Láthatatlanok maradnak a magángépek dúsgazdag utasai

Publikálás dátuma
2018.07.31. 11:17

Fotó: H. Szabó Sándor / MTI
Míg a polgári légi közlekedés során egyre komolyabb biztonsági lépéseket foganatosítanak a terrorizmus és a bűnözés visszaszorítása érdekében, addig a magángépek utasai olyan különleges elbánásban részesülnek, hogy könnyedén tudnak drogot vagy akár embereket is csempészni.
Számos olyan repülőtér létezik Európa-szerte, ahol nincsenek gyöngyöző homlokú utasok, tömeg és órákig tartó sorbanállás a biztonsági ellenőrzés különböző állomásain. Akadnak olyan repterek – például a németországi Schönhagen, Berlintől délre – ahova elég akár húsz perccel a gépindulás előtt megérkezni, hiszen nem kell olyan apróságokkal bajlódni, mint a röntgenes átvilágítás, biztonsági kapuk, fémdetektoros vizsgálatok vagy a folyékony halmazállapotú szerek apró tégelyekbe dugdosása. Ha az út a schengeni övezeten belül történik, akkor az útlevélellenőrzést nem is feltétlen rendőr vagy határőr végzi, hanem a reptér egyik előzékeny munkatársa. Akinek elég pénze van hozzá, hogy magángéppel utazzon, megspórolhatja mindazt a „hajcihőt”, amelyen az átlagembereknek keresztül kell menniük minden légi út alkalmával. Nem is kell Berlinig menni, hogy ilyen, magángéppel repkedő VIP utasokat találjunk: a ferihegyi repülőtér 1-es terminálját is magángépek használják, így jött haza például tavaly nyáron Hongkongból Habony Árpád, a miniszterelnök nem hivatalos főtanácsadója, de Mészáros Lőrinc, a kormányfő milliárdos bizalmasa is használ utazásaihoz egy Bombardier Challenger 605 típusú repülőgépet. Az Investigate Europe nevű oknyomozó csoport az EU Observer által publikált elemzése szerint politikai szempontból kényes utazásoknál nagyobb gond, hogy a tehetőseknek járó különleges elbánás miatt ezek a repterek jelentik az európai biztonság Achilles-ínját. Nem csupán feddhetetlen vezetők, hírességek vagy sportolók választják az utazásnak e kényelmesebb formáját ugyanis, hanem bűnözők is. A brit határőrségnél már évekkel ezelőtt többen aggodalmuknak adtak hangot, amiért számos személy lépett az ország területére megfelelő ellenőrzés nélkül. „Több ezer utas érkezett idén nyáron Nagy-Britanniába a világ minden tájáról anélkül, hogy útlevélellenőrzésen estek volna át” – állították 2011-es, a The Guardian brit napilapnak kiszivárogtatott e-mailekben. Ezekből kiderült továbbá, hogy a bevándorlási és a vámügyintézőket kifejezetten arra kérték, hogy ne zargassák a magángépek utasait, sőt, kerüljék a velük való találkozást. Az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) 2011-ben szintén arra figyelmeztetett egy jelentésben, hogy a könnyű légi járműveket előszeretettel használják bűnözők. Egyebek között kábítószert-csempésznek az Európai Unióba – pl. Észak-és Nyugat-Afrikából –, de előfordul, hogy illegális bevándorlókat, embercsempészet áldozatait, fegyvereket, gyémántokat és nagy mennyiségű, tisztára mosásra váró készpénzt szállítanak a gépeken – derült ki a jelentésből. Berlinben a mai napig osztják az aggodalmakat. Frank Buckenhofer, a német rendőröket és vám-és pénzügyőröket tömörítő szakszervezet elnöke „rendkívüli hanyagságnak” és „hatalmas biztonsági kockázatnak” nevezte a gyakorlatot. „A kisebb repterek, különösen azok, ahol nincs ellenőrzés, megnyitják az ajtót a csempészet és az illegális határátlépés előtt” – idézi Buckenhofert az EU Observer. 

