Q úr mindenhez ért

Publikálás dátuma
2018.07.12 09:31

Fotó: AFP/ JOEL SAGET
Edward király, angol király kései leszármazottja egyben az élet császára. Már végigülte saját gyászszertartását, de még nem unja a turnézást.
Az Öröm a középső neve. Tényleg. Már a papáé is az volt, de nála aztán igazán bejött. Quincy Delight Jones egész élete az örömről szól: másokéról és persze a sajátjáról is. Ez utóbbi kapcsán csak annyit, hogy nagy nőcsábász, öt asszonytól hét gyermeke született, kettőnek az anyja a 80-as évek egyik szexbálványa, Nastassja Kinski. Minket persze inkább az az öröm érdekel, amit a világ zeneszerető közönségének szerzett, és amit leginkább eddigi Grammy díjainak számával tudunk érzékeltetni: 27. Jones, vagy ahogy a zenevilág becézi, Q hatvanhat éve turnézik Európában, és nagy boldogság, hogy hamarosan Budapesten is láthatjuk. Először még tizenkilenc évesen, Lionel Hampton bigbandjével érkezett a kontinensre, de van nekünk ennél még régebbi referenciánk is. Mint egy génvizsgálat kimutatta, a muzsikus I. Eduárd angol király egyenesági leszármazottja, és Magyarországon mindenki, aki eljutott az általános iskola ötödik osztályáig, tudja, hogy Arany János róla írta a Walesi bárdokat.
Na jó, teheti fel a kérdést az olvasó, de hogyan kerül ide Radics Gigi? Hát úgy, hogy az utóbbi évtizedekben Quincy Jones a fiatal tehetségek felkarolásában leli a legnagyobb örömét, és a magyar énekesnőt is a szárnyai alá vette. Márpedig ha valaki, ő ért a tehetségek felkarolásához: Michael Jackson producereként három lemezhez volt köze: az Off the Wallból húszmillió példány kelt el, a Thriller most már alighanem örökös világcsúcstartó marad a maga 110 milliójával, de a Bad is 45 millióig jutott. Q úr mindenhez ért, ami a zenével kapcsolatos. Hosszú karrierjének egyik legizgalmasabb kérdése az, hogyan lehet valaki egyszerre ilyen fantasztikusan jó a művészetben és az üzletben is. A válasz az, hogy tehetséggel és tanulással. Trombitálni és hangszerelni Bostonban tanult, a mai Berklee-n, amit akkor Schillinger House-nak hívtak. Klasszikus zeneszerzés leckéket pedig már sikeres muzsikusként, Párizsban vett, az amúgy Leonard Bernsteint is korrepetáló Nadia Boulangertől. A pénzügyek terén maga az élet volt a mestere: a 60-as évek elején sikeresen csődbe vitte tizennyolc tagú zenekarát, a végén már ennivalóra sem futotta. „Akkor jöttem rá, hogy egy dolog a zene, és egészen másik a zeneipar” - mesélte egy interjúkötetben.
Közben, hogy csak pár érdekességre térjünk ki, trombitált az Elvis Presley első tévéfelvételeit kísérő zenekarban, de a trombitás kolléga Dizzy Gillespie-nél is. Még húszéves sem volt, amikor olyan előadók számára hangszerelt dalokat, mint Sarah Vaughan, Count Basie vagy Duke Ellington. Ray Charlesszal kamaszkoruk óta barátok voltak és Sidney Lumet felkérésére ő írta az 1964-es A zálogos zenéjét – meg utána még vagy három tucat filmét. Az ő ötlete és mesterműve volt az 1985-ös We Are the World jótékonysági akció, de Bonóval is hosszú ideje működnek együtt humanitárius ügyekben. Már 27 éve megkapta a Grammy életműdíját, és azóta sem lassít. A korszellemet követve például fizetős dzsessztévét indított az interneten. Mindez szinte eltörpül amellett, hogy 1974 óta, tehát immár negyvennégy éve tudja, mit fognak róla mondani a halála után. Súlyos agyi érbetegséget kapott, családja már lemondott róla, és elkezdte szervezni búcsúztatását. Ő viszont másként gondolta, felépült, és végül orvosa mellett ülve végighallgatta a gyászbeszédeket. Quincy Jones életöröme az utóbbi években néhány érdekes interjúban is kifejezésre jutott. Az év elején a Vulture magazinnak nyilatkozva egyrészt azt mondta, tudja, ki ölette meg Kennedyt (szerinte Sam Giancana chicagói maffiavezér), másrészt azt, hogy 72 éves korában randizott az akkor 24 esztendős Ivanka Trumppal (gyönyörű a lába, de rossz apja van), a Beatles tagjai pedig csapnivaló zenészek voltak, Paul McCartney például a legpocsékabb basszusgitáros, akit valaha hallott.  Talán a fentiekből is kiderül, hogy érdekes esténk lesz jövő hétfőn.

