Amire nincsenek szavak

Publikálás dátuma
2018.07.23 15:59

Fotó: / Takács Attila
Terror gyerekszemmel, megrázó, katartikus pillanatokkal. Carly Wijs kétszereplős darabja, melyet Szentendrén mutattak be, megtörtént esetet dolgoz fel.
A terror mostanában visszatérő téma a hazai színpadokon. A Katona József Színház Ferdinand von Schirach darabját játssza ezzel a címmel. A Hatszín Teátrum pedig Dainel Kehlmann Szenteste című drámáját, amely szintén ezzel a témával foglalkozik. Bátor drámaíró gesztus nekimenni ennek a jelenségnek. Nagyon is jelen idejű, nagyon is köztünk van. Nehéz rálátni, miközben itt állunk ma is gyakorlatilag tehetetlenül ezzel a szörnyűséggel szemben. De elhallgatni sem szabad, beszélni kell róla. Sikítani, kiáltani!  Carly Wijs egy megtörtént esetet, a 2004-ben bekövetkezett beszláni túszdrámát dolgozta fel. Az iskola tanévnyitóján csaptak le a terroristák, a három napos kegyetlen véres ütközet több száz áldozatot követelt, közöttük sok volt a gyerek. A Szentendrei Teátrumban bemutatott Mi és ők című darabban a szerző két gyerek, egy fiú és lány szemszögéből meséli el a történetet. Az alapötlet önmagában felkavaró. Vajon mit gondolhattak, mit érezhettek a megtámadott gyerekek ebben a helyzetben? A dráma ennek a szituációnak a feldolgozhatatlanságát, a sokkszerűségét, ugyanakkor az életben, a jövőben vetett hittel szembeni abszurditását bontja ki. 
Miközben az évnyitón a gyerekek az újrakezdésről, a boldogabb jövőről énekelnek, egy pillanat alatt ennek vége lesz, a csecsen terroristák noha a követeléseik szerint a szabadságért harcolnak épp ezt veszik el másoktól, sőt a legfontosabb dolgot az életüket. Egészen elképesztő azzal szembesülni, mit is érezhet ebből az egészből egy gyerek. Elsősorban azt, hogy mit nem szabad! Játszani, labdázni, a kezet letenni, pisilni, kakilni…. A Fiú (Vilmányi Benett) és a Lány (László Lili) az elején mindent aprólékosan elmesél. Hányan vannak az évnyitón, milyen a város. Teszik ezt sok számmal, amelyek előbb-utóbb elkezdenek dominálni, a sok szám beleég a tudatunkba. Fehér Balázs Benő rendezése remekül ívet ad a drámának. Az eszközök is találóak, szikszalag, grafiti, a bombákat összekötő drótokat fonalak hálója helyettesíti. Ezek között ugrál a két főszereplő. A nézők két oldalt ülnek. Szemben egy színpad, de a főjátéktér a Ferenczy Múzeum udvara (látvány: Fehér Balázs Benő). Közöttünk szaladgál a Fiú és a Lány. Mindketten már az elejétől kizökkent lelkiállapotban vannak. Érezzük a vihar, a szörnyűség előszelét. Aztán, amikor bekövetkezik, végig azt gondolhatjuk, hogy ez nem lehet igaz. Ez így nem fordulhat elő. A Fiú és Lány is megoldaná a helyzetet, egyikük felajánlaná a terroristáknak a malacperselybe gyűjtött öt rubeljét. Persze mi van, ha a terroristák nem is a pénzért csinálják. Igen, nekik politikai és más követeléseik vannak. De mi közük ehhez a gyerekeknek? Egyszer csak eszközökké, áldozatokká válnak egy olyan harcban, amelynek igazából nem is a szereplői. Ez a terrorizmus megmagyarázhatatlan, feldolgozhatatlan lényege. Az előadás végén egy katartikus monológgal megy a Lány a halálba. Lefényképezik, lefilmezik. Bekerül a világ hírfolyamába, hirtelen. Mindig az volt a vágya, hogy bekerüljön a tévébe. Teljesült, igaz a média is eszközként használta, akárcsak a terroristák. A Mi és ők katartikus módon mesél arról, amiről nem is lehet, mert nincsenek rá szavak, legfeljebb egy előadás erejéig. Info: Carly Wijs: Mi és Ők Szentendrei Teátrum Ferenczy Múzeum udvara Rendező: Fehér Balázs Benő Az előadást ősztől a Jurányiban játsszák  
2018.07.23 15:59
Frissítve: 2018.07.23 18:00

