Szerintem

Patyi, a bírságbajnok

A történet még a tavaszi országgyűlési választások előtti napokra datálódik, de a jövőre nézve válik igazán „érdekessé”, felháborítóvá, mi több, aggasztóvá. A választásokban érintett pártok által ideiglenesen delegált tagokkal kibővített Nemzeti Választási Bizottság – a törvényi rendelkezéseknek megfelelően – kénytelen volt megbírságolni a tiltott, szabálytalan módon, óvodában kisgyermekekkel kampányoló miniszterelnököt, 345 ezer forintra. Az eset után később a nyilvánosság is megismerhette a Fidesz vezető politikusainak körében lezajlott bizarr diskurzust, melynek részese volt Patyi András is. „Olvasom az újságban, hogy a Patyi megbírságolt engem.” – mondja Orbán Viktor. „Nagyon sajnálom, miniszterelnök úr…” – szólal meg reszketeg, bocsánatkérő hangon Patyi András. „Tóni (Rogán)! Lehet, hogy rosszul tudjuk, hogy a Patyi bírságolt meg engem a Választási Bizottságban? Nem így van?” – kérdezi Orbán Viktor. „Ééén?” – vág közbe szabadkozó mentegetőzéssel Patyi András. Aztán egy kalandpark kifeszített acélsodronya mellett elhaladva így szól: „Én félek ott fönn egyébként, egy szál dróton lógni.” S már jön is a gúnyos, megalázó, nevetségessé tévő megjegyzés Orbán Viktor szájából: „Nem is neked csinálták! Bírságbajnok!” Ez a fajta stílus, szóhasználat és beszédmód egy kocsmában kvaterkázó haveri társaság esetében, néhány pohár bor után teljesen természetes. Itt azonban Magyarország miniszterelnöke viselkedett így a Nemzeti Választási Bizottság elnökével, aki akkor még a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora is volt. Mindez azért nagyon aggasztó, mert ez a Patyi András a „titkos várományosa” a közeljövőben létrehozandó új, közigazgatási felsőbíróság elnöki posztjának, mely bíróság arra lesz hivatott, hogy a kormányzat „érzékeny, kényes” ügyeiben hozzon pártatlan ítéleteket… Vajon mire számíthatunk? Milyen döntések születnek majd?

Komáromi Attila

Matematika

A nálunk fejlettebb országokkal való összehasonlítást gyakran úgy kommentálja a politikai hatalom, hogy mi milyen jók vagyunk. Nálunk nagyobb mértékű a fejlődés GDP-ben, versenyképességben, bérekben, életszínvonalban stb. Ezt a bázishoz mért százalékban fejezik ki . A bázis gyakran nálunk olyan alacsony, hogy a bázishoz mért magasabb százalék is sokszor további lemaradást takar. Például: egy nálunk180 százalékkal magasabb szinten (bázison) teljesítő ország 2 százalékos éves javulását a magyar felülmúlja a maga 3 százalékával, ami remek eredményként kerül a propagandába. Valójában azonban ez további lemaradást jelent: 180 x 1,02 =183,6 százalék, míg 100 x 1,03 = 103 százalék, tehát a különbség nem csökkent, hanem 0,6 százalékal nőtt. Mégis ennek ellenkezőjét halljuk! Persze, ahol a tudomány fellegvárát vezető világhírű magyar matematikusra sem hallgatnak, ott aligha várható el e szerény matematikai összefüggés egzakt ismerete.

Kurusa László