Nincs határa a mindennapi dizájnnak

Publikálás dátuma
2018.07.02 14:20

Fotó: Flashback/ Villányi Csaba
Egyedi tervezésű bútorok, különleges ékszerek és az életünket észrevétlenül behálózó alkotások láthatók a Határtalan Designon.
Otthonosság, egységesség, kreativitás– az Új Budapest Galéria forma- és színkavalkádjába lépve leginkább ezek a fogalmak jutnak a látogató eszébe, miközben szívesen lehuppanna az egyik fotelbe, vagy felpróbálna egyet a vitrinben lévő ékszerek közül. „A design a mindennapjaink része” – a szervezők gondolatát nagyon is visszaigazolják a Határtalan Design kiállításon látottak. A több szempontból is valóságközeli tárlat – amely a már korábban indult 13. madeinhungary és a később, visegrádi támogatásnak köszönhetően megszerveződő 6. MeeD közös eseménye – Szigeti Szilvia textiltervező és alkotótársa, Radnóti Tamás belsőépítész munkája, amely saját bevallásuk szerint olyan számukra, mint egy karmesteri, vagy rendezői feladat: közösségi létben gondolkodnak.  Ezt jól tükrözi az a multikulturális megközelítés is, mely szerint évről-évre más régiót hívnak meg a kiállításra, valamint újabb és újabb társművészeti műfajokat mutatnak be. A cseh, lengyel és szlovák tervezők mellett, idén először szerepelnek a kiállításon német, osztrák, román, svájci és szlovén alkotók művei.  „Én maximálisan elutasítom azt a kirekesztő gondolatot, hogy csak bizonyos csúcsbrandekből kerülhetnek ki a design tárgyai. A design nem ez. Sokkal inkább az, ami a mindennapjainkat körülvevő használati tárgyakban megjelenik. A legfontosabb, hogy ott legyen mögötte az a kreatív, alkotó ember, aki egy másik emberhez szól és valamilyen üzenetet közvetít számára” – mutatott rá Szigeti Szilvia. A kiállításon számos olyan darab is van, amely még a prototípus kategóriába tartozik, ugyanakkor kis-szériás valamint már a nemzetközi piacokon is megjelent sorozatgyártott, több jelentős dizájn díjjal kitüntetett produktum is látható. „Azt a fajta frissességet és kreativitást próbáljuk meg idevarázsolni, amit a tárgykultúra jelent a világban általában. Fontos, hogy olyan élő anyag jöjjön létre, amiben látjuk, és el tudjuk helyezni magunkat magyar tervezőként. Nemzetközi pezsgést szeretnénk beindítani, hiszen a más régiókkal való kapcsolatteremtés ránk is inspirálóan hat” – hangsúlyozta a tervező. Szigeti Szilvia a nemzetközi példák alapján úgy véli, olyan ösztönző gazdasági intézkedésekre lenne szükség (például a járulékok csökkentése), amelyek lehetővé tennék, hogy a vállalkozók designereket foglalkoztassanak. Valamint a korábbiakhoz hasonló (ITD, HITA) nyílt pályázati lehetőségeket kellene teremteni a piacra jutáshoz és a termékfejlesztéshez egyaránt, minden szereplő számára átlátható feltételekkel. A tervező kiemelte, Csehországban Szlovákiában, Szlovéniában a vállalkozók büszkék arra, ha designert foglalkoztatnak, és felismerték ennek jelentőségét, Magyarországnak azonban még nagy a lemaradása e téren. A Texhibition projekt is az ő kezdeményezése, amelynek célja a különböző generációkhoz tartozó textiltervezők és gyártók közötti kapcsolatok építése, és a szemléletbeli váltás elősegítése; mivel jelenleg sok a gyártópozícióban lévő vállalkozó, aki nem érzi annak fontosságát, hogy ne másoljon, hanem saját arculatot alakítson ki.
Az alkalmazott fotográfiát is hasonló törekvések mentén mutatják be a kiállításon, azt a történelmi pillanatot rögzítve, amikor még nem szorította ki a 3D-s grafika ezt a műfajt – hangsúlyozta Szigeti Szilvia. A tervező úgy látja, ez olyan fontos műfaja a designnak, amely nélkül nem is tudna piacra lépni: „széles spektrumban akartuk bemutatni a műfajt, mit jelent, ha a fotós a tárgyfotóra koncentrál, vagy ha a tárgyábrázolást más kontextussal gazdagítja, sőt tartalommal, üzenettel tölti meg, sokszor a hummorral is operál. Ezt a fajta életszerűséget és kézzelfoghatóságot a grafika nem tudja majd helyettesíteni.” A design megjelenésében mérvadó elem a social design, tehát a társadalmi jelenségekre való aktív reflexió is – mutatott rá a tervező. Az egyik kiállított videóinstalláció a délszláv háború traumatizált asszonysorsain keresztül mutat be egy textiltervezéshez kötődő projektet, melynek során a környék hagyományaira épülve, az OOLOP stúdió textiltervezőinek irányításával az asszonyok egyedi kézzel horgolt párnákat készítenek, majd a kész tárgyaikat értékesítik. A közös munka, a találkozás segít feldolgozni a hátrahagyott borzalmakat és új utakat nyit a túléléshez. A Ljubljanától északkeletre fekvő kis város példáján keresztül rálátás nyílik arra, milyen hangsúlyos lehet a design esetében is az elfogadás, a befogadás, és a személyes sorson keresztül történő kapcsolatteremtés.  A művek válogatása, és összeállítása során a szervezők abszolút célja volt, hogy rámutassanak az európai összetartozásra, kiemelve, hogy a kultúrák különbözősége ellenére is lényegi tényező az egymásra gyakorolt hatás. Meghatározónak tartják a generációk közti párbeszéd kialakítását, épp úgy, ahogy a műfajok közti átjárhatóságot. Szigeti Szilvia rávilágított: az egymásra figyelés térben, időben és filozófiában egyaránt fontos; az igazi alkotói szabadság ebben rejlik.

