Rettegés Zalaszentmártonban

Publikálás dátuma
2018.07.11. 09:00

Fotó: Tóth Gergő / Népszava
Nincs óvoda, nincs bolt, nincs orvos a faluban, csak közmunka van, mégis a nem létező menekültek miatt aggódik és háborog erősen az apró település polgármestere.
– Nyugodtan hagyja nyitva a kocsiját, nem kell féltenie, itt még nincsenek migránsok! – nyújt kezet Dancs Szilveszter Zoltán, amikor kiszállok az autóból a zalaszentmártoni kultúrház előtt. – Ez egy biztonságos falu – teszi hozzá a falu polgármestere, majd a telefonján megmutatja a nyolc térfigyelő kamera képeit.
– Ezt már veszi, ugye?! – vált ellenségesebb hangnemre, amikor kiderül, honnan és miért érkeztem, s láthatóan meglepődik, hogy csak egy tollat, meg papírt lát a kezemben. – Nem is értem, miért csinálnak belőle ekkora ügyet, az csak egy komment volt.
Aztán legyint, amikor megjegyzem, hogy egy meglehetősen rasszista – azóta törölt – hozzászólás, ráadásul a falu önkormányzata nevében írt komment miatt került reflektorfénybe a település. A 24.hu vette észre a falu nevében a Magyar Hírlap egyik cikkéhez írt hozzászólást, amelyben komoly világösszeesküvés-elméletet fejtegettek, sorosoztak, „alacsony IQ-jú, színesbőrű egyedeket” emlegettek, és szó esett arról, hogy „akár repülőgépekkel is behordják a fekát Afrikából”, a migráció haszonélvezői pedig „80%-ban fiatal kanokat hoznak be”.
Amikor mindezt felidézzük, Dancs Szilveszter Zoltán bólogat, majd megjegyzi, semmi kivetnivalót nem talál benne, hogy a falu nevében jelent meg a komment. Melyet, állította, nem ő írt, de persze tudja ki a szerző, akit viszont még véletlenül sem árulna el.
– Nyugodtan írhatta Zalaszentmárton nevében, mert ebben a faluban mindenki így gondolja – dől hátra később, már a polgármesteri székben. – Nem ez az első eset, hogy kiderül, mi a véleményünk a migránsokról, már tavaly is jeleztük, nem kérünk a bevándorlókból: Esztergályhorváti itt van a domb túloldalán.
A múlt szeptemberi esetre céloz, amikor egy osztrák asszony lehetővé tette, hogy a Migration Aid segélyszervezet menekülteket üdültessen a Kis-Balaton melletti településen, ám az ötlet komoly hisztériát váltott ki nemcsak Esztergályhorvátiban, de a környező falvakban is. Többek között Zalaszentmártonban. Ahol már a 2016-os menekültellenes népszavazáson is igen aktívnak bizonyultak a helyiek, hiszen az 56 voksolásra jogosultból negyvenen urnához járultak, s minden érvényes szavazat elutasította a menekültek esetleges betelepítését.
– Nem arról van szó, hogy ide ne jöjjenek, hanem az országba se! – feleli a polgármester, amikor megkérdem, biztos-e abban, hogy Zalaszentmárton lenne a menekültek egyik célpontja. – A történelemben elég tanulság akad, mit tesznek az idegenek: ezt a vidéket a török már egyszer elpusztította.
Aztán pedig arról kezd beszélni, érthetetlen, miért háborog az ellenzéki sajtó, hiszen szólásszabadság van, melyet ő maximálisan tiszteletben tart, így mindenki nyugodtan kifejtheti a véleményét, még akkor is, ha az például neki nem teszik.
– Én is jobban örülnék, ha arról írna, kellene nyolcvanmillió forint csapadékvíz-elvezető csatornákra – jegyzi meg, amikor megkérdem: Nem zavarja-e a helybélieket, hogy a falu csak a migránsellenességével kerül be az országos hírekbe. Tényleg a menekültkérdés a legégetőbb probléma a településen?
A falu amúgy gyönyörű helyen, a zalai dombok között egy völgybe ékelődve fekszik, nagyjából egyenlő távolságra a Balatontól, Zalaegerszegtől és Nagykanizsától. A zsákfalu előnye egyben hátránya is, hiszen a csend és nyugalom ára, hogy közmunkán kívül semmilyen munkalehetőség nincs a településen. A múlt század hatvanas éveinek elejéig 250-nél is többen laktak Zalaszentmártonban, ám a téeszesítés után egyre többen költöztek el, s ma már hivatalosan csak 75-en vannak bejelentve, de a valóságban csak hatvanegynéhányan élnek a faluban. Több ház már üresen áll, néhányat hollandok, németek vettek meg, akik tavasztól őszig jönnek.
– Velük aztán semmi bajunk sincsen – mondja egy középkorú helybéli asszony, amikor megkérdezem, a nyugat-európai betelepülők ellen miért nem emelik fel a hangjukat. – Ugyanolyan fehérek, mint mi…
– Az afrikaiak meg a szírek nem kellenek! – teszi hozzá egy másik nő, miközben a falu fóliasátrai felé ballagunk, ahol gyönyörűen gondozva érik a paprika és a paradicsom. – Azért dolgozzak, hogy lelopják nekem? Hát egyenek inkább füvet, de azt se itt!
Őket is megkérdezem: tényleg a migránsok a legnagyobb problémái a falunak? Egymásra néznek, aztán az egyikük elismeri, akadnak sokkal fontosabb problémák is. Például, hogy még bolt sincs a településen, a mozgó ABC pedig csak hetente háromszor jön. Kiderül aztán, hiányzik a helyi orvos is, a mostani doktoruk hivatalosan csak hetente egyszer két órát tölt a faluban. Meg aztán, mondják, talán vonzóbb lenne a fiataloknak a község, ha volna legalább bölcsőde, meg óvoda. És munkahely sincs, aki többet szeretne, mint a közmunka, annak legalább Pacsáig, de inkább Zalaegerszegig vagy a Balatonig kell utaznia. De nincs iskola és kocsma sem – utóbbit, mondjuk, nem is hiányolják. Munkanélküliség sincs, legalábbis nyolc éve nem regisztráltak senkit, a közfoglalkoztatás korábban 30-40 embert szívott fel – még a környező falvakból is jöttek dolgozni Szentmártonba –, ma úgy bő tucatnyit.
– Többre lenne szükség, mert a zöldségfeldolgozónk, a savanyítónk és a gyümölcslé-készítő üzemünk nagyobb kapacitással is működhetne, ha lenne még ember – állítja Benczikné Böcskei Éva falugondnok, miközben megmutatja a berendezéseket, melyeket még nagyobb települések is megirigyelhetnének. – Napi másfél tonna gyümölcsöt tudnánk feldolgozni, most jó, ha a harmada megvan.
A fóliasátrakba is kevés dolgos kéz jut, s az is kérdés, ki fogja majd gondozni az elmúlt években telepített gyümölcsöst, ha néhány év múlva termőre fordul. Mert beköltözőből kevés akad, s gyerek is jó, ha egy születik évente.
– Összességében ez egy sikeres falu – magyarázza a polgármester. – Közművesített, a kameráknak hála, hét éve semmilyen bűncselekmény nem akadt nálunk. És azt akarjuk, ez így is maradjon, ezért nem kérünk a migránsokból. Mert milliók jönnének, higgye el, nem véletlenül kiabálják Boszniában az ott feltartóztatottak, hogy Budapest, Budapest!
– Ha a Kennedyket sikerült anno lelőni, miért nem lehet a Sorost is? – teszi fel a kérdést fertályórával később Tollár Tibor. Az idős sírköves hallhatóan nagyon haragszik az amerikai milliárdosra, a miértre pedig a megszokott válasz érkezik: – A tévében rendre bemondják, arra költi a pénzét, hogy migráncsokat hozzon Magyarországra. Én itt születtem, itt is fogok meghalni, de nem négerek között.
Végszónak is megjárja, így elbúcsúzom, s beülök a kocsiba. Hamarost feltűnik a falutábla, s alatta a helyiek üzenete, a tükörből még egy utolsó pillantást vetek rá:

