Sokáig ácsorogtunk a bolt előtt: vegyek vagy ne vegyek egy új bőrbukszát a régi helyett? Az „öreg” már tényleg kiszolgált, itt-ott próbáltam kézzel megjavítani a feslett varrásait, de határozottan nem tett jót neki. Látványilag. Szóval már elszántam magam a vásárlásra, de a feleségem határozottan megpróbált lebeszélni. Vegyek inkább egy új kártya tartót, kevesebb helyet foglal el, és amúgy is ósdi dolog pénzzel a zsebemben szaladgálni.
Innen nézve persze igaza van, előbb-utóbb mi is eljutunk oda, hogy legfeljebb látásból ismerjük majd a bankjegyeket. Bár Matolcsy úr nagyon intenzíven dolgozik azon, hogy újabb és újabb bankókra kerüljön fel a szignója, üres perceiben pedig alighanem azon töri a fejét, milyen eszement színeket találjon ki a frissen kiadott bankjegyeinek. Nem is értem, hogy a biztonsági követelmények javításán túl mi indokolja, hogy a korábbi papírpénzeinket - jó drágán - újakra cseréljük, amikor már sokkal inkább a bevezetendő magyar eurón kellene munkálkodniuk az MNB pénztervezőinek. Na jó, persze értem, a főnökük nem olyan lelkes euró-párti, mint mondjuk, én volnék.
A minap a kezembe került az MNB egyik vezető szakemberének a nyilatkozata, aki optimistán arról beszélt, hogy a következő év közepétől már működni fognak azok a fejlesztések, amelyek lehetővé teszik, hogy a banki átutalás idehaza is azonnalivá váljon, kvázi a kártyánkat készpénzként lehet majd használni. Megvallom, felcsillant a szemem ezt olvasván, de aztán kicsit alább hagyott a lelkesedésem. Lehet, hogy mindez csak kincstári optimizmus? Ami az internetes bankolást illeti, Magyarország az Európai Unió utolsó harmadában van, az idősebb generációk meglehetősen idegenkednek ettől, és nem gondolom, hogy ebben valami forradalmi változás történne. Ezen az sem változtatna, ha az ilyen fizetések olcsóbbak lehetnek, mint ha készpénzt használnánk.
Jó párszor az orrunkra koppintottak. Hitegettek: valami új olcsóbb lesz, aztán amikor rákaptunk, felemelték az árát. Nyissunk bankszámlát, mert az milyen praktikus, s lám, a banki csomagok egyre drágábbak. Hiába hajtogatták a különféle kormányok megmondó emberei, hogy olyan nagy a verseny a pénzintézetek között, hogy biztosan nem fogják a fogyasztókra hárítani a bankokra kivetett külön adókat. De bizony ránk hárították! Már-már kezdtünk hozzászokni, hogy a boltokban lehet kártyával is fizetni, amikor számos helyen kezdtek eltünedezni a terminálok. A tulajdonosnak egyre drágább lett a kártyák elfogadása, ha nem hülye, a saját nyereségéből esze ágában sincs a plasztik-cégeket támogatni.
Az MNB embere még azt is mondta: a parlament elé kerül egy olyan javaslat, hogy ne terhelje a magánszemélyeket a húszezer forint alatti tranzakciókban közteher. Nem tette le a nagyesküt, hogy ezt el is fogadják majd, de ha igen, akkor ez jelentős költségcsökkentést jelenthetne nekem is.
Jó volna tudni, rajtam kívül ezen ki keresne? Ha tudnék egy nevet „odafönn”, akinek ez üzlet lesz, akkor elgondolkodnék, és talán mégsem venném meg azt a szép bukszát.