Párhuzamos tematikák

Külön egységként látható a pozsonyi AFAD – Academy of Fine Arts and Design in Bratislava – S + M + L_XL Műterem – Fém és Ékszer Tanszéke által rendezett Új Konstelláció című kiállítás, amely a tavaly őszi müncheni kiállítást követően először Budapesten, a stúdió 25 éves történetére reflektálva, az ötvösművészet és ékszertervezés legújabb törekvéseit tárja az érdeklődők elé. Az idei évben mindezek mellett kiemelt szerepet kapott a sokszor méltánytalanul háttérbe szorított alkalmazott fotográfia is. A szervezők azt tartották szem előtt, hogy a designt nem lehet lokálisan vagy regionálisan bent tartani egy országban, folyamatos nemzetközi pozícionálásra van szüksége. 

INFO

13. Madeinhungary Határtalan Design  Új Budapest Galéria Nyitva: augusztus  26-ig.

2018.07.02 14:20

Elegáns lett a megújult Szépművészeti (fotók)

Publikálás dátuma
2018.09.24 17:22

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Október végén Leonardo-kamarakiállítással nyílik meg a Szépművészeti Múzeum. A következő megnyitását 2019 közepére tervezik.
Március közepén két hétre már megnyílt a nagyközönség előtt a Szépművészeti Múzeum Román csarnoka. A háromhajós román stílusú bazilikát idéző tér sokáig a szobormásolat-gyűjteményéről volt nevezetes, a második világháború után hetven évig a múzeum raktáraként várt jobb sorsára. Tavasszal tömegek álltak sorba a múzeum előtt és annak lépcsőjén, hogy csodájára járjanak a megújulásának: most ezt nem tehetnék meg. A lépcsőnek ugyanis hűlt helye. Igaz, október végére újraépítik, az épületnek a Kós Károly sétányra néző homlokzatát sem fogja állványzat takarni. Hétfőn sajtóbejáráson mutatta meg a Szépművészeti főigazgatója, Baán László, valamint Fekete Péter kulturális államtitkár, Mányi István építész és Seres András főrestaurátor, miért lesz érdemes újra sorba állni a múzeum előtt. Fekete Péter Kós Károly történelmi regényének, Az országépítőnek 1934-es kiadásával érkezett, hogy Baán Lászlót csodaálmodóként méltassa. A visszafogott eleganciával újraálmodott épület mélyföldszintjén már installálják az egyiptomi kiállítást: új, nagyobb térben, hatszáz műtárggyal fogja várni a látogatókat. Az emeleten, a felújított Román szárnyban a Régi képtár már elkészült, bárhol a világon megállná a helyét. Részben olyan művekkel, amelyeket eddig a Magyar Nemzeti Galériában láthattunk: a Szépművészeti régi-új koncepciójának megfelelően a XVIII. század végéig együtt mutatja be az egyetemes és a magyar művészet történetét. Így olyan dilemmák elé sem állítja a látogatót, hogy a Régi képtár egyik főműve, a trónoló Thalia vajon itáliai vagy magyar alkotás-e. Készítője, a magyar Michele Pannonio (Pannóniai Mihály) ugyanis Ferrarában alkotott.
Az épület Dózsa György úti szárnyában már hónapok óta elkészült a Schickedanz-terem játékos neoreneszánsz mennyezetfestésével, ahogy alatta, az első emeleten a Michelangelo-terem a kazettás dongaboltozatával. Itt fog megnyílni október végén a Leonardo és a budapesti lovas című kamaratárlat, középpontjában azzal a lovasszoborral, amelynek alkotója Leonardo da Vinci vagy egyik követője lehet. A kiállításhoz érkeznek Leonardo-grafikák Windsorból és a párizsi Louvre-ból is. Mányi István építész 35 éve foglalkozik a múzeum megújításának gondolatával, és annak minden gyakorlati lépésével. Felidézte: az elmúlt évtizedekben toldozgatták-foltozgatták az épületet, a mostani felújítás az első olyan koncepcionális lépés, amely egybefogalmazza a múzeumot, hosszú időre meghatározva a működését. Igaz, volna még néhány teendő, nem is kevés a 30 ezer négyzetméteren. A Reneszánsz csarnok például nem volt része a rekonstrukciónak – falfestései mögött a restaurátorok viszont megtalálták az eredeti festést. Amely, ha helyreállítanák, Mányi szerint legalább akkora durranás lenne, mint most a Román csarnok. A Román csarnok fölött is van egy varázslatos loft tér, és érdemes volna alternatív energiára átállítani az épület üzemeltetését – említett példákat. A Szépművészeti összes, megújult állandó kiállítása 2019 közepétől lesz látogatható. Újabb megnyitó prolongálva.

Számok a szépség mögött

Az elmúlt három és fél év alatt 14 ezer négyzetmétert érintett a Szépművészeti Múzeum mintegy tízmilliárd forintba kerülő felújítása, azaz a múzeum alapterületének 40 százalékát. Kétezer négyzetméter kiállítótér kapta vissza eredeti funkcióját, a műtárgyraktárak 500 négyzetméterrel bővültek. Az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) év végére készül el mintegy húszmilliárd forintból a Szabolcs utcában. Az OMRRK 37 ezer négyzetméteres épületegyüttese többek között a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria több mint 300 ezer műtárgyának megőrzéséhez és tudományos feldolgozásához biztosít majd helyet. A Szépművészeti mélyföldszintjén kialakítottak egy több mint 600 négyzetméteres, melegkonyhás éttermet is, amely egyszerre mintegy 140 embert tud vendégül látni. Bár az étterem üzemeltetésére kiírt nyilvános pályázatot elvben áprilisban elbírálták, külön kérdésre sem árulták el a bérlő kilétét. 

