Nemzetállami átkok

Publikálás dátuma
2018.06.26 08:15

Fotó: /

Bár még nem látszik tisztán, a magyar kormányfő alighanem saját csapdájába esik, amikor a menekültkérdésre alapozva próbálja megkerülhetetlenné tenni magát az európai politikai porond jobboldalán. Magyarországon van ellenségkép – Soros György és "civil bandája" –, van menekültellenes propaganda - amire építve kétharmados választási győzelmet lehet aratni –, van félelem és van hülyeség az eldobott szalámis zsemléig, csak mint a Neue Zürcher Zeitung éles szemmel észreveszi, amit mi az Elbától keletre látunk: menekült nincs. Hogy ebben most mekkora szerepe van a szerb határon felhúzott – az európai határokhoz mérten nyúlfarknyi – gyodának és mekkora a menekülteket elriasztó propagandának, vagy az Unió és Törökország közötti egyezségnek – más kérdés.

A magyar kormányfőt és a menekültkérdésben gyakorlatilag érintetlen visegrádi csoportot mindenesetre nem hívták meg a vasárnapi brüsszeli minicsúcsra, amely – ez is tény – Orbán vétó-sikoltozásának hiányában is alig hozott valami reményt. A találkozót, amely az e hétre tervezett rendes uniós csúcsot lett volna hivatott előkészíteni, Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök hívta össze – kapott is érte Budapestről, mert „túllépte hatáskörét” –, bár valójában ez csak technikai szerep volt. Az ötletgazda a német kancellár, aki maga is belpolitikai harapófogóba szorult, ultimátumot kapott Horst Seehofer CSU-elnök belügyminisztertől, aki akár a CDU-CSU koalíciót is felmondaná, ha nem sikerülne valamit a halott dublini egyezmény helyébe ültetni. Hogy ezt a fenyegetést német belpolitikailag mennyire lehet komolyan venni, hamarosan kiderül, de ha Dublin helyett nem sikerül valamit összetákolnia az uniós tagországoknak, az már katasztrofális következményekkel járhat. Főként annak tükrében, hogy a hét végén Erdogan megnyerte a török választást, és erről a „magas lóról” diktálhat a Brüsszelnek a menekültkérdésben is.

A legrosszabb, ami megtörténhet a következő uniós csúcson - s máris szinte biztosra vehetjük -, hogy megint elhalasztják a döntést egy közös, átfogó európai megoldásról. Akkor pedig a magyar kormányfő látszólagos „győzelmével”, amely minden összeurópai megoldást megvétóz, Horst Seehofer lezárhatja a német határt, hogy visszafordítsák Ausztriába a menekülteket, minek következtében – mint Sebastian Kurz osztrák kancellár már jelezte – Bécs lezárja a Brenner-hágót. Amivel gyakorlatilag befellegzett a schengeni rendszernek, az Európai Unió egyik legnagyobb vívmányának, a határok nélküli Európának, az európai polgárok szabad mozgásának.

Ami az egészből tisztán látszik: a nemzetállami pöffeszkedés, amely oly kiválóan szolgálja a belpolitikai hatalmi célokat, gyakorlatilag lehetetlenné teszi az átfogó európai egyezményt, amire amúgy mindenki szerint szükség volna, de amely "szent cél" érdekében nem hajlandó magára venni a menekültkérelmek elbírálásának delegálását vagy a letelepítési kvótákat.

Az európai közösségben most egyénileg mindenki annyira jót akar, hogy az már közösségi katasztrófát sejtet.