Utazás a 85. születésnap körül

Quincy Jones márciusban töltötte be a 85-öt. London, Montreaux és Perugia érintésével érkezik Budapestre, ahol július 16-án ad koncertet az Arénában. Turnéja egyes állomásain más és más előadók lépnek fel, nálunk az önmagában is világszám Dee Dee Bridgewater, a kameruni basszusgitáros-énekes Richard Bona, a kubai zongorista Alfredo Rodriguez, a szlovákiai magyar-roma gitáros Andreas Varady és Radics Gigi lesz a vendége. A hangszerelési magasiskolát a Budafoki Dohnányi Zenekar közreműködése teszi teljessé. 

2018.07.12 09:31

A szecessziós paraván egy másik magyar utat rejt

Publikálás dátuma
2018.09.22 15:00

Fotó: Népszava/ Vajda József
Négy év zárva tartás után megnyílt az Iparművészeti Múzeum filiáléja, a Ráth György-villa. Az Iparművészeti esetében ez viharos tempónak számít.
Egyik szemünk sír, a másik nevet – lehet az első benyomása a Ráth György Múzeum látogatójának, amely szeptember közepén A mi szecessziónk című kiállítással nyitotta meg újra a kapuit. A kétszintes villába belépőnek valóban lehet egy kicsit olyan érzése, mintha látogatóba érkezett volna Ráth György otthonába, bár ebből a szemszögből az kicsit furcsa, hogy az Iparművészeti Múzeum első igazgatójának két ebédlője is volt, hálója, fürdőszobája egy sem. Persze a múzeum nem egy teljes otthon rekonstrukciója – nem is csupán Ráth György hagyatékát mutatja be, aki a könyvtárát a tudományos akadémia hagyta, festményeit a Szépművészetire. A Ráth-villa a francia, az osztrák, a brit és a magyar szecessziót hatszáz műtárggyal, bútorokkal, festményekkel, textilekkel, kerámiákkal hozza élő környezetbe, amelyekkel az Artista stúdió időszaki kiállítása igyekszik párbeszédbe keveredni. A Vörös ruhás nő – Rippl-Rónai József falikárpitja, amelyet felesége, Lazarin Baudrillon szőtt meg – ebben fényben igazán eleven, ahogy más tárgyak is, amelyek az Iparművészeti lelakott kiállítótereiben már nem igazán hívogattak – 2007 óta a múzeum látogatószáma állandóan 100 ezer alatt maradt.
„A magyar út: nem magyaros, nem magyarkodó, egyszerűen magyar” – olvashatjuk a Kós Károly nevével fémjelzett Fiatalok Köre bemutatószobájánál –, a kiállításon találkozhatunk egy Kós által tervezett paravánnal is. A paraván persze nem mindent takar el. A villából kilépve egy másfajta magyar út fogad: a kert fűje részben letaposott, a homlokzat párkányzatának díszei sérültek. Igazán kár, hogy egy mintegy 300 millió forintos felújításba ilyen részletekre már nem futotta: a gyűjtemény mutatós, a kurátorok szakértelme megkérdőjelezhetetlen. Ám amennyiben a szecesszión nem csak stílusirányzatként, hanem a kivonulás szinonimájaként is olvassuk: a cím telitalálat. Az Iparművészeti legalább három-öt évre a Városligeti fasorban található villában húzza meg magát.
