Bicepszmutogató politikus váltaná Junckert

Publikálás dátuma
2018.07.01 09:13
Fotó: AFP
Fotó: /
Jövőre mindenképp új ember kerül az Európai Bizottság élére, így máris megindult az utódkeresés, illetve önjelöltek is akadnak. Közben arról is vita van, hogy ki nevezheti meg az új EB-elnököt.
A korábban esélyesnek tartott Jyrki Katainen volt finn miniszterelnök nem kíván indulni, így megnyílt a lehetőség a vállalkozóbb szellemű néppárti politikusok előtt, hogy beszálljanak az unió legfőbb végrehajtó pozíciójáért, az Európai Bizottság elnöki tisztségéért folyó küzdelembe.
E poszt „előszobájának” azt tekintik – bár ez hivatalosan nincs benne az Európai Unióról szóló alapszerződésben -, ha valakit az európai parlamenti (EP-) választások megnyerésére esélyes pártcsalád  a maga csúcsjelöltjévé emel (az uniós zsargonban ezt németül, Spitzenkandidat néven emlegetik). Az első olyan bizottsági elnök, aki így foglalta el a posztot, a jelenleg hivatalban levő, luxembourgi Jean-Claude Juncker volt. 
A módszert erős fenntartásokkal fogadták több tagországban – hogy mást ne mondjunk, Orbán Viktor magyar kormányfő is ellenzi –, mondván: ha a választásokon győztes párt előre megnevezett politikusa automatikusan lesz az EB vezetője, az gyakorlatilag kiüresíti a tagállamok első számú vezetőinek az alapszerződésben rögzített jelölési jogát. Ennek ellenére minden jel arra mutat, hogy a csúcsjelölti eljárást a 2019-es EP-választásokhoz kapcsolódó uniós tisztújítás során is alkalmazni kívánják.
A jobbközép, kereszténydemokrata szellemiségű Néppárt a legnagyobb létszámú frakciót adja a mostani összetételű EP-ben, és ha ez a jövő májusi választások nyomán is így marad, akkor a néppárti csúcsjelölt nagy valószínűséggel bizottsági elnökké válik. Juncker előtt a portugál José Manuel Barroso látta el a posztot, és talán ez is indokolja, hogy néppárti berkekben most leginkább északon keresgélik az ideális jelöltet. 
A kézenfekvő megoldásnak sokan Jyrki Katainen volt finn miniszterelnököt tekintették, aki most a brüsszeli bizottság egyik alelnöke, igen népszerű európai politikus. Ő azonban nem bizonyult elég ambíciózusnak. Azt mondta, 21 éves kora óta benne van a politikában, és most, 46 esztendős fejjel már valami másban akarja kipróbálni magát. Felesége, Mervi közben bejelentette, hogy indulni kíván a jövő áprilisi finn parlamenti választáson, ami arra utal, hogy Katainenék Helsinkibe készülnek visszaköltözni. 
De van egy másik néppárti finn exkormányfő is, az 50 éves Alexander Stubb, aki – miközben barátok Katainennel – személyiségében pontosan az ellentéte. Törekvő, célratörő, sikeres önmenedzselő, állandóan fent lóg a közösségi médiaplatformokon, a Twitteren a bicepszét mutogatja, szenvedélyes triatlonos, az Ironman versenyek rendszeres résztvevője. Jelenleg egyébként az Európai Beruházási Bank alelnöke. Azt mondja, „amíg Jyrki nem döntött”, addig nem gondolkodott el azon, hogy ő maga induljon-e. Most azonban megbeszéli a dolgot európai barátaival, családjával, és leginkább önmagával. Novemberig van ideje töprengeni: akkor tartja az Európai Néppárt csúcsjelöltválasztó kongresszusát – történetesen Helsinkiben.
Bár 1994, Jacques Santer megválasztása óta minden bizottsági elnök korábbi kormányfő volt, ez nem írott szabály, így elvileg szóba jöhet egyebek mellett a belga Marianne Thyssen szociális ügyekért felelős biztos is, aki az utóbbi időben mintha látványosan kampányolna. Juncker székének megszerzéséhez ugyanakkor nem csak a néppárti vezetők támogatását kell megszerezni, de az Európai Parlament többségének szavazatát is. Ám egyáltalán nem biztos, hogy az EP-választásokat a Néppárt fogja megnyerni. A mélyebb európai integrációt ellenző, sőt az eddigi vívmányok kisebb vagy nagyobb részét is visszabontani akaró euroszkeptikusok és nacionalisták az olaszországi fejlemények láttán növekvő önbizalommal készülnek jövő májusra.   
De adódnak más kérdőjelek is, így például ma még senki nem tudja, mennyire bizonyulhat sikeresnek, és hova kell majd besorolni az erős európai identitást, megújulást hirdető Emmanuel Macron francia elnök se nem jobb-, se nem baloldali „személyes pártját”. Így aztán most egészen széles az a spektrum, amelyik – biztos, ami biztos – saját „Macron-kompatibilitását” igyekszik bizonyítani.  
Bár a baloldali, szociáldemokrata pártoknak kisebb esélyük van megszerezni a többséget az EP-ben, természetesen nekik is szükségük van Spitzenkandidátra. A közép- és kelet-európai szocialista pártok erre a posztra szlovák kormánypárt, a Smer emberét, Maroš Šefčovičot szánják, aki jelenleg a Bizottság energiaunióért felelős alelnöke.
2018.07.01 09:13
Frissítve: 2018.07.01 09:13

