Fernando Muslera másodszor mondhatta el magáról a világbajnokságon, hogy négy egymást követő mérkőzésen összesen egy gólt kapott. Az uruguayi kapusnak nyolc évvel ezelőtt Dél-Afrikában ugyanúgy érintetlen maradt a hálója a csoportmeccseken, mint most, Oroszországban, majd a nyolcaddöntőben itt is, ott is 2-1 következett (2010-ben Dél-Korea, míg ezúttal Portugália ellen).
A negyeddöntő korábban jobban sikerült...
Akkor Muslera két rúgást is hárított a ghánaiakkal vívott győztes tizenegyes-párbajban, ám pénteken 0-1-nél szörnyű potyagólt kapott a franciáktól. Antoine Griezmann lövése nem is volt különösebben erős, helyezett meg pláne nem; minden háló őre ilyen kísérletről álmodik. Amíg rémálom nem lesz az egyszerű mutatványból... A kapus a labdát be-, csapatát meg kiejtette, bár az utóbbi megállapítás talán túlzás, még akkor is, ha nem tudni, mi történik a 102-szeres válogatott kárvallott szerencsétlen közbeavatkozása nélkül. Így a franciák különösebb megerőltetés nélkül nyertek (2-0), nem úgy, mint az argentinok 1986. június 16-án az uruguayiak ellen.
A harminckét esztendeje rendezett vb-meccs 1-0-lal zárult, és azért hozom elő, mert Muslera azon a napon született. Buenos Airesben. Ám a szülei nem hagytak kétséget felőle, milyen állampolgár lesz, mert nemhogy a jövevény nyolc hónapos korában visszaköltöztek Montevideóba, de keresztnevét a hetvenes évek uruguayi válogatott csatára, Fernando Morena rájuk tett hatása nyomán adták a gyermeknek.
Amúgy azon a nyolcvanhatos argentin–uruguayi találkozón olyan vihar tombolt a mexikói Pueblában, amilyet addig nem láttam. A meccs után egyhamar csurom víz lettem, a bölcsen autót bérlő Vitray Tamás mentett meg a lázas betegségtől. (Máig hálás vagyok érte.) Pedig meleg eső hullott rám „ezerrel”.
Szegény Muslera nyakába tegnap hideg zuhany zúdult...
