Turulbiznisz

Erősen dolgoznak azon Orbánék, hogy ha mást nem is, egy halom tanmesét hátra hagyják az utókor közgazdászainak, akik így szemléletesen el tudják majd magyarázni: lám, hiába címkézi át valaki a kommunista tervgazdaságot nemzeti tőkésosztállyá, amikor politikusok akarják saját rögeszméikhez szabni a piac valóságát, ott a végeredmény mindig ugyanaz: pangás és középszer. Már jobb esetben.

Bár ebből a szempontból kicsit igazságtalan leorbánozni az egykori kommunistákat. A kádári éra évtizedei alatt – tervgazdaság ide vagy oda - kitermelődött bizonyos piacismeret, szaktudás és hozzáértés. Továbbá a rendszerváltozás előtti nomenklatúra zöme a helyzeténél fogva nagyságrendekkel kevesebbet tudott lopni, mint ma a Fidesz. Most viszont egy kifejezetten gyenge képességű - a Fidesz-KDNP képviselők felének egy középfokú nyelvvizsgára sem tellett –, ám annál agresszívebb politikai elit szabadult rá az országra, akiknek láthatóan meggyőződésük, hogy elég választást nyerni, az üzleti szakértelem már jön magától.

Innen nézve a 2rule (Turul) sztori eddig minden ízében tipikus NER-üzlet. Előbb a kormánysajtóban megeresztett lózungokat lehetett hallani a „magyar divatmárkáról” - dacára, hogy jelenleg a Coca-Colának is nagyobb a magyarságtartalma, mivel ott az alapanyag zöme magyar, ráadásul több ezer embert foglalkoztatnak és nem is minimálbéren –, majd jött a vízió a „magyar könnyűipar feltámasztásáról”.

Azonban már az előkészítő munka finoman szólva csapnivaló volt, a névnek, a logónak, khm, vitatott az eredete, se webshop, se cégközpont. A versenypiacon ilyenkor egy menedzsment már szedhetné a sátorfáját. Nem így a NER-ben, ahol hirtelen három NBI-es csapat is szükségének érezte, hogy a Turullal kössön szerződést. Lesznek még bőven jelentkezők Mészáros Lőrinc cégének logójára. Bár a Turul a gazdasági mutatói alapján egyelőre inkább inkább kopasztott grillcsirkére emlékeztet, Orbán-Magyarországon megjósolható: szárnyalni fog.

Nagyjából pont úgy, mint vele felöltöztetett magyar foci.