Rettegés Zalaszentmártonban

Publikálás dátuma
2018.07.11 09:00

Fotó: Népszava/ Tóth Gergő
Nincs óvoda, nincs bolt, nincs orvos a faluban, csak közmunka van, mégis a nem létező menekültek miatt aggódik és háborog erősen az apró település polgármestere.
– Nyugodtan hagyja nyitva a kocsiját, nem kell féltenie, itt még nincsenek migránsok! – nyújt kezet Dancs Szilveszter Zoltán, amikor kiszállok az autóból a zalaszentmártoni kultúrház előtt. – Ez egy biztonságos falu – teszi hozzá a falu polgármestere, majd a telefonján megmutatja a nyolc térfigyelő kamera képeit.
– Ezt már veszi, ugye?! – vált ellenségesebb hangnemre, amikor kiderül, honnan és miért érkeztem, s láthatóan meglepődik, hogy csak egy tollat, meg papírt lát a kezemben. – Nem is értem, miért csinálnak belőle ekkora ügyet, az csak egy komment volt.
Aztán legyint, amikor megjegyzem, hogy egy meglehetősen rasszista – azóta törölt – hozzászólás, ráadásul a falu önkormányzata nevében írt komment miatt került reflektorfénybe a település. A 24.hu vette észre a falu nevében a Magyar Hírlap egyik cikkéhez írt hozzászólást, amelyben komoly világösszeesküvés-elméletet fejtegettek, sorosoztak, „alacsony IQ-jú, színesbőrű egyedeket” emlegettek, és szó esett arról, hogy „akár repülőgépekkel is behordják a fekát Afrikából”, a migráció haszonélvezői pedig „80%-ban fiatal kanokat hoznak be”.
Amikor mindezt felidézzük, Dancs Szilveszter Zoltán bólogat, majd megjegyzi, semmi kivetnivalót nem talál benne, hogy a falu nevében jelent meg a komment. Melyet, állította, nem ő írt, de persze tudja ki a szerző, akit viszont még véletlenül sem árulna el.
– Nyugodtan írhatta Zalaszentmárton nevében, mert ebben a faluban mindenki így gondolja – dől hátra később, már a polgármesteri székben. – Nem ez az első eset, hogy kiderül, mi a véleményünk a migránsokról, már tavaly is jeleztük, nem kérünk a bevándorlókból: Esztergályhorváti itt van a domb túloldalán.
A múlt szeptemberi esetre céloz, amikor egy osztrák asszony lehetővé tette, hogy a Migration Aid segélyszervezet menekülteket üdültessen a Kis-Balaton melletti településen, ám az ötlet komoly hisztériát váltott ki nemcsak Esztergályhorvátiban, de a környező falvakban is. Többek között Zalaszentmártonban. Ahol már a 2016-os menekültellenes népszavazáson is igen aktívnak bizonyultak a helyiek, hiszen az 56 voksolásra jogosultból negyvenen urnához járultak, s minden érvényes szavazat elutasította a menekültek esetleges betelepítését.
– Nem arról van szó, hogy ide ne jöjjenek, hanem az országba se! – feleli a polgármester, amikor megkérdem, biztos-e abban, hogy Zalaszentmárton lenne a menekültek egyik célpontja. – A történelemben elég tanulság akad, mit tesznek az idegenek: ezt a vidéket a török már egyszer elpusztította.
Aztán pedig arról kezd beszélni, érthetetlen, miért háborog az ellenzéki sajtó, hiszen szólásszabadság van, melyet ő maximálisan tiszteletben tart, így mindenki nyugodtan kifejtheti a véleményét, még akkor is, ha az például neki nem teszik.
– Én is jobban örülnék, ha arról írna, kellene nyolcvanmillió forint csapadékvíz-elvezető csatornákra – jegyzi meg, amikor megkérdem: Nem zavarja-e a helybélieket, hogy a falu csak a migránsellenességével kerül be az országos hírekbe. Tényleg a menekültkérdés a legégetőbb probléma a településen?