A hétköznapi utasokról sokat tudnak

Az átlagembereknél némiképp más a helyzet, különösen, mióta idén életbe lépett az utas-nyilvántartási adatállományra (PNR) vonatkozó irányelv. Ez az utasok által szolgáltatott olyan személyes adatokat jelenti – például az utas neve, az utazás időpontja és útvonala, az ülőhelyre és a poggyászra vonatkozó információk, valamint az elérhetőségek és a fizetőeszköz –, amelyeket a légitársaságok gyűjtenek be és őriznek meg. A PNR célja, hogy szabályozza egyrészt az ilyen utas-nyilvántartási adatok tagállami bűnüldöző hatóságok részére történő továbbítását, másrészt pedig a kezelésüket, amelyre a terrorista és a súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása és a vádeljárás lefolytatása érdekében kerül sor – olvasható az Európai Tanács közleményében. A PNR-t sokan kritizálták, különösen azért, mert „technikai nehézségekre” hivatkozva a magángépek utasai kivételt képeznek alóla. Ana Gomes, szocialista EP-képviselő szerint nem csupán a leggazgabbakkal tesznek így kivételt, hanem a bűnözőkkel is: épp azokkal, akiket az adatszolgáltatás megfékezni hivatott.

Szerző
Frissítve: 2018.07.31. 11:21

Európai megoldásra várnak a spanyolok

Publikálás dátuma
2018.07.31. 09:00

Fotó: JORGE GUERRERO / AFP
Spanyolország egyre kevésbé képes lépést tartani a menekültválsággal. Ám olyan radikális megoldásokat sem akar, mint az olasz kormány.
Azóta, hogy az új olasz kormány lezárta a kikötőket a menekültek előtt, s Matteo Salvini belügyminiszter, a jobboldali radikális Liga elnöke folyamatosan a migránsok ellen hangolja a közvéleményt, egyre több menekült indul útnak Spanyolország felé. Csak péntektől vasárnapig több mint 1400 menekültet helyeztek biztonságba az ország déli partjainál. Átlagosan naponta mintegy 700-an érik el az ország partjait. A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) is azt állapította meg, hogy Spanyolország vált a menekültek első számú célpontjává. Az Európai Unió határőrizeti szerve, a Frontex adatai szerint június folyamán 6400 bevándorló lépte át a spanyol határt. 
Ez 160 százalékos emelkedésnek felel meg az előző év ugyanazon hónapjához viszonyítva.

2018 első félévében összesen 14 700-an jutottak el az Európai Unióba Spanyolországon keresztül, ami majdnem a kétszerese az előző évi adatnak. A legtöbben közülük Marokkóból, Guineából, illetve Maliból érkeztek. A Frontex munkáját irányító Fabrice Leggeri már hónapok óta arra figyelmeztet, hogy a menekültek új, legfontosabb útvonala Spanyolország lehet. Az év első hat hónapjában ugyanakkor 60 430 illegális határátlépést jegyeztek fel az EU-ban, ami az előző évi fele. Az Olaszországba érkezett menekültek száma júniusban 3000-re esett vissza, számuk pedig az év első hat hónapjában 16100 volt. Spanyolország azonban a nehézségek ellenére igyekszik humánusan bánni a bevándorlókkal. Jó egy hete három nap alatt 1100 embert menekítettek ki a spanyolok a Földközi-tengerből. A legtöbb esetben egyébként a spanyol mentőalakulatok néhány kilométerrel a partszakasz előtt tartják fel a lélekvesztő bárkákat, majd saját hajójukra veszik át a menekülteket, biztonságos menedéket adva nekik. Az andalúziai kikötőkben a Vöröskereszt, illetve a helyi szervezetek munkatársai segítik az embereket. A kormányzat minden évben 30 millió euró azonnali segélyt biztosít a bevándorlók számára.
„Ha továbbra is ilyen mértékben érkeznek a menekültek, a felvevőközpontok hamar megtelnek. Az embereket azonban a sportcsarnokokban is jól el tudjuk szállásolni, ezek azért mégsem börtönök. A rendszerünk nem tökéletes, több térre, helyre van szükségünk. Ugyanakkor azon államok közé tartozunk, amelyek a leghumánusabban kezelik a migránsokat” - fejtette ki Josep Borrell külügyminiszter. Fernando Grande-Marlaska belügyminiszter rámutatott, Madrid egyedül nem képes megküzdeni a menekültválsággal. 
„A migráció olyan probléma, ami egész Európára tartozik. Ezért európai megoldásra van szükség”

- hangoztatta.

