Házassági egyenlőséget!

El tudja képzelni a kedves olvasó, hogy holnap reggel kap egy emailt, miszerint mostantól nem vezethet autót, mert alacsonyabb 180 centinél? Esetleg a holnapi újságból értesül arról, hogy ha ön kék szemű, akkor mostantól nem indíthat vállalkozást? Abszurd lenne, igaz?
Pedig ugyanez a helyzet a házasság intézményével Magyarországon, és a világ számos országában még mindig. Én, heteroszexuális férfiként köthetek házasságot. Ha meleg férfi lennék, ezt nem tehetném meg, és leszbikus nőként sem. Pedig a szerelem ugyanaz. Csodálatos és meghatározó kapcsolat, legyenek bármilyen neműek is a pár tagjai. A törvény mégis diszkriminál.
Méghozzá egy olyan tulajdonság szerint – és itt áll meg a hasonlat –, amely velünk született, akaratunktól független, állandó és megváltoztathatatlan. Régen, leginkább egyházi körökben próbálták időnként „gyógyítani”, ami persze nem sikerült, ám annál gyakrabban fordult elő, hogy belehaltak az érintettek. Máskor éppen bűnként, azaz morálisan negatív tettként igyekeznek beállítani az LMBT-emberek szerelmét, amely nemcsak a megváltoztathatatlansága miatt abszurd, és áll feloldhatatlan kontrasztban a „gyógyítási” kísérletekkel (ami betegség, az hogy lehet bűn?), de érthetetlen is: hogy lehet erkölcsi vétek, ha az ember szeret?
Az utóbbi időben számos ország megváltoztatta és egyenlővé tette a házasság intézményét. Két éve az Egyesült Államokban, tavaly Ausztriában és Németországban, és a csehek is egyre inkább hajlanak efelé – a sort egyre hosszasabban lehetne folytatni. A statisztikák pedig kimutatták: ezeket a döntéseket nemcsak örömünnep követte, hanem az öngyilkossági ráták javulása is. Azokban az országokban ugyanis, ahol engedélyezett az azonos neműek házasságkötése, kisebb az öngyilkossági kísérletek száma az LMBT-fiatalok körében. Nem föltétlenül azért, mert mindjárt frigyre is lépnének, hanem sokkal elfogadóbbnak, nyitottabbnak érzik a légkört maguk körül ezáltal. ( A JAMA Pediatrics 2017-es felmérése szerint az USA-ban a házassági egyenlőség bevezetése óta 7 százalékkal esett vissza a tinédzserkori öngyilkosságok száma.)
Nálunk az Alaptörvény véste „kőbe” az LMBT-emberek kirekesztését a házasság intézményéből, noha a melegházasság ellen érdemi ellenérvet még nem lehetett hallani. Vannak, akik arra hivatkoznak, ezt az egyház sem engedélyezi. Nos,  Magyarországon sokféle vallás van, eltérő előírásokkal, így a törvényhozást értelemszerűen nem lehet hozzájuk igazítani. Emellett a polgári házasság már régen levált az egyháziról, és eltérő szabályok vonatkoznak rá. Gondoljunk csak a válásra, amelyet a polgár házasság engedélyez, az egyházi viszont általában nem. (És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a Pew Research 2015-ös kutatása szerint Magyarország 35 százaléka deklaráltan ateista vagy „nem hisz istenben”.)
Mások a gyermekszületést szeretik okként megjelölni, mondván, a lehetőség hiánya teszi a heteroszexuális párok privilégiumává a házasságkötést. Ez is rossz érv. Először is, mert egy házasság lehet teljes értékű és boldog abban az esetben is, ha a pár nem vállal gyermeket. Másrészt ez nem feltétlenül csak közös döntés eredménye a különböző nemű pároknál sem.
Megint mások azt mondják, ha az LMBT-párok házasodhatnak, akkor kinyitjuk a kaput a bigámia, a pedofília és egyéb bűncselekmények felé – nos, ők nagyon nem értik a lényeget. A házassági egyenlőséget gyakran hasonlítják a nők szavazati jogához, én is szeretek ezzel a párhuzammal élni. Azzal, hogy egyenlő, teljes jogú felnőttek egy részét nem diszkrimináljuk többé, azaz a nők is rendelkeznek választójoggal, még senkinek nem lett két szavazata, és a 18 éven aluliak sem járulhatnak ettől az urnákhoz. Sőt, mára már – szerencsére – olyannyira természetessé vált ez a fajta jogegyenlőség, hogy alig értjük, hogy lehetett másképp. Remélem, hamarosan a házassági egyenlőségről is így beszélhetünk Magyarországon.
A szexuális kisebbségekről is szó lesz a városunkban hamarosan elindítandó rendezvénysorozatunkon, mely a „Gondolj másképp a jövőre!” címet kapta. Talán ez lenne a konklúzió, amit mindenkitől kérek: gondolkodjon másképp az LMBT-közösségekről! Nem akarnak elérni semmi mást, csak az ember legalapvetőbb létszükségletét, amelyet nem lehet elvenni senkitől ezen a bolygón: szeretni.
2018.07.05 08:30
Frissítve: 2018.07.05 08:39

Egészségünkre!

