsot, akik addig szimpatikusnak tartották válaszát a Magyar Időkben.
A Billy Elliot musical zökkenőmentesen és nagy sikerrel Londonban, a West Enden - Forrás: Billy Elliot/Facebook
De hogyan juthatunk el 2018-ban hazánkban odáig, hogy egy ilyen, szakmailag teljesen megalapozatlan írás nyomán egy állami intézmény 15 előadást töröl a programjából? A kérdés összetett. Mindenekelőtt fontos látnunk az ügy gyakorlati vonatkozásait. A Magyar Állami Operaház épületét épp felújítják, így a Billy Elliot a renoválás idejére kénytelen volt átköltözni az Erkel Színházba, amelynek nézőtere hozzávetőlegesen kétszer akkora, mint az Operaházé. Információnk szerint az, hogy nem fogynak a jegyek a Billy Elliotra, valós probléma – a kérdés az, mennyire befolyásolta a látogatói kedvet a Magyar Idők hecckampánya.
FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
A Billy Elliotot 2016 nyarán mutatták be, finoman szólva sem nevezhető tehát újdonságnak. Hogy miért épp májusban jutott eszébe a Magyar Időknek az Elton John nevével fémjelzett mű ellen lázítani, az magát Ókovácsot is foglalkoztatja a válasz tanúbizonysága szerint. Az már a premier környékén is gyakran feltett kérdés volt egyébként, mennyire jó ötlet musicalt játszani a Magyar Állami Operaházban, amikor arra ott van az erre szakosodott Madách Színház és a szintén állami intézményként működő Budapesti Operettszínház – némileg ironikusnak hat tehát, hogy a repertoárt lényegében teljesen lecserélő, igazgatóként több kevéssé sikeres opera-előadást jegyző Ókovácsot épp egy musical miatt éri támadás.
A főigazgató a 15 előadás törléséről szóló hírt belső levélben tudatta a társulati tagokkal – ez a levél került később a 444.hu szerkesztőségéhez. Ókovács néhány órán belül közleményben jelezte: tévesen interpretálja az esetet az, aki (ön)cenzúráról beszél, hiszen 29 előadást megtartanak, „csak” 15-öt törölnek. Azt is hangsúlyozta: az ok nem maga a Magyar Idők-cikk, hanem az, hogy ennek a botránynak a hatására drasztikusan csökkent az érdeklődés a Billy Elliot iránt. Hogy eredetileg mekkora volt az érdeklődés, az más kérdés.
CÉLKERESZT - A musical egyik megtámadott jelenete FOTÓ: MTI/KALLOS BEA
A felújítás egyik komoly problémája, hogy az Operaház és az Erkel színpadtechnikája nem kompatibilis egymással: sok darabot nem lehetett átköltöztetni az Erkelbe, így kimondva-kimondatlanul is, de részben a technika szabta meg a renoválás alatti repertoárt. A nyári vakáció idején az iskolai csoportokra sem lehet apellálni, ami a matinéelőadások tekintetében egyébként szintén nem elhanyagolható szempont.
Az azonban kétségkívül példa nélkül áll, hogy egy intézmény érdeklődés híján előadásokat töröljön – és ilyen nagy számban. A repertoárcsere előtt is akadtak bőven darabok, amelyek félházzal futottak – ráadásul az Operaházban, ami azt jelenti, hogy negyed ekkora közönség előtt is lementek az előadások. Ráadásul egy intézmény esetében, amely a közönségsiker mellett a kortárs rendezői-zeneszerzői szcéna számára is platform akar lenni (márpedig az ország egyetlen operaházaként például egy kétségkívül fontos feladata a MÁO-nak), ez teljesen normális bárhol a világon. A Billy Elliot ráadásul még csak nem is ez a kategória: kifejezetten szórakoztató mű néhány érdekes kérdéssel a középpontban: egy, az angol munkásosztály sztereotípiából kitörni vágyó kisfiú története.
Sokak szerint a hecckampány Ókovács Szilveszter személye ellen szól, és ezért azok számára is intő jel, akik eddig őt stabilan bebetonozott NER-emberként könyvelték el. Noha a főigazgatót mindössze néhány hónapja nevezték ki újabb öt évre, az őt érő támadás azt jelzi: az új kormány másként gondolkodik arról, kinek inog a széke és kinek nem, illetve pontosan milyen repertoárral is illik dolgoznia egy állami intézménynek. Ugyanebben a kontextusban emlegetik a szintén a Magyar Idők által betámadott PIM-igazgató, Prőhle Gergely és Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház vezetőjének nevét is, akinek hamarosan lejár a mandátuma a teátrum élén. Az utóbbi években mindkét dalszínház komoly szakmai sikereket könyvelhetett el, ám azok szerint, akik a fentieket már a közelgő kultúrkampf előszeleként értelmezik, így hamarosan az számít majd a legkevésbé, mi értékes és mi nem az. Ne legyen igazuk.
A Billy Elliot a 2000-es, azonos című mozifilmen alapuló musical. Zenéjét Sir Elton John szerezte, a szövegkönyvet a film forgatókönyvét is jegyző Lee Hall. A musicalt 2005-ben mutatták be a londoni Victoria Palace-ben, a darab tíz Tony-díjat nyert, és tizenegy esztendőn át játszották a West Enden. A Broadwayen 2008-ban debütált, 2012-ig futott. A történet az 1984-85-ös bányászsztrájk idején játszódik, a főszereplő kisfiú útkeresése mellett fontos szerepet kap benne a homoszexualitás és a korabeli társadalmi változások ábrázolása is.
