Ilyen a világ legizgalmasabb bélyeggyűjteménye

Publikálás dátuma
2018.08.01 18:00

Alvar, Nandgaon, Hidzsáz, Tűzföld, Tripolitánia, Inini, Saseno, A Két Szicília Királysága. Nem kitalált országok ezek: nagyon is léteztek. Bjorn Berge könyvéből pedig megismerhetjük a történetüket.
„Megmutatja a bélyeggyűjteményét” – szoktunk ironizálni, ha valaki a világ legunalmasabb módján akar meghódítani a célszemélyt. Ki gondolná, hogy egy bélyeggyűjteményből írott könyv az egyik legizgalmasabb olvasmányunk lehet? Bjorn Berge építészmérnök, kutató. Kicsit megszállott. Oké: egy kicsit nagyon. Évente egy hetet arra szán, hogy szisztematikusan végigjárja Európa tengerpartjait. Egyetlen métert sem hagy ki: tíz évbe telt, mire eljutott a dániai Hirtshalsból a franciaországi Boulogne-sur-Merig. Berge másik hobbija a bélyeggyűjtés. Nem akármilyen bélyegeket gyűjt azonban: ma már nem létező országok használt bélyegeit, amelyek 1840 után kerültek forgalomba. Ekkor jelent meg az első „Penny Black”, a világ első hivatalos, felragasztható postabélyege. Önmagában persze a gyűjtőkön kívül bárki számára halálosan unalmas lenne egy könyv, amely tintával összekent, megsárgult, szakadozott bélyegekről szól. Berge azonban nem csupán a bélyegek ábrázolásait elemzi Eltűnt országok nyomában című kötetében, de bemutatja az egyes országok történetét, azok földrajzi és gazdasági jellemzőit is. Minden államhoz kapunk egy apró térképet, a legfontosabb évszámokat, illetve – és ez a könyv legfőbb erénye – sok-sok kultúrtörténeti adalékot.
Útikönyv- és naplórészletek, irodalmi művek mellett az adott országhoz köthető filmajánlók, sőt: autentikus receptek segítenek megismertetni az egykorvolt diktatúrákat és köztársaságokat. Megtudhatjuk, mi az a kalakand (édes desszert az egykori Brit-Indiával határos Alvarból), a Fah-Fah leves (kecskeleves az Etiópiával határos Obockból), netán hogyan készítsünk vajas teát (Tannu Tuva nemzeti itala; lehetőleg jaktejjel). A korabeli levelekből, útleírásokból sokkal több derül ki egy helyről, mint a száraz tényekből, és kapcsolódnunk is könnyebb a távoli tájakhoz, ha Susan Sontag vagy Arthur Rimbaud kalauzol azokon. Berge további olvasnivalókat és zenei csemegéket is ajánl, így igazán komplex képet kaphatunk az egyes országok kultúrájáról. Megtudjuk, hogyan nézett ki az igazi Arábiai Lawrence (a legkevésbé sem hasonlított a filmbéli Peter O’Toole-ra) és miért tűztek ki vérdíjat a fejére, és hogy mi köze van Gabriele D’Annunzio költőnek a Carnarói Olasz Régenséllamhoz. A szerző ezerféle forrásból szemezget: békésen megférnek egymás mellett Trockij és Knut Hamsun idézetei, Harold Wilson brit miniszterelnök szavai és Antoine de Saint–Exupéry írásai. Letűnt korok idilli és gyötrelmes képei, ma is kísértő társadalmi problémák, nagy hódítások és értelmezhetetlen háborúk, népirtások, folyton változó gyarmatbirodalmak – az Eltűnt országok nyomában izgalmas és sokszínű kaleidoszkóp, amely nem romantizál, ugyanakkor nem is didaktikusan, de gyakran szembesít az értelmetlen emberi pusztítással. Naturalista módon idézi, miként hasznosították az elhullt lovakat a búr háborúban a brit Fokföldön, kapunk érzékletes leírásokat építkezési és étkezési szokásokról, de vallási ünnepekről (például a nandgaoni holi fesztiválról) is, és szerencsére mindezt egy lépés távolságból tárja elénk. Nem ítélkezik, nem szépít, de nem is rémiszt szándékosan el. Az Eltűnt országok nyomában az egyik legfurcsább és egyben legérdekesebb könyv, ami az utóbbi időben idehaza megjelent: egyszerre végtelenül szórakoztató és végtelenül lehangoló. Nehéz ugyanis nem azt érezni a sok kérészéletű ország kapcsán, hogy az emberiség nem tanul a saját hibáiból. Infó: Bjorn Berge: Elveszett országok nyomában Cser Kiadó, 2018
Frissítve: 2018.08.01 18:00