Hogy azonban miként néz ki az európai megoldás, erre egyelőre a spanyol kormányzat sem tudja a választ. Borrell azonban meggyőződését fejezte ki, hogy a menekültválságot sokkal nehezebb megoldani, mint az euróövezet válságát. A migráció strukturális, de érzelmeket kiváltó problémákat is felvet. Az euróövezet válsága ezzel szemben pénzzel, valamint az intézményi reformokkal orvosolni lehetett – mutatott rá. Az előző spanyol kormányok, valamint az Európai Unió is korábban kizárólag anyagi forrásokkal próbált megoldást találni a migráció problematikájára. Az EU ezért évente több millió eurót fizet Marokkónak. Az ország cserében feltartóztatja a területére érkezett menekülteket. Ez a rendszer viszonylag jól is működött az elmúlt években. Az észak-afrikai spanyol enklávé, Ceuta is menekültáradattól tart. A spanyol kormányzat ceutai megbízottja, Salvadora Mateos annak a véleményének adott hangot: Marokkó azért engedett át több menekültet az enklávéba, hogy még több uniós támogatást kapjon. Csak múlt hét csütörtökén mintegy hatszázan érkeztek a kis településre. 
Becslések szerint mintegy 50 ezer afrikai vár arra, hogy elinduljanak Spanyolországba, s elérjék az ígéret európai földjét.

Gerald Knaus osztrák politikai tanácsadó szerint a menekültek emelkedő száma miatt Franciaország és Hollandia közösen alakíthatnának ki spanyol területen felvevőközpontot a bevándorlók számára. Itt gyors döntéseket hozhatnának a migránsok további sorsát illetően.

