A magyar kormány elfogadta a külügyminiszter javaslatát. Így elhagyja az ENSZ globális migrációs csomagjáról folyó tárgyalásokat, mert elfogadhatatlannak tartja a kialakított szövegtervezetet.
A magyar kormány képtelen kiszabadulni saját politikai logikájának fogságából, s mind mélyebbre süllyed a menekültkérdés általa esőztetett mocsarában. Mert egy dolog szembemenni egy átfogó uniós tervezettel, makacsul ragaszkodni az üres szlogenekhez, „a magyarok megvédéséhez”, hogy „Magyarország magyar ország maradjon”, hogy a nemzetállamok joga eldönteni, kivel akarnak élni és kivel nem, hogy kiket, miért, mikor engednek be a határaikon belülre, hogy ne akarjanak „párhuzamos kultúrákat” a saját országukban. De azért az Egyesült Nemzetek Szervezete kicsit mégis csak más.
Józan embereknek Európában és a világban eladhatatlan, amit a magyar kormány – és Orbán Viktor miniszterelnök, a végvári vitéz jelmezében – egyetemes szintre emelt. Hogy rövidke kerítésével, tízmillió lakosával a keresztény Európa négyszázmillió lakosát védi a muszlim áradattal szemben. A menekültkérdés pörgetésével lehet háborúzni Brüsszel ellen, meg lehetett vele nyerni a parlamenti választásokat, az abszurditásig fel lehet hergelni a lakosságot, félelmét is lehetett kelteni, de az ENSZ mégis kicsit más.
Szijjártó Péter külügyminiszter hónapok óta sulykolja a közvéleménybe: Magyarország – mint az ordító egér, aki követi az Egyesült Államok elefántját – ott kell hagyja az ENSZ globális migrációs csomagjáról (Global Compact for safe orderly and regular Migration) szóló tárgyalásokat, mert a múlt héten ott elfogadott szövegtervezet "teljesen ellentétes a józan ésszel, Magyarország érdekével és az európai biztonság helyreállításának szándékával". (Hogy mi a józan ész, mit kell helyreállítani az európai biztonságon, nem tudni, amint ennek alapján Magyarország biztonságát is csak azzal lehet azonosítani, amit Szijjártó mond. A szövegnek nincs hivatalos magyar fordítása, így arról csak a külügyminiszter dehonesztáló minősítéseiből lehet következtetni).
A globális migrációs csomag – ami nem azonos a vele párhuzamosan készülő menekültcsomaggal - szövegezése véget ért, az ENSZ-közgyűlés elnöke elfogadásra javasolja a decemberben a marokkói Marrákesben esedékes állam- és kormányfői csúcstalálkozón . Szijjártó Péter pedig a kormányülésen azt javasolta, hogy a kabinet mondja ki: Magyarország elhagyja a tárgyalásokat. Ennek lehetősége korábban is felmerült, de Budapest végül maradt, hogy még beterjessze saját 12 pontját, amellyel aztán kudarcot vallott. A többségben lévő afrikai és latin-amerikai országok nem fogadták el a magyar javaslat egyetlen pontját sem.
"Magyarország akkor tud rendelkezésre állni, ha arról folyik egyeztetés, hogy az illegális bevándorlókat milyen módon tartsuk kívül az Európai Unión, vagy milyen módon küldjük őket vissza" – jelentette ki Szijjártó, ami több mint diplomáciai füllentés, hiszen az ENSZ csomagja globális, nem pedig uniós „termék”. Szijjártó e csomagból kiemeli az „Európát érintő illegális migrációt”, amit továbbra sem támogat senki, viszont amit önmagában még európai szinten is nehéz kezelni. A füllentés részeként Szijjártó megjegyzi: az ENSZ-csomag esetében ugyanaz figyelhető meg, mint amit korábban "a kvótákkal játszottak le az Európai Unióban", először mindenképpen azt a látszatot keltették, hogy a kvóták csak önkéntesek lesznek, majd a végén kötelezőek lettek”. Amiről persze szó sincs.
A magyarok 12 pontjában – a 3. kivételével („A migrációhoz való jog nem tartozik az alapvető emberi jogok közé”, amihez, mint a jobbágyok költözési jogának megtiltásához, a kormány az emberi jogok – a liberális értékek – gyűlöletéből kiindulva makacsul ragaszkodik) - sok kivetnivalót nem találni. Legfeljebb a lehellete büdös, mert a csomag „csak” arról szól: mi volna az a minimum, amit az aláíró országoknak vállalniuk kellene, hogy enyhítsék a globális migráció negatív hatásait és kiaknázzák, amit előnyükre tudnak belőle fordítani, Amit a magyar 12 pont tiltana, azt senki nem akarja, vagy – miután a csomag nem kötelező érvényű – nem tudja ráerőltetni az elfogadó országokra.