A budapesti lovas

A klasszicista szobrászat egyik nagysága, a dán Bertel Thorvaldsen segédjeként 1818 és 1824 között Rómában élt Ferenczy István szobrászművész, aki megtakarításait egy nyolcvan műből álló szoborgyűjteménybe fektette. A kollekció egyik darabjáról, a ma budapesti lovasként ismert kisméretű bronzszoborról úgy hitte: antik alkotás. Gyűjteményét örököseitől 1914-ben vásárolta meg a Szépművészeti Múzeum, amelynek igazgatóőre, Meller Simon művészettörténész két évvel később nagy bejelentést tett: az ágaskodó lovon küzdő harcos szobra valójában Leonardo da Vinci műve, Gian Giacomo Trivulzio zsoldosvezér – Milánó egykori helytartója – síremlékéhez készült tanulmány-modell alapján születhetett meg 1506 körül. Azaz ez a mű az egyetlen fennmaradt Leonardo-szobor a világon. Leonardo szerzősége azóta is vita tárgya – a katalógusban az alkotó Leonardo vagy követőjeként szerepel. A művet a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériában 2009-ben állították ki. Az amerikai múzeum szakemberei akkor úgy foglaltak állást: nem bizonyítható, de nem is kizárható, hogy a bronzlovas Leonardo keze munkája. Annyi bizonyos: a bronz összetétele, az öntési technika alapján az itáliai reneszánsz idején készült, s lehet Leonardóval egykorú. 2015 őszén a Szépművészeti válogatott gyűjteménye részeként a milánói Palazzo Realéban is bemutatták. Stefano Zuffi művészettörténész akkor úgy nyilatkozott: szerinte kizárt, hogy a szobor Leonardo munkája volna, ám bizonyosan hozzátartozik a plasztikai munkásságához. Ez a korábbi milánói állásponthoz képest megengedőbb kijelentés. Leonardo vagy követője: a Népszava a szombati számában írt arról, a műtárgypiacon milyen jelentősége van annak, ha egy mű Leonardóé. A Leonardónak tulajdonított Salvator Mundi című képet – a világ legdrágább festményét – az Abu-Dzabi Louvre 450 millió dollárért vásárolta meg múlt év őszén. A művet korábban Leonardo tanítványának, a kiváló milánói festőnek, Bernardino Luininak tulajdonították. Luini legdrágábban eladott képe viszont „csak” 654 ezer dollárért kelt el árverésen.  

2018.09.24 17:22
Frissítve: 2018.09.24 17:31

Tanuljunk a művészetek legjobb mestereitől – online

Publikálás dátuma
2018.09.24 14:00

Fotó: /
Már A szolgálólány meséje című regény szerzőjétől, Margaret Atwood írónőtől is tanulhatunk a Masterclass (Mesterkurzus) nevű online oktatási program keretében. Az angol nyelven elérhető leckéket bármikor, bárhol megnézhetjük, s számos terület legjobbjainak előadásait látva fejleszthetjük saját képességeinket. Ahogy Atwooddal a kreatív írás rejtelmeibe kaphatunk bepillantást, úgy Hans Zimmerrel vagy Annie Leibovitzzal a zene és a fotográfia területére léphetünk be. Előad többek között Jane Goodall, Serena Williams, Helen Mirren, Marc Jacobs és Ron Howard is. A több mint harminc előadó egyenként átlagosan huszonnégy leckét tart egy kurzuson belül. Egy kurzus ára kilencven dollár (körülbelül huszonnégyezer forint), de ha több előadó óráin szeretnénk “részt venni”, köthetünk minden kurzusra kiterjedő előfizetést, melynek díja 180 dollár, azaz negyvenkilencezer forint. Egy koncertjegy árához hasonlítva nem is tűnik mindez olyan soknak, ha cserébe a fotelban ülve tanulhatunk Steve Martintól vagy Martin Scorsesetől. 
2018.09.24 14:00
Frissítve: 2018.09.24 14:00