Az ember leül a tévé elé, hogy hátha pont akkor van valami nézhető – aztán persze mégsem –, és akkor beüt a krach. Tudniillik a műsorban termékmegjelenítés látható, a termék pedig a szépség és az egészség. Egészen pontosan – ha jól értettem – a szép emberek egészsége. És nem lehet félvállról venni a dolgokat, az embernek gondolnia kell az egészségére. Főképp persze a felesége egészségére. De az olyan, mintha a sajátjára gondolna. 
Tehát az ember ül a tévé előtt, hogy megtudja, miképpen őrizheti meg egészségét (felesége egészségét) „az emberi kor végső határáig”. Különös, poétikusan ritmusos nevek kerülnek elő: bio macagyökér por, perui kovaföld por, astaxhintin és bakopa kapszula (200 darabos kiszerelésben jobban megéri!). Big Star fogyókúrás tapasz nano mágnessel, szuper kollagén mix, árpalé, búzafűlé, rizsnyák, a filézett aloe vera gél és a nagy kedvencem, a az ínyenc zabfasírtpor, ez a háromszoros szóösszetétel, amelynek minden tagja külön-külön is ellentmond a gasztronómia és az emberi létezés összes törvényszerűségének. 
Az egészségnek persze az teszi a legjobbat, ha mindezek együtt sorakoznak az ember konyhapolcán. És amikor az ember már majd kicsattan az egészségtől, akkor jön egy nyavalyás influenza, amelyik egyáltalán nincs felkészülve egy ilyen egészséges egyedre, mint mi, és egész egyszerűen ledönt a lábunkról. Mondanom sem kell, ez teljesen méltatlan és igazságtalan, különös tekintettel az egészségünkbe fektetett anyagi eszközökre. 
Mert mivégre is vagyunk itt e földön, drága barátaim? Úgy tűnik azért, hogy egészségesek és fittek legyünk. Vagy ha mi nem is, legalább életünk párja, akit időről-időre olyan feliratok alatt teszünk ki az autóból (csak fél óra, meg is várhatnál), hogy ultrahangos kavitációs tripoláris zsírbontás, szerrapeptáz elixír hidroabrasio kezelés, gyémántfejes bőrcsiszolás és a tű nélküli mezoterápia.
És jó ez nekünk? – tesszük föl a kérdést minduntalan, és a válasz az, hogy igen, ez jó nekünk. Ki ne szeretné jól érezni magát a bőrében, és különösen, ha élete párja jól érezné magát az övében? És úgy is, mint ennek a közös boldogságkeresésnek és tömegpszichózisnak a hétköznapi áldozatai, minden nap elzarándokolunk a közeli bioboltba, hogy beszerezzük a túléléshez szükséges szárított goji bogyót és porított kecskekörmöt, aztán kitesszük az asszonyt (1-es számú szülőt, 2-es számú szülőt) a szépségpalota előtt, hogy elvégezhessék rajta a rádiófrekvenciás arcfeszesítést és/vagy a mikrodermabrázió bőrmegújítást, amikre persze semmi szüksége nincs. Gondoljuk mi. 
De még mielőtt miszlikbe aprítanának az egészségtudatos olvasók, tartozom egy vallomással. A fenti írás valószínűleg meg sem született volna, ha nem látom meg az egészségnek és fittbalasznak (tényleg van ilyen!) ezt a csodálatosan költői esszenciáját egyetlen táblába összesűrítve Pasaréten. Ezúton is bocsánatot kérek Weöres Sándortól, amiért kölcsönvettem tőle kedvenc versem egyetlen sorát, imigyen: 
furcsán szökken e pentameter sor elő műkörömágy, gél lakk és cellulitisz kezelő.
2019.02.19 09:00

Riasztó

Feltűnő vehemenciával taposnak sárba a miniszterelnök fegyvertársai mindenkit, akinek rossz szava van a családvédelmi akciótervről. Vagyis a hét pontról, amely még elképzelés, hiszen a részleteit ki kell dolgozni, párat el is kell fogadtatni a parlamenttel. Bár ez utóbbi nem lesz nehéz, azért vita ott is várható. De közben bizonyára mindenki megkapja a magáét, akinek kifogása vagy – ne adj' isten – véleménye lesz. 
Az utóbbi napokban megtudhattuk, mit érdemelnek azok a bűnösök, akik nem hozsannáztak Orbán Viktor bejelentéseire. A szociális ügyekért felelős svéd miniszterről például kiderült, hogy politikailag aberrált, mivel hisz „a politikai korrektség őrületében”. Legalábbis Semjén Zsolt szerint. A miniszterelnök-helyettes azzal is érvelt, „a természet rendjének való megfelelés”, ha segítik a magyar nőket anyává válni. De előtte már tiltakozott a külügyminiszter, majd Novák Katalin államtitkár nyílt levélben kérte ki Annika Strandhäll nyilatkozatát. Aki riasztónak merte nevezni a magyarországi fejleményeket. Mármint azt, hogy azok nem segítik a nők függetlenségét, ezért a 30-as évekre emlékeztetnek, és a jobboldali populista politikát erősítik. A hazai kritikusok ezt úgy fordították le, hogy a svéd miniszter nácizmussal vádolta meg a magyar kormányfőt.
Hosszan lehetne idézni azokat az elvakult minősítéseket, amelyekkel a hatalom emberei szembeszálltak a nem is létező ellenséggel. Híven vezérükhöz, aki az állandó harcban találja meg élete és politikája értelmét. Túl ezen, az események egyetlen konklúziója: senki ne merészelje bírálni Orbán Viktort. Amit ő mond és tesz, az ma Magyarország. Aki pedig ezt nem hajlandó elfogadni – határon belül és kívül –, az jobban teszi, ha csendben marad.
Különben lesújtanak rá a Semjén Zsoltok, és ennél nagyobb büntetés aligha lehet napjainkban.
2019.02.19 08:59