Made in Iron

Publikálás dátuma
2018.06.29 21:40
Forrás: Iron Maiden/Facebook
Fotó: /
Az idei fesztivál fő attrakciója az angol Iron Maiden volt, a zenekar a viharos körülmények ellenére hibátlan koncertet csinált.

- A világ megérett a pusztulásra – ez volt az első gondolatunk, amikor elvegyültünk Sopronban a fesztivállátogató között. Két éve a száraz porviharos, idén viszont az iszapbirkózós turnusban érkeztünk, abban az időszakban, amikor a földi életet elpusztító globális felmelegedés éppen egy eső- és hidegfronttal igyekezett elaltatni az emberek éberségét. A rendezvény területén az időjárásból adódón sör mellett a gumicsizma volt a legkapósabb szuvenír – aki járt már ilyen helyen, nagyjából sejti, hogy ez a kombináció mit jelent.

Az előjelek és a közvetlen előzmények tehát korántsem voltak biztatóak: különféle sátrakból a világ leggagyibb zenéinek változatos mixeit vágták a fülünkhöz az egyre viharosabb széllökések, egy félig-meddig fedett helyen az angol-belga meccset vetítették (0-1), és azokat a földdarabokat, amelyeket az előző napi özönvíz domborzati okokból szárazon hagyott, egy csőtörés készült elárasztani, amikor elindultunk a nagyszínpad felé - mint utóbb kiderült, túlságosan korán, mert az Iron Maiden megvárta a kezdéssel a focimeccs végét. De este 10 órakor megszólalt a Doctor, Doctor (felvételről, természetesen: sosem játsszák koncerten, mégis majdnem minden koncert ezzel kezdődik), és onnantól tulajdonképpen mindegy volt az is, ami tíz előtt történt, meg tulajdonképpen az is, ami éjfél után, hazafelé.

Persze lehetett volna tökéletesebb; mindig lehetne. Ha Sopron felé az utolsó kilométereket nem egy megadugóban araszolva tettük volna meg, és maradt volna egy kis idő aludni a kezdés előtt, hogy ne kelljen a hazavezetés miatt aggódni. Ha nem húzták volna az időt, megvárva, amíg a vihar fölénk ér. Ha az orkán nem hintáztatta volna a gumiból készült, életnagyságú, forgó propellerű harci repülőt, meg később a gumiszörny-fejet úgy, mintha egy ballagási léggömb lenne, és ha nem csapkodtak volna ide-oda a másik gumikreáció ujjai a szélben, elterelve a figyelmet arról a dilemmáról, hogy a hatalmas, lépegető katonába vajon egy óriás bújt bele, vagy ez már az ipar 4.0, amikor a metálkoncerteken is robotok játsszák a mellékszerepeket.

De mindezzel együtt is nehéz visszaemlékezni olyan előadásra ebből az évtizedből, amelyik jobb lett volna. Számomra akkor lett igazán jó, amikor Bruce Dickinson énekes karddal a kezében mesélni kezdett az 56-ban Magyarországról elmenekült énektanárjáról, és (talán csak én hallottam így, de nekem tényleg így jött át) arra biztatott, hogy a megszerzett szabadságot ne adjuk ki a kezünkből). Meg akkor, amikor a Fear of the Darkot sikerült egy kicsit újraértelmezni egy olyan jelmezzel, amelyik mintha egy Mercyful Fate-lemezborítóról lépett volna le: egy fekete cilinder, egy malaclopó kabát, egy fehér ing, egy zölden világító viharlámpa, egy ezüstös színű, csőrös maszk, és máris valahol a XVIII. században jártunk, az utolsó nagy európai pestisjárvány idején. Az egész koncertet átjárta egy sajátos világvége-atmoszféra, részben a díszletek, részben a dalválasztás miatt, de nem csak ezért.

Iron Maiden - Run To The Hills

m/ Up The irons! White man came across the sea, He brought us pain and misery. He killed our tribes, he killed our creed, He took our game for his own need. We fought him hard, we fought him well, Out on the plains we gave him hell.

Voltak egészen transzcedensnek tűnő külső motívumok isk: például a kivetítőn a vége felé tisztán látszott, hogy a színpad előtt esik az eső, de ahol mi álltunk, jobboldalon, nagyjából a hangosítás magasságában, ott egy csepp sem hullott, és álltak kollégák a túlszélen, akik szintén nem találkoztak csapadékkal; mellesleg volt velünk valaki, aki határozottan állítja, hogy a Troopernél hazaindult, mert azt hitte, hogy vége van, mégis lelkesen ecsetelte, hogy milyen nagyszerűen szólt a ráadásban, egy órával később a Hallowed Be Thy Name és a Run to the Hills, miközben abban az időben szinte bizonyosan messze járt már a Lővér kempingtől (mondjuk a hasonló jelenéseknek néha egészen materiális, palackozott magyarázatuk van).