Az Imitation fura popzenéje

Publikálás dátuma
2018.12.14 11:30
Pápai Zsanett
Fotó: /
Pápai Zsanett énekes-dalszerző és Gödri Bulcsu zeneszerző közös projektje, az Imitation minden tekintetben átlépi a műfaji határokat. Ők egyszerűen csak „fura popnak” (weird pop) nevezik The Original című lemezüket.
„Mindig fontos volt, hogy a lehető legszélesebb skálán keressek zenei inspirációkat. Mára a rigid műfaji határok szinte teljesen elveszítették a jelentőségüket, főleg az underground/indie világban. Bármilyen stílust meghallgatok, ha szélesíthetem a művészi eszköztáramat. Amikor az albumot írtuk, nem kerestünk műfaji viszonyulási pontokat, csak a húsbavágóan őszinte, koncentrált kifejezéssel törődtünk. Az így létrejött egységes, de eklektikus anyagot – art electrót, trip-hopot, indietronicát, jazzt is kihallani a The Originalből – neveztük el weird popnak, azaz fura popnak. Popzene, mert fontos a mindenki számára hozzáférhető kifejezésmód – és weird, mert eszközeiben és stiláris szabadságában kompromisszummentes” – vélekedik Bulcsu, aki zeneszerzője és sound designere, azaz „hangkép-alkotója” az új lemeznek. Szokatlan az angol nyelvű album szövegvilága is: a lírai, személyes hang éppúgy megjelenik benne, mint a társadalmi kérdésekkel való kritikus szembenézés. „Zenészként a nonverbális kifejezés érdekel jobban, a dalszövegek másodrendűek számomra. De pár éve még sokadrendűt vagy lényegtelent mondtam volna; ehhez képest, úgy látszik, több lett azóta a verbálisan is megfogalmazható mondanivalóm” – mondja Zsanett. „Nincs előre meghatározott tematika, bármiről írunk dalokat, ami épp az eszünkbe jut – politikától fiktív történeteken át magánéleti válságokig”. Bulcsu most csak egy szöveget írt (Before Work), ami az életközepi krízisről szól. „Egyrészt azért, mert ismerem, másrészt mert nem illik. A popzenében és úgy általában a minket körülvevő vizuális világban szinte mindig kizárólag fiatalnak illik lenni. Ellentétben például az ortodox countryval, ami nagyon pontosakat tud mondani a középkorú emberek magányáról. Benne van az összes dühöm és hitehagyottságom, amit oly bőkezűen osztogat 2018 Magyarországa az olyan formáknak, mint én” – teszi hozzá Bulcsu.
Az Imitation tagjai a magánéletben régóta egy párt alkotnak, de a közös zenei projekt csak két éve született meg. „Féltem, amikor először kipróbáltuk, mert az nagyon mély seb lenne, ha nem működne. A zene túl érzékeny szövet, és nagyon is benne volt, hogy nem rezonálunk úgy, ahogy azt a művészet megkívánja. De az első próbákon nekem revelatív volt, hogy a mélyáramokban egyfelé megyünk. Persze kemény konfrontációink voltak felszínes kifejezésbeli apróságok kapcsán, de ez nem meglepő, ha igazán fontos neked, amit csinálsz” – véli Bulcsu. Zsanett szerint „nagyon ritka szerencsés helyzet az, amikor olyasvalakivel találkozunk, akivel művészileg eléggé egy hullámhosszon tudunk lenni ahhoz, hogy minden tekintetben a saját elképzeléseinket valósítsuk meg. Esetünkben úgy adódott, hogy ez a valaki pont az életünk párja, ami már nem feltétlenül szerencsés, többszörösen nehezített pálya, de egyúttal kihagyhatatlan lehetőség, hogy együtt dolgozzunk.” Az Imitation első lemezbemutatóját októberben tartották – kortárs tánccal (Maurer Milán), vizuális performansszal (outstand) és jó néhány vendégzenésszel. Remélik, hogy a jövőben is tudnak hasonló összművészeti esteket rendezni – bár Magyarországon nem mindig könnyű ehhez megfelelő helyszínt, körülményeket találni. A nemzetközi piacon is szeretnék megismertetni a lemezt; „először az online világban, aztán, ha eléggé érdekesek vagyunk, akkor személyesen is. Már kaptunk külföldi megkereséseket, hamarosan véglegesednek az első turnéállomások”. Infó Imitation: The Original – December 15. 20:00, Klinika (Budapest, XIII. Tátra utca 22.)  