Behódolók és hódoltatók

Publikálás dátuma
2019.02.21 21:03

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Ritka szerencse, hogy olyan könyv kerül a kezükbe, amely olvastatja magát. Még ritkább, ha a könyv annyira fellelkesíti az olvasót, hogy az a befejezése után elölről kezdi az egészet. Spiró György a saját bevallása szerint ritkán dicsér, pláne a szerző jelenlétében, ám szerda este az Írók Boltjában ezt tette: már másodszorra jár Murányi Gábor újságíró, történész könyvének a végén. A sajtó szövedéke című, a Kronosz Kiadó gondozásában megjelent kötet huszadik századi sajtóhistóriákat idéz meg az 1920-as évektől napjainkig, Murányi Gábor harmincéves munkájának a gyümölcse. – Részben annak a története, hogy minden korszakban önként, dalolva vagy kényszerből bőven akadtak olyan újságírók, akik behódoltak az aktuális rendszernek – mondta Murányi Gábor a könyvbemutatón. Murányi nemcsak a sajtóarchívumok aranybányáit kutatta, hanem a levéltárakban annak is utáni járt, kik voltak a hódoltatók, és a sajtó olykor kevésbé ismert hőseit, szemtanúit, a sorok közötti írás gyakran álneves szerzőit is felkereste. A történészi szemléletet, a tények szenvedélyes szeretetét helyezte előtérbe – méltatta Spiró a szerzőt. A sajtó szövedéke rendkívül csábítóan kezdődik: megidézi a Horthy-rendszer sajtóját, mit és hogyan írtak Sztálin születésnapjáról, halálának „megünnepléséről” vagy Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapjáról. – Az ember hajlamos arra, hogy elődei disznóságait iróniával, gúnnyal szemlélje, de ennek a könyvek a közepe táján elkezdenek sorjázni a pozitív hősök, szerethető figurák – tette hozzá Spiró György. Murányi Gábor tizenhat és fél évig volt a Magyar Nemzet újságírója, hőseinek, történeteinek egy részét ennek a viharos sorsú lapnak a múltjából idézi meg. Ilyen például Sibelka-Perleberg Arthur, aki inkognitóját mindvégig megőrizve, Tempefői, illetve Lénárd János álnéven publikált az 1940-es években. II. Bajor Lajosról írt egész oldalas cikket Őrült vagy cézár? címmel úgy, hogy abban bárki ráismertetett Hitlerre. A náci diktátort Weninger Antal (aki legtöbb írását Bánfalvy Szilárd néven jegyezte) is a tollhegyére tűzte: „A paranoiás sokszor éveken, évtizedeken át vezető szerepet játszhat (…), mindenkor logikus, olyakor imponálón éles gondolkodásúnak látszik” – olvasható a paranoiásokról írt orvosi szakcikkében. A sajtó szövedékében olvashatunk a „leülő emberekről” is, akik sajtóperek idején vállalták a börtönt a beperelt cikkek szerzőit óvva, továbbá a Népszava legendás cikkéről, amely „mélységes megrendeléssel” tudósított Sztálin betegségéről, újságok megpuccsolásáról, megszüntetéséről és összevonásáról, előfizetői listák ellopásáról, is. Spiró György szerint akár az 1930-as, akár az 1960-as évek újságait lapozzuk fel, ugyanolyan mondatokra bukkanhatunk, mint a mai magyar sajtóban. − Ez annyira nem jó, de mindenesetre azt mutatja, hogy Magyarország folytonos, nem megy sehová – mondta az író.  

Lehet jelentkezni a tao-pénzekért

Publikálás dátuma
2019.02.21 19:26
Illusztráció
Fotó: Shutterstock
Mától lehet beadni az előadó-művészeti szervezetek többlettámogatásra vonatkozó igénybejelentést - jelent meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) weboldalán. A tao január 1-i megszüntetése után a tavalyi adóösszegnek megfelelő 37,5 milliárd forint elosztásáról a minisztérium által kijelölt kulturális grémium dönt. Az igénybejelentéseket a színház- és táncművészeti kategóriákban a beérkezéstől számított 30 napon belül, a zeneművészeti kategóriában a Nemzeti Komolyzenei Stratégia elfogadását követően bírálják el.
Szerző
Témák
TAO