Nem rémlik, hogy valaha is lett volna Magyarországon gyenge, félvállról vett Iron Maiden koncert, de a 120 percnyi csütörtöki profizmus biztosan benne volt a legjobb háromban. Dickinson, aki ismét hosszú hajat növeszt, parádés formát mutatott – ha lehet ilyet mondani: mostanában megint nem látszanak rajta az évek. A már-már stúdiószintű hangzást csak a szél rongálta meg néha, de azt egy szabadtéri alkalmon nem nagyon lehet kivédekezni. Minden hangszer úgy szólt, ahogy négy évtizednyi stadionrutin után elvárja az ember, és a virtuóz dobjátékot végre a kivetítőn is követni lehetett, mint a zenekar 80-as években készült klipjein. Az apokaliptikus hangulatú repertoár jellemzően régebbi darabokból állt: a Rainmakeren kívül tulajdonképpen eljátszottak mindent, amit kell, az pedig azon az éjszakán igazán nem lett volna jó ómen: szerencsére már Győrnél jártunk (hazafelé) amikor leszakadt az ég.

2018.06.29 21:40
Frissítve: 2018.06.30 19:03

Elegáns lett a megújult Szépművészeti (fotók)

Publikálás dátuma
2018.09.24 17:22

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Október végén Leonardo-kamarakiállítással nyílik meg a Szépművészeti Múzeum. A következő megnyitását 2019 közepére tervezik.
Március közepén két hétre már megnyílt a nagyközönség előtt a Szépművészeti Múzeum Román csarnoka. A háromhajós román stílusú bazilikát idéző tér sokáig a szobormásolat-gyűjteményéről volt nevezetes, a második világháború után hetven évig a múzeum raktáraként várt jobb sorsára. Tavasszal tömegek álltak sorba a múzeum előtt és annak lépcsőjén, hogy csodájára járjanak a megújulásának: most ezt nem tehetnék meg. A lépcsőnek ugyanis hűlt helye. Igaz, október végére újraépítik, az épületnek a Kós Károly sétányra néző homlokzatát sem fogja állványzat takarni. Hétfőn sajtóbejáráson mutatta meg a Szépművészeti főigazgatója, Baán László, valamint Fekete Péter kulturális államtitkár, Mányi István építész és Seres András főrestaurátor, miért lesz érdemes újra sorba állni a múzeum előtt. Fekete Péter Kós Károly történelmi regényének, Az országépítőnek 1934-es kiadásával érkezett, hogy Baán Lászlót csodaálmodóként méltassa. A visszafogott eleganciával újraálmodott épület mélyföldszintjén már installálják az egyiptomi kiállítást: új, nagyobb térben, hatszáz műtárggyal fogja várni a látogatókat. Az emeleten, a felújított Román szárnyban a Régi képtár már elkészült, bárhol a világon megállná a helyét. Részben olyan művekkel, amelyeket eddig a Magyar Nemzeti Galériában láthattunk: a Szépművészeti régi-új koncepciójának megfelelően a XVIII. század végéig együtt mutatja be az egyetemes és a magyar művészet történetét. Így olyan dilemmák elé sem állítja a látogatót, hogy a Régi képtár egyik főműve, a trónoló Thalia vajon itáliai vagy magyar alkotás-e. Készítője, a magyar Michele Pannonio (Pannóniai Mihály) ugyanis Ferrarában alkotott.
Az épület Dózsa György úti szárnyában már hónapok óta elkészült a Schickedanz-terem játékos neoreneszánsz mennyezetfestésével, ahogy alatta, az első emeleten a Michelangelo-terem a kazettás dongaboltozatával. Itt fog megnyílni október végén a Leonardo és a budapesti lovas című kamaratárlat, középpontjában azzal a lovasszoborral, amelynek alkotója Leonardo da Vinci vagy egyik követője lehet. A kiállításhoz érkeznek Leonardo-grafikák Windsorból és a párizsi Louvre-ból is. Mányi István építész 35 éve foglalkozik a múzeum megújításának gondolatával, és annak minden gyakorlati lépésével. Felidézte: az elmúlt évtizedekben toldozgatták-foltozgatták az épületet, a mostani felújítás az első olyan koncepcionális lépés, amely egybefogalmazza a múzeumot, hosszú időre meghatározva a működését. Igaz, volna még néhány teendő, nem is kevés a 30 ezer négyzetméteren. A Reneszánsz csarnok például nem volt része a rekonstrukciónak – falfestései mögött a restaurátorok viszont megtalálták az eredeti festést. Amely, ha helyreállítanák, Mányi szerint legalább akkora durranás lenne, mint most a Román csarnok. A Román csarnok fölött is van egy varázslatos loft tér, és érdemes volna alternatív energiára átállítani az épület üzemeltetését – említett példákat. A Szépművészeti összes, megújult állandó kiállítása 2019 közepétől lesz látogatható. Újabb megnyitó prolongálva.

