Csemer Gézára emlékeztek

Csemer Géza író, színházi rendező tiszteletére avattak emléktáblát a Haris közben. A művész sokat tett a roma kultúra és társadalom megismertetéséért.

Emléktáblát kapott Csemer Géza író, forgatókönyvíró, színházi rendező a Haris köz 3. szám alatt, melyet ünnepélyes keretek között a lakók, volt barátok társaságában adtak át. Az életének hatvannyolcadik évében elhunyt Csermer, aki az ötödik kerület díszpolgára is volt, gazdag életművet tudhat magának, több regényt, filmes forgatókönyvet és színházi darabot is írt. Csemer műveiben a romák legégetőbb problémáira hívta fel a figyelmet, feltéve a kérdést, ki tudnak-e törni elszigeteltségükből, képesek-e boldogabb életet élni.

Csemer 1944. július 18-án született Szegeden, 1973-ban a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát. 1967 és 1985 között az operaház segédrendezőjeként dolgozott, 1970-től az Országos Rendező Iroda (ORI) és a Magyar Média műsorait vitte színpadra. Emellett sokat tett a cigány kultúra megismertetéséért, a hetvenes években készített Hej, cigányok címmel folklór-összeállítást, cigányklubokat vezetett és szociográfiákat írt a romák életéről. 1994 és 1997 között a korábbi Nap Moziból átalakított Napház nevű roma művelődési ház igazgatójaként dolgozott. Ugyancsak nevéhez fűződik a 2004-ben bemutatott Dallas Pashamende című film Bogdán Zsolt és Gryllus Dorka főszereplésével, amely egy cigány tanítóról szól, aki visszatér szülőfalujába, ahol szembe kell néznie önmagával és a falu lakóival is. Csemer emellett intézményi szinten is sokat tett a roma kultúráért, elnöke és rendezője volt a Reneszánsz Roma Műhely Alapítványnak és a Cigány Színházi Társulásnak is.

– Több barát és hozzátartozó is úgy gondolta, hogy Csemer Géza megérdemel egy emléktáblát – mondta Szabó Péter színházi statiszta, aki számos alkalommal játszott Csemer színházi rendezéseiben. A barát tavasszal elkezdett utánajárni, hogyan kaphat a neves művész méltó emléket volt lakhelyén, a Haris közben, így felvette a kapcsolatot az ötödik kerületi önkormányzattal, majd felkereste a közös képviselőt és a lakókat. Péter közeli kapcsolatban állt a művésszel, még Csemer tanította neki magyar nyelvet a gimnáziumban, és hozta közelebb a színház világához. – Géza emberszerető volt és remek művész, kijár neki, hogy emlékezzünk rá – mondta Péter.

A művész életpályája továbbá inspirációul szolgálhat a fiatal roma művészek számára is. Ezért javasolja Csepeli György szociálpszichológus, hogy a kormány a jövőben alapítsa meg a Csemer Géza-díjat. A kutató szerint a művész pályája példa lehet minden fiatal roma alkotó számára, aki az írásban vagy a színházművészetben keresi a lehetőséget arra, hogy erősítse a roma és a nem roma kultúra közötti kapcsolatokat, valamint kifejezze és magas szinten megjelenítse közössége vágyait, reményeit a világ számára. A tervezett kitüntetést minden évben, a névadó születésnapján egy-egy fiatal roma író és színházművész kapná meg.