Fóbiakormány

A mindig kedves mosolyú és együttérzést sugárzó államtitkárra, Novák Katalinra várt a nemes feladat, hogy a kormány nevében buzizzon egy kiadósat a Budapest Pride felvonulás előtt.
Megtette, ami tőle tellett. Elegáns, visszafogott stílusban beszélt, ahogyan máskor is, semmiképpen sem fröcsögve. Hiszen az méltatlan lenne ahhoz a mélyen keresztényi felebaráti szeretethez, ami tudvalevőleg az Isten kegyelméből uralkodó miniszterelnököt is áthatja, ahogyan az általa vezetett teljes NER-konglomerátumot, Szijjártó Pétertől egészen Mészáros Lőrincig. 
Novák államtitkár egy kaposvári fórumon hosszan magyarázta, hogy a jövőben is stabilan kell állni a házasság értéke mellett. A házassághoz egy férfi és egy nő szükségeltetik, a politikusoknak nem szabad megijedniük a homofóbia vádjától. Vannak ugyanis fenyegető jelek, amelyek azt mutatják, próbálják megbontani a „család szentségét”. Fennáll a veszélye, hogy miközben „egy maroknyi kisebbség jogaiért harcolnak egyesek, elfeledkezünk a többségről". 
Bár az üdítőitalokat sokat reklámozzák, a vizet e nélkül is minden gyerek szereti – hasonlította a családot a tiszta vízhez az államtitkár. Ennél a pontnál elveszítettük a fonalat. Nem sikerült rájönnünk, hogy akkor most mi legyen az üdítőitalokkal. Elég csak a reklámokat betiltani? Vagy az üdítőket is? 
A lényeget azonban értjük: adott egy kisebbség, amely veszélyt és fenyegetést jelent a többség számára. Ezért kell a Fidesz. Hogy jó szokása szerint megvédjen minket. Akár a külső, akár a belső ellenségtől. Legfőképpen pedig attól, amit ő maga kreált. 
Időközben harmincöt ország nagykövetsége közös szolidaritási nyilatkozatot adott ki. Az aláírók között találjuk az Egyesült Államokat, Németországot, Olaszországot és például Spanyolországot. Az állásfoglalásban ilyen mondatok szerepelnek: támogatásunkról biztosítjuk a magyarországi leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer (LMBTQ) közösségeket, jogukat a békés és törvényes önkifejezésre. Vagy: az emberi jogok tiszteletben tartása – beleértve az igazságosságot, egyenlőséget, diszkriminációmentességet, szólásszabadságot, valamint ezen jogok háborítatlan gyakorlását – és a jogállamiság azok az alapok, amelyekre a demokratikus államok épülnek.
Nagyon más kijelentések ezek, mint amit Novák Katalintól hallottunk. A nyugati világnak és a magyar kormánynak most sem egy a hangja. 
A Fidesz nem állította rá propagandagépezetét a melegek elleni kampányra, amitől valószínűleg nem is remélhetne olyan politikai hasznot, mint a permanens migránsozástól. Éppen csak a háttérből bátorítja a „deviancia propagálása” ellen akár erőszakkal is fellépő szélsőjobboldali szervezeteket. Keményebben fogalmazva ezt uszításnak nevezik. A módszer és a hangerő esetenként változik, de a fóbiakormányzás marad. 
Azoknak, akik úgy érzik, hogy Novák Katalin a szívükből szólt, figyelmébe ajánlunk egy régi, feledésbe merült alapelvet: élni és élni hagyni. Ha a szexuális kisebbségeknek rossz, akkor egy egészséges országban a heteró többség sem érezheti jól magát.
2018.07.09 06:35
Frissítve: 2018.07.09 06:35

Megmentők

Most, sok évvel a devizahitelesek megmentése után (ami úgy kezdődött, hogy Kósa Lajos a de facto államcsődben lévő Görögországhoz hasonlította Magyarország pénzügyi helyzetét, amitől azonnal elszálltak a devizaárfolyamok, durván tovább nehezítve az adósok amúgy is reménytelen helyzetét), talán nem idő előtti a kijelentés: az Orbán-kormány zseniálisan csinálta. Mármint a maga szempontjából: briliáns választ adott arra a kérdésre, hogy kinek kell viselnie a devizahitelek árfolyamváltozásának kockázatát. Orbánék – nem méltányos, de praktikus – válasza így hangzott: bárkinek, csak nekik nem. (Azért mondjuk, hogy nem méltányos, mert anno még az első Orbán-kabinet kezdeményezte azt a törvénymódosítást, amely megalapozta a lakossági devizahitelek elburjánzását.) A hárítási stratégia mindmáig szinte tökéletesen működött, most azonban hajszál került a levesbe, miután az EU Bírósága egy magyar ügyben kimondta, amit sem a kormány, sem a parlament, sem pedig a hazai bíróság nem akart eddig deklarálni: hogy a bankoknak tájékoztatási felelősségük is van, és perelhetőek, ha a hitelfelvevő bizonyítani tudja, hogy nem informálták őt kellő mélységgel az árfolyammozgásokból eredő veszélyekről. A kockázat ezen a ponton visszaszáll a kormányzatra, több ok miatt is. Egyrészt a bankszektor nagyobbik hányada időközben beolvadt a NER-be. Másrészt az ügyletek nagyságrendje miatt – azok is 120 ezren vannak, akiknek már a lakásukat árverezik a bankok a fejük fölül – megborulhat a bankszektor, az állam konszolidációra kényszerülhet. Harmadrészt pedig, amennyiben tényleg perek tíz- vagy százezrei indulnak, megdől az a hazug, de mégis széles körben hangoztatott alapállítás, hogy a Fidesz mindenkit megmentett, az adósmentésnek vége van. Dehogy van vége: a java csak most jön.
2018.09.22 09:37