Szerző
Frissítve: 2018.07.13. 10:29

20 milliárdos jutalmat dobtak szét a minisztériumokban

Publikálás dátuma
2018.07.11. 08:46
FOTÓ: Molnár Ádám
A legtöbb pénzt Varga Mihály adta, a legmagasabb összegeket Lázár János fizette.
Összesen 20,2 milliárd forint jutalmat – hivatalos nevén céljuttatást – osztottak ki négy minisztériumban az uniós pénzek gyors kifizetéséért – írja a 24.hu. A portál a közadatigényléseire kapott válaszok alapján kiemeli: az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak átkeresztelt egykori Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban összesen 4 781 708 570 forintot fizettek ki a tárca 1148 dolgozójának. A majdnem 4,8 milliárd forintból a levonások után nettóban 3,16 milliárd forint maradt. Bruttóban Seszták Miklós egykori tárcájának szerencsés dolgozói fejenként átlagban csaknem 4,18 millió forintot kaptak, ami azt jelenti, hogy a rendes illetményük mellett egy évnyi, 348 ezer forint havi bruttó jövedelemnek megfelelő pluszpénzt számfejtettek nekik.
A portál szerint a legtöbb pénzt, összesen 7,8 milliárd forintot Varga Mihály lapátolhatott szét a nemzetgazdasági tárca (ma Pénzügyminisztérium) dolgozói között, a legjobban viszont az akkoriban Lázár vezette kancellária dolgozói jártak, ott fejenként 4,6 millió forint volt a jutalom. Viszont az egykor Balog Zoltán-féle emberminisztériumban jutalmaztak meg a legtöbb embert, ott kétezer embernek jutott az apanázsból.

