LEMEZEKET FEL!;Gianni Morandi;

Térden Morandi előtt

Minden idők legnépszerűbb olasz táncdala született meg 1964-ben. Ilyesmit mindig kockázatos kijelenteni, hiszen kinek mi a legkedvesebb, ám létezik objektív adat: a (Ritornero) In ginocchio da te, azaz a Térden állva jövök hozzád július 11-től tizenhét héten át vezette az itáliai slágerlistát. Ennél hosszabb ideig – 1989-ben és 1990-ben tizenkilenc héten át – csak a Kaoma elnevezésű nemzetközi együttes Lambadája állt a lajstrom élén, mert Olaszországban bevett gyakorlat volt, hogy külföldi dalok is a nyilvántartásba kerülhettek. Hatvannégyben a francia Richard Anthony Chin-chinje hat, a Beatles Please Please Me-je egy hétig volt első, s ugyancsak egyetlen hetet töltött a topon az olasz slágerkészlet klasszikus darabjainak egyike, Gigliola Cinquetti Non ho l'etája.

Gianni Morandi dalát annak idején Bobby Solo ugyancsak örökzöld száma, az Una lacrima sul viso szorította meg a leginkább, de az sem nagyon, hiszen „csupán" hét hétig volt listavezető. Abban viszont „döntetlen" alakult ki, hogy mindkét sláger filmcímadó nóta lett még ugyanabban az évben, és a két szirupos, szerelmes mozira csak úgy tódultak a romantikára vágyó olasz fiatalok.

A főszerepet persze mindkét filmben a dal előadójára osztották, de az akkor tizenkilenc éves Morandi nem a civitavecchiai stúdióktól vált országos sztárrá. Már két évvel korábban beérkezett Gokart Twistjével és egyéb nótáival; mire impozánsan térdre ereszkedett, már hét kis- és egy nagylemeze volt. Ahhoz képest, hogy nem sokkal korábban még cipőt pucolt suszter édesapja, az Olasz Kommunista Párt elkötelezett aktivistája műhelyében, és cukorkát meg perecet árult szülőfaluja, Monghidoro mozijában, szépen nekilendült...

Tehetségén túl azért is, mert kitűnő szerzői voltak. Franco Migliacci az In ginocchio da te című számon kívül olyan emblematikus szerzemények szövegét írta, amilyen Domenico Modugno Volaréja, Nicola di Bari Il cuore é uno zingarója – itthon Koós János énekelte, hogy „szívem egy vándorcigány", miután az itáliai dalok avatott átültetőjének, Vándor Kálmánnak feldobták a labdát – vagy José Feliciano, valamint a Ricchi e Poveri Che sarája volt (nálunk Kovács Kati kérdezte, „mit remélsz?"). Az utóbbi kettő egyaránt az 1971-es San Remó-i fesztiválon hangzott fel, és az első két helyet szerezte meg a „vándorcigány" primátusával.

Migliacci amúgy a magyar Vándor itáliai megfelelőjének tekinthető, mert angolszász sikerek sokaságát plántálta át olaszra; ezek közé tartozott a Righteous Brothers You've Lost That Loving Feelin'-je, a Los Bravos Black Is Blackje, Elvis Presley Crying in the Chapelje, a Beatles Come Togetherje vagy később a Gibb testvérek Barbra Streisandnak írt dala, a Woman in Love.

Az „olasz" itthon is hódított, Korda György 1964-es kislemezén például Pino Donaggio Giovanéja és a Kicsi római lány is felcsendült, bár az utóbbi hazai kompozíció, Vécsey Ernő és Szenes Iván slágere volt. Abban az időben a Bergendy még a Sorrentói emléket, a Sukiyakit vagy a felejthetetlen Picsi-pacsit, az Illés Little Richard Long Tall Sallyjét, az Atlantis Johnny Kidd és a Pirates Shakin' All Overjét, míg a Metró Roy Orbison Pretty Womanjét, továbbá – a Deák együttessel közösen – a Deák Tamás, Hajnal István szerzőpárosnak a múlt ködébe vesző két remekét, az angolul énekelt, dicséretesen pozitív megközelítéssel alighanem exportra szánt Melody blue-t és Madi-madi-madisont rögzítette korongra.

Nem tudni, a kiviteli tervekből mennyi valósult meg, de Morandi számaival nyilván nem konkurált a hazai short play. Az olasz ideálnak összesen ötven millió lemezét adták el, s az In ginocchio da te sikerét leginkább talán a Keresztapa zenéje, a Parla piu piano közelítette meg. (Nino Rota legendás dalát először instrumentális felvételen játszotta a Santo & Johnny formáció, majd a másik Gianni, Boncompagni szövegével énekelte Morandi. Itthon Korda György búgta, hogy „gyöngéden ölelj át, és ringass, szerelem".)

Nem tudom, mit szólt hozzá a papa, ám minden jel szerint rengetegen érezték úgy: milyen jó, hogy a cipész fia nem maradt a kaptafánál...