Nemzetállami átkok

Publikálás dátuma
2018.06.26. 08:15

Bár még nem látszik tisztán, a magyar kormányfő alighanem saját csapdájába esik, amikor a menekültkérdésre alapozva próbálja megkerülhetetlenné tenni magát az európai politikai porond jobboldalán. Magyarországon van ellenségkép – Soros György és "civil bandája" –, van menekültellenes propaganda - amire építve kétharmados választási győzelmet lehet aratni –, van félelem és van hülyeség az eldobott szalámis zsemléig, csak mint a Neue Zürcher Zeitung éles szemmel észreveszi, amit mi az Elbától keletre látunk: menekült nincs. Hogy ebben most mekkora szerepe van a szerb határon felhúzott – az európai határokhoz mérten nyúlfarknyi – gyodának és mekkora a menekülteket elriasztó propagandának, vagy az Unió és Törökország közötti egyezségnek – más kérdés.

A magyar kormányfőt és a menekültkérdésben gyakorlatilag érintetlen visegrádi csoportot mindenesetre nem hívták meg a vasárnapi brüsszeli minicsúcsra, amely – ez is tény – Orbán vétó-sikoltozásának hiányában is alig hozott valami reményt. A találkozót, amely az e hétre tervezett rendes uniós csúcsot lett volna hivatott előkészíteni, Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök hívta össze – kapott is érte Budapestről, mert „túllépte hatáskörét” –, bár valójában ez csak technikai szerep volt. Az ötletgazda a német kancellár, aki maga is belpolitikai harapófogóba szorult, ultimátumot kapott Horst Seehofer CSU-elnök belügyminisztertől, aki akár a CDU-CSU koalíciót is felmondaná, ha nem sikerülne valamit a halott dublini egyezmény helyébe ültetni. Hogy ezt a fenyegetést német belpolitikailag mennyire lehet komolyan venni, hamarosan kiderül, de ha Dublin helyett nem sikerül valamit összetákolnia az uniós tagországoknak, az már katasztrofális következményekkel járhat. Főként annak tükrében, hogy a hét végén Erdogan megnyerte a török választást, és erről a „magas lóról” diktálhat a Brüsszelnek a menekültkérdésben is.

A legrosszabb, ami megtörténhet a következő uniós csúcson - s máris szinte biztosra vehetjük -, hogy megint elhalasztják a döntést egy közös, átfogó európai megoldásról. Akkor pedig a magyar kormányfő látszólagos „győzelmével”, amely minden összeurópai megoldást megvétóz, Horst Seehofer lezárhatja a német határt, hogy visszafordítsák Ausztriába a menekülteket, minek következtében – mint Sebastian Kurz osztrák kancellár már jelezte – Bécs lezárja a Brenner-hágót. Amivel gyakorlatilag befellegzett a schengeni rendszernek, az Európai Unió egyik legnagyobb vívmányának, a határok nélküli Európának, az európai polgárok szabad mozgásának.

Ami az egészből tisztán látszik: a nemzetállami pöffeszkedés, amely oly kiválóan szolgálja a belpolitikai hatalmi célokat, gyakorlatilag lehetetlenné teszi az átfogó európai egyezményt, amire amúgy mindenki szerint szükség volna, de amely "szent cél" érdekében nem hajlandó magára venni a menekültkérelmek elbírálásának delegálását vagy a letelepítési kvótákat.

Az európai közösségben most egyénileg mindenki annyira jót akar, hogy az már közösségi katasztrófát sejtet.

Szerző

Kell egy pasa

Publikálás dátuma
2018.06.26. 08:13

Elismerte Erdogan választási győzelmét a második helyen végzett kemalista Muharrem Ince is, bár a szavazatszámlálás során ő maga jelezte: a választás és a számlálás tisztasága hagy kívánnivalót. Nem is tehetett mást, a hivatalban lévő államfő tízmillió szavazattal kapott többet, mint ő.