Áprilisi pénzosztás

A 24.hu azt írja: több olvasójuk is időzített kifizetésről számolt be, olyasmit érzékeltetve, hogy a minisztériumokban 5-6 ezren az április 8-i választást megelőzően jutottak a bónuszhoz, ami befolyásolhatta a választási kedvüket. A juttatásról mindenki tudott a minisztériumokban az áprilisi kormányhatározattól fogva, a részletezett menetrendnek megfelelően a június 30-ig elért teljesítményekért még 2017-ben utalták a plusz pénzt. A december végéig elért teljesítményért áprilisban fizettek, a Miniszterelnökség úgy fogalmazott, hogy április 12-ig, a fejlesztési tárca pedig április 18-át jelölte meg a pluszpénz fizetésének napjaként.
A portál azt írja, különös megvilágításba helyezi a 20,2 milliárd forintnyi jutalomosztást az, ha megvizsgáljuk, mit jelent a munkatervben megjelölt kifizetési célszám: valójában a magyar költségvetésből minél gyorsabban és több előleg lehívását honorálták, ráadásul a jutalom forrásaként részben uniós pénzt jelölt meg a kormányhatározat.  Információik szerint Brüsszelben várják a bónuszfizetésről szóló számlákat, és az uniós auditorok kezdettől árgus szemekkel figyelték az uniós támogatáskifizetések felpörgetésére szolgáló konstrukciót, de a kormánytisztviselők célfeladatában extra teljesítményt eddig nem fedeztek fel.
Szerző
Frissítve: 2018.07.11. 11:43

Elios-ügy: még mindig nincs gyanúsítottja a 14 milliárdos botránynak

Publikálás dátuma
2018.07.11. 08:27
Fotó: Népszava
Harangozó Tamás kérdésére Polt Péter azt válaszolta, hogy az ügyet a Nemzeti Nyomozóiroda kapta, és egyelőre nincs gyanúsított. Az új eljárási törvényre hivatkozik, amely szerint az ügyészség csak akkor irányítja a nyomozást, ha már van gyanúsított.
Nem nyomoz az ügyészség az Elios-ügyben – derül ki Polt Péter legfőbb ügyész válaszából, amit Harangozó Tamás szocialista képviselő írásbeli kérdésére adott. „Az ügyben az ügyészség semmilyen nyomozati cselekményt nem folytatott le, tekintettel arra, hogy a nyomozást a Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Iroda Korrupciós és Gazdasági Bűnözés Elleni Főosztály Kiemelt Ügyek Osztálya folytatja. A nyomozás során gyanúsított kihallgatására nem került sor” – írta Polt. Majd leszögezte, hogy a július 1-től hatályos új büntetőeljárási törvény alapján a nyomozás felderítési szakaszában az ügyésznek már csak felügyeleti jogköre van, és az irányítási jogok csak a vizsgálati szakaszban, a gyanúsított kihallgatását követően illetik meg.

14 milliárd forint

Harangozó Tamás írásbeli kérdésében felidézte: az OLAF igazságügyi ajánlást tett 2017 decemberében az ügyészségnek, ami uniós források felhasználásával kapcsolatos szabálytalanság megalapozott gyanújára utal. Ennek alapján az illetékes főügyészség az Elios Zrt. ellen új nyomozást rendelt el. „Az OLAF éves jelentésében kiemelten szerepel az ún. Elios-ügy, és a legfrissebb hírek szerint az uniós pénzek felhasználása körüli szabálytalanságok okán Magyarországot terhelheti a legnagyobb visszafizetési kötelezettség. Ez csak az Elios-ügy kapcsán mintegy 14 milliárd forintra rúg” – fogalmazott a szocialista képviselő. Az Elios úgy nyert sorozatban az uniós pénzből megvalósított közvilágítás-korszerűsítési tendereken, hogy – az OLAF jelentése szerint is – döntő befolyása volt már az önkormányzatok számára kiírt pályázatokra is. A pályázatokban olyan feltételeket szabtak, amelyek a cégnek kedveztek, majd legtöbbször versenytárs nélkül nyerte el a közbeszerzéseket is.   Az Elios korábban Tiborcz István, a miniszterelnök veje érdekeltségébe tartozott. Lázár János, korábbi hódmezővásárhelyi polgármester és miniszter maga ismerte el, hogy a helyi közvilágítás korszerűsítését olyan konstrukcióban oldották meg, amelyet ők ketten találták ki. Ez volt a cég első nagyobb munkája, később ezt használta referenciaként máshol is.
Szerző
Frissítve: 2018.07.11. 08:37