Nők a politika csúcsain

Publikálás dátuma
2018.09.23 23:17

Fotó: AFP/ Martin Oulellet-Diotte
Társadalmaink politikai, gazdasági, szociális kihívásainak megoldásában alapvető láncszemek a nők, mondta Chrystia Freeland kanadai külügyminiszter annak a kétnapos, péntek-szombaton rendezett találkozónak a megnyitóján, amelyen a világ női külügyminiszterei vettek részt. Pillanatnyilag az ENSZ 193 tagállama közül 30-ban áll nő a diplomácia élén, a montreáli találkozón 18 ország és az Európai Unió képviseltette magát. Első alkalommal 2006. szeptember 23-án, az ENSZ Közgyűlés keretében, akkor hivatalban lévő Madeline Albright amerikai külügyminiszter kezdeményezésére ültek le egyeztetni a női külügyminiszterek. Tavaly december 4-én, Brüsszelben, az EU-Kanada miniszteri szintű vegyes bizottság első ülése arról is döntött, hogy az „EU és Kanada eltökélten együttműködik a nemek közötti egyenlőség és a nők és a lányok társadalmi szerepvállalásának növelése ügyében”. A bizottság megállapodott abban, hogy az EU és Kanada közösen fogja betölteni a 2018-as női külügyminiszteri találkozó elnöki tisztét, Federica Mogherini, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője illetve Chrystia Freeland kanadai külügyminiszter vezetésével. Idén májusban a G7-ek torontói külügyminiszteri találkozóján már azt jelezték, a nemek egyenjogúságának kérdése a G7 prioritásai közé tartozik. A hétvégi montreáli találkozón program szerint négy témakör szerepelt: a nők részvétele és női vezetők a politikában, a demokrácia megerősítése, a béke és biztonság, valamint a nemi alapú erőszak. Mogherini és Freeland  mellett jelen volt Dél-Afrika, Andorra, Bulgária, Costa Rica, Horvátország, Dominika, Ghána, Guatemala, Honduras, Indonézia, Kenya, Namíbia, Norvégia, Panama, Ruanda, Santa Lucia, Svédország. Amint a jelenlévők jegyzéke is mutatja, Európa nem éllovas a női vezető diplomaták tekintetében. De általában a nők politikai szerepvállalás terén sem az öreg kontinens áll a legjobban. Az Interparlamentárius Unió (IPU) összesítése szerint a 193 ENSZ tagállam közül a női parlamenti képviselet terén Ruanda az első 61,3 százalékkal. Második Kuba 53,2, harmadik Bolívia 53,1, negyedik Mexikó 48,2 százalékkal, az első tízbe egyetlen európai állam, Svédország került be a 9. helyen 43,5 százalékkal. Az első húszban még öt európait találunk - Finnország 11., 42 százalékkal, Norvégia 13., 41,4, Franciaország 14., 39,6 százalékkal, 16. Spanyolország 39,1 és 20. Macedónia 38,3 százalékkal. Az európai országok közül az utolsók Málta és Magyarország. Málta 150. helyen áll 11,9 12 százalékkal. Az áprilisi választásokon a budapesti parlament 199 mandátuma közül 23 került nőhöz, ami 11,53 százalék és a  158. helyet jelenti. Egy férfi képviselő visszalépésével előreugrottunk a 149. helyre 

Magyarország

Magyarország 20 év alatt a 42 helyről zuhant európai utolsóvá. Hazánkban egyetlen női külügyminiszter volt, Göncz Kinga 2006-2009 között Közvetlen szomszédaink mind megelőznek. Az IPU rangsorban Ukrajna a 148., 12,3 százalékkal, az uniós szomszédok közül legrosszabb Szlovákia helyezése, a 100. Olyan muszlim országok is megelőznek, mint Szaúd-Arábia (101.), Afganisztán (55.) vagy Albánia (54.). Jelenleg egy női miniszter van Magyarországon, az elmúlt ciklusban egy sem volt. Romániában, Szerbiában női miniszterelnök van, Horvátországban az államfő és a külügyminiszter is nő. Dél-Koreában például a védelmi miniszter és a külügyminiszter is nő. Magyarország a gender esélyegyenlőségi rangsorban a 103.   