Névjegy

Pápai Zsanett, a többek között filozófia szakot végzett, festészettel is foglalkozó énekesnő 2007-ben adta első önálló koncertjét Párizsban, ahol Marco Beacco és Anne Lys Galen tanítványa volt. Ugyanebben az időszakban (a Sorbonne-on végzett tanulmányai mellett) festményeit a Village Suisse-ben állították ki. Itthon rádióműsorokat vezetett és szerkesztett, majd 2011-től saját jazz-formációival (Jazzin’ the Box, Pápai Zsanett Quartet, Jazz Poetry) lépett fel. 2016-ban alapították meg az Imitationt. Gödri Bulcsu verseskötete, A vágy geometriája 2004-ben jelent meg. Versei szerepeltek a Jazz Poetry produkcióban; médiaművészként Puzsér Róberttel dolgozott (Szélsőközép, Reklámtörvényszék, Szigorúan Ellenőrzött Mondatok). A Stand-up Tragedy, azaz „egyéni világlátásra, szokatlan összefüggésekre és analógiákra épülő személyes, szenvedélyes monológ” magyarországi meghonosítója.

Témák
zene
2018.12.14 11:30
Frissítve: 2018.12.14 11:30

Jövőre Budapesten koncertezik Tom Jones

Publikálás dátuma
2018.12.14 11:18

Fotó: AFP/ Mustafa Ciftci
A világhírű walesi énekes 2019. június 22-én hatodszor lép majd fel magyar közönség előtt.
Jövőre ismét koncertet ad Magyarországon Tom Jones. Az énekes 2019. június 22-én a Papp László Budapest Sportarénában lép fel és adja elő legnépszerűbb dalait – közölte a szervező Live Nation pénteken az MTI-vel. A 78 éves walesi születésű Tom Jones fél évszázaddal ezelőtt kezdte pályafutását, első zenekarát 1963-ban alapította Tommy Scott and the Senators néven. Első listavezető dala az It's Unusual volt 1965-ben, egy évvel később a Green, Green Grass of Home, 1968-ban pedig a Delilah lett hatalmas sláger. Saját televíziós showműsora volt Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban, valamint több filmben – köztük a Támad a Mars!-ban – is szerepelt. Az erőteljes, remek hangú énekes a nyolcvanas években Prince dalának, a Kissnek a feldolgozásával tért vissza a sikerlistákra. Ezt a kislemezt a kísérletező újhullámos csapattal, az Art of Noise-zal közösen rögzítette, a korong több millió példányban kelt el világszerte. A kilencvenes években az If I Only Knew (1994) és a Sexbomb (1999) számított kiemelkedő Tom Jones-slágernek.
1965 óta mintegy 150 millió példányban adták el lemezeit. Legutóbbi – sorrendben 41. – stúdióalbuma, a Long Lost Suitcase 2015-ben jelent meg. Az énekes 2001, 2009, 2011, 2014 és 2017 után hatodszor lép fel magyar közönség előtt jövő júniusban a Sportarénában, legutóbb tavaly a VeszprémFesten járt. Pályafutása során kapott Grammy-díjat, Brit Awardsot, 1999-ben átvehette a Brit Birodalom Érdemrendjét (OBE), 2006-ban lovaggá ütötte II. Erzsébet királynő.
Szerző
2018.12.14 11:18
Frissítve: 2018.12.14 12:51