Az Iparművészeti Múzeumot 1872-ben alapították, a londoni South Kensington Museum (ma Victoria és Albert Múzeum) és a bécsi MAK nyomában harmadikként. Az alapítókat az a felismerés vezérelte, hogy az iparosodás nyomában megjelenő tömegtermékek minőségben és esztétikumban is elmaradnak a kézműipar remekeitől: a magyar múzeum nemcsak korai alapításában, gyűjteményében is jelentős, bár a kollekcióját az elmúlt negyven-ötven évben – „természetesen” pénzügyi okokból − nem tudta úgy gyarapítani, ahogy az kívánatos lett volna. A Lechner Ödön és Pártos Gyula által megálmodott Üllői úti palotája 1893 és 1896 között épült meg, 1945 és 1956 után az utolsó jelentősebb rekonstrukción 1984-ben esett át. A millecentenárium évében az Iparművészetinek nem jutott a múzeumrekonstrukciós programra szánt pénzekből, ám mégis megújulhatott a kupolaterme, felújították a kupola acélszerkezetét, új üvegtetőt kapott a központi csarnoka. 2003-ban jutott a pince szigetelésére is, amely 1976, a hármas metró megépítése óta – a talajvíz folyásának megváltozásával − rendszeresen beázott. 2000-ben, 2006-ban is napirenden volt az épület felújítása. 2011-ben kormányzati gyorssegély kellett hozzá, hogy a kupoladíszét – a lanternát – eltávolítsák, mielőtt valaki fejére esne. Az is csak a szerencsén – és az azóta is látható állványzaton múlt −, hogy a hulló tetőcserepek nem okoztak nagyobb balesetet. 2012 júniusában a mintaadó Victoria és Albert Múzeum kiállítása nyílt meg az Iparművészetiben, a verniszázson Balog Zoltán, az akkori emberi erőforrás miniszter magabiztosan jelentette ki: „a megújuló Iparművészeti Múzeum Magyarország kincseskamrája lesz, amelyet évente százezrek fognak felkeresni.” A szerényebbre szabott álom – a Victoria és Albert Múzeum ingyenes kiállításait évente 3-4 millióan keresik fel – mégis megvalósíthatónak tűnt: egy hónappal később lezárult a múzeum megújítására kiírt tervpályázat, és az intézmény akkori főigazgatója, Takács Imre joggal hihette: 2013 tavaszán elkezdődhet a rekonstrukció, ami talán három évvel később be is fejeződhet. Tévedett.
A kormány ugyanis nem a megújulást, hanem Magyarország kincseskamráját tartotta prioritásnak az Iparművészeti esetében, legalábbis abban az értelemben, hogy a múzeum gyűjteményéből az Esterházy kincsek iparművészeti tárgyait 2014-ben Fertődre irányította – állítólag a miniszterelnök, Orbán Viktor külön kérésére −, a rekonstrukcióra pedig nem ítélt meg egy vasat sem. Takács tiltakozásul lemondott, ám utódja, Cselovszki Zoltán is idézhette volna nyugodtan a döntéshozók lassúsága kapcsán Petőfi Pató Pálját: »Roskadófélben van a ház, /Hámlik le a vakolat…„Ej, ráérünk arra még!”« 2016 júliusában született meg az első kormányhatározat az Iparművészeti nagyrekonstrukciójáról, akkor a befejezés dátuma 2019. március 31-e volt. A múzeum bezárása előtt egy hónappal, 2017 augusztusában a határidőt 2021. július 30-ra tolták ki, a felújítást 1,4 milliárd forintért újraterveztették. Jelen állás szerint a műemléki rekonstrukció mellett az épülethez mélygarázs és egy új szárny is készül 25 milliárd forintból, a 3 ezer négyzetméteres kiállítótér 10 ezer négyzetméteresre bővül. Jelenleg még csak a műtárgyak elszállítása zajlik. Meglehet, 2023-at fogunk írni, mire megláthatjuk, a tervekből mi valósult meg.