A magyar kormány logikai lakatja már oly erősen zár, hogy kinyithatatlan. A kabinet „hagyományaihoz” híven - építve arra, hogy az emberek a biztonságukat mindennél fontosabbnak gondolják - most is tudatosan összekeveri a migrációt (külföldi eredetű munkavállalás) és a menekültkérdést (a válságövezetekből menekülni kényszerülő emberek és ügyeik). A lényeg: az ENSZ-csomag kiegyensúlyozatlan és veszélyes, mert tovább inspirálja a migrációs folyamatokat, amelyek az elmúlt időszakban már sok veszélyt jelentettek Európára, ellentétesek a biztonsági érdekeivel.
A migránsoknak a csomag jobb szolgáltatásokat kínálna, azaz a tranzit- és fogadóországoknak jobb ellátást kellene nyújtaniuk, a határsértéseket nem lehetne kriminalizálni (ami a magyar kormány menekültpolitikájának alapja). Szijjártó szerint viszont azt is szorgalmazza, hogy a nemzetközi közösség adjon pénzt a migrációs folyamatok finanszírozására, a leendő migránsok képzésére, a befogadó társadalmaknak pedig arra, hogy minél több migránst fogadjanak be. A miniszter ugyanakkor kifogásolja, hogy "egyáltalán nem törődik azon emberek létező alapvető emberi jogával, akik a saját hazájukban biztonságos és nyugodt körülmények között kívánnak élni". Mert a szöveg szerint a középpontban az ember áll, szerinte azonban "kizárólag a migránsok érdekeit veszi figyelembe". A csomag előírná ugyanis az államoknak, hogy minden szolgáltatást adjanak meg minden migránsnak, útvonaluk minden pontján, mégpedig egyenlően azokkal, amelyeket a saját állampolgáraiknak biztosítanak. A tárcavezető attól is fél, hogy a csomag a nemzetközi jogrendszer részévé válhat, hivatkozási pont lesz a nemzeti és nemzetközi jogalkalmazásban, emellett a határvédelmet emberi jogi és nem biztonsági kérdésként kezelné.
Magyarország tehát világossá tette, hogy nem tartja önmagára nézve irányadónak a csomag egyetlen intézkedését vagy iránymutatását sem. Hogy miért nem, arra Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány elnöke a napokban válaszolt: sem az EU, sem a nagy nemzetközi szervezetek, mint az ENSZ nem értik a világot, amelyben élünk. Ám e rövid indoklás - és a világ lehülyézése - helyett jobban tesszük, ha próbáljuk megérteni, mi történik. Hátha sikerül.
A migráció és a menekültkérdés – nem beszélve a terrorista veszélyről – különálló, bár összefüggő, globális problémája a XXI. századnak, de korántsem új jelensége a történelemnek. Globális jelenségekről van szó, amelyekre érvényes, megnyugtató, hosszú távú válasz csak globálisan adható. A terrorizmussal ellentétben – amely elsősorban rendvédelmi, biztonsági kérdés - az első kettő megakadályozhatatlannak látszik. Egyszerűbben feloldhatóak talán a menekültek problémái, akik politikai okok – üldöztetés - miatt kénytelenek elhagyni szülőföldjüket.
A Nyugatnak fel kell ismernie, hogy a XX. század geopolitikájának egyszerű folytatásával nem jut előbbre. Arra kellene törekednie, hogy az egyéni és kisebbségi emberi és politikai jogokat elismertesse a világ valamennyi országával, hogy a politikai üldöztetés elől menekülők az otthon szabadságában élhessék meg „ellenzékiségüket”, ami már csak azért sem egyszerű, mert a „demokrácia exportjának” múlt századi módszerei csődöt mondtak, miközben a Nyugat értékeit erősen kikezdte a helyi diktatúrák támogatása a „migrációs békéért” cserébe
Még ennél is bonyolultabb a gazdasági migráció kezelése, hiszen a globalizmus nem csak gazdasági folyamat, hanem kulturális, életmódbeli totalizmus is, annak vágyát, akaratát, hogy bárki jobban szeretne élni, mint a szülőföldjén megteheti, senki nem vitathatja el senkitől. Miután globális folyamatokról van szó, ellenük semmilyen kerítés, vagy bezárkózó jogrendszer nem védheti meg a nyugati nemzetállamok „lakosságát”, csak a globális erőfeszítés, amely keretek közé tudja terelni és így kezelni tudja a gazdasági migrációt.
Nem csupán az emberi jogokról van szó. A Nyugatnak azon is el kell gondolkodnia, hogyan tud XXI. századi módszerekkel segíteni a világ szegényebb részén, amelynek orra előtt a felvilágosodás óta húzogatja a jólét és a nyugati életminőség mézesmadzagját, noha a madzagon mind kevesebb a méz. Ám a méz fogyatkozó illatát semmilyen kerítés nem állíthatja meg. Ehhez képest a magyar kormány politikája kicsinyes és rövidlátó, makacssága csak arra jó, hogy az ország presztizsét már nem csak Európában rongálja.
