Bukott háború

Arról már az elmúlt hetekben terjengtek hírek, hogy Orbán és Simicska („két jóbarát”) már a választásokat megelőzően kiegyezett egymással. A zuhanyhíradó szerint persze nem egyenlő felekként köttetett a megállapodás; Simicska eszerint belátta, hogy veszített. Személyes találkozóra természetesen nem került sor, így a jól értesültek, de közvetítőkön keresztül szóba kerültek az üzleti ügyek. A fáma elsősorban az óriásplakát üzletágról szólt; eszerint a Simicska egymilliárdot kért volna érte, a miniszterelnök viszont nem akart adni egy vasat sem, mondván, hogy a volt pénztárnok is ennyiért szerezte. 
Nem gondolom, hogy hitelt kell adnunk minden pletykának, az azonban kétségtelen: a G-napon meghirdetett háború nem Simicska győzelmét hozta. Vagyona az azóta eltelt időszakban jelentősen megcsappant - bár így is maradt bőven –, befolyása pedig elillant. A médiabirodalom semmit nem segített, hogy legyőzhesse a Fideszt. Márpedig ez volt a legfőbb vágya, és ebben erősen hitt is. Meggyőződéssel állította, hogy a Jobbik lesz a választás nyertese, a Fidesz pedig mehet majd a süllyesztőbe, Orbánnal együtt. Fordítva történt. 
Most úgy tűnik, hogy Simicska Lajos, a rendszerváltás legsajátosabb figuráinak egyike, mondhatjuk úgy is: legellentmondásosabb személyisége azzal a döntéslével, hogy minden vállalkozását eladja, végképp lelép a magyar közélet színpadáról. Személyes jelenlétével eddig sem tüntetett, rejtőzködő háttéremberként beszélt róla mindenki. De: mindenki beszélt róla. Mint olyasvalakiről, aki az egyetlen méltó ellenfele a volt iskola- és kollégiumi társnak. Kezdetben még a Fidesz-rendszer agyaként említették nevét; ő találta ki a rafinált, látszólag törvényes pénzszerzési módszereket, és ő tanította meg mindenre Orbán Viktort. Együtt gazdagodtak: ő, Orbán és a Fidesz. 
Mert az elvitathatatlan volt tőle, és ezt az immár háromszoros miniszterelnök is mindig szem előtt tartotta: az egyéni gyarapodás mellett legalább olyan fontos a pártjuk anyagi biztonsága. (Hahó, ellenzék!) A szakítás után biztosra lehetett venni: egyszer csak előáll Simicska az információs atombombával, amellyel végképp leteríti a barátból ellenséggé vált Fidesz-elnököt. Aztán kiderült, nincs ilyen atombomba, vagy ha van, nem elég hatékony. A volt pénztárnok a G-nap után már féltette - nem is annyira a saját, mint inkább a családja - biztonságát. 
Hogy ez a félelem jogos volt-e, vagy sem, ki tudja. És ki merné kijelenteni, hogy ez inkább volt paranoia, mint valódi veszély? Nyilván megvan a maga logikus magyarázata annak a lépésnek, amelyre most elszánta magát. Hogy ebből következik-e az, hogy soha többé - ki tudja? És hogy ők ketten tényleg megegyeztek-e (bár ez az alku inkább nevezhető fegyverletételnek), arra sincsen most még válasz. Mint ahogy arra sem, hogy ennek a virtuális kézfogásnak az-e a következménye, hogy a vagyon Mészáros Lőrincre száll, Nyerges Zsolt pedig csupán egy közbeiktatott lépés. 
Volna benne realitás; elvégre Mészáros nem Simicska. Orbánnak pedig már Mészárosokra van szüksége.
2018.07.07 07:30
Frissítve: 2018.07.07 07:30