2018.09.23 23:17

Irán a Nyugatra mutogat a véres támadás után

Publikálás dátuma
2018.09.23 22:26

Fotó: AFP/ MORTEZA JABERIAN
A perzsa állam vezetői szokás szerint az Egyesült Államokat és szövetségeseit tették felelőssé a 25 életet követelő terrortámadásért.
Még nem lehet pontosan tudni, hogy ki felelős az iráni ahvázi katonai parádén végrehajtott, legalább 25 életet követelő szombati terrortámadástért. A négy elkövető halott: hármat a helyszínen lőttek agyon, egy később halt bele sérüléseibe, így ők már biztosan nem vallanak, több információ legfeljebb azonosításuk után remélhető. A merényletet az Iszlám Állam és az Ahváz Nemzeti Ellenállás nevű arab, kormányellenes szervezet is magára vállalta, ám bizonyítékokkal egyikük sem szolgált. Az Iszlám Állam már tavaly júniusban is lecsapott, akkor a parlamentnél és a Khamenei-mauzóleumnál 18-an haltak meg. Teherán mégis inkább azt tartja valószínűnek, hogy ezúttal arab szeparatisták állnak a támadás mögött. Az említett csoport az olajban gazdag Huzisztán tartomány elszakadásáért és az arab kisebbség jogaiért küzd, és már korábban is hajtottak végre támadásokat a térségben, az utóbbi időben azonban főként olajipari létesítmények ellen. Iránban egyébként az arab kisebbség elenyésző, a lakosság alig 2 százaléka, mintegy 1,6 millió ember, ráadásul többségük ugyancsak az iszlám síita ágához tartozik. Az iráni vezetés haragja elsősorban nem is rájuk zúdult. Ali Hamenei ajatollah szokás szerint az Egyesült Államokat, és annak térségbeli „bábjait”, a Washington által támogatott Öböl-menti országokat tette felelőssé. Bár konkrétumokat nem mondott, elsősorban nyilvánvalóan a nagy riválisra, Szaúd-Arábiára és Izraelre gondolt. Dzsavad Zaríf külügyminiszter és Hasszan Róhani elnök ugyancsak „külföldi rezsimeket”, elsősorban az Egyesült Államokat vádolták azzal, hogy bizonytalanságot akarnak szítani az országban. Ugyanakkor Hollandia, Dánia nagyköveteit valamint egy magas rangú brit diplomatát is behívattak a teheráni külügyminisztériumba, amiért az országaik szakadár mozgalmak vezetőinek adnak otthont. Elfogadhatatlannak nevezték, hogy az Európai Unió nem terrorszervezetként tartja számon ezeket a csoportokat, csak mert Európában még nem követtek el terrorcselekményt. De nem kímélték a nyugati fősodrú médiát sem: az iráni sajtó a szemükre vetette például, hogy csak egyszerű támadásként számoltak be az eseményekről, nem pedig terrortámadásként. A merényletet egyébként az Egyesült Államok is elítélte. A perzsa államtól nem szokatlan az effajta vádaskodás: a tavalyi teheráni terrortámadás, vagy az idei év eleji utcai tüntetések után is rendre külföldi beavatkozást emlegettek.    Nem meglepő a hangnem sem, hiszen az utóbbi időben ismét élesedik a szembenállás Irán és az Egyesült Államok, Izrael, és a térségbeli szunnita államok között. Utóbbiak érdekeit sérti, hogy úgy tűnik, a perzsa állam sikerrel alakítja ki a „síita félholdat”: Szíriában segítségükkel Bassár al-Aszad maradt hatalmon, Libanonban a Hezbollah működik meghosszabbított kezükként, és Irakban is erős befolyást szereztek. Ráadásul a húszi lázadók támogatásával Jemenben is komoly fejfájást okoznak Szaúd-Arábiának. Ugyanakkor Teheránnak aggodalomra adhat okot, hogy Donald Trump felmondta a 2015-ben tető alá hozott úgynevezett atomalkut, mely az iráni nukleáris program korlátozásáért cserébe szankciókat oldott fel. Különösen, miután az amerikai elnök az egész világtól újratárgyalást és nagyobb szigort követel, miközben a megegyezés eddig nem hozta meg a kívánt gazdasági eredményeket, amely miatt egyre nagyobb a társadalmi feszültség Iránban.      

A viszály oka

Szombaton a Szaddám Huszein iraki diktátor által indított iraki-iráni háború végének 30. évfordulóját ünneplő teheráni katonai parádén fegyveresek a tömegbe lőttek. A támadásban legalább 25-en meghaltak, és 70-en megsebesültek. Az áldozatok többsége a közvetlenül a legfelsőbb vezető irányítása alá tartozó elit alakulat, a Forradalmi Gárda katonái közül került ki, de több civil is megsérült, legalább egy nő és gyermek életét vesztette.

2018.09.23 22:26