20 milliárdos jutalmat dobtak szét a minisztériumokban

Publikálás dátuma
2018.07.11 08:46
FOTÓ: Molnár Ádám
Fotó: /
A legtöbb pénzt Varga Mihály adta, a legmagasabb összegeket Lázár János fizette.
Összesen 20,2 milliárd forint jutalmat – hivatalos nevén céljuttatást – osztottak ki négy minisztériumban az uniós pénzek gyors kifizetéséért – írja a 24.hu. A portál a közadatigényléseire kapott válaszok alapján kiemeli: az Innovációs és Technológiai Minisztériumnak átkeresztelt egykori Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban összesen 4 781 708 570 forintot fizettek ki a tárca 1148 dolgozójának. A majdnem 4,8 milliárd forintból a levonások után nettóban 3,16 milliárd forint maradt. Bruttóban Seszták Miklós egykori tárcájának szerencsés dolgozói fejenként átlagban csaknem 4,18 millió forintot kaptak, ami azt jelenti, hogy a rendes illetményük mellett egy évnyi, 348 ezer forint havi bruttó jövedelemnek megfelelő pluszpénzt számfejtettek nekik.
A portál szerint a legtöbb pénzt, összesen 7,8 milliárd forintot Varga Mihály lapátolhatott szét a nemzetgazdasági tárca (ma Pénzügyminisztérium) dolgozói között, a legjobban viszont az akkoriban Lázár vezette kancellária dolgozói jártak, ott fejenként 4,6 millió forint volt a jutalom. Viszont az egykor Balog Zoltán-féle emberminisztériumban jutalmaztak meg a legtöbb embert, ott kétezer embernek jutott az apanázsból.

Áprilisi pénzosztás

A 24.hu azt írja: több olvasójuk is időzített kifizetésről számolt be, olyasmit érzékeltetve, hogy a minisztériumokban 5-6 ezren az április 8-i választást megelőzően jutottak a bónuszhoz, ami befolyásolhatta a választási kedvüket. A juttatásról mindenki tudott a minisztériumokban az áprilisi kormányhatározattól fogva, a részletezett menetrendnek megfelelően a június 30-ig elért teljesítményekért még 2017-ben utalták a plusz pénzt. A december végéig elért teljesítményért áprilisban fizettek, a Miniszterelnökség úgy fogalmazott, hogy április 12-ig, a fejlesztési tárca pedig április 18-át jelölte meg a pluszpénz fizetésének napjaként.
A portál azt írja, különös megvilágításba helyezi a 20,2 milliárd forintnyi jutalomosztást az, ha megvizsgáljuk, mit jelent a munkatervben megjelölt kifizetési célszám: valójában a magyar költségvetésből minél gyorsabban és több előleg lehívását honorálták, ráadásul a jutalom forrásaként részben uniós pénzt jelölt meg a kormányhatározat.  Információik szerint Brüsszelben várják a bónuszfizetésről szóló számlákat, és az uniós auditorok kezdettől árgus szemekkel figyelték az uniós támogatáskifizetések felpörgetésére szolgáló konstrukciót, de a kormánytisztviselők célfeladatában extra teljesítményt eddig nem fedeztek fel.
2018.07.11 08:46
Frissítve: 2018.07.11 11:43

