Kányádi Sándor;

2018-07-08 10:40:56

Kányádi Sándor emlékére

Az életének 90. évében elhunyt költő előtt tisztelegve három verset is írt Kántor Zsolt.

Kányádi Sándor noktürn

„Isten országa nem beszédben áll, hanem erőben.” (1. Kor. 4. 20.)

A múlt nem képes odébb állni,

a jövő nem tud bekövetkezni.

És nem történik meg, amire várnak.

Egyre értelmesebb a semmi.

Mert az idő szakadt szövet.

A sors használja el, nem öli meg.

S az áhított másik világ

nem köszönt be.

Nincs kijárat.

Csak forog a múlt körbe-körbe.

Egyelőre.

Nem lesz, mit végül érvényesként

eszünkbe juttat. Pedig üvölt a Dolgok Őre.

A kánon bezárt. Az idő lányokat futtat.

A mátrixból kilép.

Isten nem egy kabát.

A léten túl is a szívbe lát.

Most felöltözte az ideát.

Kányádi Sándor szonáta

Oszcillál az átjáró.

Az egyidejűség egy kézirat.

Elment a virtuóz játékintelligencia.

Tisztán kommunikált. Nincs bűntudat.

Időtlenné múlt a lélek sava.

Csak "Kutyatej és páfrány –

tör át a járdán, kit érdekel, hogy erre jártál?"

S elröppent a kék, éltető Ábránd.

Mintha meg se történt volna.

Még múlni se volt ideje. Betelt a holnap.

Azzá vált, ami az emléke lett.

Sorsként sem képletes.

Egy szótő és a fény frigye ez.

A kvantumfizika se édesebb.

Megtorpant a tiszta ész.

Ajkak közé tolták az életet.

Betű és szellem egyesült.

A tett a lemondásról letett.

A költői én vissza -, s újjászületett.

Műgond Logosza: Ég Veled!

(Jézusnak üzenem: ébredek!)

Zabolátlan tónusok

Kányádi Sándor emlékére

Ahelyett, hogy néznél,

Engeded, hogy bámuljalak.

Most nagybetűvel kezdek minden sort.

Mert jégből olvad ez a nap.

Két kemény fedél között voltál a Nap.

Főtt tojást ettünk s málnát.

Rezgő Küküllő. Ennyi maradt.

Megvan. Minden más szétszakadt.

Most látod, a lét emlékbe vált át.

Képzet, akarat.

Jobb a lenni hagyás.

Bár rejtett öncsalás.

Mint bármi más

rút entitás.

Senki nem hibás.

Bújócskát játszik velünk az ábránd.