Tisztességtelen és egyenlőtlen feltételekkel folyó versenyben ugyan, de Erdogan az első fordulóból megszerezte a győzelmet, annak ellenére, hogy 2013 augusztusa óta, amikor a Gezi park tüntetőit először verte szét brutálisan a karhatalom, Törökországban évről évre fokozódott az elnyomás, és a 2016-os (sokak szerint megrendezett) puccskísérlet óta fenntartott szükségállapot örve alatt szabályos állami terror tombol. Tisztességes versenyben vélhetően legalább második fordulóra sor került volna, ahol egy ellenzéki összefogás kiszoríthatta volna hatalomból a pasának készülő államfőt.

De még ebben az esetben is adódna a kérdés: hogy lehet, hogy egy diktátor ekkora támogatottságnak örvend? Minek köszönhető, hogy száz év szekularizáció és fokozatos demokratizálódás után a török közösség fele ennyire nem igényli sem a jogbiztonságot, sem a szabadságot, s úgy tűnik, magát a szekularizációt, a modernitást sem? A legelképesztőbb mégis az, hogy a németországi törökök még nagyobb arányban szavaztak Erdoganra és pártjára, mint az otthoniak.

Kétségtelen, a demokráciát tanulni kell, mint ahogy a vele járó felelősségvállalást is. Ez - mint mi is látjuk - nem könnyű és gyors folyamat. A nép egy része hol Vezérre, hol Cárra, hol Pasára vágyik, aki gondolkodik és dönt helyettük.

Fel lehet adni, vagy meg lehet próbálni mindenek ellenére tovább folytatni a küzdelmet. Erdogan ellenfele nem adja fel, célja megduplázni jelenlegi támogatottságát, és hiszi, hogy sikerülni fog.

Minden bizonnyal igen, s nemcsak azért, mert minden diktátor megbukik egyszer, hanem mert a szabadság olyan, mint a legerősebb drog: igen könnyen függőséget okoz. A török társadalom pedig nemcsak megkóstolta, hanem Erdogan utolsó éveiig fogyasztotta is azt.

Szerző

Imázsjavítás

Publikálás dátuma
2018.06.26. 08:09

A belső-erzsébetvárosi szlengben diplomatáknak nevezik azokat a tajtrészeg alakokat, akik hajnalonta összemocskolják az utcákat, a lakókat pedig fölverik az álmukból. Valamelyik turisztikai főhalljakend azt volt kedves ugyanis mondani, hogy a Bulinegyed az országimázs kitüntetett része, az ott szórakozó külföldi fiatalok pedig diplomaták, akik jó hírét viszik hazánknak.

Budapest évtizedek óta ugyanezen okból kénytelen tűrni a közlekedést napokra megbénító városi futóversenyeket is. Ugyancsak a páratlan reklámértékkel indokolta tavaly a kormány, hogy 3,1 milliárdért belebetonoztak egy tornyot a Dunába, ahol tíz nő és huszonkét férfi három napon keresztül ugrándozott, igaz, kétségkívül a világörökségi látképbe ágyazottan. És mi más, mint a város népszerűsítése magyarázza, hogy 2003 óta röpködnek műrepülők belvárosi hidak alatt, a városnak a névlegesnél is szerényebb bevételt hozva, viszont 2016 óta (és a szerződés szerint legalább 2020-ig) milliárdos állami támogatással a szárnyuk alatt.

A város lakóinak mindebből lényegesen kevesebb a hasznuk, mint amennyi macerát kénytelenek elszenvedni. Ezek az imázsfényező izék drágák, hangosak, szennyezik a környezetet - aki pedig keres rajtuk, annak esze ágában sincs visszacsorgatni a pénz legalább egy részét a közösbe. Mindennek tükrében örvendetes, hogy Tarlós István főpolgármester legalább arra felfigyelt: az általa vezetett város fele megőrül a napokon át robajló repülőgépektől. Felfigyelt, elgondolkodott, intézkedést ígért.

A hírt kommentelők egytől egyig úgy értékelik ezt a politikusi megmozdulást, hogy lám, Tarlós elfogadta Orbán felkérését, és jövőre újra elindul a főpolgármester-választáson. Izgatottan várjuk, hogy a helyette minden fontosabb kérdésben döntő Fidesz-kormány milyen megoldással segíti majd jövőre a kampányát.

Szerző
Témák
Air Race