Mugabe szelleme máig kísért

Publikálás dátuma
2018.07.31. 07:30

Fotó: Luis Tato / AFP
Várhatóan második elnökválasztási fordulót kell rendezni Zimbabwében, mert egyik jelölt sem szerezte meg az abszolút többséget. A voksolás új fejezet az ország történetében.
Zimbabwében hétfőn rendezték meg az elnök- és a parlamenti választást. Két olyan személy neve hiányzik a jelöltek listájáról, akik meghatározták az elmúlt évtizedek belpolitikáját: Robert Mugabéé, akit tavaly novemberben leváltott a hatalomból a hadsereg, illetve egykori riválisálé, Morgan Tsvangiraié, aki februárban halt meg rákban. Bár a hazáját diktátorként irányító Mugabe leváltása óta számos a nyitást szolgáló intézkedés történt, a demokratizálódás folyamata meglehetősen lassan halad, hiszen régi, már-már törzsi viszonyokat kellene felszámolni. Az elnökválasztás favoritja Emmerson Mnangagwa. A politikus egykor Mugabe helyettese volt, ám később kegyvesztetté vált. A despota politikus megbuktatása után azonban ő vált a legbefolyásosabb személyiséggé az országot a függetlenség óta irányító kormánypártban, a ZANU-PF-ben. Ezt elsődlegesen a hadsereg támogatásának köszönhette, így ő vált az ország új, ideiglenes vezetőjévé. Legesélyesebb ellenfele Nelson Chamisa, aki a legnagyobb ellenzéki párt, az MDC jelöltje. E politikai erőben szintén ádáz hatalmi harc dúlt Tsvangirai halála után, Chamisának azonban sikerült háttérbe szorítani riválisait. Bírálói szerint azonban ezt nemtelen eszközökkel tette, ráadásul a szemére vetik, hogy felettébb megosztó politikus. Nem riad vissza ugyanis a populizmustól, az üres ígéretektől. Egy ízben például azt közölte, hogy a súlyos gazdasági válságot egyetlen nap alatt megoldja a kínai befektetők révén. Jóllehet Peking valóban rendkívül fontos szereplő az afrikai színtéren, Hszi Csin-ping elnök múlt héten több napos körúton vett részt a kontinensen, azzal azért mindenki tisztában van, hogy Kína nem a saját pénzének az ellensége, s számolatlanul azért nem ontja a pénzt Zimbabwébe. Kétségtelen ugyanakkor, hogy Kína politikai szempontból is komoly hatást gyakorol az országra. Feltételezések szerint amikor Mugabe tavaly leváltotta alelnökét, Mnangagwát, a politikus Kínát kérte arra, hogy a hadsereg közbenjárásával megbuktassa a diktátort. Bizonyíték persze nincs erre, de tény, hogy Kína nélkül végképp összeomlana Zimbabwe gazdasága, hiszen Peking a helyi dohánytermékek legnagyobb felvásárolója. Az ázsiai partner segítette modernizálni az afrikai állam hadseregét. Sőt, a kínai turisták számára kedvelt célponttá vált Zimbabwe. 2015-ös adatok szerint messze Kína a legjelentősebb külföldi befektető az országban. Az összes beruházások 74 százalékát mondhatja magáénak. Az utóbbi évtizedben a kulturális kapcsolatok is erősödtek, mind több zimbabwei diákot küldenek tanulni kínai egyetemekre. Mugabe kormányzásának utolsó másfél évében feszültebbé vált a két ország viszonya, mivel némiképp megnehezítették a kínaiak számára, hogy vállaltokat hozzanak létre Zimbabwében. Talán ez is magyarázza azt, Peking miért nem tiltakozott Mugabe elmozdításakor. Teljesen valószínűtlen ugyanakkor, hogy Kína az ellenzéki vezető Chamisa győzelméért szorít, valószínűsíthetjük, hogy a hivatalban lévő Mnangagwa az ázsiai ország favoritja. Chamisának más sajátos kijelentései is voltak, amelyekről lerí, hogy komoly fenntartásokkal kell kezelni őket. Ezek közé tartozik az az állítása is, amely szerint Donald Trump amerikai elnök azt ígérte neki, ha ő nyeri meg az elnökválasztást, 15 milliárd dollárral segíti az afrikai országot. Ha tett volna Trump is ilyen ígéretet, jól tudjuk, nem kell komolyan venni az amerikai elnök minden kijelentését. Washington azonban elébe ment a találgatásoknak, ám a nyilvánvaló hazugság ellenére sem csökkent jelentősebben Chamisa népszerűsége. Mindössze 40 éves, ezért sokan benne látják a reménységet, sokan tőle remélik az ezer sebből vérző Zimbabwe teljes megújítását. Sokan szívesen elhiszik azokat a meséket, amelyek szerint szinte egyik napról a másikra orvosolni lehet az ország gondjait. A 15 milliárd emlegetése azért volt feltűnő, Zimbabwe éppen ennyi bevételre tett szert a gyémántkereskedelemből 2015-2017 között, az összeg azonban nyomtalanul eltűnt az államkasszából. Chamisa népszerűsége azonban nem csak populizmusára vezethető vissza. Arra is, hogy az eltelt évtizedekben a ZANU-PF eljátszotta minden hitelét. A párt rendre beállt Mugabe önkényes intézkedései mögé, s csak akkor engedte el a kezét, amikor már óriási volt a baj. A lakosság egyes rétegeinél akkora ellenszenv övezi a még uralkodó kormánypártot, hogy teljesen mindegy, kit indít az ellenzék, úgyis rá voksolnának. Chamisa fiatalos fellépésétől függetlenül Mnangagwa a nagy esélyes, aki valóban államférfi benyomását kelti. Ugyanakkor sokan nem felejtik el neki azt, hogy 37 éven át Mugabe hű kiszolgálója volt, számos miniszteri posztot kapott 1980 óta, 2014-ben nevezte ki Mugabe alenökének, s csak 2017 novemberében váltotta le, vagyis neve egybeforrott a rendkívül korrupt rezsimmel. Mnangagwa ideiglenes elnökké választása óta igyekezett némi rendet tenni a ZANU-PF-ben, ám sokan nem hiszik azt, hogy a kormánypárt képes lenne a megújulásra. Valószínűsíthető, hogy a voksolás nem dőlt el hétfőn, amennyiben egyik jelölt sem szerez abszolút többséget, szeptember 8-án második fordulót rendeznek. Összesen 20 jelölt indult a voksoláson, köztük két nő, így Thokozani Khupe, aki Chamisával harcolt az ellenzék vezető szerepéért, valamint Joice Mujuru, aki négy ellenzéki párt közös jelöltjeként lépett fel, s 2004-2014 között, tehát Mnangagwa kinevezéséig hazája alelnöke volt. Miután Mugabe szakított vele, megalapította saját tömörülését. Szakértők szerint a voksolás valóban új korszak az ország történetében, de a győztesnek rendkívül nehéz lesz új alapokra helyezni a gazdaságot.

Teljes gazdasági csőd

Mugabe csődbe vitte hazája gazdaságát. Különösen a fehérek földjeinek kisajátítása volt óriási hiba, hiszen olyanok kezdték művelni a földeket, akiknek előzőleg ebben semmi gyakorlatuk sem volt. Az országban az emberek megélhetését a hiperinfláció is nehezítette, így 2009-ben fel kellett adnia saját valutáját, azóta az amerikai dollárt használják a hivatalos kereskedésben. Az emberek pedig egymással ígérvénnyel fizetnek, valódi pénz nincs is forgalomban.