Ahmed H.-per - Itt a jogerős ítélet

Publikálás dátuma
2018.09.20 12:48

Fotó: MTI/ Rosta Tibor
Jogerősen öt év börtönbüntetéssel sújtotta Ahmed H.-t csütörtökön a Szegedi Ítélőtábla.
A táblabíróság a határzár tömegzavargás résztvevőjeként elkövetett tiltott átlépése és társtettesként, állami szerv kényszerítése céljából, személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetésével megvalósított terrorcselekmény bűntettében mondta ki bűnösnek másodfokon a Cipruson élő szír férfit. A szabadságvesztés kiszabása mellett a bíróság a vádlottat tíz évre kiutasította Magyarország területéről. A férfi legkorábban a büntetés kétharmadának letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Döntésével a táblabíróság enyhítette az első fokon eljáró Szegedi Törvényszék által kiszabott hét év fegyházbüntetést. Mezőlaki Erik tanácsvezető bíró az indoklás során azt mondta, az ügyben első fokon eljáró törvényszék a tényállást teljes egészében felderítette, döntését pedig példásan indokolta. A tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kihirdetését követően, 2015. szeptember 16-án több száz migráns gyülekezett a Röszke-Horgos közúti határátkelőhely szerb oldalán. A Magyarország belépni akaró, kezdetben békés tömeg idővel agresszívvá vált, a kerítést feszegetve próbálta azt kidönteni, majd néhányan kövekkel dobálták a magyar oldalon felsorakozott rendőröket. Az összecsapásokban több rendőr is megsérült - írja tudósításában az MTI. Az indoklás szerint a családjával a lezárt határhoz érkező vádlott elmondta a rendőröknek, hogy Magyarországon keresztül Németországba kívánnak jutni. A férfi a tömeget türelemre intette, de mások határidőt szabtak a rendőröknek az átkelő megnyitására. A rendőrök megdobálásában a vádlott is részt vett, majd az első adandó alkalommal a mások által megrongált kerítésen keresztül átlépett Magyarországra. A bíró közölte: a tömeg - köztük a vádlott - célja az erőszakos fellépéssel az volt, hogy az átkelőt megnyissák, vagy eltűrjék, hogy ők a határt átlépjék. Erről nem a kerítésénél szolgálatot teljesítő rendőrök, hanem feletteseik hozhattak volna döntést. Ez az, ami a különbséget jelenti a hivatalos személy elleni erőszak - mint amilyen egy labdarúgó-mérkőzésen elkövetett rendbontás - és az átkelőnél történt terrorcselekmény bűntette között - fogalmazott. A táblabíróság a törvényszékhez képest további enyhítő körülményként értékelte, hogy a vádlott nem beszéli a magyar nyelvet, a családja messze él, velük a kapcsolattartás nehézkes, és a férfi hosszú ideje letartóztatásban van. Az ítélőtábla vizsgálta az ugyanilyen minősítéssel elkövetett bűncselekmények miatt más ügyekben kiszabott büntetéseket is. Ezekkel összevetve a büntetlen előéletű vádlott esetében lehetőséget látott - az enyhítőszakaszt alkalmazva - a legalacsonyabb időtartamú, ötéves szabadságvesztés kiszabására - mondta Mezőlaki Erik.

AI: 5 év egy bűncselekményért, amit nem követett el

"Három rács mögött töltött év után a mai döntés Ahmed H., a felesége és két kislánya számára nem szolgáltat igazságot." – mondta Demeter Áron, az Amnesty International Magyarország emberi jogi szakértője. "Ahmed H. nem követett el terrorcselekményt, ezt a bizonyítékok világosan alátámasztják. Ahogyan ő is elismerte, a zavargás során eldobott pár követ, de ez még nagyon messze a tényleges terrorcselekménytől. Ahmed H. bűncselekményt követett el a határon, de semmiképpen sem terrorista, ahogyan azt a magyar kormány képviselői évek óta szünet nélkül hirdetik." "Ahmed H-t soha nem lett volna szabad terrorcselekmény elkövetésével megvádolni, sajnos ma sem sikerült számára és családja számára igazságot szolgáltatni."