A pénz szaga

A pénznek igenis van szaga. Európában talán nem olyan büdös, mint Pinochet Chiléjében volt, a latin-amerikai „gazdasági csoda” éveiben. (Hitlerig, Sztálinig, Putyinig vagy a kínai piacig nem mennénk el.) Ha Chilében volt gazdasági csoda a 70-es években, az csak azért lehetett, mert a tőke nem csak a demokráciák piacgazdaságaiban tud kivirulni, hanem diktatúrákban is. Sőt, diktátorok szerint ez az egyetlen kivezető politikai út mindenféle válságból. Európában még nem ennyire szagos a pénz, de ahhoz már eléggé szaglik, hogy mondjuk Romániában sokaknak elviselhetetlen legyen. Aki viszont ezen eltöpreng, az rögtön a korrupció támogatója lesz, ugyanúgy, ahogyan Magyarországon is hazaáruló, aki szembe mer menni a regnáló hatalommal. Hazaárulóként most éppen azt kell kimondani, hogy ez a rendszer a demokratikus európai közösség adóiból (is) áll a saját lábán. Meg azt, hogy ha csöpp ész szorult volna Brüsszelbe, akkor már megvonta volna a felzárkóztatási pénzeket a magyar kormánytól. Miért nem gondolunk arra, hogy ennek az elkerülhetetlen kollektív büntetésnek az etikai hordaléka is nyomaszt sokakat arrafelé? Mikor írja vajon felül az európai közösség demokratikus érdeke és értékrendje a nemzetek (és nem a kormányok) iránt érzett európai felelősséget? A korrupció csak a bűz egyik része. Mert: milyen szaga van a Magyarországon állami búra alatt gyarapodó külföldi tőkének? Márpedig a német tőke, amely életben tartja a magyar gazdaságot, láthatóan immunis a bűzre.  Ahogy a minap a privátbankár.hu-nak mondták: „A német nagyvállalatok nem gondolják újra magyarországi befektetéseiket a magyar demokrácia állapota miatt. A cégeket az üzlet érdekli, nem a politika. Ez addig így marad, amíg a magyar kormány nem lép át egy határt, például nem veszélyezteti az ország EU-tagságát. Ugyanakkor az új befektetéseknél már felmerülhet, nem kényelmetlen-e üzletelni a magyar kabinettel.” Aki azt gondolja, hogy Merkel kancellár majd „leszól” és „beszól” a német nagytőkének, az csak az autoriter gondolatot exportálná. A német társadalmi berendezkedés viszont már csak olyan, amelyben - bár nyilván van sűrű személyes érintkezés is -, a politika és a gazdaság külön leírható pályán mozog. Meglehet a német tőke jól érzi magát Magyarországon, nem kell vesződnie még olyan ügyekkel sem, mint otthon. Ha mérhetetlen  hasznot húz a magyar dolgozókból, az nem csak a tőke lelkén pötty, hanem azokon a demokrácia- és piacellenes viszonyokon is, amelyeket az Orbán-kormány teremtett a nép szabadon manipulált akaratából. Mindazonáltal a befektetők figyelmébe ajánljuk, hogy a tőke gyarapodásának mindeddig a demokráciák nyújtották a legkedvezőbb körülményeket. Hogy a háború utáni békét és a nyugat-európai jóléti államokat nem a tőke és az autoriterek pacsija, hanem a tőke és a társadalom kiegyezése teremtette meg. A demokrácia a tőke ágyasa, nem a kényelmesebbnek tűnő, de kiszámíthatatlan, bizonytalan tekintélyuralmi rendszer. Azt pedig tudjuk, hogy a pénz a bizonytalanságot utálja a legjobban. Talán még a pénz szagánál is jobban.
2018.09.22 09:00
Frissítve: 2018.09.22 09:04