Menekülés Davosból

Az elemzők idegesek: növekszik a félelem, a 2008-as válság mélyen belénk égette, mennyire törékeny a világgazdaság. És persze Kína. Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász szerint aggasztó, ami ott zajlik, és ha egyszer megreccsen a kínai rendszer, az az egész világgazdaságot magával ránthatja. Tényleg: meddig húzhatja magával a világot a kínai modell, ha a szabadpiaci gazdaság, a liberális demokrácia is sántikál? Ha a saját vezetői rúgják ráadásul bokán?
Kedden a svájci Davosban összeül az 1971-ben alapított világgazdasági fórum, ahová az idén nem megy el az amerikai, a francia és a kínai elnök, s a brit kormányfő sem. Európából a németek – Merkel kancellárral - ott lesznek, a magyarok megint távol maradnak. A világ politikai elitjének tagjai el vannak foglalva a saját bajaikkal, nem látva, hogy azok valamennyiük bajai. Persze, Davos soha nem hozott közvetlen hasznot, közvetve is „csak” annyit, hogy a planéta vezérei, ha nem is mindig néztek egymás szembe, legalább láthatták mindazt, amivel vesződniük kellene. 
Bajban van az Egyesült Államok, ha a baj oka ma – szemben a 2008-as válsággal – kevésbé a rendszerben, inkább az elnökben van. Mert nélkülözi a globális látást, így tolja a szakadékba a liberális demokráciát Nyugat-Európában is, amelynek politikai berendezkedése sokkal sérülékenyebb, mint Amerika intézményes rendjéé. Az America first nem ismeri el az Államok totális és globális felelősségét a liberális parlamenti demokráciákért, amelyeket a második világháború után Európában a jóléti államok formájában megteremtett.  Nem véletlen a washingtoni feledékenység, hiszen Trump amerikai „forradalma” is a jóléti állam azon fogyatékosságaiból nőtt ki, amelyeken az európai jobboldali populizmus is nevelkedett. Davosban is azzal kellene szembenézni, hogy a liberális demokrácia a múlt század húszas-harmincas évei óta legnagyobb válságában van. Hogy – talán a skandináv modellt kivéve – nem sikerült olyan posztkapitalista gazdasági-társadalmi konstrukciót felkínálniuk a tömegtársadalmaknak, amely az egyre növekvő egyenlőtlenségeket csökkentené. (Tavaly a 26 leggazdagabb ember vagyona egyenlő volt az emberiség legszegényebb felének összvagyonával.) 
Nincs olyan modell, amely folytatója lehetne annak a tőke-munka-közösség közti kiegyezésnek, amely a háború után a jólét békéjét megteremtette Európában. Hátrál a liberális demokrácia, s nem segít sem a bázisdemokrácia, amely a politikai hatalom ellenőrzése helyett uralkodni akar, de az antiglobalizmus sem.  Mert ha Krugman a világgazdaságot a kínai összeomlástól félti, akkor mit gondoljunk a görög példáról vagy a Brexitről, amely azt bizonyította, hogy még ebből a lehetőségeitől jóval elmaradó uniós gazdasági-politikai közösségből sincs mód kilépni. Ha pedig az Unióból nincs kiszállás, hát a globalizálódó világból végképp nincs. 
Meglehet, persze, a világ csak a XX. század rendjétől vesz éppen búcsút, s káoszba tart, amelyben új rend terem. De menekülés helyett jobb volna rajta tartani a szemünket ezen az új renden.
2019.01.22 09:00
Frissítve: 2019.01.22 09:09

Mit nem tud?

Nehéz hétvégéje volt több mint hetvenezer általános iskolásnak: szombaton tartották a központi középiskolai felvételit magyarból és matematikából. Az írásbeli vizsgák után minden évben borítékolható a kollektív csalódás, a tesztek ugyanis sosem azt nézik, hogy mit tud a gyerek, hanem azt, hogy mit nem. A közösségi oldalak tele vannak értetlenkedő beszámolókkal: a feladatsorok nehézsége mellett a legtöbben azt kifogásolják, hogy a 10, 12, 14 éves gyerekeknek olyan időnyomás alatt kell dolgozniuk, ami még egy felnőtt idegrendszerét is megterhelné. 
Az utóbbi évek tanúsága szerint a tesztek összesített országos átlaga 50-70 százalék között mozog, ami azt jelenti, hogy a feladatsorok nehézsége jócskán a gyerekek tudásszintje fölé van belőve. Ráadásul a szakértők szerint a középiskolai felvételi nehézsége évről-évre változik – sokkal kiszámíthatatlanabbul, mint például az érettségié –, és sokszor semmi köze ahhoz, amit a gyerekek az iskolában tanulnak. (Igaz, kicsit közelebb van ahhoz, amit egy jó oktatási rendszerben tanulniuk kellene.)
Az Orbán-kormányok oktatáspolitikai döntései jó ideje abba az irányba mutatnak, hogy minél több gyereket tereljenek a szakképzésbe, a gimnáziumok kapui pedig csak az elit számára maradjanak nyitva. A szülőket viszont szerencsére nem egyszerű erről meggyőzni, pontosan tudják, hogy még egy gyenge gimnázium is sokkal biztosabb jövővel kecsegtet, mint egy erős szakgimnázium (korábban szakközépiskola). Éppen ezért elképesztő energiákat mozgósítanak: különóráról különórára vonszolják a gyerekeket, a gimnáziumok pedig szemezgethetnek közülük. 
Nem nehéz belátni, hogy ebben a rendszerben jelentős előnnyel indulnak azok, akiknek a szülei jobb anyagi helyzetben vannak, a „többiek” pedig szép lassan kiszorulnak a gimnáziumokból. Remény sincs arra, hogy a döntéshozók olyan felvételi rendszert vezessenek be, amely figyelembe veszi a gyerekek érdekeit, életkori sajátosságait és nem utolsósorban a lelküket. Ezek mostanában egyébként sem szempontok a magyar oktatási rendszerben.
2019.01.22 09:00
Frissítve: 2019.01.22 09:12