A falu amúgy gyönyörű helyen, a zalai dombok között egy völgybe ékelődve fekszik, nagyjából egyenlő távolságra a Balatontól, Zalaegerszegtől és Nagykanizsától. A zsákfalu előnye egyben hátránya is, hiszen a csend és nyugalom ára, hogy közmunkán kívül semmilyen munkalehetőség nincs a településen. A múlt század hatvanas éveinek elejéig 250-nél is többen laktak Zalaszentmártonban, ám a téeszesítés után egyre többen költöztek el, s ma már hivatalosan csak 75-en vannak bejelentve, de a valóságban csak hatvanegynéhányan élnek a faluban. Több ház már üresen áll, néhányat hollandok, németek vettek meg, akik tavasztól őszig jönnek.
– Velük aztán semmi bajunk sincsen – mondja egy középkorú helybéli asszony, amikor megkérdezem, a nyugat-európai betelepülők ellen miért nem emelik fel a hangjukat. – Ugyanolyan fehérek, mint mi…
– Az afrikaiak meg a szírek nem kellenek! – teszi hozzá egy másik nő, miközben a falu fóliasátrai felé ballagunk, ahol gyönyörűen gondozva érik a paprika és a paradicsom. – Azért dolgozzak, hogy lelopják nekem? Hát egyenek inkább füvet, de azt se itt!
Őket is megkérdezem: tényleg a migránsok a legnagyobb problémái a falunak? Egymásra néznek, aztán az egyikük elismeri, akadnak sokkal fontosabb problémák is. Például, hogy még bolt sincs a településen, a mozgó ABC pedig csak hetente háromszor jön. Kiderül aztán, hiányzik a helyi orvos is, a mostani doktoruk hivatalosan csak hetente egyszer két órát tölt a faluban. Meg aztán, mondják, talán vonzóbb lenne a fiataloknak a község, ha volna legalább bölcsőde, meg óvoda. És munkahely sincs, aki többet szeretne, mint a közmunka, annak legalább Pacsáig, de inkább Zalaegerszegig vagy a Balatonig kell utaznia. De nincs iskola és kocsma sem – utóbbit, mondjuk, nem is hiányolják. Munkanélküliség sincs, legalábbis nyolc éve nem regisztráltak senkit, a közfoglalkoztatás korábban 30-40 embert szívott fel – még a környező falvakból is jöttek dolgozni Szentmártonba –, ma úgy bő tucatnyit.
– Többre lenne szükség, mert a zöldségfeldolgozónk, a savanyítónk és a gyümölcslé-készítő üzemünk nagyobb kapacitással is működhetne, ha lenne még ember – állítja Benczikné Böcskei Éva falugondnok, miközben megmutatja a berendezéseket, melyeket még nagyobb települések is megirigyelhetnének. – Napi másfél tonna gyümölcsöt tudnánk feldolgozni, most jó, ha a harmada megvan.
A fóliasátrakba is kevés dolgos kéz jut, s az is kérdés, ki fogja majd gondozni az elmúlt években telepített gyümölcsöst, ha néhány év múlva termőre fordul. Mert beköltözőből kevés akad, s gyerek is jó, ha egy születik évente.
– Összességében ez egy sikeres falu – magyarázza a polgármester. – Közművesített, a kameráknak hála, hét éve semmilyen bűncselekmény nem akadt nálunk. És azt akarjuk, ez így is maradjon, ezért nem kérünk a migránsokból. Mert milliók jönnének, higgye el, nem véletlenül kiabálják Boszniában az ott feltartóztatottak, hogy Budapest, Budapest!
– Ha a Kennedyket sikerült anno lelőni, miért nem lehet a Sorost is? – teszi fel a kérdést fertályórával később Tollár Tibor. Az idős sírköves hallhatóan nagyon haragszik az amerikai milliárdosra, a miértre pedig a megszokott válasz érkezik: – A tévében rendre bemondják, arra költi a pénzét, hogy migráncsokat hozzon Magyarországra. Én itt születtem, itt is fogok meghalni, de nem négerek között.
Végszónak is megjárja, így elbúcsúzom, s beülök a kocsiba. Hamarost feltűnik a falutábla, s alatta a helyiek üzenete, a tükörből még egy utolsó pillantást vetek rá:

Frissítve: 2018.07.13 10:29

Több mint tizenhét tonna élő nyulat rendelt az Állatkert

Publikálás dátuma
2019.03.25 20:37
Képünk illusztráció
Fotó: AFP
Ebből 4,5 tonna egynapos kölyök lesz, „a takarmánynyulakat” az állatkert ragadozó lakóinak szánják.
Kissé morbid felhívás jelent meg az uniós közbeszerzési értesítőben: a Fővárosi Állat- és Növénykert két éves időtartamra rendelne „takarmánynyulat” vagyis a helyi ragadozók ellátására szánt élő állatokat, legfeljebb 34,7 millió forint értékben.
A felhívás meghatározza, hogy 17,5 tonna, állatorvosilag ellenőrzött állományból származó, selejt élő nyulat vennének ebből az összegből, a tételből 4,5 tonna pedig újszülött selejt nyúlfióka lesz. Ajánlatot április 23-áig tehetnek a reménybeli nyúlbeszállítók.

Kásler meglóbálta a főigazgatók feje fölött a szívlapátot

Publikálás dátuma
2019.03.25 19:46

Fotó: Népszava/ Molnár Ádám
Kásler Miklós miniszter megint nem várt izgalmat okozott a kórházvezetőknek, amikor egy háttérbeszélgetésen talányosan kijelentette: tíz kórház főigazgatói posztjára írt ki pályázatot. Az egyik kormányközeli portál tudósítása szerint a tárca vezetője arról beszélt, hogy „a kórházak adósságának mintegy kétharmadát 28 intézmény okozza. Ezért is hirdettek meg 10 kórházban is vezetői pályázatokat, hogy olyan szakemberek kerülhessenek az intézmények élére, akik képesek elérni a hatékonyabb gazdálkodást.” A tudósítás szerint beszélt arról, hogy a kiírt kórház-igazgatói pályázatok azt a célt is szolgálják, hogy az állami rendszerben is mindenkor megfelelően kezeljék a rendelkezésre álló forrásokat. A főigazgatók körében az a hír, hogy legalább tízük „lapátra került” meglehetős riadalmat okozott. Volt aki gyorsan számba vette, hogy kik lehetnek a legeladósodottabbak, de például a lista elején állók közül a Honvéd Kórház főigazgatójának leváltására vagy kinevezésére nincs is hatásköre a humán miniszternek. Az ötszázmillió feletti adósok között több fővárosi intézmény is van, köztük a Szent János, amely élére néhány hete cseréltek főigazgatót. Menesztették Kázmér Tibort és az intézmény vezetésével pályázat nélkül bízták meg Takács Pétert a tárca addigi egészségpolitikai főosztályvezetőjét. Ha a főigazgató cseréket az eladósodás nagysága vezérelné akkor veszélyben lehet a Békés megyei Központi kórház, a Jász-Nagy-Kun Szolnok Megyei kórház, a fővárosi Bajcsy, a Dél-Pesti Centrum, és a Péterfy kórház főigazgatójának a széke.  Lapunknak többen azt is megjegyezték, hogy a kórházi eladósodásnak vajmi kevés köze van a menedzseri képességeknek. A finanszírozás alapjául szolgáló pontok költségtartalmát utoljára 1997-ben igazították meg, az ellátásokért utalt díjaknak húsz éve nincs köze a gyógyítás valós költségeihez. A miniszter által említett pályázati kiírást azonban hiába kerestük például az állam kórházfenntartó, a közigazgatási állásportálon illetve az egészségügyi közlönyben – nem találtuk. Igaz az utóbbinak, noha formailag közérdekű adatokat közöl, mégis csak a tartalomjegyzéke érhető el a neten, a tartalma csak 2730 forint ellenében ismerhető meg.
Szerző