A szállító

Ötmillió forintra büntette az Iparművészeti Múzeumot a Közbeszerzési Döntőbíróság, amiért egy közbeszerzési pályázatot olyan szinten szabtak az azt megnyerő cégre, hogy még az irodai ajtók színét és anyagát is meghatározták benne − írta még márciusban a Magyar Nemzet. Az ismételten kiírt, 1,4 milliárd forintos tendert végül ugyanaz a cég, a Museum Complex nyerte el. A műtárgyszállító céget 2010-ben a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága alapította azzal a szándékkal, hogy a műtárgyszállító cégek árait lenyomja. Ügyvezetőnek a múzeum alkalmazottját, Polgár Tibort tették meg. A cég 2012-ben került a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz, 2014-ben privatizálták: az ügyvezető egymillió forintért vásárolhatta meg. A jelek szerint a Museum Complex szerencséjét a szent őrült, Csontváry Kosztka Tivadar hozta meg: 2010-ben alig féléves cégként szállíthatta az isztambuli Pera múzeum nagy Csontváry-kiállítására a festő képeit, míg 2015-ben az egykori Honvéd Főparancsnokság épülete és a pécsi Csontváry Múzeum között ingáztak a szállítói hasonló célból. A Kánaánt a Liget projekt jelentheti. Mint az azóta megszüntetett napilap is írta: a Néprajzi Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, az újonnan létesülő egyéb intézmények és raktárak között több százezer műtárgy fog útra kelni. A Liget projekt gazdája, a Városliget Zrt. az elmúlt három évben hat alkalommal bízta meg a társaságot szállítási munkákkal, a teljes Liget projektre 850 milliós keretszerződést kötöttek. 

Kimazsolázták

 Mintegy négyezer műtárgyra tehető gyűjteményével Európa egyik legnagyobb bútorkollekciója található az Iparművészeti Múzeum másik filiáléjában, a Nagytétényi Kastélymúzeumban. Az egyik legértékesebb magyarországi barokk épületet – a Száraz-Rudnyánszky család egykori kastélyát – 1990-ben zárták be, miután életveszélyessé vált, és csak tíz évvel később nyitották meg újra. A több mint 300 millió forintos rekonstrukció akkor csak részben érintette a kastély egyik szárnyát, amelyben 2005-ig egy gyermekintézmény működött. 2014-ben Nagytétényből is kerültek a keszthelyi kastélymúzeumba Festetics-bútorok, míg az Esterházy-gyűjtemény bútorait 2016-ban szállították el Fertődre. A múzeum utóbbi tárlatai – Erzsébet királyné babái, hintaló-kiállítás – azt a látszatot keltették, mintha részben játékmúzeumi profilra hangolnák át az intézményt. A Nagytétényi Kastélymúzeum január közepe óta tart zárva, igaz, nyáron napközis tábornak adott helyet. Az újranyitás időpontja nem ismeretes. Az Iparművészeti idei közbeszerzési tervéből az olvasható ki: egy 48,7 millió forintos kiállítás fog itt megnyílni, ebből az összegből 22 milliót a világítástechnika tervezésére és kivitelezésére szánnak.

2018.09.22 15:00
Frissítve: 2018.09.22 18:53

Új helyen az ARC plakátkiállítás (fotók)

A megszokott városligeti helyszín helyett az Örs vezér útján nézhetik meg az idei, UNFAKE! című pályázat díjnyertes plakátjait. A kiállítás október 7-ig, naponta 23:30-ig látogatható.

Szerző

Megosztás
2018.09.22 08:32
A legjobb alkotásnak járó díjat Béky Patrik és Tóth Dániel Demagógia című közös alkotása kaptaARC - UNFAKE!/
Második helyezett Partigianna Verseny című képe lettARC - UNFAKE!/
Harmadik helyezést ért el Sulyok Ábel Rejtsd el a fájdalmad! címűmunkájávalARC - UNFAKE!/
A legkedélyborzolóbb alkotás díját a Borz díjat pedig Vajda Gyula A Stróman című műve kaptaARC - UNFAKE!/
A Hammer Agency különdíját Sándor Bence Ahogy én szeretlek című pályamunkája nyerte elNépszava/ Tóth Gergő
A helyszínen látható még a Közös Halmaz installációja és kísérőkiállítása isARC - UNFAKE!/