Számok a szépség mögött

Az elmúlt három és fél év alatt 14 ezer négyzetmétert érintett a Szépművészeti Múzeum mintegy tízmilliárd forintba kerülő felújítása, azaz a múzeum alapterületének 40 százalékát. Kétezer négyzetméter kiállítótér kapta vissza eredeti funkcióját, a műtárgyraktárak 500 négyzetméterrel bővültek. Az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) év végére készül el mintegy húszmilliárd forintból a Szabolcs utcában. Az OMRRK 37 ezer négyzetméteres épületegyüttese többek között a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria több mint 300 ezer műtárgyának megőrzéséhez és tudományos feldolgozásához biztosít majd helyet. A Szépművészeti mélyföldszintjén kialakítottak egy több mint 600 négyzetméteres, melegkonyhás éttermet is, amely egyszerre mintegy 140 embert tud vendégül látni. Bár az étterem üzemeltetésére kiírt nyilvános pályázatot elvben áprilisban elbírálták, külön kérdésre sem árulták el a bérlő kilétét. 

A budapesti lovas

A klasszicista szobrászat egyik nagysága, a dán Bertel Thorvaldsen segédjeként 1818 és 1824 között Rómában élt Ferenczy István szobrászművész, aki megtakarításait egy nyolcvan műből álló szoborgyűjteménybe fektette. A kollekció egyik darabjáról, a ma budapesti lovasként ismert kisméretű bronzszoborról úgy hitte: antik alkotás. Gyűjteményét örököseitől 1914-ben vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum, amelynek igazgatóőre, Meller Simon művészettörténész két évvel később nagy bejelentést tett: az ágaskodó lovon küzdő harcos szobra valójában Leonardo da Vinci műve, Gian Giacomo Trivulzio zsoldosvezér – Milánó egykori helytartója – síremlékéhez készült tanulmány-modell alapján születhetett meg 1506 körül. Azaz ez a mű az egyetlen fennmaradt Leonardo-szobor a világon. Leonardo szerzősége azóta is vita tárgya – a katalógusban az alkotó Leonardo vagy követőjeként szerepel. A művet a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériában 2009-ben állították ki. Az amerikai múzeum szakemberei akkor úgy foglaltak állást: nem bizonyítható, de nem is kizárható, hogy a bronzlovas Leonardo keze munkája. Annyi bizonyos: a bronz összetétele, az öntési technika alapján az itáliai reneszánsz idején készült, s lehet Leonardóval egykorú. 2015 őszén a Szépművészeti válogatott gyűjteménye részeként a milánói Palazzo Realéban is bemutatták. Stefano Zuffi művészettörténész akkor úgy nyilatkozott: szerinte kizárt, hogy a szobor Leonardo munkája volna, ám bizonyosan hozzátartozik a plasztikai munkásságához. Ez a korábbi milánói állásponthoz képest megengedőbb kijelentés. Leonardo vagy követője: a Népszava a szombati számában írt arról, a műtárgypiacon milyen jelentősége van annak, ha egy mű Leonardóé. A Leonardónak tulajdonított Salvator Mundi című képet – a világ legdrágább festményét – az Abu-Dzabi Louvre 450 millió dollárért vásárolta meg múlt év őszén. A művet korábban Leonardo tanítványának, a kiváló milánói festőnek, Bernardino Luininak tulajdonították. Luini legdrágábban eladott képe viszont „csak” 654 ezer dollárért kelt el árverésen.  

2018.09.24 17:22
Frissítve: 2018.09.24 17:31

Tanuljunk a művészetek legjobb mestereitől – online

Publikálás dátuma
2018.09.24 14:00

Fotó: /
Már A szolgálólány meséje című regény szerzőjétől, Margaret Atwood írónőtől is tanulhatunk a Masterclass (Mesterkurzus) nevű online oktatási program keretében. Az angol nyelven elérhető leckéket bármikor, bárhol megnézhetjük, s számos terület legjobbjainak előadásait látva fejleszthetjük saját képességeinket. Ahogy Atwooddal a kreatív írás rejtelmeibe kaphatunk bepillantást, úgy Hans Zimmerrel vagy Annie Leibovitzzal a zene és a fotográfia területére léphetünk be. Előad többek között Jane Goodall, Serena Williams, Helen Mirren, Marc Jacobs és Ron Howard is. A több mint harminc előadó egyenként átlagosan huszonnégy leckét tart egy kurzuson belül. Egy kurzus ára kilencven dollár (körülbelül huszonnégyezer forint), de ha több előadó óráin szeretnénk “részt venni”, köthetünk minden kurzusra kiterjedő előfizetést, melynek díja 180 dollár, azaz negyvenkilencezer forint. Egy koncertjegy árához hasonlítva nem is tűnik mindez olyan soknak, ha cserébe a fotelban ülve tanulhatunk Steve Martintól vagy Martin Scorsesetől. 
2018.09.24 14:00
Frissítve: 2018.09.24 14:00