Szerző
2018.06.26 08:15

Iskolai koffein

Teljesen kitiltják a kávéautomatákat a dél-koreai iskolákból, a tanároknak fenntartott automatákat is száműzik, nehogy a diákok a rendszert kijátszva hozzájussanak az élénkítő italhoz - adta hírül a magyar sajtó is. Hüledezem. Vajon mennyire lenne bölcs kiküldeni valakit az esőbe, majd elvenni tőle az esernyőt, hogy el ne fáradjon a keze, miközben az ernyőt tartja? A diákok nem unalmukban kelnek hajnalban, élnek koffeinen és alszanak csupán néhány órát, hanem mert az oktatási rendszer erre kényszeríti őket. Ha a diákok szívéért aggódunk, ne a kávét és/vagy az energiaitalt tiltsuk be (aki mindkettőt akarja, az legalább "következetes"), hanem könnyítsünk a rájuk nehezedő terheken! Részben a sok ezres év eleji diáktüntetéseknek köszönhetően az utóbbi időben viszonylag sok szó esik az iskolai túlterheltségről, a magas óraszámról. (Ezt bizonyítandó, felhívásunkra rengeteg diák fotózta le saját órarendjét.) Érdemes azonban beszélni a túlzott mértékű lexikális tananyag terheiről, és a diákok túlzott stresszeléséről is. Aki nem szakosodik gyorsan, hanem például általános gimnáziumba megy, az egy sor tantárgyból nagyon részletes tudást kell elsajátítson a középiskola elvégzéséig - ha érettségizik az adott tárgyból, ha nem, -, míg saját, továbbtanulásához szükséges tárgyaira nem jut kellő idő és óraszám. Így azokat különórákon kell megtanulnia. Abban tehát igaza van az államtitkárságnak, amely - cáfolva meg sem tett állításunkat - azt mondja, hogy a túlterheltség egy részét nem a kötelező tananyag okozza. (Közvetlenül nem, de közvetve igen, miután a kötelező tananyag egyrészt merev, másrészt néhány területen nagyon részletes, főként azoknak, akik nem abból a pár - többségében természettudományos - tárgyból tanulnának tovább, amelyeknek az elsajátítását a legrészletesebben írja elő az alaptanterv.) Emellett - és erről kevesebb szó esik - a “poroszos” iskolarendszer elképesztő módon túl is stresszeli a diákokat. A tesztrendszer például a memóriát kéri számon, elsősorban azt, hogy mit nem tud a tanuló. Ez óriási megfelelési kényszer elé állít mindenkit, nem egy esetben megszégyenítve a tanulót az osztály - a saját közössége - előtt, ha egy kérdésre éppen nem tud helyesen felelni. Ezt tetézik az antidemokratikus igazgatók, akik között mind több a politikai kinevezett. Ők nem egyszer elképesztő jogsértésekkel nyomják el a diák-önkormányzatokat és hallgattatják el saját iskolájuk hangját. Annak, aki a koffeines italok betiltásában látja a fiatalság egészségének védelmét, javaslom, beszéljen néhány diákkal, esetleg töltsön el egy napot valamelyik közoktatási intézményben, látogasson el néhány  órára, nézze meg a fiatalokat, amint a következő napra készülnek. Garantálom, másnap ő fogja az első kávét megvenni nekik.  A szerző kommunikációs koordinátor, Független Diákparlament 
2018.09.19 08:19

Sorrend

Nemrég még komoly fegyverténynek számított egy-egy kelet-közép-európai politikai vezető meghívása Washingtonba, amolyan demokrácia fokmérőként működött. A Trump-éra azonban ezt is átírta, mint oly sok mindent a tengeren túli demokráciaszentélyben. Tegnap Andrzej Duda lengyel elnököt fogadta az amerikai elnök miközben, az Európai Unió épp elindította a 7. cikkely szerinti eljárást az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolása miatt Lengyelország ellen. A Fehér Ház új lakója közismerten nem finnyás emberi jogi és jogállamisági kérdésekben, viszont annál inkább érzékeny az Egyesült Államok katonai ereje és az amerikai hadiipar piaci vezetőszerepe témakörben. Nem véletlen, hogy Kelet-Közép-Európából elsőként Klaus Johannis román elnök kapott hivatalos meghívást Washingtonba tavaly júliusban, illetve, hogy Trump először épp Varsóba látogatott a térségben. Mindkét országban az utóbbi időben komoly visszalépések történtek a jogállamiság terén, ám a két állam geopolitikai jelentősége felülír minden Washingtonban korábban hagyományos aggályt. Romániában 2016 óta élesben működik Deveselun, az amerikai rakétavédelmi bázis, Lengyelországban most épül. Bukarest az európai NATO-tagállamok közül elsőként ígérte (és valósította) meg azt, amit Trump kért – védelmi költségvetése 2 százalék fölé emelését -, amerikai katonai támaszpontnak ad otthont a Fekete-tenger partján, ezzel is hozzájárulva ahhoz, hogy az (Traian Basescu volt államfő szavaival élve) ne váljon „orosz tóvá”. Lengyelország a rakétavédelmi bázison túl elsőként kötött rendszeres amerikai cseppfolyósgáz-szállítmányokra szóló szerződést (Trump tavalyi varsói útja után). És nem utolsósorban, e két ország volt az első a régióban – és Európában –, amely Trump hivatalba lépése óta nagy tételben vásárolt amerikai haditechnikát, valamint ők a két legnagyobb oroszellenes, egyben Oroszországgal határos európai állam is. Ezt a stratégiai fölényt nem tudja legyőzni Orbán Viktor, bármennyire is élen jár a Trumptól nem idegen illiberalizmusban. Duda washingtoni meghívása újabb alkalom lehetne miniszterelnökünk számára, ahhoz hogy rádöbbenjen – az Unión kívül van ugyan élet, de ahhoz nem elég a „merjünk nagyok lenni”.
2018.09.19 08:19