Szerző
2018.09.20 12:48
Frissítve: 2018.09.20 13:05

A közmunkások ott öregszenek meg az árokparton

Publikálás dátuma
2018.09.20 12:00

Fotó: / Radó Ferenc
Sokaknak valódi remény nélküli végállomást jelent a közmunka, a piaci szférába ugyanis csak nagyon kevesen képesek átlépni.
– Ötvenöt éves elmúltam, ki a rossebnek kellenék?! – sóhajtja Tamás. – Két végzettségem is van, teherautót is tudok vezetni, de ennyi idősen már nem vesznek fel sehová. A Kaposvár melletti faluban közfoglalkoztatott férfi a rendszerváltás előtt a megyeszékhely egyik gépgyárában dolgozott lakatosként, aztán utcára került, de betanított munkásként később még el tudott helyezkedni. A gazdasági válság azonban elsodorta a vállalkozást, amelyet eddigi utolsó munkahelyének mondhatott, s immáron kilenc éve, hogy előbb segélyen élt, majd ilyen-olyan közmunkásként foglalkoztatták. És pontosan tudja, nagyjából 150 ezer sorstársához hasonlóan esélye sincsen, hogy valaha is újra állást találjon. Pénteken számolt be a Népszava egy – a lapunk birtokába került – belügyi felmérésről, amely szerint száz közmunkásból 89 bizonyosan nem tud belépni a munkaerőpiacra – csak minden harmincadik próbálkozó sikeres –, s ha nem lenne közfoglalkoztatás, jövedelem nélkül maradnának. Nekik tehát létkérdés az állami program, mert anélkül csatlakozhatnának a regisztrált munkanélküliek negyedmilliós, vagy a rendszeren kívüli állástalanok 125 ezres csoportjához. – Az idén eddig öten vagy hatan mentek el gyárakba betanított munkára – mondja egy a Balaton és a somogyi megyeszékhely között fekvő falu polgármestere. – Megértem őket, fizetik nekik a bejárást, és persze a minimálbér is nagyobb, mint a közmunkásbér, azaz valamivel előrébb jutottak. Ennek azonban a település látja kárát, mert így nem marad normális munkára fogható ember. Pedig egy faluban sem csak árkot kell tisztítani és virágágyást gazolni. Az ügyesebb faluvezetők megpróbálnak úgy sáfárkodni a közmunkás-kerettel, hogy a településük is hasznát lássa.
– Van egy építőbrigádunk, csodájára járnak a környéken: kőműves, burkoló, asztalos akad benne – büszkélkedett az egyik somogyi falu polgármestere. – A piacon is megélnének, de mindegyiküknek jobb így, mert ötven felettiek, a város azért nincs közel, így megelégszenek a közmunkával. Mellette persze mindegyik maszekol a saját szakmájában, illetve ott van nekik a kert, a szőlő. – Hivatalosan őstermelő vagyok – bólogat mosolyogva János –, de van hideg- és melegburkolói végzettségem is. A ház mellett akad egy kis földünk, zöldségféléket termelünk, az asszony bejár a piacra árulni. Nem is akarok már mindennapos állásba kerülni, a közmunka megfelel, mert rugalmas a munkaidő, úgy osztja be az ember a napját, ahogy jónak látja. Persze nem mindenki látja ilyen idillinek a közfoglalkoztatást. A kadarkúti Orsós József például szívesen járna akár több műszakba is dolgozni, de esélye sincs elhelyezkedni. – Hentesnek tanultam, de oda már nem tudnék menni, mert harminc éve nem dolgoztam a szakmámban – magyarázza. – Szalag mellé beállnék, de a környéken harminc kilométeren belül nincs ilyen gyár. Próbálkoztam pedig sok mindennel: vagy azért nem vettek fel, mert messze lakom és drága lenne a bejárás, vagy, mert nem tudtam volna tömegközlekedéssel bemenni az éjszakai műszakra. 
Ágnesnek hasonlóképpen nem sikerül álláshoz jutnia már csaknem tíz éve. Az 54 éves asszony Kaposváron került utcára a gazdasági válság idején, amikor is cégénél leépítették az adminisztrációs részleget. Azóta egyszer talált munkát másfél évre: munkahelyteremtő támogatással portásként dolgozhatott egy iskolában, ám amint megszűnt a kötelező alkalmazási ideje, elküldték. – Van érettségim, gyors- és gépíróim, értek a számítógéphez, persze nem programozói, hanem csak Word-Excel szinten, lehúztam majdnem negyed századot irodistaként, de nem kellek senkinek. Az elején még próbált kiközvetíteni a munkaügyi központ, de a dobozhajtogatást meghagytam a nálam képzetlenebbeknek, aztán évek óta csak legyintenek. Átképzésre sem osztanak be, mert már öreg vagyok hozzá, legalábbis ezt mondta az egyik lány, akinél érdeklődtem, úgyis mindjárt elmehetek nyugdíjba. Most munkavezető vagyok egy csoportnál, semmivel sem kreatívabb, mint a dobozolás, de legalább sokat vagyok levegőn. Még négy és fél évem van a nyugdíjig, fogalmam sincs, hogy bírom ki, bár igazából annyira nem is várom. Pontosan tudom, hogy nem lesz jobb, legalábbis anyagilag, mert éppen a nyugdíj szempontjából legfontosabb években dolgozom éhbérért. Benett számára a nyugdíj beláthatatlan messzeségnek tűnik, a 24 éves férfi vélhetően tudja, ha eljön az ideje, nem sok mindenre számíthat az államtól. – Kimegyek majd Németországba, a tesóm is ott dolgozik egy csomagolóüzemben – magyarázza. Arra nem válaszol, eddig miért nem követte a bátyját, ám csoportvezetője, Ádám felvilágosít: nemcsak a nyelvet nem beszéli, de még egy általános iskola nyolc osztályos végbizonyítványt sem tud felmutatni: tizenhat évesen a hetedik osztály jelentette számára a végállomást. Írni, olvasni elvileg tud, de ennél többre nem nagyon futja, így közmunkásként is csak a levélseprés, hólapátolás marad számára. – Álomvilágban él, a német meló is csak egy ábránd, sohasem fog kijutni – jegyzi meg Ádám. – Mindenki ilyen a telepen, ahonnét bejár dolgozni. Képzelegnek a gazdag jövőről, de egy hivatalos papírt nem tudnának kitölteni, így jó eséllyel ott fognak megöregedni az árokparton vagy a virágágyásban.
Témák
közmunka
2018.09.20 12:00
Frissítve: 2018.09.20 12:38